Új Dunántúli Napló, 1994. augusztus (5. évfolyam, 210-239. szám)
1994-08-05 / 214. szám
1994. augusztus 5., péntek Háttér aj Dunántúli napló 11 Terrorizmus Magyarországon? A sokismeretlenes egyenlet A szárazság évtizede Fiatal és konzervatív A siker záloga Akármennyire is komoly politikusnak akarja feltüntetni magát Tony Blair, a brit Munkáspárt új vezére, múltját nem vetkőzheti le. Ha a mai fiatalokat a „Pepsi-nem- zedéknek” szokás nevezni, akkor a 41 éves Skóciában született politikust nyugodtan tarthatjuk a „bambi-nemzedék” jeles egyéniségének. Becenevét, a Bambit, amit olyan előszeretettel emlegetett a sajtó, miközben a Munkáspárt berkeiben folyt a vezérválasztási kampány, persze nem emiatt kapta. Még diákkorában ragadt rá a jóképű, megnyerő fellépésű fiúra, aki tanulmányait Ox- fordban végezte, ráadásul annak idején egy rockbandában is játszott. De talán éppen ez a múlt segítette hozzá Blairt, hogy a júliusban ő kerülhetett a Munkáspárt vezetőjének székébe, amely John Smith szívinfarktus miatt bekövetkezett váratlan halálával üresedett meg a tavasz végén. Konzervatív családi gyökerei és neveltetése alapján Blairt sokkal inkább a Konzervatív Párt tagjának vélhetnénk, semmint a brit baloldal olyan politikusának, aki képes a brit munkásosztály érdekeit képviselni. Blair, aki a Munkáspárt történetében példátlanul fiatalon lett első számú vezető, jól tudta, hogy hová kell helyezkedni, s igaza lett: pártja jobb szárnyán sikert sikerre halmozhatott. Talán azért, mert a 15 éve kényszerű ellenzékiségben politizáló munkáspártiak benne látják a reménybeli kormányra kerülés zálogát. Blair a párt vezéreként elmondott első beszédében máris fejest ugrott a választási kampányba, holott a parlamenti választások menetrend szerint 1997 tavaszán esedékesek, hacsak a kormányzó toryk előre nem hozzák. „Nekünk nemcsak azt kell bebizonyítanunk, hogy a Konzervatív Párt kormányzásának vége, de azt is, hogy mi hogyan győzhetünk” - mondta. Blair a szocialista múlt hiánya miatt ráadásul szalonképessé teheti a pártot a brit középosztály köreiben is. Róla sokan azt tartják, hogy nem meggyőződésből, hanem puszta számításból, egy sikeres politikai karrier érdekében állt a baloldalra. Gondolhatta-e valaki 1968-ban, hogy a két frankfurti áruház felgyújtása egy csaknem évtizedes, intenzív, sok emberéletet és a demokráciának nagy károkat okozó terrorhullámnak a kiindulópontja lesz. Pedig az akkori gyújtogatók, a későbbi hírhedtté vált nyugatnémet Vörös Hadsereg Frakció első nemzedékének ismert alakjai - Andreas Baader és társai - a hatvanas évek diákforrongásainak katlanában „érlelődtek”, majd hosszú viták után jutottak el a militáns erőszak alkalmazásának zsákutcába vezető gyakorlatáig. Közben „elméletet” is alkottak, a harmadik világ forradalmi erői európai képviselőinek kiáltották ki magukat, akik akcióikkal megnyerhetik a tömegeket, „forradalmasíthatják” őket és megteremthetik „az anti- imperialista harc nemzetközi egységét”. Az alapító nemzedéket újabbak követték és különösen a hetvenes években, de később is, az olaszországi Vörös Brigádokkal együtt nem csak óriási károkat okoztak anyagiakban és emberéletben, hanem több-kevesebb sikerrel provokálták az államot és veszélyes kihívást jelentettek a demokratikus intézmények számára. Figyelmeztető Nem árt erre emlékeztetni már csak azért sem, mert nálunk is megjelentek - egyelőre szerencsére még csak - az „erőszak technikusai”, nem kizárva annak lehetőségét, hogy - a már koncepcióval rendelkező - „erőszak mérnökei” kövessék őket. Ezt nagyon jó lenne elkerülni. Pedig az 1989-es, egy budapesti metró-kocsiban végrehajtott - és máig felderítetlen - akcióval kezdődött robbantás-hullám félő, hogy intenzív szakaszához érkezett el. Ezek egymást viszonylag rövid időn belül követő jellege, elkövetési módjuk hasonlósága valamint rangos, nemzeti értéket képviselő célpontjai (parlament, Mátyás-templom) erre engednek következtetni. S bár a végrehajtók célja egyelőre ismeretlen, demonstratív és fenyegető nyilatkozatok sem láttak napvilágot, nem éltek még a nyilvánosság figyelmet és jelentőséget kölcsönző erejével sem, az elkövetések profizmusa, azok „figyelmeztető jellege” azt mutatja, hogy a konkrét történéseken túlmutató jelentőségük van. Az eddigi politikai és közéleti megnyilatkozások az okokat kutatva többnyire egy-egy motívumot abszolutizáló találgatásokba bocsátkoztak csupán. Nem mutattak rá azonban arra a triviális tényre, hogy a terrorizmus-jelenség létrejöttében és aktivizálódásában mindig és mindenütt a világon egyidejűleg számos gazdasági, politikai, szociálpszichológiai, belpolitikai és nemzetközi ok és feltétel játszott szerepet. így van ez ma is. Persze főként a bűnüldözés szempontjából szükséges azt vizsgálni, hogy adott esetben melyik a meghatározó, politikusként és állampolgárként azonban azt kell kutatni és mérlegelni, hogy térségünkben és hazánkban mi vezetett e veszélyes fenomén megjelenéséhez? Mit tehetünk ellene? Milyenek az esélyeink? Szélsőségek Csak a gondolatfelvetés szintjén megkockáztatjuk, hogy a volt szocialista országok regionális összeomlása, a „puha” és a „kemény” diktatúrák bukása után számos vonatkozásban kedvező feltételek teremtődtek megjelenéséhez. Hiszen mindenféle politikai szélsőség talpra állásának hátterében ott a gazdaság működésének zavarai és válsága, a növekvő szociális problémák és konfliktusok, a tömeges munkanélküliség megjelenése, a lumpenizálódás és a marginalizálódás száz ereket a vesztesek táborába taszító folyamata. Térségünkben mindez párosul tíz- és százezreknek az egyes országokból - gazdasági-etnikai, háborús-etnikai okokból - történő és kontinensnyivé szélesedett migrációjával, vele a hazai és importált bűnözés növekedésével, a konszolidált polgári lét és az alvilág közti átmeneti létformák ezernyi fajtájának kialakulásával. De nem feledkezhetünk meg a politikai változásokkal együtt járt „stílusváltásról” sem, a „veszekedős demokráciában” elterjedt acsarkodásról és egymást lejáratni akaró stílus tömeges elterjedéséről, sőt a politikai szélsőségek nyílt és hangoskodó megjelenéséről sem. így lépett nem egyszer a tolerancia helyébe a gyűlölködés, az együttműködés helyébe a kíméletlen harc, a politikai eszközök alkalmazása helyébe az erőszakra buzdítás, avagy a vele történő fenyegetőzés. Egyetértünk azokkal, akik szerint ez az a társadalmi háttér, amelyben egyelőre ismeretlen konkrét - hazai és nemzetközi - okok által motiváltán, megjelenhettek az erőszak - egyelőre ismeretlen - alkimistái hazánkban is. S bár a közelmúlt terrorista akciói mögött egy globális stratégiai koncepció nemigen fedezhető fel, aligha hagyhatók figyelmen kívül az elmúlt hónapok történései: az 1994 májusi választások, a szociálliberá- lis koalíció létrejötte, a nemzetközi porondon követett magatartásunk. Persze az elmúlt esztendők demokratikus vívmányairól se feledkezzünk meg: a többpártrendszerű parlamenti demokráciáról, a jogállamiság megteremtéséről, melyek közvetve vagy közvetlenül szintén a célpontok egyike lehetnek. De túl sok még az ismeretlen és túl kevés a tény ahhoz, hogy az egyenlet nagy valószínűséggel megoldható legyen! Azt sem tudhatjuk még, hogy mindez kinek is használ?! Megállítható Azt viszont joggal remélhetjük hogy a folyamat itt megállítható, és nem lép a következő, veszélyesebb fázisába! Azaz az illegális csoportok által gyakorolt erőszak nem eszkalálódik, nem válik tömegessé, és nem irányul majd emberi célpontokra, mint annak idején Nyu- gat-Európában a „rendszer tartóoszlopaira” kezdetben és majd mindenkire, véletlenszerűen később. Ehhez az aktivizálódás melegágyául szolgáló miliő, a növekvő bűnözés, az erőszak-kultusz háttérbe szorulása, a kábítószer fogyasztás megállítása, az agresszív jelenségek elleni határozottabb fellépés, a deviáns magatartásmódok visz- szaszorulása, az import bűnözés veszélyforrásainak hatékonyabb kiszűrése kellene. Az erőszak szubkultúrájának hatása alá kerülő fiatalok számának csökkenése. Nyilvánvaló persze, hogy e kívánságlistából soha nem lesz valóság az ország gazdasági, a lakosság szociális helyzetének javulása, a peremvidékeken történő „leszakadások” csökkenése nélkül. És elengedhetetlen hozzá a belső stabilitás megőrzése, az antidemokratikus kihívások visszaverése is. Nehogy olyan helyzet álljon elő, melyben az állam antidemokratikus eszközök alkalmazására kényszerül a demokrácia megvédése érdekében! Mert ebben a pillanatban a terrorizmus olyan tolvajkulccsá változna, mellyel felpattinthatóvá válna a törvényesség záija! S ezt nyilván valamennyien szeretnénk elkerülni. Dr. Szirtes Gábor 1983-93 között talán 3-4 év volt, amelyikben a csapadékellátottság tűrhetőnek nevezhető. Most már egymásba folynak az aszályos esztendők. Vajon hosszú távú tendencia ez, vagy csak átmeneti jelenségű. Ezt ma még senki sem tudja, de sok ökológus szerint ez már a globális felmelegedés eredménye. Miből származik ez a globális felmelegedés? A légkörbe jutó ipari és kommunális eredetű széndioxid, metán, valamint a közlekedés által „termelt” nit- rogénoxidok a felelősek, előidézve az üvegházhatást. A beeső napfény visszaverődve energiát veszít és hullámhossza megnő, átcsúszik a látható fény tartományából az in fravörös (vörösön innen) hősugarak tartományába. Az infravörös sugarak nem tudnak áthatolni például az ablaküvegen, ezért melegíti föl a napfény még a téli hidegben is a zárt szoba belsejét. Az infravörös hullámok számára akadályt jelent a széndioxid, a metán, stb., ezért csapdába esnek és a légkört melegítik. A Föld légkörében valaha sok széndioxid volt, azonban ez kicsapódott, „befagyott” mészkő formájában. Egy kg mészkőben 40 köbméter széndioxid van bezárva. Ha a mészkőhegységek széndioxidja felszabadulna, akkor a légkör széndioxidtartama a nyolcszáz ezerszeresére nőne, és ugyanolyan forró, élettelen világ lenne a Földön, mint a Vénuszon. Jelenleg a légkör széndioxid tartalma 0,036 %. 1800-ban még 0,026 % körül volt. Ha így folytatódik a koncentráció növekedése, akkor 50 év múlva 1,5-4 Celsius fokkal lesz magasabb az évi középhőmérséklet. Az utóbbi jégkorszakban kb. 5 fokkal volt a hőmérséklet alacsonyabb, tehát nem kell lebecsülnünk ezt az 1,5-4 fokot. Elvileg növekedni kell a csapadékmennyiségnek globálisan, hiszen fokozódik a tengerek párolgása. Nem is ez a baj, hanem az, hogy átrendeződnek az éghajlati övék. Kiszélesedik a trópusi őserdők öve, feljebb, ilFolytatódik Clinton elnök népszerűségének csökkenése az amerikaiak körében. A vasárnap este Washingtonban közreadott legújabb közvéleménykutatási eredmények azt mutatják, hogy a felnőtt lakosság 40 százaléka elégedett az elnök tevékenységével, míg 59 százalékuk csupán tűrhetőnek vagy letve délen lejjebb húzódik a szavanna a sivatagi öv helyére; az elsivatagosodásért felelős leszálló száraz légáramlás régiója pedig áttolódik a mostani mérsékelt égövbe, az emberiség fő élelmiszer termelő területére. Lehet, hogy itt Közép-Euró- pában már ezt érzékeljük. Ha ez így van, akkor azok az országok lesznek előnyben a jövőben, melyek tudatosan készülnek a kedvezőtlen változások kivédésére és időben alkalmazkodnak. Szárazságtűrő fajokat és fajtákat honosítanak meg, tenyésztenek ki, nagy gondot fordítanak a csapadék megőrzésére a földművelési technológia kialakításakor, illetve fejlesztik az öntözést. Magyarország egyelőre sok minden egyébbel van elfoglalva, semmint hogy ezzel az alkalmazkodással törődne. Vajon nem juttat-e mindez bennünket hamarosan hátrányos helyzetbe? Ma egymillió hektárt tudnánk öntözni, ennek azonban csak a töredékén folyik mesterséges vízpótlás. Nem éri meg öntözni! Hagyjuk tehát, hogy a Duna, a Tisza kivezesse az országból a vízfölösleget, ahelyett hogy megfognánk ennek minél nagyobb részét. Itt van például a vízdíj. Sokan érvelnek azzal, hogy az öntözés összes költségéből mindössze 14-15 %-ot tesz ki. De ha éppen ez a 14-15 % viszi át veszteséges zónába az egészet! Márpedig az öntözéssel nyert többlettermésből az adók útján sokkal nagyobb bevételt realizálna az állam, mint amit ma realizál a vízdíjból. Egyébként a jövőben az öntözés szerepe Magyarországon nem annyira a termésátlag növelés lesz, hanem inkább a termelésbiztonság fokozása. Az aszály elvisz minden egyéb tőkeráfordítást is, tehát a vetőmagot, műtrágyát, a talajművelés, a növényvédelem költségeit, a munkaráfordítást, stb. Az államnak tehát nemhogy elvonnia kellene az öntözést vállalótól vízdíj formájában, ellenkezőleg, segítenie kellene az ilyen irányú beruházásokat kedvezményes hitelekkel. rossznak minősíti azt. A Harris közvélemény-kutató csoport által kiadott jelentés rámutat arra: történik ez annak ellenére, hogy az amerikai gazdaság javulást mutat. A múltban, a gazdaság állapota volt az egyetlen legfontosabb tényező, amely előre lendítette, vagy lehúzta az elnök népszerűségi mutatóját. Clinton minősítése Kettészakadt a népszerűségi lista Vajon a választások óta hogyan alakult az emberek értékítéletében a politikusok népszerűsége, hogyan vélekednek az újonnan reflektorfénybe került közéleti személyiségekről, mennyiben változott az ex-kormánytagok megítélése és mennyiben az újonnan kinevezetteké. A Szonda Ipsos legújabb közvéleménykutatásának eredményei jól tükrözik a választók május 8-án kinyilvánított politikai akaratát: az egykori lista teljesen kettészakadt egyrészt a mostani kormány koalíció politikusaira, másrészt a választások után ellenzékbe szorult - egykor javarészt kormányzati pozíciókat betöltő - pártok képviselőire. Megszűnt a régi népszerűségi rangsor azon vonása, hogy az élvonalban, a középmezőnyben és .a sereghajtók között egyaránt találtunk ellenzéki és kormánypárti politikusokat. A 20 fős névsor első 10 helyezettje (a legnépszerűbb közéleti személyiségnek járó helyezést 76 ponttal továbbra is megtartó Göncz Árpádtól, mint pártoktól független politikustól valamint az ellenzék tagjai közül egyedül 50 pont feletti (55 pontos) eredményt elért Deutsch Tamástól eltekintve) végig szocialista illetve szabad demokrata miniszter vagy parlamenti képviselő. A névsor másik felében szereplő politikusok pedig kivétel nélkül a jelenlegi ellenzék padsoraiban foglalnak helyet. A népszerűségi lista 20 tagjának ismertségét tekintve a választások óta látványos elmozdulásoknak lehettünk szemtanúi. A legfontosabbaknak tartott közéleti személyiségek ismertsége egy-két kivételtől eltekintve mind jelentős, 5-10 százalékos mértékben csökkent. Ez alól mindössze egy politikus képez kivételt: Kuncze Gábor belügyminiszter, akit az ország nyugati megyéiben a lakosság 80, országosan pedig 77 A POLITIKUSOK NÉPSZERŰSÉGI MUTATÓI AZ ORSZÁG NYUGATI MEGYÉIBEN Nyugati országrész Ország népszerűség népszerűség (pontszám) (pontszám) Június Változás Június Változás Göncz Árpád 76 áprilishoz képest-1 76 áprilishoz képest-1 Horn Gyula 69-2 70 +3 Kuncze Gábor 68 +8 67 +8 Békési László 61 +4 62 +6 Pető Iván 59 +3 61 +6 Szekeres Imre 58 * 58 * Fodor Gábor 56-7 59-2 Deutsch Tamás 55-2 54 »-1 Nagy Sándor 53 +2 53 0 Gál Zoltán 52-2 54-1 Orbán Viktor 48-8 47-6 Surján László 48-6 48 '-4 Kövér László 43-2 46 +2 Für Lajos 42-18 43-12 Torgyán József 37 +3 37 +4 Füzessy Tibor 36 * 39 * Kulin Ferenc 34-9 33-8 Boross Péter 33-19 33-16 G. Nagy né Maczó Ágnes 31 * 32 * Lezsák Sándor 31-15 31-12 * = az előző hónapban nem szerepelt a listán százaléka ismer, s ezzel 12, il- Az adatfelvétel ideje: 1994. letve 18 százalékkal haladja június. meg korábbi eredményét. Az adatfelvétel módja: szeméA POLITIKUSOK ISMERTSÉGI MUTATÓI AZ ORSZÁG NYUGATI MEGYÉIBEN Göncz Árpád Nyugati országrész ismertség (%) Ország ismertség (%) 87 84 Boross Péter 86 81 Horn Gyula 85 83 Torgyán József 85 82 Surján László 81 78 Orbán Viktor 80 79 Kuncze Gábor 80 77 Für Lajos 78 76 Pető Iván 77 75 Fodor Gábor 74 72 Deutsch Tamás 70 69 Békési László 65 65 Nagy Sándor 64 61 G. Nagyné Maczó Ágnes 63 64 Lezsák Sándor 59 59 Kövér László 43 38 Gál Zoltán 40 38 Szekeres Imre 39 38 Kulin Ferenc 38 40 Füzessy Tibor 25 26 lyes, kérdőíves megkérdezés. A megkérdezettek száma: 1000 fő, akik az egész országot képviselik, ebből 315 fő a Dunántúl lakosságát reprezentálja. A népszerűségi pontszám 0-tól 100-ig terjedhet, ahol a 0 pont nagy ellenszenvet, a 100-as nagy rokonszenvet jelent. A -4 és +4 közötti pontszámkülönbségek statisztikailag nem jelentősek Az azonos pontszámú politikusokat a tizedpontszámoknak megfelelő sorrendben szerepeltetjük.
