Új Dunántúli Napló, 1994. augusztus (5. évfolyam, 210-239. szám)

1994-08-06 / 215. szám

1994. augusztus 6., szombat Irodalom - Művészet aj Dunántúli napló 11 Bállá László Ábécé-sorrendben Már nem is lehetett tudni, kinek jutott az eszébe, a filo­zofikus természetű Szamár­nak-e, vagy a mindig jókedvű, mulatni vágyó Majomnak, de elég az hozzá, hogy a négylá­búak közgyűlése kimondta: az idei Állatok Napját nagysza­bású ünnepséggel teszik em­lékezetessé, utána: bál regge­lig­Meg is alakították a Rende­zőséget, s úgy határoztak, hogy ide minden család, min­den faj egy-egy tagot delegál. Azután a Rendezőség a maga köréből megválasztotta a szű- kebb körű Intéző Bizottságot is, s ennek elnöke természete­sen az Oroszlán lett. Az előkészületek a legna­gyobb rendben folytak, csak akkor állt be egy kis zavar, mikor ki akarták nyomtatni a plakátokat, és úgy döntöttek, hogy föltüntetik rajta a Ren­dezőség teljes névsorát.-Hát tessék, írom a neve­ket! - készségeskedett az In­téző Bizottság ülésén e testü­let titkára, a Farkas, és fel is ütötte a blokkját. - Diktáld, főnök! Az Oroszlán megköszörülte a torkát:- Hm, a névsor . . . Most persze úgy kellene kezdeni, hogy Oroszlán, Tig­ris. No de hát ugye, a szerény­ség ...! Inkább megvárja, míg más ajánlja így. Itt kezdődött a baj. Mert mielőtt még bárki kinyitotta volna a száját, előállt a ko- nokságáról és erőszakosságá­ról ismert, rebellis természetű Bivaly, és bömbölni kezdett:- írjuk ábécé-sorrendben! Persze, az ő neve B-vel kezdődik... De a javaslata ellen nem le­het szólni egy szót sem. így szokás. S a Farkas már írta is:- Agár, Antilop . . . De a Bivalynak ez nem tet­szett:-Tiltakozom! Az Agárnak a K betű alatt a helye, mert Kutya.- Akkor is az E alatt - vá­gott vissza az érdekelt -, mert hivatalosan Eb.- Rendben van, az Agár menjen az E alá - tett igaz­ságot az Oroszlán, és a Farkas új lapot kezdett:- Szóval: Antilop, Bivaly, Bölény, Borz, Cickány .. .- Hát én kutya vagyok? - kiáltott közbe a Cibetmacska. A Farkas most már kissé ide­gesen vágta oda:- Hogy volna Kutya az, aki Macska? Épp ezért nem a K, hanem az M betűnél fogsz szerepelni, még hátrább!- Ázt már nem! Semmi kö­zöm a Macskához! Más csa­lád vagyunk. Tessék összehasonlítani a tudományos nevünket: én Ci- vetictis Civeta vagyok, őkelme pedig Felis catus.-Ebben van valami - így az Oroszlán, és közben arra gondolt: szép is volna, ha va­lakinek eszébe jutna a rokon­ság folytán őt is a macskák­hoz sorolni. - A tudomány, az tudomány. Kezdd elölről, Farkas!-Jó. Szóval: Antilop, Bi­valy, Bölény, Borz, Cibet­macska, Cickány, Coboly .. . De a Cobolynak derogált a Cickány szomszédsága.-Én azt hiszem, nincs a Bivalynak igaza. Ez az egész ábécé-sorrend egy nagy mar­haság - bocsánat. (És megha­jolt a Marha felé.) Képzeljé­tek csak el: azzal kezdjük, hogy Antilop, amiből az Oroszlán hármat is befal tíz­óraira, azután jönnek minden­féle Macskák és Cickányok . ..- Kikérem magamnak, mondtam már, hogy nem Felis catus .. .- Jó, jó, nem is ellened van kifogásom, Cibetmacska, ha­nem itt van elöl ez a Cickány, ez a ronda aprótolvaj féreg. És az Oroszlán meg a Tigris, az állatvilág királyai, majd ki tudja mikor jönnek. A Farkas már unta a dolgot, most ő javasolt:- Kezdjük az Intéző Bizott­sággal. Ebben minden nagy­vad benne van. Szamosi Mátyás Változatok Égni, égni. Megégni, leégni. Kiégni. Csonkig égni, válni hamuvá. És szállni felfelé.-Jó. És ezen belül a sor­rend? - aggályoskodott ismét az Oroszlán.- Természetesen ábécé - tartott ki a magáé mellett a Bivaly.- Nem bánom - bólintott a Farkas, és már írta is: - Bi­valy, Bölény, Cibetmacska, Coboly, Elefánt, Farkas, Hiúz, Jaguár, Leopárd, Medve, Oroszlán, Tigris ...- Hm, milyen furcsa - mor­fondírozott az Oroszlán -, hogy a névsorban minden kis rokonom megelőz. Hogy azt mondja: Hiúz, Jaguár, Leo­párd . .. Azután még jön Mackó uram is, s csak úgy következem én.- Persze. És a Bivallyal kezdeni! Kész röhej! Kezdjük az Oroszlánnal, ő a bizottság elnöke - így a Cibetmacska.- Szóval: Oroszlán, Bivaly, Bölény - sorolta a Farkas. Most meg a Tigris lamen­tált: _- Én meg alelnök vagyok. S az elefánt fővédnök. Előttünk ne lábatlankodjanak holmi Bi­valyok és Bölények. Ä Farkas megint új lapot kezdett:- Oroszlán, Tigris, Elefánt . . . Én meg titkár vagyok, hát most én következem ...-Azután az Oroszlán leg­közelebbi rokonai - szólt közbe a Jaguár. A Bivalynak ez már sok volt:- Tiltakozom. Ez nepotiz­mus.-Hogy ennek semmi sem jó! - csattant föl a szintén ro­konságbeli Leopárd. - Javas­lom: büntetésből ezt az izgága Bivalyt tegyük a legvégére. Megszavazták. Ezzel kiala­kult a végleges sorrend, és a Farkas szép kalligrafikus be­tűkkel írta a blokkjába: Orosz­lán, Tigris, Elefánt, Farkas, Hiúz, Jaguár, Leopárd, Bö­lény, Cibetmacska, Coboly, Medve. Azután jöttek azok, akik csak a Rendezőségnek voltak a tagjai, az Intéző Bi­zottságnak nem: Antilop, Borz, Cickány, Denevér, Disznó, Eb, Agár, Egypupú Teve -(megtagadta az azonos­ságot a kétpúpúval), Európai Őz (ragaszkodott a nemesi predikátumának a föltünteté­séhez is), Fóka, Gazella... stb., stb, - a végén pedig: a Bi­valy. Igy is szerepeltek a plakáto­kon. Ábécé-sorrendben. Főépítész az egyházi értékek megóvásáért Új templom épül, a régieket megóvják Felcser László építészmérnök Fotó: Müller Andrea Vendéglátóm a pécsi püspöki palota labirintusának egyik föl­dszinti irodahelyiségébe vezet. Az íróasztalon néhány akta, a helyiségben két „őskori” bőrbo­rítású, nagyon kényelmes ka­rosszék, egy állványon pedig a pécsi katolikus egyházmegye térképe. Puritán, egyszerű be­rendezés. Beleillik a képbe Fel­cser László is: magas, szikár ősz hajjal, magyaros bajszával. A Szent István-téri hódító meleg után jólesik az ódon falak közé szorult hűvös levegő. A téren már nyoma sincs a Játék Hatá­rok Nélkül rendezvény építmé­nyeinek. Az aggodalmaskodók meggyőződhetnek, semmi kár nem esett a műemlék-együttes­ben.-Szerintem az esemény mi­att kissé elhamarkodottan ag­gódtak. Most már nyugodtan mondhatom, Pécsnek nagyobb volt a haszna, mint a vesztesége ebből a rendezvényből. Hu­szonnyolc európai tv-társaság fogja műsorára tűzni augusztus 7-én az itt felvett játékokat. És ami még fontosabb, a pécsi csa­pat bemutatásakor Pécsről, és természetesen a még be nem épített térről készült felvételek lesznek láthatók. Talán csak az abban az időben idelátogató tu­ristáknak okoztunk egy kis csa­lódást, de Pécs hírnevének hatá­rozottan jót tett ez az esemény.- Önök is részt vettek ennek az eseménynek a megtervezésé­ben, kivitelezésében?- Nem. Mi csak megfigyelő­ként voltunk jelen, hogy az eset­leges rombolásokat megakadá­lyozzuk. De hála Istennek, ilyesmire nem került sor. Felcser László építészmér­nök nyugdíjazása után, 1981-ben került szorosabb kap­csolatba a pécsi katolikus egy­házmegyével. A Budapesten végzett egyetem után a Pécsi Tervező Irodánál, majd a Beru­házási Vállalatnál tevékenyke­dett. Az 1956-os forradalomig a Tervezési Osztály vezetője volt. Aztán itt telepedik le, és itt él ma is családjával.- Mint az egyházmegye főépí­tésze mivel foglalkozik?- Amint a térképen is látható, az egyházmegye határai elég nagy területet határolnak be. Baranya és Tolna megyén kívül a régi Szent Istváni határokba beletartozik Somogy megye pe­reméről pár északi és déli, hor- vátok lakta katolikus község. A szigetvári járás 1951-ig köz­igazgatásilag Somogy megyé­hez tartozott, ma ez is Bara­nyáé. De ha a részletekbe is be­lemélyedünk, akkor napjaink­ban is történnek változások az egyházmegye térképén. Pél­dául: a Duna szabályozása miatt Dunafalva a kalocsai egyház­megyéhez fog tartozni, amíg mi megkaptuk Bogyiszlót. Ezen a hatalmas területen több mint 250 templom és parókia van. A törökdúlás utánról inkább ba­rokk stílusban épült templomok maradtak meg, az Árpádházi ki­rályok idejében épült román, gót, a későbbi reneszánsz stílu- súakból immár nagyon kevés van, renoválásra, felújításra, ta­tarozásra szorulnak. Ebben az irányban tevékenykedem, ami­óta a néhai Cserháti József püs­pök úr kinevezett főépítésszé.-Milyen munkálatok folynak ma az egyházmegye területén?- Kisebb településeken temp­lomépítésekbe fogtunk. Duna- szentgyörgyön a napokban vár­ják az erdélyi testvérközségből, Gelencéről a tetőhöz szükséges faanyagot. A bátai templom felújítása, a kárászi templom új­rafestése, a palotabozsoki, du- naszekcsői, kisasszonyfai temp­lomok tetőfelújítása csak né­hány a folyamatban levő mun­kálatok közül. A szigetvári Dorffmeister-kupola is már ré­góta renoválásra szorul.- Pécsen is folynak munkála­tok, gondolok itt a Kálvá­ria-dombira.- Ez csak egyike a munkála­toknak, ami már évek óta fo­lyik, de ezen kívül a közadako­zásból sokat áldozunk a Bazi­lika mögötti Dómmúzeumra is. Ötven év után, újra aktuálissá válik a Möller-árok felülvizsgá­lata is. Gondolom, laikusok számára meglepő, de a pannon-homokra épített Székesegyház stabilitá­sát a Mecsekről leszűrődő karsztvizek szintjének ezelőtt fél évszázaddal egy Möller nevű építész-professzor által beállított szintje adja. Az általa tervezett és kivitelezett árok vi­seli máig is a nevét. Huszon­négy évig hetente lejárt Pestről ellenőrizni a vízszintet, és erről folyamatosan naplót is vezetett. Az építmény stabilitása érdeké­ben újra el kell végeznünk a vizsgálatokat.- További terveik Pécsett?-Pécs új negyedeiből hiá­nyoznak a templomok. Most fo­lyik a Pollack Mihály Műszaki Éőiskolán a kertvárosi templom tervezése.-A családban valaki foly­tatja-e e tradíciót, van-e épí­tész?- Nincs. A fiam jogász, a lá­nyom pedig tanárnő, de talán majd az unokák! Egyikük gyö­nyörűen rajzol, én is így kezd­tem - ma is hobbym az akvarell és a grafika -, idővel talán majd tervezni is kedve szottyan! Bandi András Iszlai Zoltán Jukicca N em a sudár jukkapálma, más néven pálmaliliom miatt tetszett meg nekem Marcella a szemközti házból. Ősz volt, mardosó november, mikor jóképű, magas férjével utcánkba költöztek, egy máso­dik emeleti, erkélyes lakásba. Az első, amit a bogárszemű fia­talasszony még aznap este be­mutatott nekünk, egy tűzpiros csipkekombiné volt. A vállas férj ugyan nemsokára fölfe­dezte, hogy redőny is van az ab­lakukon, és le- lehúzogatta azt. Észbontóan göndör nejecskéje hál isten’ gurtnifóbiában szen­vedett. A sötétszürke délutáno­kon inkább rozsdaszín fedőfüg­gönyüket rántotta össze villany- fölgyújtáskor, ha épp nem felej­tette el. Talán bízott abban, hogy megvédi a rálátástól az a zöld dzsungel, amit erkélybejá­ratuk elé telepített. A sarki mini-ABC-ben hamar megismerkedtem vele. Marcel­lától megtudtam, legjobban a virágokat szereti. Már sokat gondolkodott azon, miként jut­hatna be időszaki felügyelőnő­nek valami melegházba. (Kü­lönben pedikűrös volt.) Az üvegtetők alatt azonnal bikinire vetkezne, s három-négy órán keresztül úgy, de úúúgy éééél- vezné a finom párás meleget. Saját virágai közül a jukkáját imádta mód fölött. A jukkica olyan, mint egy csecsemő, ha a természete szerint gondozzák, csak akkor lesz belőle jól fejlett fiúgyerek - vélekedett.- Az enyimnek a törzse pél­dául ideális - jelentette ki eltö­kélten.-Miért? - kérdeztem bam­bán a hetykén ferdeszájú cukor­falatot. - Ha csak úgy levele- dzik, a szárának nem mindegy?- Lehet, hogy mindegy - né­zett rám avval az éj bogár feke- teszeműségével. - De ami az enyim, az mindenesetre nem túl hosszú. Viszont vastag. És iz­mos. Nem is tudom megmar­kolni egy kézzel. Pedig olyan a tapintása, mintha élne, nem? Persze, ha két marokra fo­gom, így ni, akkor már kicsit laza a tenyerem körülötte. Majd meglátja, ha tavasz lesz. Kite­szem az erkélyre levegőzni. A tavaszi napot irtóra szereti sze­génykém. Képzelje, fiatalkorá­ban majdnem meghalt. Ez a hü­lye Öcsi, mikor hazahozta ki­szórta alóla a drénréteget. Öcsiről kiderült, hogy a svédszőke férjjel azonos, Mar­celláról meg az, hogy ő általá­ban minden növénynél drén- párti; én nem?-Dehogy se nem - biztosí­tottam Ezeregyéjből szalajtott vizavimat -, nekem azonban csak télizöldjeim vannak, nem baj? Marcella könnyelműen és bá­josan vállat vont. Haladni elég lassan haladtunk előre, s való­ban el kellett jönnie a kora ta­vasznak, hogy még kitétele előtt személyesen is megtekinthes­sem a jukkapálmát. Elképedtem a vastagságától, zuhatagos levélözönétől, a törzs bőrének borzongató elevensé­gétől, enyhén nedves érintésé­től. Csak az zavart kissé, hogy Marcella néha engem is jukki- cájának nevezett, és ez a fojtott hangú szólítgatás énreám vala­hogy lelombozó hatást tett. A vidor növény gyarapodása lát­tán olykor az a kényszerképze­tem támadt, hogy ha továbbra is Marcella kedvében akarok járni, nekem sem volna szabad mögötte lemaradnom. Ráadásul - noha a házaink közt magasodó juharfa tavasztól őszig abszolúte gátolja a belá­tást (na kinek? hát mondjuk a zöldszemű, rengeteget tapasz­talt asszonyoknak) -, örökkön ellenőrizgettem, hogy a határo­zottan exhibicionista Marcella nem hagy-e a sötétítő függö­nyön réseket. Félj uramról mel­lesleg annyit, hogy nem svéd­nek, de tavasztól őszig üzleti utakon bolyongó ukránnak bi­zonyult. Már megjelentek a juharfán az első sárga levelek, amikor Marcella tudtomra adta, hogy kicseréli a sötétítő függönyt di­vatos, ezüstszínű olasz drapéri­ára. Képzeljem el, hogyan fog festeni előtte a jukka meg a töb­biek. Megvan az az előnye is, hogy tologatni se kell. Az ola­szok valamivel úgy megkezel­ték, hogy kívülről abszolúte nem átlátszó.- Vagy nem - kockáztattam meg a föltevést, mire az asz- szonyka gyanút fogott, hogy nekem a pálmaliliom sorsa mintegy közömbös, és ezt azért nem érdemelte tőlem. Miután kibékítettem, megkért, hogy a következő nap várható drapéria fölerősítésénél legyek jelen, mert az olasz cég kiküldöttje hirtelen pár nélkül maradt, és a fölszereléshez mégis férfiembe­rek kellenek. A kreolbőrű, ideges legény másnap meg is érkezett.- Izé, ne húzzuk arrébb a nö­vényeket? - kérdeztem Marcel­lát, miközben az olasz gyermek egyfolytában karattyolva az asszony kivágását stírölte inga­tag létrájáról, ahelyett, hogy a függöny tűzködését művelte volna sebesen. Egy idő után abba is hagyta a fenti gebeszkedést, és kijelen­tette:-En kerem lemegy. Feldre lemegy, nem jo fent. Kerem se­gítségedet. Gedet neked. Jó, leemeltük a hatalmas kar­nist. Mikor végre a felden tér­delve elkészült a valóban bo­nyolult redőzésekkel, ismét megnyilvánult nyelvünkön.-En, kerem, femegy. Létra femegy ra. Létera. Keremek te- gedeket seget, seget. Fogtam hát a karnist, támo­gattam a digócskát, tartottam a létrát, stb. Marcella a maga ré­széről mindkét pámás kezét fel­tartva irányított minket, és vi­gyázatra intett. Nem kellett volna ezt tennie velünk. Alig­hogy kőkemény mellei megrez­zentek a kézemeléstől, a drapé- riás ijfú odapislantott, s egyen­súlyát veszítve karnisostul egyenesen a jukkicára omlott. Mutatványának hatása leírha­tatlan lett. Marcella pontosan úgy őrjöngött mindkettőnkkel, aho­gyan azt más előjelekből ítélve elképzeltem: milyen volna, ha amúgy istenigazában bepipulna szerelmetes gyöngédkedés he­lyett. A drapériást megtépte, a juk­kamaradványokat bömbölve hoz­zám csapdosta. Egyszersmind kábé hetvennyolcszor nevezett te rohadék, gané jukkicájának en­gem. Együtt menekültünk a pórul járt bambinóval. Marcella más­nap a kisboltban jeges közönnyel nézett el a fejem fölött. Jócskán lehullottak kicsiny utcácskánkban a dér csípte novemberi levelek, mikor megint köszönőviszonyba kerülhettünk. Csak az a baj, hogy előtte többször rajtakaptam, amint az én zöldszemű, szigorú felesé­gemmel beszélget. Aztán elérke­zett az a borús, hűvös nap is, mi­kor a mi nappali szobánkban megjelent egy körülbelül ötven centi magas jukkacsemete. Odaát predig a hazai hómezőkről megtért ukrán, bár a drapérián igazán nem lehet átlátni, új fönt buzgón huzi­gálja a redőnyeiket.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom