Új Dunántúli Napló, 1994. szeptember (5. évfolyam, 240-269. szám)

1994-09-12 / 251. szám

1994. szeptember 12., hétfő A mai nap uj Dunántúli napló 3 A nemzetiségek legtöbbje igényli létrehozását Kisebbségi önkormányzat, de hogyan? Az már köztudott, hogy a Magyarországon élő kisebbsé­gek az idei önkormányzati tes­tületi választásokkal egyidőben kisebbségi önkormányzatot is választhatnak. Ennek lebonyo­lítási rendjével, működésével kapcsolatban viszont nagyon sok a bizonytalanság, legfő­képpen azért, mert az érintettek jobbára csak a tervezetet isme­rik, ahol csak a vágyak voltak felsorolva, a konkrét döntési hatáskör meghatározása nél­kül. Dr. Fekete Géza, a sellyei körjegyzőség jegyzője el­mondja, valamennyi község­ben várják már az önkormány­zati törvény módosítását, mert abban valószínű szó lesz a ki­sebbségi önkormányzatok lét­rehozásának szabályozásáról is. A körjegyzőséghez 6 telepü­lés tartozik, valamennyi érin­tett nemzetiségi ügyekben, leg­inkább a cigányság lenne rá­szorulva egy meghatározott döntési hatáskörű testület lét­rehozására. Bogdán Tibor, az egyik község, Marócsa cigány szervezetének, a Fii Cui Noi-nak (Tarts velünk) a veze­tője csak megerősíteni tudja a jegyző szavait. Az érdekvé­delmi szervezetük ugyan beje­lentette, hogy létre akaiják hozni a kisebbségi önkor­mányzatot (a törvény ugyanis nem írja elő a kötelező válasz­tást), ám arról még fogalmuk sincs, hogyan történik majd a választás, milyen jogkörökkel rendelkezik majd a testület. Nekik viszont már konkrét el­képzelésük van arról, mibe akarnak beleszólni, milyen kérdésekben legyen csak vé­leményezési, miben vétójoguk. Szociális ügyek megoldásában például sokkal nagyobb bele­szólást követelnek, mint amit a jelenlegi önkormányzati felál­lásban megkaptak. Drávasztárán viszont eddig még nem kérték az önkor­mányzat létrehozását, holott a település lakóinak 80 százaléka horvát nemzetiségű. A polgár- mester, Horváth Ferenc szerint ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen már a jelenlegi testület is kisebbségi önkormányzatnak tekinthető, a tagok többsége horvát. Ettől függetlenül szük­ségesnek tartaná a két testület szétválasztását, mert - mint mondja - az érdekek így mar­kánsabban megjelennének. A polgármester a magyarországi horvátok szövetsége választ­mányának tagja, a szervezeten belül még csak arról született döntés, szorgalmazni fogják a kisebbségi önkormányzatok létrehozását. B. G. Nagyobb támogatást A korengedményes nyugdíj Foglalkoztatási Alap terhére tö- rénő részbeni vagy teljes átvál­lalását a Munkaügyi Miniszté­rium több szakértője sem tartja indokoltnak. Véleményük sze­rint a korengedményes nyugdí­jazás kérdésében a munkaadói, munkavállalói, valamint a nyugdíjbiztosítási szervek meg­állapodásának kell irányadó szerepet kapnia. A munkanélküliek hatéko­nyabb ellátása érdekében cél­szerűnek tartják a szakértők azt is, ha a részmunkaidős foglal­koztatás a jelenleginél nagyobb támogatásban részesül. Már az elnevezését is módosítani kel­lene szerintük „csökkentett munkaidős foglalkoztatás”-ra, ez jobban kifejezi a lényeget. Javasolják, hogy az ehhez kap­csolódó támogatást ne csak a je­lenlegi egyharmados munka­időcsökkentésnél, hanem már egynegyedes csökkentésnél is igényelhessék a munkáltatók. A szakemberek sikeresnek ítélik meg az ingázó tartós munkanél­küliek utazási költségtérítésé­nek intézményét, amit idén feb­ruár 1-jétől egy kormányrende­let alapján vehetnek igénybe. Az ingázó tartós munkanélküli­eket foglalkoztató munkaadók­nál - az őket kötelezően terhelő utazási költségeket - a Foglal­koztatási Alap vállalja magára. A szakértők szerint ezt a lehető­séget a munkanélküliek széle­sebb körére kellene kiterjesz­teni. Az új munkahelyek létre­hozásának támogatása fontos foglalkoztatáspolitikai eszköz. A szakértők álláspontja viszont az, hogy ez a támogatás hatéko­nyabban működhetne a terület és gazdaságfejlesztés eszköz- rendszerébe integrálva. Gyakorlati oktatás az új, korszerűen felszerelt tanműhelyben Fotó: Läufer László Csúcstechnika a tanműhelyben A pécsi 500. sz. Angster Jó­zsef Ipari Szakmunkásképző In­tézetben és Szakközépiskolában ebben a tanévben már az új, ka­binetrendszerű varrodai tanmű­helyben folyik az elméleti és gyakorlati oktatás. Az Ifjúmunkás utcai épület­ben még a nyáron elkészült az új ruhaipari oktató kabinet. A 7 millió forintos beruházással ké­szült tanműhelyben a világvi­szonylatban is csúcstechnikát jelentő japán JUKI-márkájú varrógépeket helyeztek el, ame­lyeken a tanulólányok már a korszerű varrásmódokat sajátít­hatják el. A percenként 5000 öltésre képes elektronikus, programoz­ható 15 varrógép lassított üzemmódra is beállítható a kez­dők részére. Ezen kívül 5 új célgépet is munkába állítottak, amelyek tisztáznak, gomblyu­kat készítenek és felvarrják a gombokat is. A varrástechnikát kiegészíti két-két univerzális szabászgép és vasalógép is. Mint dr. Herbert János igaz­gatótól megtudtuk, a pénzügyi fedezetet a Szakképzési Alap pályázatának elnyerésével és sok-sok vállalat támogatásából biztosították. A szerelési mun­kák jelentős részét maguk a ta­nulók és az oktatók végezték el. A nyárvégi üzemi gyakorla­tot Zoltánná Sümegi Erzsébet osztályfőnök és Remeczky Lász- lóné szakoktató irányításával kísérletképpen már itt töltötték el a lányok. A tavaly indult ru­hagyártó szakközépiskolai okta­tásban 45 lánytanuló vesz részt. Egyelőre még várják az első fiú jelentkezését. Korábban a Pécsi Minőségi Ruházati Szövetkezet tanműhe­lyében dolgoztak. Az új gépe­ken tanulni, szabni, varrni való­ságos élményt jelent a tanulók­nak. Egréder Andrea szerint:- Amint belépünk az új tan­műhelybe, feloldódik bennünk a feszültség. Az első osztályos Andrási Dóra Újpetréről jár be, míg az osztály legjobb tanulója, Mester Katalin Atáról. Dúl Krisztina véleménye:- Külön élmény, hogy nem kell sokat ollóval vágni, mert azt gép csinálja. Most már ma­gunk is készítünk szabásmintát. Kovács Dóra később kirakat- rendező vagy ruhatervező sze­retne lenni, de több lánynak is ez az álma. Tanulás, varrogatás közben tervezgetik a jövőt. A kiemelkedően szép kialakí­tású tanműhelyben kedvet kap­nak a szakmához a gyerekek. A tanítás rendszere pedig ezt a célt szolgálja. Rozvány Gy. Tisztelt Olvasóink! Ismét kénytelenek vagyunk emelni október 1-jétől az Új Dunántúli Napló árát! Az el­adási ár példányonként 19,50 forintra emelkedik, az egy havi előfizetési díj 437 forintra, míg egy esztendőben 4776 forintért lesz kötelességünk Önöket szolgálni. Az előfizetési díjak (a rend­szeres olvasóink kedvezmé­nyei) havonta három, negyed­évente tizenkettő, évente hatvan Új Dunántúli Napló árenged­ményét tartalmazza. Az éves előfizetőink így 20 százalékos díjkedvezményben részesülnek. A főszerkesztőnek természe­tesen legfontosabb feladata, arra törekedjen, hogy az újság­ban megjelenő írások, több tu­catnyi információ a napi életben már a kora reggeli órákban segí­teni próbáljon az Olvasónak, akiknek tábora Baranya összla­kosságának kétharmadát teszi ki. Sajnos ilyen feladatai van­nak, a kenyér, a hús-, a tej-, az energiaárak, az infláció közlése mellett az Új Dunántúli Napló árának növelését is az Önök tu­domására kell hoznia. Tudom, hogy ezúttal ez a hír nem előnyös azzal szemben, hogy ez a lap mindig arra törek­szik, hogy Baranya, hazánk, a világ életéből a legkorábban az Önök látószögébe kerüljenek információink. Lombosi Jenő A kiváltó okokat kellene megszüntetni Bezöldült a siófoki öböl A Balaton vízhőmérsékleté­nek 20 fok alá süllyedésével el­pusztulnak ugyan a tóban az elmúlt hetekben robbanássze­rűen elszaporodott kékalgák, de nem szűnnek meg a víz minő­ségének biológiai romlását elő­idéző okok. Az ideihez hasonló, hosszú forró nyár esetén a jövőben is számítani lehet az algák töme­ges megjelenésére. Mint Szabó Mátyás, a Középdunántúli Ví­zügyi Igazgatóság vezetője az MTI tudósítójának elmondta: a tó biológiai vízminőségromlá­sának. az algásodásnak a megál­lítása céljából a kiváltó okokat kellene mielőbb tudományosan, célorientált program keretében feltárni, majd megszüntetni. Ennek érdekében meg kellene kezdeni a tó ökológiai védel­mére már az előző kormány ál­tal kidolgozott és elfogadott program, valamint a közeljövő­ben a kabinet elé kerülő - s az igazgatóság szakemberei által összeállított - Balatoni Vízgaz­dálkodási Fejlesztési Program­ban rögzítettek megvalósítását. A legsürgetőbb feladat a Kis-balatoni védőszűrőrendszer második ütemének mielőbbi ki­építése, az algáktól leginkább szennyezett keszthelyi öböl ré­tegkotrásának a folytatása, va­lamint a tóba jutó szennyeződé­sek maximális csökkentése. A Kis-balatoni szűrőrendszer má­sodik üteme - amelynek fel­adata az lesz, hogy kiszűrje a tavat nagyobb részben tápláló Zalából a foszfor és nitrogéntar­talmú szennyeződéseket - pénzhiány miatt - a tervezettnél lassabban készül. Az idén 350 millióval kapott kevesebbet e célra a vízügy, így a legjobb esetben is csak 1999-től töltheti be rendeltetését. Szünetelt az idén a keszthelyi öböl növényi tápanyagokkal leginkább szennyezett rétegé­nek a kotrása. Erre a célra ta­valy a Phare-program keretében 1 millió dollárért vásároltak egy különleges uszókotró berende­zést. A hajó azonban a működ­tetéséhez szükséges összeg hiá­nyában az idén egy órát sem tu­dott dolgozni, pedig tavasztól őszig 30-40 hektár biológiai vízminőségjavító kotrást vé­gezhetett volna el. Ugyancsak az anyagiak hiánya miatt lelas­sult a Balaton környéki telepü­léseken a csatornahálózat épí­tése, a szennyvíztiszító művek bővítése. Szabó Mátyás felhívta a figyelmet: a vízminőség vé­delmének érdekében fontos a hordalékfogó berendezések tel­jes körű kiépítésének megkez­dése, a csapadékvizet a tóba ve­zető árkok rendszeres tisztítása -, ami az önkormányzatok fel­adata -, s az illegális szennyví- zürítő-helyek végleges felszá­molása. Az idáig tiszta siófoki öböl „bezöldülése” figyelmeztető jel arra - mondta a szakember, hogy mielőbbi és hatékony in­tézkedésekre van szükség. Sió­fok térségében ugyanis az úgy­nevezett A-klorofill érték au­gusztus végére megduplázódott. Az algák robbanásszerű elsza- podását a hosszan tartó forróság mellett az is okozhatta, hogy a Balaton vízének tavaszi leeresz­tése során a spórákat az áramlás a keszthelyi öbölből átsodorta a tó keleti felére. S mivel a vízben a kívánatosnál több a nitrogén- és a foszforszennyeződés, azok ideálisan fejlődhettek. A Holdudvar Színház musicalje Az ifjú színészpalánták a holdudvar szekerén Fotó: Müller Andrea Ha a darab mesél és mond va­lamit, már megérte beülni a színház egy-egy esti előadására, ennél pedig legfeljebb csak „csinálni” lehet jobb (mármint a színházat) - vallják az egészsé­ges ifjúkori lelkesedés maximá­lis hőfokával, az első szárny­próbálgatásokhoz dukáló izga­lommal a pécsi Holdudvar Színház tizen-huszonéves tagjai és alapítói. Néhány, a közönség­től tisztességes tapsözönnel megköszönt bemutató után most egy musical színpadraállí- tására készülnek. Pontosabban: szövegét és dalait már megírták, csupán a próbák vannak hátra.-Az ötlet még három évvel ezelőtt vetődött fel - mondja Rendes Zoltán -, és főként azért tartottunk ki mellette, mert Ma­gyarországon a musical, amelynek amerikai hagyomá­nyai követésre méltóak, máig nem elismert műfaj. Mindene- ekelőtt azt a téves elképzelést szeretnénk megcáfolni, hogy a musical nem több, mint egy rossz történet, ami zenével el­adható. A dalaink romantiku­sak, sőt erősen szentimentáli­sak, ami számunkra egy tisztább korhoz való visszahajtás lehető­ségét ígéri, például a sanzonok­ban, kuplékban bővelkedő szá- zadelőhöz. Noha a Holdudvar, „civil­ben” egyébiránt bölcsészkaros egyetemista tagjai, Rendes Zol­tán, Bogárdi Aliz és a Holdud­var Alapítvány elnöki posztját betöltő Bús Imre Oszkár a szá­zadelőnk miliőjéből aligha őrizhetnek emlékeket, minden­esetre remek hangulatú percek­kel lepték meg néhány hónapja, több ízben is előadott ka­baré-összeállításuk közönségét. Az „Anno 1900” című produk­ciót pedig már televíziós felvé­tel is őrzi. A november 25-i premierre tervezett és a pécsi Bóbita Bábszínházban helyet kapott musicalről viszont elöljá­róban nem óhajtottak túl sokat elámulni, a meglepetés tágan értelmezhető szándékára hivat­kozva. Jelmondatát viszont igen: „Van-e álom, s ébrenlét - a valóság a tét”, s mint hozzá­fűzték, a darab nem kisebb pszichikai bravúrra vállalkozik, mint hogy hidat emeljen az álom és valóság közti „szaka­dék” fölé. A Pécsi Napok ren­dezvénysorozatának keretében műsorra tűzött Holdudvar-est már jóval „prózaibb” mondani­valót, de annál szórakoztatóbb, könnyedebb perceket ígér. Hogy Holdudvarék „véresen komolyan” veszik, építgetik és formálgatják, az általuk, talá­lóbb kifejezés híján alternatív­nak nevezett mini-színházukat, abban tulajdonképpen nincs semmi kivetnivaló, hiszen e műfaj hiteles művelésére a tel­jes elhivatottság-érzés birtoká­ban érdemes csak törekedni. Különösen napjainkban, amikor a közönség ugyan hálás tapssal köszön meg egy-egy jobb előa­dást, de ez a kultúra anyagi mankóit már-már láthatatlanná zsugorító pénzszűkén vajmi ke­veset könnyíthet. „Névtelenül”, pályakezdőként pedig éppen­séggel nem szívderítő szponzo­rok, támogatók után kilincselni. A Pécsi Nemzeti Színház egy­kori stúdiójából verbuválódott Holdudvar-mag tagjai is tartot­ták már próbáikat a „pincétől a padlásig”, leleménnyel igyekez­tek fillérekből „pofásra” vará­zsolni díszleteiket, de némi ke­serűséggel csak a támogatók hi­ányát említik. És legutóbbi, va­lóban meglepő érdektelenség miatt egyelőre kudarcot vallott próbálkozásukat: ingyen aján­lották fel ugyanis Baranya isko­láinak, a magyar- és világiroda­lomból válogatott összeállítása­ikat, de az iskoladrámákat - amelyre Nyugat-Európa orszá­gainak oktatási gyakorlatában számos példa akad - kínáló ajánlatokra mindössze egyetlen helyről érkezett válasz... Korokodilkönnyeket azért nem hullattnak (legfeljebb csak színpadon) - próbálnak és pró­bálkoznak tovább. Tröszt É.

Next

/
Oldalképek
Tartalom