Új Dunántúli Napló, 1994. augusztus (5. évfolyam, 210-239. szám)
1994-08-29 / 238. szám
10 uj Dunántúli napló Külföld 1994. augusztus 29., hétfő 1994. augusztus 26-án a jeru- zsálemi al-Aksza mecsetben imádkozott Husszein jordániai király. A mecsetet, amely Mekka és Medina után az iszlám világ harmadik szent helye, 709 és 715 között építette I. Valid kalifa. Nevének jelentése - „a legtávolabbi” - onnan ered, hogy a hagyomány szerint ez a legmesszebb eső hely, ahová a Próféta eljutott. 14 soros kolonnádja 280 oszlopot számlált, ezek azonban több földrengés során megsemmisültek. Impozáns belső tere hét, 90 méter hosszú és 60 méter széles hajóra oszlik. A carrarai márvány oszlopok, amelyeket Mussolini adományozott, az 1938 és 1943 között elvégzett nagyszabású restauráláskor kerültek a mecsetbe, ugyanekkor készült a mennyezet is az egyiptomi király, Faruk adományából. A mecset két drámai eseménynek is színhelye volt: itt gyilkolta meg egy palesztin nacionalista merénylő 1951. július 20-án Abdallah jordán királyt, Robotrepülőgépek Az amerikai haditengerészet 125 millió dolláros szerződést kötött a McDonnell Douglas céggel 75 Harpoon típusú manőverező robotrepülőgép megvételéről saját céljaira, valamint további rakéták gyártásáról Egyiptomnak, Japánnak, Malajziának és Törökországnak is. Washingtoni közlés szerint - melyet a Reuter idézett - a St. Louis-i cég 16 „számyasra- kétát” gyárt Egyiptomnak, hármat Japánnak, 25-öt pedig Malajziának. Törökország opcióval 12 darabot rendelt belőlük, ami 37 millió dolláros pótlólagos összeget jelent. Az amerikai haditengerészet közlése szerint a menőverező robotrepülőgépeket 1996 decemberéig kell elkészíteni. Bombázót gázért Ukrajna fontolóra veszi annak lehetőségét, hogy esetleg hadászati bombázókkal egyenlítse ki 1,2 milliárd dolláros adósságát, mellyel az orosz földgázért tartozik - közölte Vitalij Ragyeckij ukrán védelmi miniszter. A Reuter jelentése szerint a „bombázót gázért” tranzakció gondolatát orosz védelmi források vetették fel. Az ukrán kormány és az elnök tanulmányozza a kérdést, és ha úgy dönt, hogy elfogadja az árucserét, mindjárt el is kezdődhetnek a tárgyalások. Flandria fizet Belga statisztikai adatok szerint az északi országrész, Flandria lakói nagyobb egy főre eső jövedelemmel rendelkeznek, mint a déli vallonok, miközben ez utóbbiak nagyobb összegeket vesznek igénybe a társadalombiztosításból, mint északi honfitársaik. Belgiumban egyes flamand politikai erők egyre erőteljesebben bírálják azt, hogy Flandria fizeti a vallonok munkanélküli járadékait és betegbiztosítását. Újabban már olyan követelés is elhangzik, hogy - az államigazgatás számos területéhez hasonlóan - „Észak és Dél” között, régiók szerint válasszák^ szét a társadalombiztosítást Belgiumban. E politikai tényezők érvelésükhöz részben igazolást találhatnak az Antwerpeni Szociálpolitikai Központ legújabb statisztikai kimutatásában. Teafozés Teafőzésben lefőzték az angolokat! A Brit Állami Teatanács az idén, nemzetközi megdöbbenésre egy spanyol légitársaságnak, az Ibériának adta a legjobb légi teafőző kitüntető címet - jelentette a Reuter. A Repülés Közben Elfogyasztott Legjobb Csésze Tea nevű díjat sem a British Airways- nek, sem a British Midlandnek nem sikerült megnyernie: a tanács szigorú tesztemberei szerint 1994-ben az Ibérián főzik a legfinomabb teát. A brit testület tagjai 672 430 mérföldet utaztak, hogy 30 légitársaság 239 járatán végigkóstolgassák a fedélzeti teát. Az al-Aksza mecset míg kíséretében lévő unokája, Husszein (Jordánia jelenlegi királya) a mellén viselt súlyos dísznek köszönhetően szerencsésen megmenekült. A golyók ütötte nyomok ma is láthatók még az egyik oszlopon. A másik esemény 1969. augusztus 21-én történt: egy eszelős ausztrál férfi felgyújtotta a mecsetet. Az iszlám külügyminiszterek 1970 márciusában tartott dzsiddai konferenciáján elhatározták, hogy a tűzeset napját a Palesztin Ellenállás Napjává nyilvánítják. Azóta is meglehetősen eseménydús a mecset és környékének élete. 1988 januáijában könnygázbombát dobtak a mecsetből kijövő muzulmán hívőkre. Az izraeli hatóságok akcióját II. János Pál pápa is elítélte. Ugyanakkor a Siratófalnál imádkozó zsidókat palesztin csoportok megtámadták, közben az al-Aksza minaretjéből a müezzin a zsidók elleni dzsi- hádra, szent háborúra szólított fel. 1990. október 8-án több mint 20 palesztin életét követelő ösz- szecsapások robbantak ki az al-Aksza és az Omar mecset platóján zsidó szélsőségesek, izraeli rendfenntartók, illetve palesztinok között. A sebesültek száma több mint háromszáz volt. A „Templomhegy hívei” elnevezésű szélsőséges zsidó szervezet emberei megpróbáltak behatolni a körzetbe, amit a muzulmán hívők kődobálással igyekeztek megakadályozni, erre viszont a rendőrök és a telepesek lőni kezdtek. Ez volt az addigi leghevesebb incidens Kelet-Jeruzsálemben a városrész 1967-es megszállása óta. 1993 szeptemberétől, a palesztin-izraeli elvi nyilatkozat aláírásától azonban már az enyhülés jelei mutatkoztak. 1994 augusztusában Nabil Saat, Jasszer Arafat PFSZ-ve- zető közeli tanácsadója 1946 óta először Jeruzsálembe utazott. Történelmi jelentőségű látogatása alkalmával ő is imádkozott az al-Aksza mecsetben. 1994. július 25-én Jichak Rabin izraeli kormányfő és Husszein jordániai uralkodó Washingtonban, Bili Clinton amerikai elnök jelenlétében közös nyilatkozatot írt alá, amelyben lezárták az Izrael állam létrejötte óta fennálló, 46 éves hadiállapot korszakát, s hitet tettek a békés együttélés mellett. A Washingtoni Nyilatkozatban Izrael kinyilvánította, hogy tiszteletben tartja a hasemita királyság különleges szerepét a Jeruzsálemben lévő muzulmán szent helyeket illetően. Ezek tulajdonjoga nemcsak szimbolikus jelentőséggel bír, hanem valódi politikai súlyt ad birtokosuknak. E megegyezés értelmében vált most az is lehetővé, hogy a jordániai uralkodó gyermekkorának e gyászos emlékű helyszínén fohászkodjon Istenhez. Bánfalvi Magdolna A Szlovák Nemzeti Felkelés ötvenedik évfordulója alkalmából augusztus 27-én szombaton Besztercebányán rendezett központi ünnepség általános látképe. A megemlékezésen több külföldi vezető között részt vett Göncz Árpád magyar köztársasági elnök is. A pszihiátriai fegyverek atyja. Moszkvában csak így ismerik Igor Szmimovot, a világhírű pszihiátert, akinek tanácsait még az FBI, az amerikai Szövetségi Nyomozó Hivatal is gyakran megszívleli. A történet leginkább a science fiction, azaz a tudományos-fantasztikus kategóriába sorolható, pedig komoly valóságalapja van. Szmimov olyan technológiát dolgozott ki, amellyel a különböző betiltott vallási szekták és alvilági csoportok tagjainak tudatalatti üzeneteit lehet megfejteni, miközben ők mit sem sejtve telefonon társalognak egymással. A tudatalatti befolyásolása egyébként nem újkeletű: évekkel ezelőtt áruházakban alkalmazták az észrevehetetlen reklámot, vagyis emberi fül számára nem hallható reklámüzeneteket sugároztak az áruházi Szmirnov úr ötletei hangszórók, a tudatalattin keresztül ösztönözve a klienseket a vásárlásra. A tudatalatti megfigyelésének és befolyásolásának módszerét manapság még sokan kétkedve fogadják. A moszkvai Pszichoterápiái Intézetben azonban Igor Szmimov vezetésével sikeresen gyógyítják a tudathasadásos betegeket, a kábítószer-élvezőket és a rákban szenvedőket e módszer segítségével. Szmirnov számítógépekkel, valamint az agy feltérképezésére alkalmas elektro-enkefa- lográfokkal vizsgálja betegeit, beazonosítja a tudatalatti gondolatokat létrehozó pontokat, s megpróbálja befolyásolni azok működését. Howard Shevrin amerikai pszichiáter ugyancsak dolgozik egy hasonló módszeren, de szerinte a tudatalatti befolyásolása terápiás kezeléssel könnyen agykárosodást okozhat. „Mi nem hipnotizáljuk a betegeket, hanem az agy bizonyos működési területeit célozzuk meg” - mondja Szmirnov. A betegek fejhallgatón keresztül kapnak hallhatatlan üzeneteket, amelyek a gyógyulást próbálják elősegíteni. A Szmirnov-módszerrel a bűnözőket is jobb belátásra lehet bírni, az FBI-nak ezért van szüksége a tudósra. Szmimov azonban határozottan megmondta, hogy a módszert nem adja ki a kezéből, mert ahogy azzal bűnözőket lehet megtéríteni, úgy felhasználható bűnöző „előállítására” is. Bajban a sereg Amerikában is 450 ezer fiút leszerelnek Sokáig a földkerekség legbiztosabb munkahelyei közé számított az Egyesült Államok hadserege. Most azonban a hivatásos katonák körében már ott is teljes a bizonytalanság. Miközben vannak, akik szerint a gyökeresen megváltozott világban elsősorban sőt egyedül Amerika lenne felelős a nemzetközi biztonságért -, politikai és gazdasági okokból végrehajtandó létszámcsökkentések következtében 1995-ig 450 ezer embert, a teljes állomány egy negyedét leszerelik. Az amerikai újoncokat toborzó plakátok egyik legvonzóbb jelszava volt évtizedeken át, hogy „csapj fel katonának, ismerd meg a világot”. A jelszó ma már egyre kevésbé érvényes, mint hogy a leépítések elsősorban a különösen költséges külföldi állomáshelyekre vonatkoznak. így például Németországra, ahol a második világháború vége óta amerikaiak százezrei teljesítettek szolgálatot, a Szovjetunió eltűnése óta viszont - legalábbis a hivatalos washingtoni álláspont szerint - nincs szükség rájuk. Támaszpontok tucatjait zátják be a világ más pontjain is. A Clinton-kormány a következő négy évben az ország súlyos költségvetési hiánya miatt legalább négy milliárd dollárral kívánja lefaragni védelmi kiadásait. Ami többek között azt jelenti, hogy a világ legerősebb hadiflottája csak kilencven százalékig áll majd bevetésre készen, és a harckocsikat ezentúl nem öt, hanem csak 13 év után selejtezik ki. Felszámolják az atombombákat hordozó stratégiai légiflottát, A takarékossági intézkedések következtében azon túl, hogy katonák tömegei vesztik el munkájukat (hisz az amerikai hadsereg hivatásosakból áll), milliárdos veszteségek érik a beszállítókat is. Ez óriás vállalatok mellett - amelyek nem kis befolyásukat még megpróbálják érvényre juttatni a törvényhozásban és a kormányzatban - kis- és közepes üzemek ezreit érinti, vagyis munkahelyek tíz- és tízezreinek elvesztéséről van szó. Az amerikai fegyveres erők leépítése - érthetően - aggodalommal tölti el azokat a katonai szakértőket is, akik attól tartanak, hogy az immár egyetlen világhatalom nem lesz képes feladatainak ellátására. „Nehéz elképzelni, hogy a jövőben párhuzamosan két helyi háború viselésére is képesek legyünk” - kommentálta a helyzetet John Glenn, az egykori űrhajós, Ohio állam szenátora. Heltai András Alig négy év alatt Sanghaj, a kínai New York Manapság már csak Sanghaj legidősebb lakói emlékeznek azokra az időkre, amikor a kínai kikötővárost a „mágnások fővárosának” nevezték. Sanghaj volt Ázsia bálványa, a ragyogás fellegvára, és természetesen az ópium hazája. Ma Sanghaj egyre nagyobb léptekkel halad abba az irányba, hogy az elszigeteltség hosszú évtizedei után - még Hong Kongot is lekörözve - ismét igazi világvárossá váljon. Sanghajt már napjainkban is Kína első számú pénzközpontjának tekintik, s ezt alig négy év alatt sikerült a városnak elérnie. Emellett a nulláról indulva építgetik a külföldi befektetőket idecsalogató infrastruktúrát: széles autóutakat, korszerű vas- úthálózatot hoznak létre, és már több közvetlen légi összeköttetést teremtettek a világ számos metropoliszával. A város nagy részére azonban még rányomja bélyegét az elmaradtottság: szűk utcákon kénytelenek közlekedni a gépjárművek, amelyek száma az elmúlt három évben 200 ezerről a duplájára nőtt. Az egykori irodaépületek és bankházak többsége lepusztult, falaik omladoznak, ennek ellenére az ingatlanok bérleti díja világviszonylatban is nagyon magas. Az ide érkező „úttörő” külföldi vállalkozókat látszólag nem érdekli a profit, amit a magas adók egyébként is jócskán leapasztanak. ők csupán arra játszanak, hogy jelen legyenek Kínában, a világ legnépesebb piacán. ^ Sanghaj felvirágzása akkor indult meg, amikor 1990-ben a pekingi kormány elhatározta, hogy nagyobb önállóságot ad a városnak. Addig Sanghaj az iparból származó bevételeinek 90 százalékát köteles volt az ország központi kincstárába beszolgáltatni. A város azóta létrehozta saját „különleges gazdasági övezetét” is. A belváros „Wall Street”-jének kereskedőházai és banképületei azonban még ma is érintetlenek, és benépesítésük érdekében Sanghaj kész lenne még arra is, hogy eredeti brit, amerikai és francia tulajdonosaiknak adja vissza azokat. A külföldi befektetők a kényelmetlenségek ellenére is eddig több mint 14 milliárd dollárt hoztak Sanghajba. Ők bíznak abban, hogy előbb vagy utóbb valóra válhat, ami ma még csak álom: Sanghaj lesz a kínai New York. Abdic tündöklése és bukása Fikret Abdic, a lázadó nyugat-boszniai enklávé parancsnoka állama összeomlása után elmenekült, s ez valószínűleg azt jelenti, hogy az üzletemberként induló majd politikussá és végül lázadóvá vált „nyugat-boszniai államfő” végleg eltűnik Bosznia-Hercegovina politikai és gazdasági színpadáról. Az 1939-ben, Velika Kladusa közelében született Abdic először a sikeresen tevékenykedő Agrokomerc vezérigazgatójaként vált ismertté szűkebb környezetebén, ám az igazi ismertséget a kereskedelmi cég váltóbotránya hozta meg: Abdicot és társait azzal vádolták, hogy mintegy 900 millió dollár értékű hamis váltót hoztak forgalomba, s ezzel „ellenforradalmi módon aláásták a szocialista önigazgatási rendszert”. A váltókibocsátást senki sem tagadta, azonban Abdic és a független megfigyelők is azt állították, hogy az egész per a túlságosan nagy befolyásra szert tett vállalatigazgató eltávolítását célozza. Abdic vallomásainak, és a politikai elit belső leszámolásainak eredményeképpen több mint száz köztársasági és szövetségi politikus kényszerült a távozásra, s az ügybe még az akkori jugoszláv alelnök, Ham- dija Posderac is belebukott. A per részleteit vizsgáló Helsinki Föderáció azt állapította meg, hogy az Abdic-per valójában a bosznia-hercegovinai fő politikai klánok hatalmi harcának a része volt, s az igazgatót csak áldozati báránynak szemelték ki. Abdicot, akit a per kezdetekor, 1987 közepén letartóztattak, 1989 végén engedték ki a börtönből, ahova annak ellenére sem kellett visszamennie, hogy 1990 januárjában - első fokon - négy év börtönbüntetésre ítélték. Abdic később úgy nyilatkozott, hogy az ügy a feledés homályába merült, s végül minden érdekelt nyilvános megbocsátásban részesült. A népszerű igazgatót az ítélet napján ismét megválasztotta vezérigazgatónak a koldusbotra jutott Agrokomerc üzemi tanácsa és pártbizottsága. Ekkor úgy tűnt, hogy minden rendbejött, hiszen Abdic- Alija Izetbegovic legközelebbi munkatársaként - sikeresen szerepelt az 1990 novemberében rendezett boszniai választásokon és a Demokratikus Akciópárt második embereként bekerült a köztársaság elnökségébe is. Amikor 1992 áprilisában Bosznia-Hercegovina az önállósodás mellett döntött, s ezt követően napokon belül kirobbantak a szerb-muzulmán harcok, Abdic jelentős szerepet vállalt a szarajevói laktanyák és a repülőtér szerb blokádjának feloldásáról folytatott tárgyalásokon. Mindig Izetbegovic oldalán szerepelt, s úgy tűnt, teljes a harmónia a két vezető között. A szakításra 1993 közepén került sor, amikor úgy tűnt, hogy a világ teljesen magára hagyta a muzulmánokat, s belement abba, hogy háromfelé osszák az egykori jugoszláv tagköztársaságot. Abdic a hor- vát-szerb terv elfogadása mellett volt, s kijelentette, hogy mindenféle javaslatot meg kell vizsgálni. Azt is hangsúlyozta, hogy szülőföldje, a nyugatboszniai bihaci körzet beleunt a harcokba, s már csak azok a muzulmán vezetők akarnak harcolni, akik már biztos helyre, külföldre menekítették családtagjaikat. Egy ideig úgy tűnt, hogy az elnökség többsége Abdic mellé áll, azonban Izetbegovic és Ejup Ganic végül diadalmaskodott a „szakadárok” fölött. Abdic ekkor egy időre eltűnt, s csak szeptemberben jelent meg, amikor bejelentette a „Nyugat-boszniai Autonóm Körzet” megalapítását. A szer- bek, akiknek kapóra jött a szakítás, s felhasználták a körzetet a krajinai, boszniai és szerbiai területek közötti kapcsolattartása, természetesen a lázadó mellé álltak, s amikor kitörtek a muzulmán belharcok, fegyverrel és tüzérséggel is támogatták a „nyugat-boszniai elnököt”. Egy ideig úgy látszott, hogy Abdic „állama” életképes lehet, azonban ahogy erősödött a szarajevói kormányhadsereg, úgy vált egyre reménytelenebbé a lázadók helyzete. A kegyelemdöfést az utóbbi hetek harcai adták meg: a kormányerők Velika Kladusába szorították vissza Abdicot, s a zendülő katonák százszámra adták meg magukat, vagy menekültek szerb ellenőrzés alatt lévő területekre. Abdic utolsó és talán önmaga számára is megmosolyogtató javaslata az volt, hogy Nyu- gat-Boszniát - a mostari példához hasonlóan - helyezzék nemzetközi védelem alá. S miután - ahogyan azt várni lehetett - nem érkezett válasz a segélykérésre, a kormányhadsereg elfoglalta a nyugat-boszniai várost. Németh András
