Új Dunántúli Napló, 1994. szeptember (5. évfolyam, 240-269. szám)
1994-09-16 / 255. szám
1994. szeptember 16., péntek Háttér aj Dunántúli napló 11 Médiakultúra, ahogy a pszichiáter látja Kiszolgáló vagy irányító szerepben? Brandenburgi és szászországi választás Atya-figurák Az utóbbi években élesedett a küzdelem a médiákért - az írott és elektronikus sajtóért - és ellenében is. Voltak és vannak szélsőséges álláspontok: a sajtó művelőinek lebecsüléséről éppen úgy tudunk, mint az olyan ellentétes vélekedésről, ami szerint a legnagyobb kormányzópártot a sajtó juttatta hatalomra. A sajtó reális értékének meghatározása, szerepének, helyének kijelölése szándékával készül a média törvény. A neves pszichiáterrel és ismert politikussal Veér Andrással, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Klinika főigazgató-főorvosával, a Köztársaság Párt alelnökével a médiákkal összefüggő kérdésekről beszélgetünk - a pszichológia nézőpontjából. Árad az információ- A médiák szerepe pszichológiai szempontból is aligha tekinthető elhanyagolható kérdésnek, hiszen az utóbbi négy-öt évtizedben a tömegkommunikáció e formái oly mértékben változtak és oly mélyen hatoltak be a mindennapi életbe, hogy pszichés hatásainak következményeit ma még kevésbé tudjuk felmérni - kezdi álláspontjának kifejtését a főigazgató-főorvos. - Gondoljunk például arra, hogy a televízió előtt ülve az egyik percben még a hazai termés-betakarításról van szó, a másik percben már Boszniáról, vagy Ruandáról látunk sokkoló híradásokat és képeket. Az információ árad felénk, ám a feldolgozása nem könnyű, sőt a meglévők mellé további feszültségeket támaszt. Ez tehát a modem kommunikációnak a kedvezőtlen hatása az emberi pszichikum számára. Ugyanakkor az a jelentősége sem lebecsülhető - és ez a pozitív szerepe -, hogy jó mintákat is adhat, amelyek az emberi személyiségfejlesztésben meghatározó értékűek.- Hogyan történhet ez az úgynevezett mintaadás vagy éppen szolgáltatás?- Elmondok egy példát: nemrég Washingtonban jártam, és ott láttam, hogyan lehet felhasználni a médiákat egy jó cél érdekében. Clinton elnök meghirdetett egy nagy központi egészségbiztosítási programot. Naponta több csatornán, több órán keresztül foglalkozott a televízió e témával. Nem szájbarágósán, nem unalmasan, hanem kulturáltan elrendezve, adagolva közvetített viszonyulást, magatartást és ellenvéleményeket is. A jó cél: a biztosítás igénye és a biztonságérzet vágya beleivódik az állampolgárba, és már ő igényli ennek bevezetését. Nálunk a dolgok sajnos nem így mennek. Mi hozunk egy rendeletet, kevésbé törődve azzal, hogy megérti-e a lakosság annak szükségességét vagy nem. Például egy olyan intézkedés, hogy ezen túl lakott területen csak 50-km-es sebességgel lehet autózni, lehetne akár kívánalom is, ha fél évvel e jogszabály bevezetése előtt a televízió, a sajtó, a rádió bemutatná e változtatás közlekedés-biztonsági előnyeit. Ily módon az emberek többsége belátná, hogy a döntés az ő érdekét, testi épségét szolgálja. A közvélemény ily módon való formálására a médiák lennének képesek és nagyobb hasznot hajtanának ezzel, mintha a pártok belteijes torzsalkodásába vezetnék be a nagyközönséget. Sajnos egyelőre a magyar médiakultúra a kiszolgáló szerep helyett, inkább pozíciókra próbál szert tenni. A választók bölcsessége- Politikai kampány után és újabb politikai kampány előtt vagyunk, szakemberként, politikusként hogyan látja ebben a médiák szerepét?- A politikai kampányok, leegyszerűsítve, a reklámhoz hasonlíthatók, aminek külön tudománya van: a reklámpszichológia. A reklám tudattalanul irányíthatja az emberek döntéseit. Megvallom, kevésbé rokonszenves ez a befolyásolás, mint az a minta, amiről az előbb említést tettem. Igaz a reklámnál a pszichikai hatás erősebb, ám felületesebb, voltaképpen két-három kulcsszóval, kulcsmondattal történik a ráhatás. A választásoknál az MSZP-nek a bizalom, szakértelem, józan higgadtság kulcsszavak pozitiven jöttek be. Szükséges azonban hangsúlyozni, hogy a kutatások szerint a politikai reklám kevesebbet ér, mint ahogyan azt sokan gondolnák. A pártok mégis erre költik a legtöbb pénzt. Jóval hatásosabb a hiteles személyiség, az eleven megjelenés és emberi kapcsolat, a politikai személyiség vonzereje. A túldimenzionált média olykor jó eszköz a demagógiához, ha a politikus csupán arra épít, hogy mit szeretnének hallani a választópolgárok. S ha ezt a szakemberek segítségével kidolgozza, akkor sikeres lehet. Berlusconi győzelme ebből a szempontból is érdekes, aki mint az olasz sajtóbirodalom feje, reklámszakemberek hadára építhetett, s nyert; miniszterelnök lett.- Magyarországon milyen szerepe volt a médiának a választások végső kimenetelében?- Nálunk a választók bölcsessége érvényesült: azzal a logikával éltek, hogy csak egy nagy, erős párt képes felváltani az előző hatalmat, így lehet tőlük megszabadulni. Nagy szerepe volt ebben a vidéki választópolgároknak, akiket az is motivált, hogy a szövetkezetek felbomlásával és a kárpótlás következményeivel nem javult, hanem romlott a helyzetük. A televízió, rádió viszont éppen a törekvésekkel ellentétes hatást ért el, érvényesült a bumeráng effektus, a szavazópolgárokat a sulykolás elfordította az akkori kormánykoalíciótól.-Milyennek kell lennie egy demokratikus államban a köz- szolgálati médiáknak?- A közszolgálati televíziónak, rádiónak és beleértem a Magyar Távirati Irodát is, pártsemlegesnek kell lennie. A televíziót, rádiót arra lehetne felhasználni, hogy az állampolgárok megértsenek bizonyos jelenségeket, folyamatokat, különösen vonatkozik ez a közgazdasági kérdésekre. Mint említettem az emberek, ha megértik a lényeget, akkor nemcsak elfogadják, belátják az egyes intézkedéseket, felfogva azok indokoltságát, maguk is igényelni fogják. Ily módon elkerülhetők vagy csökkenthetők lehetnének a sokkhatások, amelyeket a hirtelen, előkészítetlen intézkedések, rendeletek váltanak ki a lakosság tömegeiből. Takács Ilona Szászországban a kereszténydemokraták (CDU), Brandenburgban a szociáldemokraták (SPD) alakíthatnak az eddigi négy év helyett öt évre egyedül kormányt a vasárnap megtartott tartományi választások után. A véglegesnek tekinthető eredmény szerint a legnépesebb keletnémet tartományban, Szászországban a CDU a szavazatok 58,14 százalékát szerezte meg (1990: 53,8), a területét tekintve legnagyobban, Brandenburgban pedig a szociáldemokraták a voksok 54,14 százalékát (1990: 38,2). Mindkét tartományban karizmatikus vezető testesíti meg a pártot, sokak szerint nem pártprogramokra, hanem „atyafigurákra”, , jó uralkodókra” adták a voksokat: Drezdában a Nyugat-Németországból jött Kurt Biedenkopfra, Brandenburgban a volt egyházi vezetőre, Manfred Stolpéra, akivel a keletnémetek szívesen azonosulnak. A keletnémet múltat negatívumaival együtt vállaló „NSZEP-utódpárt", a Demokratikus Szocializmus Pártja (PDS) mindkét tartományban tekintélyes mértékben - 5,3-6,25 százalékkal - növelte szavazatainak arányát. Szászországban a szociáldemokratákkal, BranBo Pellnas, a boszniai szerbek ellen hirdetett jugoszláv blokád hatékonyságát ellenőrző külföldi megfigyelőcsoport vezetője már évek óta részt vesz a délszláv válság rendezését célzó erőfeszítésekben. A svéd hadsereg egykori ezredese 1992-ben utazott először Jugoszláviába, s mint az ENSZ tisztségviselője, az ENSZ katonai megfigyelőcsoportját (UNMO) vezette. Mandátumának lejárta után Pellnas részt vett a hercegovinai Mostar státusának meghatározásáról folytatott tárgyalásokon, s bekapcsolódott a krajinai szerbek és a zágrábi kormány közötti tárgyalásokba is. Jugoszláviából denburgban a kereszténydemokratákkal vívott fej fej melletti küzdelmet, s csak hajszállal maradt le a második helyről. Szászországban a szociáldemokraták csaknem 3 százalékot, Brandenburgban a kereszténydemokraták több mint 10 százalékot veszítettek. Brandenburgban a német parlamentarizmus történetében szinte egyedülálló módon, az SPD 16 százalékkal javította meg 1990-es eredményét, amit szenzációsnak tartanak. A liberálisok (FDP) folytatták mélyrepülésüket: egyik tartományban sem jutottak be a parlamentbe. Ugyanígy járt a négy évvel ezelőtt még felfelé ívelő, az 1989-es NDK-beli fordulatot szereplésével siettető Szövetség ’90/Zöldek. Sem Szászországban, sem Brandenburgban „nem rúgott labdába” a szélsőjobb. A Bundestag-választások előtt öt héttel megtartott két tartományi választás nyomán egyre inkább bizonyossággá válik Nyugat- és Kelet-Németor- szág hárompólusos politikai rendszere. Míg azonban Nyugaton a kereszténydemokraták és a szociáldemokraták mellett a Zöldek foglalják el harmadik erőként a visszaeső liberálisok helyét, Keleten a harmadik szilárd erő a PDS. való hazatérése után Pellnas kilépett a svéd hadseregből, s jelenleg a nemzetközi Jugoszlávia-érte- kezlet egyik szakértőcsoportjának tagjaként tevékenykedik. Az ENSZ rendelkezései szerint Pellnas, mint polgári személy vezeti majd a 135 főből álló megfigyelőcsoportot, amelyben rajta kívül még 15 svéd kap helyet. Az első ellenőrök a napokban érkeznek majd a Bosznia szerb ellenőrzés alatt lévő területeit és Szerbiát elválasztó Drina folyó partjára. Belgrad azért hirdetett blokádot augusztus 4-én a boszniai szerbek ellen, mert a paléi vezetők elutasították a nemzetközi összekötőcsoport rendezési tervét. Németh András Akik a hírekben szerepelnek Bo Pellnas l Politikusok megítélése a nyugati országrészben A Szonda Ipsos augusztusi közvélemény kutatása Göncz Árpád Nyugati országrész népszerűség (pontszám) Augusztus 78 -2 Országos népszerűség (pontszám) Augusztus 78 0 Horn Gyula 68-2 68-4 Kuncze Gábor 67-8 69-3 Fodor Gábor 65-2 66-1 Keleti György 62 * 67 * Pető Iván 59-3 60-2 Demszky Gábor 57-3 58 0 Szekeres Imre 57-5 61 0 Békési László 56-10 58-5 Gál Zoltán 55-5 58-1 Deutsch Tamás 54-3 54-3 Nagy Sándor Baráth Etele 52-5 54-2 52 * 53 * Surján László 49-2 49-1 Orbán Viktor 49-4 48-3 Füzessy Tibor 48 +1 46 +3 Szájer József 47 * 48 * Szabó Iván 44-1 42 +1 Für Lajos 42-4 43-2 Torgyán József 37-2 37 0 Boross Péter 37-2 35 0 G. Nagyné Maczó Ágnes 36-3 37-1 Nyugati országrész Országos ismertség ismertség <%) <%> Torgyán József 95 92 Göncz Árpád 94 93 Horn Gyula 94 92 Boross Péter 92 91 Orbán Viktor 90 88 Kuncze Gábor 90 89 Surján László 89 88 Für Lajos 87 85 Pető Iván 85 84 Fodor Gábor 84 83 Demszky Gábor 84 83 Szabó Iván 82 81 Békési László 79 79 Deutsch Tamás 79 78 Nagy Sándor 75 75 G. Nagyné Maczó Ágnes 70 73 Keleti György 69 68 Szekeres Imre 47 51 Gál Zoltán 45 49 Baráth Etele 40 46 Szájer József 33 35 Füzessy Tibor 27 32 Az országos átlagoktól eltérően, amelyek a múlt hónapban nem mutattak látványos változásokat, az ország nyugati megyéiben ritkán látott „liftezésbe” kezdtek politikusaink. Az ország meghatározó közéleti személyiségeinek népszerűsége csökkenőben van. A leginkább a figyelem középpontjában álló, a kérdőívben megnevezett 22 politikus közül 7-nek statisztikailag értékelhető mértékben csökkent a tetszési indexe. Közülük is ketten, Békési László és Kuncze Gábor kirívó 8-10 pontos hanyatlást volt kénytelen elszenvedni. Egy 8 %-os forintleértékelés és a nyomában törvényszerűen következő általános áremelkedés önmagában is elegendő egy pénzügyminiszter - és vele együtt (csak lassabban) egy kormányzat - népszerűségének erodálódásához. Ugyanakkor az utóbbi idők folyamataiból az is érezhető, hogy az emberek a júniusban hivatalba lépett kormány gazdaság- politikáját inkább a koalíció liberális szárnya által életre hívott irányvonalként értékelik, s így annak rövidtávú népszerűtlen következményei az SZDSZ parlamenti képviselőinek és elsősorban kulcspozícióban lévő miniszterüknek, Kuncze Gábornak a megítélésében is éreztetik hatásukat. Az egyetlen miniszter s egyben az egyetlen kormányzati tényező, aki iránt a közvélemény szimpátiája a választások óta számottevően nőni tudott, Fodor Gábor volt. Művelődési minisztersége óta - az augusztusi csekély visszaesése ellenére is - 9 ponttal emelkedett az iránta mutatott bizalom; ugyanakkor az oktatási törvény, a tankönyvellátás gördülékenyebbé tétele és a tandíjbevezetés elhalasztása okán jobban az előtérbe is került, ami pedig ismertségének használt. Az ellenzék padsoraiban a nyár végi hanyatlás viszonylag kisebb károkat okozott (nagyobb mértékben csak Orbán Viktor és Für Lajos népszerűsége csökkent), sőt: tetszési indexüknél - a júniust bázisnak véve - az ellenzék két reprezentánsánál meggyőző pozitív tendenciák figyelhetők meg. Füzessy Tibor, bár őt a megkérdezetteknek még most is alig több mint 1/4-e ismeri, a KDNP frakcióvezetői posztjának elfoglalása óta 12-vel gyarapította a pontszámát, s ezzel képviselőként az ő népszerűsége növekedett a legdinamikusabban. G. Nagyné Maczó Ágnes, a Kisgazdapárt frakció- vezetője, a parlament alelnöke pedig - bár előretörése utóbb megakadt - két hónap alatt 5 ponttal növelte „szimpátia- pontszámait”. Listánk egyébként a politikai élet eseményeit követve három új személyiséggel is gazdagodott. Keleti György rögtön az élvonalba került, igaz országos eredményeit itt alulmúlta és így a miniszterek között csak a negyedik, míg az országos listán Kuncze mögött a második. A másik új szereplő a szocialisták főpolgármester jelöltje, az egykor expobiztos- ként megismert Baráth Etele, aki a középmezőnyben foglal helyet. Végül harmadikként Szájer József, a FIDESZ frakcióvezetője került ismét a listánkra, mind népszerűségét és a rangsorban elfoglalt helyét tekintve elődje, Kövér László helyére. Az adatfelvétel ideje: 1994. augusztus. Az adatfelvétel módja: személyes, kérdőíves megkérdezés. A megkérdezettek száma: 1000 fő, akik az egész országot képviselik, ebből 321 fő a keleti országrész lakosságát reprezentálja. A népszerűségi pontszám 0-tól 100-ig terjedhet, ahol a 0 pont nagy ellenszenvet, a 100-as nagy rokon- szenvet jelent. Melyiket válasszam ? Löffler Gábor felvétele
