Új Dunántúli Napló, 1994. augusztus (5. évfolyam, 210-239. szám)
1994-08-19 / 228. szám
12 üj DunantüU napló Irodalom - Művészet 1994. augusztus 19., péntek A korona képeinek egyike Koronázási jelvényeink Embertől, természettől védve Amikor 1978-ban visszakaptuk az Amerikai Egyesült Államoktól a magyar államiság és jogfolytonosság legfontosabb jelképeit, már akkor eldöntötték, hogy a koronázási jelvényeket állandó kiállításon a nagyközönség elé tárják. Helyszínül pedig a Magyar Nemzeti Múzeumot jelölték ki. Csakhogy akkor még a múzeumoknak nem volt olyan terme, amely megfelelt volna a műtárgyvédelemnek és a biztosítástechnikai szempontoknak. Ezért ideiglenesen az épület dísztermében helyezték el a koronát és a palástot. Majd amikor a Széchenyi Könyvtár elköltözött az épületből, az Apponyi termeket alakították át a koronázási jelvények végleges helyéül. Tudjuk, hogy az ezer éves műtárgyak igen hányatott történelmi sorsot értek meg. Többször menekítették, rejtették, el is ásták őket. Különösen a palást hordozza a viszontagságos évszázadok nyomait. A háború előtt a koronázási jelvényeket csak évente egy napon, augusztus 20-án láthatta a közönség. Az állandó kiállításnak szigorú feltételei vannak. A felbecsülhetetlen értékű műtárgyakat természetesen védeni kell minden káros hatástól, a szándékos és véletlen emberi ártalomtól, illetve a természetes környezetből fakadó károsodástól (légszennyezés, erős fény, ingadozó hőmérséklet, por stb.). Az Apponyi terem teljesen zárt statikai szerkezete és a beépített trezorajtók lehetetlenné teszik a betörést, az illetéktelen behatolást, de még természeti csapás esetén is védelmet nyújtanak. Ezt a passzív védelmet elektronikai és optikai aktív védelem egészíti ki. A tárgyak őrzése mellett állagvédelmüket is szolgálják ezek a berendezések. Különleges megóvást kívánt a rendkívül fényérzékeny palást, úgy, hogy közben megtekintése is lehetővé váljon. Ezért egy speciális, túlnyomásos rendszerű és állandó páratartalmú tárlóba helyezték, megvilágítását ugyancsak maximálisan és egyenletesen szabályozták (50 luxban). Egy tonna súlyú biztonsági üveglap biztosítja a mechanikai védelmét. Egy időben huszonöt látogató tartózkodhat a koronázási jelvények termében. így nem csoda, hogy mindig hosszú a várakozók sora. K. M. A korona Bertók László Még mindig, amit mondanék Megint egy napnyi haladék. Jön a szemetes. Nő a púp. Elölről kezdi a kakukk. Szagosodnak a nüniikék. Még semmi sincs veszve. Még. Még velem fut az alagút. Sors bona nihil aliud. I Jöhet az újabb vereség. Még mindig, amit mondanék. A talán most, a mintha úgy. A csak van vége, hogyha lyuk. A lehetetlen, ha kerék. A legalább egyik fejét. A megint zárják a kaput. Makay Ida Vérre méred Számolod kapzsin perceinket. S elveszed mindent. Színlelt ölelésed vérre méred, égő oxigénre. S úgy hagysz el, mint bordélyban vendéget a vágy szfínxarcú hideg vámszedői. Ringyók, ringyója! gyönyörűnk, Te, Elet! Melorisz Béla Ezt emlegetjük bizonytalan évszak pokrócok meg egy lopott viharlámpa ez minden úgy egyedül vagyunk hogy nem lehet más velünk csak az isten így aztán mintha csak regényben olvasnánk azt hisszük egymásra találtunk pedig az alaktalan éjszakából csupán a téglákból rakott régi utat látni melyen jöttünk ezt emlegetjük majd egyszer vagy időnként erről álmodunk. Galambosi László Teljesség kertjében Mert agg fejjel is élni szeretnének, akár a fehér rózsák, ha a télnek fojtó marka még nem szorult nyakukra. Ültetnek fákat. Túl világi útra inget vasalni, kabátot kefélni ki serénykedne, amikor remélni szólít a Nap. A teljesség kertjében világfa áll. Madár lobog a fényben. Kis bazilika-történelem A pécsi székesegyház újjáépítésének századik évfordulóján, a pápa látogatásának évében, 1991-ben kapta meg a basilica minor címet. Bazilika szavunkat nyelvünk több értelemben használja. Az ókori görög, majd a tőlük átvett római építészetben bazilikának nevezték azokat az oszlopcsarnokokat, amelyeken ítélkeztek, törvénykeztek, vagy ahol politikai gyűléseket, esetleg vásárokat tartottak. Legtöbbjük téglalap alaprajzú volt, amelynek végében félköríves apszisban helyezték el a bírói emelvényt. Belsejüket oszlopsorok tagolták. Ép állapotban az ókorból nem maradtak ránk bazilikák, romjaiban viszont sok látható. A legnagyobbak Rómában állottak. Közülük az elsőt Cato építtette Kr. előtt 184-ben (Basilica Porcia). A legnagyobb Constantinus császáré volt a IV. század elejéről, 25 méter széles középcsarnokkal. A bazilika-típus több-kevesebb változtatással eljutott mindenhova, ahol római települések voltak. Az előkelő és vagyonos rómaiak később magánházaikat is bazilikához hasonlóan építtették. Az ókeresztény bazilika eredete még vitás. Miután az első keresztények ezekben a bazilika-szerű magánházakban is tartottak összejöveteleket, istentiszteleteket, s ezeket alakították át sok helyen templomokká, vagy ezek mintájára építették a keresztényüldözés megszűnte után (313) templomaikat, sok kutató úgy véli, ezekben keresendő az ókeresztény bazilika, mint építészeti alkotás alapja. Mindenesetre az ókeresztény bazilika hosszúkás, négyszögletes csarnok, a ún. hajó a hívek számára. Ehhez csatlakozik a félkörös alaprajzú apszis az oltár és a papság számára. Nagyobb bazilikáknál a főhajó két oldalán különböző számú (egy vagy két) mellékhajó található, s az apszis és a hajó közé kereszthajót iktatnak. A főhajó mindig magasabb és szélesebb a mellékhajóknál, s a templom innen kapja megvilágítását. A főhajót oszlopok választják el a mellékhajóktól. A hajókat egyszerű gerendatető fedte, amelyeket a később restaurált bazilikáknál többnyire lapos, kazettás mennyezettel cseréltek fel. A kereszthajó, amelyet a később épített, nagyobb bazilikáknál találunk, kissé előreszökött a hosszfalakon túlra, kereszthez hasonló alaprajzot adott. Ott, ahol a főhajó a kereszthajóval találkozik, nagy, félkörű ív, az arcus triumphalis, azaz diadalív van. A hajó belé- pőjeként egy vagy két előcsarnok szolgál, amely előtt nyitott, pillérsorokkal övezett udvar terül el vízmedencével. Kiegészült később keresztelő kápolnával és toronnyal. Magyarországon már a román stílusban építkező 11. században is emeltek bazilika-stílusban templomokat, mégpedig Szent István uralkodása alatt, aki az általa alapított tíz püspökség székhelyén építtette fel ezeket a püspöki bazilikákat (a pécsit korábban, még a magyarok bejövetele előtt emelték, azt csak átalakíttatta). Sajnos, ez utóbbit kivéve, mind elpusztult. Az építészeti formától függetlenül, a bazilika a katolikus liturgiában egyházjogi fogalmat is takar, amelyet kitüntető cím gyanánt adományoznak. így megkülönböztetünk nagyobb (basilica maior) és kisebb (basilica minor) osztályozású bazilikát. Nagyobbak a négy római patriarchális bazilika: a Laterán, a Szent Péter, a Szent Pál és a S. Maria Maggiore. Ezeknek ún. szent kapujuk van, amelyet jubileumi esztendőkben a pápa nyit meg és falaz be, s ezen át mennek be a búcsú elnyeréséért a hívek. E bazilikáknak külön pápai oltáruk is van, ahol csak a pápa misézhet. A kisebb bazilika címet a pápa adományozza egyes kiemelkedő templomoknak. A címmel bizonyos liturgikus kiváltságok járnak. Magyarországon ilyen basilica minor 1931 óta a budapesti Szent István Bazilika, amelyet azonban elterjedt szóhasználattal korábban is bazilikának nevezett a köznyelv. A jogtörténelemben bazilika a bizánci törvénygyűjtemény neve is, amely Bölcs Leó császár alatt készült (886-911). Hatvan könyvben egyesíti Jus- tinianus jogkönyveinek és a hozzájuk fűzött megjegyzéseknek az anyagát. Wolf Gyula Középkori himnusz Szent István király tiszteletére Magyar hazánk, te jó anya, fiad dicsérd ma, őt dalold, zengjen a himnusz dallama Hozzád, ki mindig pártfogolt. ő néked igaz fényt hozott, hit fényét adta át neked, istenes törvényt alkotott, mely üdvösségre elvezet. Mennyei hírnök jelzi már atyjának, hogy majd jönni fog: vértanú István földre száll anyjának szülni jóslatot. Mint libanoni cédrusok, olyan sudár, mint kisgyerek, s miként előre mondatott, a Vértanúról kap nevet. Oktatják híres doktorok, szent műveltségre nevelők, s jámbor erkölcse fölragyog már zsengén, minden nép előtt. Már életének hajnalán az üdv igéit hirdeti, s a magyar nemzet, a pogány, a keresztséget elnyeri. Ragyogva kél az égi fény, s ki tévely rabja volt, a nép elhagyva sűrű éjjelét megvallja Krisztus szent hitét. Imádás légyen, tisztelet, néked, Hármas-Egy Istenünk, segíts elérnünk mennyeket, mit szent királyunk kér nekünk. Ámen. (Csanád Béla fordítása)
