Új Dunántúli Napló, 1994. szeptember (5. évfolyam, 240-269. szám)
1994-09-09 / 248. szám
1994. szeptember 9., péntek Közélet üj Dunántúli napló 9 A törvénymódosítás kérdőjelei - avagy tényleges-e a pozitív diszkrimináció? Kisebbségi önkormányzatok alakul(hat)nak Szeptember elején vette napirendjére az Országgyűlés az önkormányzati törvény módosítását. A várhatóan november végére, december első hetére kiírandó helyhatósági választásokon - megalakítandó önkormányzataikkal - már a nemzetiségek is komoly szerephez juthatnak, kár lenne tagadni azonban, hogy lehetőségeiket illetően akad még néhány kérdőjel. A nemzetiség képviselői Tény: a Belügyminisztérium által beteijesztett törvénymódosítási tervezet a tavaly elfogadott nemzetiségi törvénynek megfelelően kívánja megoldani a nemzetiségek intézményes, helyi politikai-, és érdekképviseletét. Ugyanakkor kérdésként fogalmazódik meg, vajon mi az oka annak, hogy például - több, a nemzetiségeket képviselő szervezet kívánsága ellenére - a helyi önkormányzatba beválasztandó kisebbségi jelölt neve mögött a szavazócédulán kötelező lesz feltüntetni, hogy az illető nemzetiségi képviselőként vesz majd részt a helyhatóság munkájában? A törvénytervezet e szakaszát bírálók szerint ugyanis e megjegyzés nem csak, hogy a jelöltként állított nemzetiségiek esélyeit csökkentheti (a többséghez tartozó választók egy nemzetiségi jelöltként induló körzeti orvos neve mellé például nem biztos, hogy ugyanúgy odateszik az ikszet, mint, ha az orvos neve mögött nem állna ott a cédulán a kérdéses kitétel), de akár a diszkrimináció csírájaként is felfogható. Az e kritikát megfogalmazók úgy vélik, a fenti helyett azt a - törvény előkészítési munkálatainak idején javasolt - megoldást kellene alkalmazni, mely alapján a helyi képviselőknek csak megválasztásuk után kellene eldönteniük, kívánnak-e nemzetiségi önkormányzatot alakítani a helyi képviselő-testületen belül, vagy sem. Ez esetben - mondják - az esélyegyenlőség ténylegesen esélyegyenlőség lenne, s ha ezt követően a nemzetiségi önkormányzat megalakul, azzal a többség is csak nyer, hiszen a pozitív diszkrimináció elve szerint ennek alapján például plusz költségvetési támogatás is jár. S ez a támogatás nem céltámogatás: felhasználási módját a helyi önkormányzat dönti el. Ez az, ami viszont - praktikus oldalról megközelítve a fenti, elveiben és logikájában hibátlan gondolatmenetet - többek szerint akár „visszaélésre” is alkalmat adhatna, nevezetesen arra, hogy ennek alapján, a plusz támogatás reményében - bármely önkormányzat nemzetiségi önkormányzattá nyilváníthatná magát.- Ez az, amit másként nem lehet kivédeni - mondja Wemer József bólyi mérnök, volt SZDSZ-es országgyűlési képviselő, akinek a törvény előkészületeit is módjában állt figyelemmel kísérnie - mint hogy a nemzetiségi jelöltek a szavazó- cédulán is feltüntetik nemzetiségi mivoltukat - azt, hogy ők egy nemzetiség képviselőiként indulnak a helyi választáson. Werner József szerint az ön- kormányzati törvény kisebbségeket érintő módosításai egyelőre csupán egy nagy kísérletnek tekinthetők. Mint mondja, szinte biztos abban, hogy az idén első ízben megválasztandó nemzetiségi önkormányzatok működésének tapasztalati alapján a választás módját négy év múlva kisebb-nagyobb mértékben módosítani kell. De a véleménye az, hogy a most biztosított lehetőségek a korábbiakhoz képest mindenképpen előrelépést jelentenek. A helyhatósági választásokon A nemzetiségek ugyanis a helyhatósági választásokon több kedvezményben is részesülnek. Abban az esetben, ha egy községben a választások során olyan önkormányzat alakul, melyben a nemzetiségi képviselők többségbe kerülnek, akkor a testület tagjai „települési kisebbségi önkormányzattá" nyilváníthatják a lakóhely helyhatóságát, s a község a törvényben szereplő plusz jogosítványokat és támogatásokat, saját elhatározása szerint, bármikor igénybe veheti. A második lehetőség, ha a kisebbségi képviselők 30 százalék fölötti, de 50 százalék alatti arányt képviselnek a testületben. Ebben az esetben „helyi kisebbségi önkormányzat” alakulhat - melynek némileg kevesebb lehetősége lesz ugyan, mint a „települési kisebbségi önkormányzatnak”, de a képviselők többsége - a hatósági jogkörök átadásának kivételével - a nemzetiségek speciális érdekeinek támogatására jó néhány hatáskörrel felruházhatja e résztestületet. A harmadik variáció akkor lép életbe, ha a kisebbségiek a 30 százalékot sem érik el - ez esetben gyakorlatilag „mezei képviselőként” kell, hogy érvényesítsék az őket megválasztok érdekeit, plusz jogosítványt azonban nem kapnak feladataik elvégzésére. Abban az esetben, ha a választási eredményeket tekintve egyetlen nemzetiségi sem kerülne be az önkormányzatba, még mindig van egy kedvezmény. Nevezetesen, ha a legtöbb szavazatot kapó nemzetiségi jelölt akár csak egyetlen szavazattal is többet kap, mint a testületbe a legkevesebb szavazattal - elvileg - bekerülő nem nemzetiségi képviselőre jutó szavazatok fele, a testületben neki kell helyet kapnia. Ha így sem jut be egyetlen nemzetiségi sem, akkor a legtöbb szavazatot kapó kisebbségi jelölt - tanácskozási jogkörrel - mint kisebbségi szószóló vehet részt az ön- kormányzat munkájában, s teheti meg javaslatait. Országos csúcsszerv A helyi kisebbségi önkormányzatok pedig létrehozhatják az országos kisebbségi önkormányzatot - immár a legitim, választott képviselők révén. „Ez is előnye a törvénymódosításnak” - véli Wemer József, azt azonban hozzáteszi, hogy a nemzetiségi önkormányzatok megválasztásának lehetőségét minél több helyen propagálni kellene, hiszen az idő szalad, s akiket közvetlenül érint a kérdés, még semmiféle tájékoztatásban nem részesültek. Ugrás a sötétbe - tehetjük hozzá mindehhez. S még az sem biztos, hogy akiknek ugra- niuk kell, tudnak erről. Pauska Zsolt Példaértékű a bólyi faluszépítés, ahol együtt dolgoznak a községért a nemzetiségek Fotó: Läufer L. „Merénylet” a Kodály Zoltán utcában Akik a véres szenzációkat szeretik, ne olvassák el írásomat. Azoknak ajánlom figyelmébe, akik életünk apró, de jellemző jelenségei felett szeretnek és hajlandók elgondolkozni. íme a történet, ami minap velem megesett. Barátainkkal sétáltunk haza a Kodály Zoltán utcán. Meleg nyári esete volt, s bár éjfélre járt az idő, sokan jártak még az utcán. Persze főleg fiatalok. Diákok, egyetemisták. Csoportosan, vagy magányosan. Egy-egy lány is. Bizonyságául annak, hogy Pécs mindig a béke szigete, itt nem robbannak bombák a szemétkosárban és nem járnak az éjszaka sötétjében családirtó halálkommandók. Mindössze szi- lajkedvű fiatalok. Mint történetünk „hősei”. Hogy a tárgyra térjek, az történt, hogy egy autó közeledett felénk. A jobb márkák közül való. Ablakai letekerve és tele vidám önfeledt fiatallal. A jelenet neorealista olasz filmekre emlékeztet: mediterrán forró éjszaka, élénkség, pezsgő élet, autón száguldozó vidám ifjúság. Ebbe az idillbe robbant bele a „bomba”. Akarom mondani a tojás. Előttünk mentek mintegy öt-hat méterre az asszonyok, mögöttük bandukoltunk mi férfiak. Valószínűleg a tojásokat a nőknek szánták, de ilyen száz kilométer feletti sebességgel száguldó autóból nem könnyű a mozgó célt eltalálni. Szóval mi kaptuk. A fehérjét és a sárgáját is. Mert hogy ebből áll a tojás. Barátom a jobb oldalába, én - kínos helyre - a jobb combomra. Igazságosan egyet-egyet. A lefűrészelt duplacsövű luparából, mondhatnám, ha Palermóban történt volna és mondjuk a maffia után nyomozó ügyészek lennénk. De hát hál’istennek mindez Pécsett történt, a béke szigetén egy felejthetetlenül szép és békés nyárvégi estén. Itt véget is érhet a történet. Ennyi. Talán általánosítható tanulsága sincs. Kis színes, ahogy a sajtóban hívják. Folytatása sem lesz. Nem kívánunk feljelentést tenni garázdaság miatt. Patyolatszámla sincs, a ruhákat magunk kimostuk és a tojások nyoma maradéktalanul eltűnt. Fizikai sérülést nem szenvedtünk, lelkit se nagyon. Máskor is sétálva fogunk hazamenni baráti találkozóról, moziból, színházból, hangversenyről. És másokat is erre bátorítok. Nem riasztgatok senkit, hogy öt-tíz év múlva, vagy akár már holnap ilyen száguldó autókból géppisztolysorozatok fognak lekaszálni kiszemelt, vagy vétlen békés áldozatokat. Pláne, hogy a mi kedves ismeretlen polgártársaink keze húzza meg a ravaszt. Annak veszem a történteket, ami. Viccnek, mókának, idétlenségnek. Jóllehet nem hallgathatom el, hogy ez a fajta „szellemesség” nem felel meg az én ízlésvilágomnak. És ennek talán nem csak generációs okai vannak. Debreczeni László Hol a hiba? A minap egyetlen napilapunk három írása is arról szólt, hogy az ország top-menedzserei bajba kerültek. Az egyikről elterjedt, hogy tőzsdecsalást követett el, a másik állítólag csalárd szerződéseket kötött, a harmadik pedig fizetőképtelenné válva hitelt hitellel próbál visszafizetni. De rajtuk kívül is jó néhány an akadnak, akik összeütközésbe kerültek különféle jogszabályokkal. Valamiféle járvány pusztít gazdasági életünkben? Lehet, hogy ha hozzáértő kezek kicsit megkapargatják jó néhány jól menő cég felszínét, a fényes lakkréteg alatt rozsda, enyészet lapul? Vagy más a baj? Lehet, hogy ott tartunk, ahol a világ leggaz- dagabbjának tartott milliárdosa tartott egykoron, szívesen elmondja ország-világnak, mivel keresi ma a vagyonát, csak arról ne kérdezzék, hogyan szerezte élete első millióját. Az eredeti tőkefelhalmozás korát éljük - állítják a legnevesebb közgazdák és hozzáteszik: ilyenkor megesik, hogy a vállalkozók a jog és a jogtalanság határán kénytelenek lavírozni, megszerezni életük "első millióját". Ilyenkor nem könnyű egy időben gazdagodni és nyugodtan aludni. Talán a törvényekben van a baj? Netán a joghézagokban? Nem egyértelműek a jogszabályok, túl sok a kiskapu rajtuk, de aki át mer menni rajtuk, az egzisztenciáját veszélyezteti? Ami tegnap törvényes volt, azt ma üldözheti a törvény? Akárhol is rejlik a bevezetőben említett jelenségek oka, mindenképpen kárt okoz a gazdaságnak, hogy a sikeres vállalkozások egy része iránt itthon és külföldön meginog a bizalom. Márpedig a vállalkozók tudják a legjobban: a bizalom a legjobban kamatoztatható tőke. Somfai Péter Mit hallunk? F antomvonal Egyesek Szitkozódnak miattuk, másokat kifejezetten szórakoztatnak azok a telefonos szolgáltatások, amelyek hirdetéseivel nap mint nap találkozni lehet a legkülönfélébb sajtótermékek hasábjain. Ezekből a „tengerentúli hívásokból” a magyar távközlésnek azonban semmi haszna nem származik. Az pedig a szakemberek szerint a „rémálom” kategóriába tartozik, ha valaki a telefonszexet, a jóslást és egyéb telefonos csemegéket „fantomvonalakon” hívogatja. A fantomvonalak létezése nem újkeletű, csak legfeljebb nem beszélnek róla. Gyakorlatilag valamennyi „drótos” telefontársaság küzd ilyen gondokkal. Nagy-Britanniában például nemrégiben hozták nyilvánosságra, hogy hatalmas kárt okoztak a British Telecomnak az ilyen vonalak használata. A „fantomvonal” véletlenül bekapcsolt, ám hivatalos előfizető nélküli telefonvonal. Az ilyen vonalakon lebonyolított telefonhívásokért persze pénzt sem igen tudnak kicsikarni senkiből. A fantomvonalak általában emberi tévedésből kelnek életre. Például úgy, hogy egy telefonkábelt javítanak, s az ismételt üzembe helyezéskor egy korábban kikapcsolt elágazás újra működni kezd. Szakemberek szerint a gyakori telefon- szám-változások azonban nem feltétlenül járnak fantomvona- lak kialakulásával, hiszen ekkor egy meglévő vonalra új számot adnak, tehát nem marad előfizető nélkül a telefonfonal. A MATÁV is küszködik hasonló problémával, ám a szakemberek szerint Magyarországon elenyésző számban fordulnak elő ilyen esetek, s azokat is pillanatok alatt feltárják. A probléma fölött azért természetesen nem lehet elnézni. A hibaelhárítók rendszeresen ellenőrzik, hogy a központban üzemelő számlálóberendezéseket valóban csak bejelentett, törvényesen bekapcsolt előfizetők készülékei pörgetik-e. Ha „kakukktojást” találnak, azonnal indul a hibaelhárítók autója, és kiszűrik, hol használhatják a fantomvonalat. A fantomtelefonok mellett komoly fejtörést okoznak a Matávnak a tengerentúli szolgáltató telefonok is, mint a szerencsejáték, a telefonszex és a jóslás. Korábban az előfizetők reklamációival kellett vesződni, de amióta egyre több digitális telefonközpont üzemel az országban, amelyek segítségével kimutatható, hogy ki mikor milyen számot hívott, egyre kevesebben tiltakoznak a magas telefonszámla miatt. Ezek a „tengerentúli hívások” egyébként koránt sem jelentenek olyan jó üzletet a MATÁV-nak, mint azt első pillantásra sejthetnénk. A MATÁV ugyanis a nemzetközi telefonforgalomért súlyos dollárokat kénytelen kifizetni a hívott ország telefontársaságának. A nemzetközi hívásokat külön regisztrálják a központok, s ez alapján számol el a MATÁV a külföldi partnerei felé. Magyar- országon a külföldi hívásokért beszedett díj azonban valamivel alacsonyabb, mint amit a MATÁV dollárban kifizetni kénytelen, így tehát a nemzetközi hívások gyakorlatilag ráfizetésesek. A szolgáltató telefonok megjelenése, pedig egyértelműen növelte a nemzetközi forgalmat. Azt viszont nem tudják megakadályozni, hogy ezek a telefonok működjenek, legfeljebb az ilyen szolgáltatások korlátozására kérhetik az adott országokat. Az előhívó kód alapján megállapították, hogy az üzenet- rögzítők, amelyekről hölgyek odacsivitelik a legforróbb történeteket, vagy a heti aktuális jóslatot, a Holland Antillákon, Hong Kongban, Brit-Guayaná- ban és Dominikában találhatók. Azt a magyar szakemberek is elismerik, hogy ha itthon működnének ezek a telefonok, kétségtelenül jó üzlet lenne. A MATÁV viszont úgy döntött, hogy nincs és nem is lesz magyarországi szextelefon... Gyakori találgatások tárgya, hogy egy-egy kormányzati elképzelésben, döntésben milyen súllyal esett latba a szocialisták, s mennyire a szabaddemokraták véleménye. Tipikus nézet e tekintetben, hogy a pénzügyi politikát sokan az MSZP, az EXPO-állásfoglalást pedig az SZDSZ „számlájára” írják. Egyesek ebből már arra következtetnek, hogy repedések keletkeztek a kormánykoalíció falain, az ellenzék pedig már re- csegni-ropogni hallja az egész épületet. Mit diktál a politikai logika? Ha a koalíció kialakulását figyeljük, akkor a kiindulóhelyzet két szuverén pártnak az együttes kormányzásra való szándéka volt. Az e szándékot mozgató érdekektől vezérelve ültek le tárgyalni arról, miként lehetne politikájukat a legalapvetőbb kérdésekben közös nevezőre hozni. így született meg a koalíciós megállapodás, majd a kormányprogram. S most húzzuk alá a kulcsszavakat: a koalíció szuverén pártok összefogása, az együttes kormányzás nem érdekeik feladására, hanem azok érvényesítésének együttes lehetőségeire épül, a kormány- program pedig közös nevező, amelyet már a két párt megosztás nélkül vállal. Mindebből következik, hogy a koalíciós kormány politikája már nem az egyik, vagy a másik párté, hanem mindkettőjüké. Miként törekednek e politika megvalósítására? Ennek minden részletét sem a megállapodásban, sem a kormányprogramban nem tudták, nem is akarták rögzíteni. A konkrét gyakorlati kérdésekről - pld., hogy bizonyos ügyeket mikor érdemes a nyilvánosság elé vinni, egyes terveket milyen ütemben célszerű végrehajtani, melyek lehetnek a leghatékonyabb módszerek, stb. - menet közben kell dönteniük a koalíciós partnereknek. Ez pedig nézeteltérésekkel, vitákkal jár, amit - helyesen - egyik partner sem rejt véka alá. A kérdés tehát, hogy amit egyesek hallani vélnek, az a repedés, vagy a csiszolódás zaja? Hogy ezt eldöntsük, még egy kicsit tovább kell hallgatóznunk. P. T.
