Új Dunántúli Napló, 1994. augusztus (5. évfolyam, 210-239. szám)
1994-08-30 / 238. szám (239. szám)
1994. augusztus 30., kedd Korunk üj Dunántúli napló 11 Teljes atomcsend, térben és időben korlátlan atomsorompó-szerződés Kifelé az atomkorszakból? Kimunkálásra várnak az ellenőrzés technikai részletei 1965 február 2-án vezette ki tervezője Alec Issigonis az egymil- limodik Minit, a Birmingham-i gyár csarnokából. Az idén 35 éves a Mini. Az augusztus 28-i ünnepségre ezrek jöttek el a világ minden részéből English Silverstonba. Holdra száll az európai űrhajó? Derűlátást sugallnak a Géniből érkező jelentések: tapintható közelségbe érkezett a „teljes atomcsend” megvalósulása, az atomfegyver-kísérletek általános és talán örök időkre szóló szerződéses betiltása. Míg világunk helyi konfliktusai inkább az erőszak, mint a tárgyalások diadalát illusztrálják, a leszerelés, a fegyverzetkorlátozás területe olykor hoz ellenkező példákat is. Sajnálatos, hogy a kétpólusú világ megszűnte szinte kisöpörte a nemzetközi sajtóból a leszerelési kezdeményezések, javaslatok, tárgyalások és megállapodások híreit. Bár a világ legnagyobb országainak példája azt tanúsítja, hogy az atomfegyver az agresz- szió megelőzésének legolcsóbb és legmegbízhatóbb eszköze, s ennek érdekében mindent elkövetnek a nukleáris válaszcsapás megbízhatóságának szavatolásáért, illetve azért, hogy egyik atomhatalom se veszítse el nukleáris megtorló képességét, az atomleszerelés világszerte higgadt biztonsággal halad előre. Ezt mutatják 1972 óta a kétoldalú SALT- és START-szerző- dések, 1963 óta az „atomcsend” és az „atomsorompó” célrendszere érdekében tett sokoldalú erőfeszítések. Szuperbombák ellenrakéták Az atomfegyver-kísérletek közel fél évszázada velejárói az emberiség történelmének. E kísérletek túlnyomó többsége fizikai értelemben vett robbantás volt, de nem elhanyagolható eredményekhez vezettek a laboratóriumi kísérletek is, például Pakisztán vagy Izrael esetében. A nukleáris kísérleti robbantások vonalán az elmúlt évtizedek amerikai-szovjet primátust hoztak. Az Egyesült Államok először 1945. július 16-án robbantott atombombát. Nyolc amerikai atomrobbantásról tudtunk 1949. augusztus 29-éig, amikor magasba emelkedett az első szovjet atombomba „gombája”. A „Hruscsov-bomba”, az 50 megatonnás termonukleáris szerkezet 1961. október 30-án robbant Novaja Zemlja felett 3500 méter magasban. A világrekorder szovjet hidrogénbombát egy 12 ezer méter magasban repülő Tu-95-ös hadászati bombázóról ejtőernyővel eresztették le. A XXII. pártkongresszus tiszteletére rendezett bemutatót megelőzően, 1961. október 23-án egy 30 megatonnás „szuperbombát” is kipróbáltak Novaja Zemlján. E robbantások vakító fényhatását 250 kilométer távolságra is észlelték, a tűzgömb 70 kilométer magasba emelkedett, a lökéshullám 700 kilométer távolságban is romboló hatású volt. 1961-62 csúcsforgalmat produkált az atomkísérleti terepeken. A szovjetek két esztendő alatt 94, az amerikaiak 106 atomrobbantással járultak hozzá a fegyver tökéletesítéséhez és egymás megfélemlítéséhez. A Szovjetunió megszűnéséig, gyakorlatilag 1992. január elsejéig a világon 2053 atomfegyver-kísérletet végeztek, ebből egyedül Nevada 699 robbantást mondhat magáénak. Az Egyesült Államok saját kísérleteinek zömét bejelentette, de 270 olyan atomrobbantást is végzett, amelyet nem kötött a világ orrára. Az 1963-as részleges atom- csend-szerződés előtti időszakban a két szuperhatalom az ellenrakéták vezérlésének nagyobb biztonsága, a rádio-elekt- ronikai zavarás hatásainak kiszűrése érdekében végzett sorozatos magaslégköri atomrobbantásokat. Az amerikai „Argus” és a szovjet „K művelet” nevű programok keretében 100-300 kilométer magasban végeztek nagy hatóerejű atomrobbantásokat. Monstre tanácskozás New Yorkban 1963 meghozta a moszkvai részleges atomcsend-szerző- dést, amely a légköri, a kozmikus és a víz alatti atomrobbantások betiltása mellett azért nem vetett véget a föld alatti nukleáris kísérleteknek, mert ezek ellenőrizhetőségét, észlelhetősé- gét és azonosíthatóságát a nyugati atomhatalmak kétségbe vonták. És elérkezett 1993. július 3., amikor Clinton elnök, szakítva a korábbi érvekkel, az Egyesült Államok első számú prioritásának minősítette az atomfegyver-kísérletek teljes betiltásának megvalósítását a sokoldalú fegyverzet-ellenőrzési tárgyalásokon. Az ENSZ-Közgyűlés közfelkiáltással elfogadott határozata alapján ez év január 25-én kezdődtek meg Genfben a Leszerelési Bizottság tárgyalásai a teljes atomcsendről. Két munka- csoport augusztusra gyakorlatilag kidolgozta a szerződéses kötelezettségeket, a hatályba léptetés módozatait, a végrehajtás ellenőrzését és a nemzetközi megfigyelő rendszer működésének elveit. Kimunkálásra várnak az ellenőrzés technikai részletei és a világméretű szerződés megkötésének ütemezése. Ismeretes, hogy 1995 áprilisában New Yorkban monstre tanácskozás kezdődik az atomfegyverek teijedését megakadályozó atomsorompó-szerződés érvényességének meghosszabbításáról. A feltétlen és határidőhöz nem kötött meghosszabbítás egyik feltétele általános vélemény szerint az atomkísérletek átfogó megtiltása. Utóbbinak az ellenőrzésében szerepet kaphat a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség, amelynek atomsorompó vonalon már jelentős ellenőrzési tapasztalatai vannak. Műszaki és pénzügyi probléma Az atomcsend ellenőrzése óriási műszaki és pénzügyi probléma, de egyetértés van egy globális szeizmológiai rendszer kiépítésében, légköri radioaktivitás-mérő hálózat létrehozásában, valamint a helyszíni ellenőrzés főbb feltételeiben. Száz- százalékos ellenőrzési biztonság természetesen nem lehetséges, de a fejlődés ma már meg- ismételhetetlenné teszi a negyedszázaddal ezelőtti „trükköket”. A világ földrengésjelző állomásai 1968. december 12-én egy amerikai földalatti atomrobbantást észleltek, ezt Washington be is jelentette. Valójában egyszerre hat, egyenként 20 kilotonnás szerkezetet robbantottak fel a nevadai sivatagban, mintegy bizonyítva az észlelési eljárások akkori megbízhatatlanságát. A teljes atomcsend, egy időben és térben korlátlan atomso- rompó-rendszer aztán lehetővé teszi olyan feladat napirendre tűzését, mint a hasadóanyagok katonai célokra való előállításának betiltása, ami már nagyobb esélyt ad egy újabb tömegpusztító fegyverfajta kiiktatásának. Pirityi Sándor 1996-ban esedékes az első európai űij ármű fellövése legénységgel a fedélzetén. (ESA). A három üléses jármű megépítéséről a a végső döntést az Európai Világűrhivatal 13 tagállam kutatási miniszterei hozzák majd meg, de a tervek szerint az űrhajó 500 tonnás Ariane-5 rakétával fog startolni. Első próbaútját 1995 októberre tervezik. A második repülésnél, 1996 elején a járművet legénység nélkül Föld körüli pályára irányítják. Ha a kísérlet megnyugtató eredménnyel zárul, európai űrhajósokat küldenek fel arra a nemzetközi űrállomásra, amelyet ameriVeszély fenyegeti a Déli-sark egyetlen, állandóan lakott kutatóállomását. Az immár 37 éves csillagászati és asztrofizikai kutatóbázis alapos felújításra szorul. A mínusz 38 fokot is elérő hidegben az építmény akkora károsodást szenvedett, hogy jelentős épületrészek beomlással fenyegetnek. Megoldandó problémát jelent a felgyülemlett hulladék elszállítása is. Az állomás az amerikai jelenlét szimbóluma a Déli-sarkon. A Szovjetunió az antarktiszi fennsíkon, a Déli-sarktól 1200 kilométernyire hosszabb időn át fenntartotta a Vosztok kutató állomást, Oroszország azonban ezt 1993-ban pénzügyi okok miatt bezárta. Eközben számos kaiak, európaiak, japánok, kanadaiak és oroszok együtt terveznek. Elképzelések szerint növelik a már elkészült Ariane-5 teljesítményét is. Most az európai rakéta legfeljebb 6,9 tonna hasznos terhet tud 36 ezer kilométeres magasságba, vagy 22 tonnát egy alacsonyabban lévő Föld körüli pályára vinni. Európa vezető rakétagyártói azonban megállapodtak, megvizsgálják annak lehetőségét, hogy a mintegy 50 méteres Ari- ane-5-ből hosszútávon egy 75 méteres szuperrakétát fejlesszenek ki, amely 35 tonna hasznos terhet képes a világűrbe szállítani. tudományos szempont szól amellett, hogy a Déli-sarkon folytassák a kutatásokat. Kiválóan lehet vizsgálni onnan a Déli-sarok feletti ózonlyuk változásait; télen a csillagászok folyamatosan megfigyelhetik a csillagokat, mert nincs nappali fény; nyáron viszont a Napot lehet megfigyelni, mert nem megy le; rendkívül érzékeny szeizmográfokkal a Föld bármely pontján bekövetkező földrengés vagy atomrobbantás jól észlelhető. Az amerikai űrkutatási intézet, a NASA az „Ökológiai Túlélési Rendszerek” elnevezésű kutatási program eredményeit később az űrállomásokon kívánja hasznosítani. Két orosz tiszt rakéták kiselejtezett alkatrészeit osztályozza Szurovatikában, a Nyizsnij Novgorod melletti felszámoló bázison augusztus 16-án. Ezen a bázison - az egyetlen Oroszországban - már 22 SS-18-as rakétát szereltek szét. Veszélyben a déli-sarki kutatóállomás Hamburgerhez űrfotó Kémhold-üzlet - évi 15 milliárdért Sárgolyónk felett vagy háromszáz kilométerre suhannak a kémholdak, és ma már működik olyan is, amelynek kamerája leolvassa az autó rendszámtábláját. Bár vége a hidegháborúnak, a kém-műholdak nem maradtak munka nélkül. Bizonyos csapatmozgások és egyéb jelenségek a nagyobb országokat változatlanul érdeklik. A Közel-Kelet, Bosznia, Kö- zép-Ázsia és Ruanda történései tanúsítják, hogy igazi békeidőről nem is beszélhetünk. Az igaz kém-műholdas üzletek azonban manapság mégis a a polgári világban köttetnek. Épp ezért ezekbe a hatalmas üzletekbe - amelyek nagyságrendje az ezredfordulón az Aviation Week című repülési szaklap szerint már eléri az évi 15 milliárd dollárt - rendre beszállnak a korábbi katonai kém-műholdak tulajdonosai is. Az eleve polgári célokra szánt berendezések teljesítménye sokáig ugyanis messze elmaradt ezektől. A Spot nevű francia „civil” műhold például pontosan háromszor kevesebbet „tud”, mint az 1972-ben felbocsátott amerikai katonai termék, a Landsat, s ez az arány nagyjából tipikusnak mondható. Miért? Mert amint most kiderült, a hidegháború idején a nagyhatalmak „önkorlátozásra” kérték fel a kereskedelmi műholdak gyártóit. Mára ennek vége. A tomboló konkurenciaharcban ugrásra készek a mamutcégek olyan gyártmányokkal, amelyek valóban mindent kilesnek az égből. Míg korábban például a katonai műhold-felvételek képei is csak többnapos késéssel kerülhettek az elemzők nagyítói alá (így volt ez az 1967-es és az 1973-as arab-izraeli háborúk idején is) immár sikerrel működik olyan polgári kémhold, amely elektronikus eszközökkel nem csak letapogatja a földfelszínt, hanem az észleléssel egy időben továbbítja is az adatokat a földi állomásnak. Mivel segítheti a földi halandót az égi „spion”? Néhány példa: a műhold-fotó támpontot ad az öntözés idejének és mennyiségének meghatározásához. Chicago városa egy nagyobb árvíz idején ilyen képek segítségével hangolta össze a mentési munkálatokat. A Bristol-Myers nagy amerikai gyógyszerkonszem kozmikus felvételekkel keresi azokat a ritka fákat, amelyekből ki tudja vonni a rákbetegek kezeléséhez használt anyagot, a Taxolt. A legújabb nagy megrendelő a McDonalds. A hamburger-lánc vezetői világszerte kémhold-képek alapján döntik el: hol érdemes új üzletet nyitniuk. Legutóbb már azt is műhold képek alapján határozták el, hogy „megszállják” boltjaikkal Kínát, és új árushelyekkel jelentkeznek Marokkóban. Patrick Faure a Renault Motorművek vezérigazgatója (baloldal) és Flavi Briatore a Benetton Formula Kft vezérigazgatója augusztus 23-án a Szajnán tartott hajókirándulás során bemutatta az új Renault motort, amelyet a Benetton F-l kocsikba szerelnek be.
