Új Dunántúli Napló, 1994. augusztus (5. évfolyam, 210-239. szám)
1994-08-27 / 236. szám
8 aj Dunántúli napló Riport 1994. augusztus 27., szombat A járőrszolgálat éberen vigyázza a falu vagyonát Fotó: Müller Andrea Ahol legcsendesebbek az éjszakák A cserkúti csoport csodája A kőbányában állunk. A Hold erős fénye megvilágítja a meredek falat, a bányatalp mélyebb részén feketén tornyosulnak a kőfejtés monstrum gépei. Csend van. Itt nincsenek kutyák, nincs a lehúzott redőnyű ablakok mögül kiszűrődő tévé-hang, nincs a távolságtól elkopott emberi beszéd. A portyaszolgálatosok halkan váltanak néhány szót, a vállukra akasztott CB-rádió zöld fénye furcsa vonásokat vés az arcukra, ha a szájuk elé emelik.- Minden rendben! dk A múlt év októberében alakult meg Cserkúton a Pécsi Vagyonvédelmi Egyesület önálló csoportja. A bizonytalanság volt az egyik szülőanyja. A faluban gyakoriak voltak a lopások, a hegyoldalban a pincefeltörések, vitték a füstölőkből a kolbászokat-sonkákat, december környékén a „karácsonyfa-gyűjtők” jószerével letarolták éjszakánként a szebbnél szebb fenyőket. A hegygazdák, a helybeliek éveken át bizonytalanságban voltak: ma nem az én présházamat törték fel? Most a falu hat sarkán ott a tábla: „Őrzött terület!” Ma már 35 aktív és 71 pártolótagja - az utóbbiak döntő többsége pécsi, akinek Cserkúton van szőleje, hétvégi háza - van a csoportnak. Rendszeresen járőröznek. A múlt év októbere óta nem volt lopás, betörés, fenyőirtás az általuk őrzött területen. Jelszavuk: „Védd a másét, hogy a sajátod is biztonságban tudhasd!” dk Szabó Kálmán házának konyhájában van ma a találkozó. Este 9 órára mindenki megérkezik, akinek portyaszolgálatra kell mennie. A cserkúti csoport vezetője Szabó Kálmán, de itt van az elnökhelyettes, Bozó Sándor, a vezetőség egy másik tagja, Antal László, a nyugdíjas Kerekes Ferenc is, és a többiek, fiatalok, idősebbek. Csodálkozom az utóbbiakon: a portyaszolgálat ma éjfélig tart, járni kell a sötét mellékutakat, a horhosokat, a Jakab-hegy lába erdeinek fekete, sejtelmes és korábban sok veszélyt bújtató árnyékában. Lám, Feri bácsi mégis a kőbányához akar menni - az a leghosszabb körút, kétszer mennek végig ugyanazon a területen, 7-8 kilométert is lejárnak. Négy csoport, velünk együtt összesen 13 ember. Ma ők vigyázzák Cserkút szép csendjét. A szolgálat „rendszertelenül rendszeres”: mindig más időpontban kezdik és fejezik be, más-más napokon járják a falut és a hegyet. Decemberben egy héten akár hétszer is. Most, hogy sok hegygazda a kánikula elől nem csak dolgozni jár ki, de lakni is a szőlejét választotta, éjszakánként több helyen vannak, nem kell hétszer is portyázni. dk- A semmivel kezdtük . . . - mondja Szabó Kálmán. Se pénzük, se a minimálisan szükséges felszerelésük nem volt meg. Mégis olyan eredményt értek el, hogy amikor Hollandiából érkezett rendőrök voltak kíváncsiak arra, miként csinálják, a tapasztalataikon fellelkesülve úgy döntöttek, hogy hazaérve ők is hasonló úttal próbálkoznak. Ma Szabó Kálmán felesége a központos. Van ugyanis már telepített CB-jük is, s a négy csoport vezetőinél is egy-egy hordozható készülék. A rádióforgalmazás azonban ritka: beszólnak a központba, melyik ellenőrzőpontnál vannak, merre mennek. Ha valami rendelleneset tapasztalnának, a többiek rögtön tudhatják, hol van szükség segítségre. Szabóné amúgy is „anyja” a csoportnak: adminisztrál, levelez, volt eset rá, hogy „riasztáskor” maga is gyorsan kocsiba ült, hogy a helyszínre menjen. De ha erre nincs is szükség, ma bizonyos, hogy éjfélig a rádió mellett marad. Miért?- Mert olyan jó érzés a biztonság! dk A járőrözőknek semmi joguk. Igazolványaikban az a lap, ahol ezeket felsorolnák, teljesen üres. Azt mondja Szabó Kálmán: nekik nem is jog kellene, hanem védelem. Most csak annyit tehetnek meg, hogy nem ütnek erősebben vissza, mint amekkorát a támadótól kaptak. Az első ütés joga ugyanis a hívatlan vendégé. Aki esetleg körözött bűnöző lopott autóval. Volt rá példa. A CB-nek köszönhetően a rendőrök - akiknek van joguk intézkedni - azonban akár 5-7 perc alatt a helyszínre érkeznek. A városi kapitányságon is van egy telepített CB-je a csoportnak. Ezt ők vették 42 000 forintért. Természetesen az egyesület pénzéből, mert szponzoruk csak egy akad. Több céget is megkerestek, hogy a portyázó- területükre eső telephelyüket kívülről minden nap éjszaka kétszer is körbejárják, de még csak válaszra sem méltatták őket. Az egyetlen szponzor azonban jól járt: nem kell neki éjjeliőrt alkalmaznia. Milliós nagyságrend helyett bekerül neki ez évi 50 000 forintba - s azóta semmi kára sem volt. Régebben a gépek fülkéinek ablakát becsúzlizták, a gázolajat lopták.- A CB-éken kívül ma sincs semmink - folytatja Szabó Kálmán. - Ha a pécsiek közül jön valaki szolgálatba, természetesen saját költségén autózik ki. De vannak közöttünk olyanok is, akinek nincs egy csizmája, nincs esőköpenye! Márpedig ha fúj, ha esik - a portyá- zóknak indulniuk kell! Novemberi szakadó esőben, mínusz 20 fokban, hóviharban is. Volt amikor az én csizmám adtam oda: húzd fel pajtás, megfagysz különben... De menni kell, mert a tolvaj azt hiszi, hogy ilyen cudar időben senki sem vigyázza a területet. Koppan az ürge, amikor rászólunk: Jó estét, mi járatban? dk-Mit csinálhatnak, ha tetten érnek valakit?- Csak annyit, hogy a helyszínen tartjuk, amíg a rendőrök megérkeznek.- Ezért is szeretem jobban - teszi hozzá Antal László -, ha vagyonvédelmi és nem közbiztonsági csoportnak neveznek bennünket. Mi csak a helybeli rendre, a helyiek, a hegyláb nyugalmára vigyázunk. A közbiztonság nem a mi asztalunk. Egyszer a 6-os úton kaptak el tolvaj cigányokat a rendőrök. Azon csodálkoztak: miért ilyen közel a főúthoz törtek be, miért nem feljebb, a hegy árnyékának sötétjében? Azt válaszolták: majd bolondok leszünk, ott őrzik a területet!-A rendőrségen mindig be van kapcsolva a csoport CB-je?- Régebben volt rá eset, hogy elfelejtették, de ma már jobban ügyelnek rá. Az a 42 000 forint a mi biztonságunk ára volt. Telepítettek CB-ét Kerekes Feri bácsihoz is. A faluban több helyen - boltban, postafülkében, a kultúrház falán - ott a felhívás: ha a nyilvános készülék nem működik, a nap bármely órájában tőle is, Szabóéktói is lehet mentőért, tűzoltókért telefonálni. dk Belebújunk az éjszakába. Szabó Kálmánnal és Antal Lacival végigjárjuk mind a négy csoport útvonalát. A portyázók hangos csendestársai a házőrző kutyák. Szabó Kálmán azt mondja: néha le-leül tíz percre valamelyik ellenőrző pontnál, s hallgatja az ugatásukat. Ebből azt is tudja, melyik csoport most hol jár, de azt is: nem idegenek miatt csa- holnak-e az ebek. A Vörös-domb - ez azért volt kedvelt a tolvajok előtt, mert kocsival megközelíthető, könnyen le lehetett vinni a szajiét -, majd a Felső-hegy - a legveszélyesebb terület: gyalogösvényeken osonhattak a betörők a pincék felé, s vissza az erdő mélyébe -, onnan a Kerekes-dűlő - itt lakik Feri-bácsi, de véletlen a névazonosság -, a falu széle, a kőbánya az útvonalunk. Jó két óráig tart. Mutatják a Faluszépítő Egyesület által kirakott táblákat, amelyek szülőhely-szeretet, gondosságot, vendégfogadásra való készséget sugallnak. Jó a kapcsolat a két egyesület között.- Közös a cél! - mondja Antal Laci. A csoport megalakulása óta lényegesen javult a kapcsolat a cserkútiak és a hegygazdák között is. Ha a csoportok befejezték a présházak közötti portyát, a falu szélén találkoznak. Utoljára a településen néznek körbe. A mi utunk is ide vezetett, a kőbányától. A temetőbe mentünk. Antal Laci minden áron meg akarta mutatni a helybéli vörös kőből régen kifaragott Krisztus-arcokat őrző, ma már gondozatlan sírok szépséges köveit. Egyre azt hajtogatta: meg kell ezeket őrizni! Szabó Kálmán egy friss sírhoz vezet. Fotóművésznőt temettek itt el, pedig nem volt cserkúti. Az volt a kívánsága: ott nyugodjon, ahol a legbékésebbek, a legcsendesebbek az éjszakák. Mészáros Attila Magyarul - magyarán Népi nyelvészkedés A nép akkor nyelvészkedik, amikor idegen eredetű és idegen hangzású neveket, szavakat, amelyek számára semmit sem jelentenek, értelmez, hozzájuk valamely jelentést kapcsol. Régi példaként emlegetjük a filoxéra „magyarítását”. Köztudomású, hogy ez a kártevő, amelyet hivatalosan szőlőgyö- kértetűnek nevez a tudomány, a századfordulón csaknem teljesen kipusztította a hazai szőlő- ültetvényeket. A nép nyelvén szilokféreg lett belőle. Az első része - erőltetetten bár, de - összefüggésbe hozható a szil (szív) nyelvjárási igealakkal. Az egyszeri gyerek, amikor figyelmeztették, hogy csöpög az orra, ezt mondta: Szilom (szívom) má! A második fele, a féreg azonban a magyarban általánosan ismert szó. A népnyelvben a hernyó, a kukac rágta gyümölcs férges. Sőt a baromfiállományt pusztító ragadozóknak (görény, menyét) is féreg az összefoglaló nevük. Egy ideig szénkénegezéssel védekeztek a szilokféreg ellen. A megoldást az amerikai alanyra oltott szőlő jelentette. De újabb ellensége támadt az oltványszőlőnek, mégpedig a peronoszpóra nevű gombabetegség, amely a nép nyelvén fe- nerosszpóra lett. A pórá-\al ugyan nem tudtak mit kezdeni, de a fenerossz-ba sikerült belesűríteni a szőlősgazdáknak minden mérgüket. Hasonlóképpen „magyarították” a pacemaker nevű elektromos szívritmusszabályzót, amikor pacemacer- nek ejtették, arra utalva, hogy macerálja a szívet. Mások továbbmentek a magyarításban, és a kiejtett változatával (pészméker) rokon hangzású pöszméte szóval helyettesítették. A görög Beloiannisz mint utcák, terek névadója Bélijános lett. Egerben a Csuvas Köztársaság fővárosának, Csebok- szári-nak a magyarított formája Csibukszár. A Csuvas étterem pedig Csövessé változott. Mi, pécsiek is dicsekedhetünk hasonlókkal. A Szliven áruház és étterem neve a mássalhangzó-torlódás miatt nehezen ejthető. A helyette alkotott Szivem viszont annál könnyebben, s ráadásul a jelentése is közismert. Sarohin tábornok neve szintén megváltozott. Bár a Szaharin ugyancsak idegen, de mint édesítőszer általánosan használatos. A II. világháborúban sokat emlegették az olasz Badogliót, aki a légierők főparancsnoka volt, de olasz nyelvleckék híján Bádogleó lett belőle. Folytathatnánk az így keletkezett szavak és nevek felsorolását, de az említettek is meggyőzően bizonyítják a magyar nép leleményességét, találékonyságát, amellyel az idegen szavakkal való találkozás átmeneti nehézségeiből kivágja magát. Ennek a szóalkotásmódnak a nyelvtudományban népetimológia a neve, ami annyit tesz, mint népi, laikus, nem tudományos szószármaztatás, szó- értelmezés, szóeredeztetés. Rónai Béla Keresztrejtvény Beküldendő a helyes megfejtés szeptember 5-én (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐLAPON 7601 Pf: 134 Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. Az augusztus 13-i lapban közölt rejtvény megfejtése: „Igazgató úr, az asztalán levő csomagot az a kolléga hozta, akit tegnap elbocsátott.” Utalványt nyertek: Csákányi Vilmosné 7773 Villány, Petőfi u. 62., Darazsacz Mátyásné 7632 Pécs, Nagy I. u. 69., Farkas László 7630 Pécs, Bor u. 77., Kiss Dóra 7818 Máriagyűd, Vujicsics u. 23., Török Jánosné 7694 Hosszúhetény, Fő u. 53., Az utalványokat postán küldjük el.
