Új Dunántúli Napló, 1994. augusztus (5. évfolyam, 210-239. szám)
1994-08-30 / 238. szám (239. szám)
8 üj Dunántúli napló Sorskérdések 1994. augusztus 30., kedd Ne üljön tort a következő évezred a magyarság fölött! „A hazáért mindhalálig!” A szuperméreg a szomszédban Ez a „rock” kábít Az Új Dunántúli Naplóban „A hazáért... ” címmel megjelent cikkben a Honvéd Hagyományőrző Egyesület szervezéséről, céljairól tájékoztattuk a lap olvasóit. Ezúttal az Egyesület Baranya megyei Szervezetének tevékenységét illetően kívánjuk gondolatainkat közreadni. A hagyományok tisztelete Az egyesület rendezvényei a látványosság helyett a tartalmat helyezik előtérbe, gyakorlatában fontos szerephez jut a múlt értékeinek és bűneinek feltárása, s mindenkor a jövő érdekében. Életünk derekán fosztottak meg bennünket a szolgálat lehetőségétől, és most, amikor ez nyugdíjas korban, módosult feltételekkel, de mégis újra megadatott számunkra, szívesen vállaljuk egykori eskünk értelmében is „A hazáért mindhalálig!”. Ennek az önkéntes szolgálatvállalásnak végső célja: oka legyen társadalmunknak tisztelettel és bizalommal tekintenie fegyveres erőinkre, azokra, akik jogot szereztek a honvéd tiszti egyenruha viselésére. Jöjjön olyan korszak hazánk életében, amikor az ifjúság számára is vonzóvá válik a hivatás, amelyiktől a felelősségtudat és becsület elválaszthatatlan. A hagyományok tisztelete a jövő építésének nélkülözhetetlen alapköve. Szembe kell néznünk múltunkkal. Egyesületünk is ezt tette. Szükségszerű volt, hogy az egykori magyar királyi honvédség, különösen pedig annak második világháborús szerepe legyen induló vitaanyagunk, annak elfogulatlan megítélése mai hiteles hadtörténészek ismeretei alapján. Nem kerültük meg a súlyos kérdéseket: Jugoszlávia lerohanása, Újvidék, hadba lépésünk és hadviselésünk a Szovjetúnió ellen. Kiemelten foglalkoztunk a magyar királyi honvédség és a zsidótörvények kérdéskörével, kitérve az etnikumokkal, kisebbségi szárma- zásúakkal történt magatartás, az emberiesség érvényesülésének kérdéseire. Vannak jóvátehetetlen fekete lapjai múltunknak. Ez történelem és megmásíthatatlan és a tényeken az sem változtat, hogy a nemzet akarata nem mindig esett egybe vezetőinek döntéseivel. Igazságérzettől vezérelve, a nemzeten belüli társadalmi béke és a szomszéd nemzetek közötti meg nem értés kiküszöbölése érdekében valljuk ezt és megnyugvást akkor szerezhetünk, ha a velünk szemben elkövetett bűnöket is elismerik a vétkesek, vagy azok utódai. A felelősöket el kell ítélni, a nemzet kollektív megítélése viszont újabb igazságtalanságokhoz vezet. A magyar királyi honvédség egészének elítélése hasonló módon rövidlátó gondolkodásmódot tükröz. A nemzet fennmaradásáért Ezek a viták irányították figyelmünket a magyarság sorskérdéseire. Fegyverek nélküli honvédelemről van szó annak a rendezvénysorozatnak a keretében, amelyet már második éve szervezünk és amelynek során kiemelkedő tudást érlelt, köztiszteletet kiérdemelt személyiségeket szólaltattunk meg. Olyan előadókat hallgattunk és hallgatunk meg, akik kirekesztés nélkül egyaránt viselik szívükön hazánk minden állampolgárának, lakójának sorsát, és hasonló módon a határainkon kívül élő magyarságét is. Döbbenetes a kép, amely ezekből az előadásokból kirajzolódik. Széthúzó, forgácsolódé társadalmunkban alig mutatkoznak jelei mindezideig annak, hogy a közvéleményben tudatosodott volna: milyen eszeveszett módon rohanunk a nemzet elsorvadása felé. A világunkat rendező erők örökös versengése terén számunkra soha sem jutott vezető szerep, de történelmünk arra is bizonyosságot nyújt, hogy nem kevés, amit térségünk, Európa kialakításához, fennmaradásához hozzátettünk, és voltak pillanatok, amikor reánk figyelt a világ. Valaha harcokon edződött, életképességét a legsanyarúbb viszonyok között is igazolni képes nemzetnek lehetett tekinteni a magyarságot, ma pedig úgy tűnik, mintha a nemzet önfenntartó ereje szenvedett volna károsodást. Keserű feltevés ez, de az elénk táruló jövőkép olyan figyelmeztetést hordoz: számolnunk kell az élet újratermelő-képességének magasabb fokát birtokló népek egyre szo- rítóbb gyűrűjével, és ezek a népek bármikor készek betölteni a magyarság fogyatkozása nyomán támadt űrt. Töredéknyi megmaradt országunkat sem leszünk képesek megtartani, ha az eddigi népesedési irányzat folytatódik. Élőre kell tekintenünk. Egy-egy nagy formátumú személyiség mögött mindig is a Tiborcok milliói jelentették a nemzetet. Verejtékük szenvedésük máig kísér, a társadalmi fejlődés alig enyhítette azokat és a tévutak csak megtetézték az áldozatokat. Mégis: a nemzet fennmaradásáért vállalni kell a mai áldozatokat is, hogy az ezredforduló után is virágozzék a magyar kultúra a Kárpát medencében. Nemzeti sajátosságaink megőrzésével kívánunk az egyesült Európa mindenkivel békében élő tagjává válni. Politikamentes szervezetnek tekintjük magunkat. Konzervatív szemléletünk odáig terjed, hogy tiszteljük a múlt értékeit, tiszteljük elődeinkben a becsületet, a jó szándékkal alkalmazott tudást akkor is, hajó szándékú törekvéseik nem jártak sikerrel. Magyaroknak magyar tartalommal Vannak szövetségeseink, hasonló szellemben működő más társadalmi szervezetek, amelyekkel jó kapcsolatokat ápolunk, és ezeket a kapcsolatokat a jövőben még szorosabbra kívánjuk fűzni. A természet örök rendjének megfelelően kihaló korosztályunk aggodalmait, nemzet-féltését szeretnénk a későbbi nemzedékek leikébe is átültetni. Szövetségesül hívjuk az ifjúságot, az őket nevelőket annak érdekében, hogy ne üljön halotti tort a következő évezred a magyarság fölött, hanem halotti beszéd helyett az élet dala hangozzék itt magyaroknak, magyar tartalommal új évezred múltán is. Legyen, aki erre igényt tart! Egyesületünk Baranya Megyei Szervezete rendszeres ösz- szejöveteleit minden hónap első keddjén 14 órai kezdettel tartja a Honvéd Helyőrségi Klubban (Pécs, Király u. 13.) A velünk rokonszenvezőket mindenkor szívesen látjuk összejöveteleinket, rendezvényeinken. Kovácsy Zoltán A híre már megelőzte. Amerikai drogszakértők találkoztak vele először. Döbbenten fedezték fel, hogy az illegális kábítószerpiacon egy újfajta, eddig ismeretlendrog tűnt fel. A fehér por ránézésre a heroinra hasonlít, vegyi összetétele azonban teljesen már, s az eddig használt reagensek nem használhatók kimutatására. A megdöbbenés akkor volt teljes, amikor kiderült, hogy az újfajta szer, melyet azon nyomban szuperméregnek neveztek el, tízszer hatékonyabb a heroinnál, s ami a legszömyűbb: már az első fogyasztás után kialakul a kábítószertől való teljes függőség. Az USA-ban a nyugati-part drogosainál találtak először az FBI különleges ügyosztályának nyomozói az újfajta méregből. A kereskedők és a fogyasztók „Rock”-nak, „Ice”-nak, „Scone”-nek nevezték el az eddig ismeretlen anyagot. A kitűnő nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező FBI-ügynökök- nek annyit sikerült megállapítani, hogy az új szer valahonnan a Fülöp-szigetekről származik, ott bujkál(nak) a feltaláló(k), s valószínűleg ott van az a titkos laboratórium is, ahol előállítják. A filippinók „Shabunak” becézik a nagy hatású mérget, míg a vegyészek methamphetaminnak nevezték el, de a pontos vegyi összetételét, mind a mai napig nem sikerült analizálni. Az „Ice” híre tehát megérkezett Európába; magával a droggal azonban nem találkoztak ezen a földrészen a legjelentősebb kábítószer piacokon sem - egészen a legutóbbi napokig, amikor is a bécsi rendőrség nyomozói egy razziát követő házkutatás során - ha úgy tetszik véletlenül - 189 gramm „Ice”-ra bukkantak. Az akciót embercsempészek felderítésére szervezte a bécsi rendőrség. Az európai közösségi tagság az eddiginél is jobban kötelezi nyugati szomszédunkat, hogy hatékonyan lépjen fel a Nyugat-Európába özönlő illegális bevándorlókkal szemben. Alapos felderítő munka után került a látókörébe a bécsi EBT (terrorista ellenes különítmény) nyomozóinak egy filippinókból álló embercsempész csoport, amely elsősorban kínaiakat szállított Manilából illegális csatornákon keresztül az országba. Megfelelő előkészítés után csaptak le a kommandósok Bécs Simmering és Ottakring kerületében lévő lakásokra, s az eredmény a vártnál is nagyobb volt. Kiderült, hogy az ember- csempészés a bandának csak az egyik, ha úgy tetszik mellékfoglalkozása. A házkutatás során 189 gramm „Ice”-t, egy cseh gyártmányú pisztolyt és nagy mennyiségű pénzt találtak, őrizetbe vettek négy Fülöp-szigeti állampolgárt, egy 33 éves asz- szonyt, valamint három férfit, 27, 29 és 47 éveset. A felmerült adatokból a bécsi rendőrök arra következtettek, hogy a banda főnöke az asszony volt. A kábítószert illetően nehezen indult a nyomozás, hiszen sem a bécsi rendőrök, sem pedig európai kollégáik nem ismerték a lefoglalt kábítószert, eddig soha nem találkoztak vele. A mintát alapos kémiai elemzésnek vetették alá és információkat szereztek be az FBI-tól az ördögi szert illetően. Ezután bizonyosodtak meg arról, hogy az újfajta szupermérget találták meg. Az őrizetbe vett filippinók persze tagadnak, már ami a droggal kapcsolatos tevékenységüket illeti. Azt állítják, hogy a por saját szükségletük kielégítését célozta, ami aligha hihető, hiszen a lefoglalt drog igen jelentős mennyiségnek számít. Amerikai tapasztalatok szerint a .jégből” egyetlen gramm is elegendő a teljes kábulathoz, úgy, hogy felmelegítés után a felszabaduló gázokat belélegzik. Az amerikai drogpiacon a szuperméreg viszonylag nem túl drága - talán éppen ezért is veszélyes -, grammja „mindössze” 15 000 forintnak megfelelő valutába kerül. A négy fi- lippinó, - mellékesen szólva ők is drogfogyasztók -, egyelőre hallgat, s kitart azon állítása mellett, hogy a szupermérget saját használatukra hozták Ausztriába. Az osztrák biztonsági szolgálat széles körű felderítő munkába kezdett, hogy kiderítse az igazságot: a hazai belpiacra szánták a mérget, vagy pedig Európa melyik szegletébe akarták tovább vinni az egyik szakértő kifejezését használva a „pokolból származó ördögi szert”. Halász Kálmán Hadgyakorlaton Erdélyben, 1943-őszén Brentán Károly magyar jezsuita Ecuador első térképezője A korabeli iratok Carolus vagy Carlos Brentano néven emlegetik a komáromi születésű jezsuita misszionáriust, aki 1724-ben indult az ecuadori Qui- tóba. A tartomány nagyobb volt a mai Ecuadornál, magába foglalta Kolumbia déli és Peru északi részét is. Különböző missziókban dolgozott, 1744-47 között a jezsuiták quitói tartományának provinciálisa (elöljárója) lett. Először az andoa indiánok között élt, majd csónakon és őserdei ösvényeken bejárta a yameo indiánok településeit a Maranon és az Ucayali összefolyása körüli részen, a mai Peru területén, ő volt az első európai, akinek sikerült feljutnia a Nanay és Itatay folyókon. Útközben mindenütt térképezett, részletesen leírta az őserdőkben található növényeket és állatokat, rajzokat készített róluk. Megtanulta a yameók nyelvét, tanulmányozta életüket és szokásaikat. Megismerkedett az omaguna, miguiano, amaono és parano indiánokkal is, leírta őket, területüket és szokásaikat. Amikor elöljáróvá választották, az egész hatalmas tartományt bejárta, út- talan területeken, folyókon folytatta a térképek rajzolását és írta a feljegyzéseit. Egyik legérdekesebb útja Panamába vezetett. Akkoriban Gu- adayaquil kikötőből, vagy némi gyaloglás után a Cauca vagy a Magdalena folyókon jutottak el a tengerpartig, onnan hajón Porto Belióba. Brentán olyan utat választott, ahol újabb területeket deríthetett fel: a még ma is szinte járhatatlan, több ezer négyzetkilométeres őserdőkön, mocsarakon át szárazföldön indult útnak két fiatal misszionáriussal, akiket a panamai indiánokhoz vezetett feladatuk. Brentán Károly akkor már másfél évtizedes amazonjai tartózkodása során sok tapasztalatot szerzett az őserdei túlélésben. Beszámolójában mégis minden korábbinál nagyobb megpróbáltatásokról írt. Több hónapos kimerítő és (a spanyolokkal még harcban álló indián csoportok miatt is) életveszélyes útjuk végén mindhárman szerencsésen megérkeztek Panamavárosba. Alighanem a felfedező út elismerésének tekinthető, hogy a spanyol királyi audiencia elnöke fogadta az utazókat. Másik nagy útjára provinciális megbízatásának lejártakor került sor. A tartományi kongregáció úgy határozott, hogy Brentánt Rómába küldik procurátomak, a quitói jezsuita tartomány képviselőjének. A szokásos út a keleti partokról, a Csendes óceánról induló hajók valamelyikén lett volna. De Brentán fel akarta deríteni az Amazonos még ismeretlen részeit, ezért úgy döntött, hogy a nagy folyón átszeli Latin-Amerikát, és az Atlanti óceánon száll hajóra. A tervezett utat nehezítette, hogy a spanyolok és a portugálok még harcoltak a gyarmatok felosztásáért, és a portugálok megtiltották az Amazonason való közlekedést. Brentán egy spanyol hittérítő társával minden várható akadály és életveszély ellenére csónakon indult a Napo folyón, majd az Amazonason eveztek tovább. Nyilván a szerencse (vagy Brentán őserdei gyakorlata?) is segítette őket, több erőd mellett sikerült észrevétlenül leereszkedniük, de a folyó szűkületében, Pauxisnál (maóbldos) elfogták őket. Kérvényt küldtek a portugál kormányzóhoz, hogy engedélyezze további útjukat. Közben himlőjárvány tört ki, az is akadályozta útrakelésüket. Aztán egy sötét éjszaka megszöktek, csónakokkal eveztek tovább, de gurupánál újra elfogták őket. Végül itt megkapták a kért utazási engedélyt, leértek Gran Pará (ma: Belém) kikötőjébe. Brentán volt az első magyar, akinek sikerült végigutaznia az Amazonason. De másfél évet kellett még várakozniuk, amíg feljutottak egy Lisz- szabonba induló hajóra. Három évvel hazaindulása után érkezett Brentán Rómába, s ott feldolgozta kéziratait. Két kötetben rendezte a Maranon vidékének föld- és néprajzát, növény- és állatvilágát, és természetesen az ottani missziók történetét. A nyomdai munkák előkészítésére indult Genovába, de útközben egy faluban rosszul lett és meghalt. Kéziratai nyomtalanul eltűntek, csak az a térkép maradt meg, amelyet könyve mellékletének szánt. Menczel János
