Új Dunántúli Napló, 1994. augusztus (5. évfolyam, 210-239. szám)

1994-08-23 / 232. szám

1994. augusztus 23., kedd Közélet új Dunántúli napló 9 Kilenc kérdés a szociális paktumról Évekre szóló egyezség Társadalmunk közeljövőjének sorskérdései közül is kiemelke­dően fontos annak a megegyezésnek a kidolgozása, rögzítése és betartása, amit közönségesen „szociális paktum”-ként emle­getnek. Miről is van szó valójában? Kik kötnek megegyezést, milyen céllal és kiknek a nevében? Ezt foglalják össze azok a válaszok, amelyeket dr. Héthy Lajos, a Munkaügyi Miniszté­rium politikai államtitkára adott az MTI-Press felkérésére.-Miről „szól" általában az az egyezség, amit „szociális paktum ”-nak neveznek?- A „szociális paktum” szer­ződés a kormány és a társada­lom között arról, hogy egy kri­tikus történelmi időszakban - a gazdasági stabilizáció és a piac- gazdasági átalakulás jelen sza­kaszában - felmerülő tenniva­lók hogyan végezhetők el és az ezekkel járó terheket ki milyen mértékben viselje. Bár közké­zen a „szociális paktum” elne­vezés forog, a hivatalos meg­nyilatkozások társadalmi-gaz­dasági megállapodásról szól­nak, ami pontosabban fejezi ki szándékolt tartalmát: tudniillik, hogy egyszerre szól a gazdaság­ról és a szociális kérdésekről. A kormány és a társadalom-Mikor van ilyen megálla­podásra szükség?- „Szociális paktum” kötését kritikus történelmi helyzetek te­szik szükségessé. Ma hazánk­ban azért került napirendre, mert az ország öröklött nehéz gazdasági helyzete olyan elke­rülhetetlen gazdasági megszo­rító intézkedésekre kényszeríti a kormányt, amelyek a társada­lom jelentős csoportjai számára az életszínvonal és a szociális biztonság (átmeneti) romlását hozzák magukkal. A „szociális paktum” célja az, hogy ebben a nehéz idő­szakban - a kormány és a társa­dalom párbeszéde révén - meg­találja és kijelölje az előrehala­dásnak azt a keskeny ösvényét, amely a társadalom számára is elviselhető, illetve elfogadható. A nehézségekért cserébe a kor­mány fokozott részvételt és be­leszólást kínál a társadalomnak a sorsát alakító politikába, kor­mányzati cselekvésbe: minde­nekelőtt a foglalkoztatás, a jö­vedelmek, a bérek, az adók, az árak, a szociális juttatások te­rén.- Kik lesznek a tárgyaló felek, akiktől a megegyezést várja a társadalom?- A társadalmi-gazdasági megállapodást és a hozzá ve­zető tárgyalásokat a kormány az Érdekegyeztető Tanácsra, az úgynevezett országos háromol­dalú érdekegyeztetésre kívánja építeni. Az (1988-ban létreho­zott) Érdekegyeztető Tanácsban a kormány, a szakszervezetek és a munkáltató szövetségek ve­sznek részt. Az Érdekegyeztető Tanácsra váró kiemelt szerepet az indokolja, hogy immár öt évnél hosszabb múltra visszate­kintő olyan működőképes in­tézményről van szó, amelynek munkájában a gazdaság legfon­tosabb szereplői - a kormány, a szakszervezetek és a munkálta­tók - vesznek részt, s amelyben már számos országos horderejű egyezség született. Az ÉT-t a közvélemény előtt az 1990-es taxis blokád gyors és eredmé­nyes rendezése tette ismertté. Kívánatos ugyanakkor, hogy a tervezett paktum minél széle­sebb társadalmi-gazdasági bázi­son nyugodjon s ezért abba más jelentős tényezők (TB önkor­mányzatok, közigazgatási ön- kormányzatok, civil szerveze­tek) is bekapcsolódjanak.-Hogyan kaptak felhatalma­zást a tárgyalásokra és a pak­tum megkötésére?- A társadalmi-gazdasági megállapodás akkor töltheti be küldetését, ha mögötte valóban felsorakozik a társadalom vagy legalábbis annak döntő része. Ezért is abban olyan társadalmi szereplők részvétele a kívána­belül - lenne célszerű tető alá hozni. A sürgetést az indokolja, hogy a kormány közvetlen hiva­talba lépése után kénytelen számos olyan alapvető döntést meghozni, amelyek meghatá­rozzák az ezután következő idő­szak történéseit: így már szep­temberben be kell nyújtani a parlamentnek az 1994-es pot­tos, amelyek mögött jelentős társadalmi támogatottság van. Az Érdekegyeztető Tanácsban helyet foglaló kormány ezt a támogatottságot a legutóbbi par­lamenti választásokon nyerte el. Az ugyanitt jelenlevő szakszer­vezeti szövetségek együttvéve két milliónál nagyobb számú tagságot tudnak maguk mögött és támogatottságukat az 1993 májusi társadalombiztosítási és üzemi tanácsi/közalkalmazotti tanácsi választásokon is bizo­nyították. A munkaadók szer­vezetei ugyan hasonló válasz­tási eredményekre nem hivat­kozhatnak, de több tízezer gaz­dasági szervezetet, magán és ál­lami vállalatot, szövetkezetét, kisvállalkozást stb. egyesítenek soraikban.- Kik képviselik a munkavál­lalók érdekeit? Mondhatjuk-e, hogy a szakszervezeteken, ér­dekképviseleti szerveken, párto­kon kívül álló munkavállalók is egyetértenek a nevükben fellé­pőkkel?-A szakszervezetek a piac- gazdaságokban nem csupán tagságuk képviseletében, ha­nem általában a munkavállalók érdekeinek képviseletében lép­nek fel: ez azt is jelenti, hogy az általuk elért előnyöket vala­mennyi munkavállaló élvezi. Ugyanez a helyzet hazánkban is: így például a szakszerveze­tek által az Érdekegyeztető Ta­nácsban kiharcolt garantált mi­nimálbért - amely jogszabályi­lag is kötelezővé válik - vala­mennyi munkavállalónak meg kell kapnia, függetlenül attól, hogy szervezett munkás vagy sem. A hazai szakszervezetek egyébként - jóllehet létszámuk csökkent - még ma is a munka- vállalók 40-60 százalékát mondhatják tagjuknak. Német­országban, ahol a szakszerveze­tek köztudottan igen erősek, a szervezettség mintegy 40 száza­lékos és számos nyugat-európai országban lényegesen kisebb (Franciaországban például csu­pán 10 százalék körüli). Semmi okunk tehát kétségbe vonni, hogy a hazai szakszervezetek megfelelően képviselnék a munkavállalókat. Sürgős a megegyezés-Mi a tárgyalások menet­rendje és kívánatos célja?- A kormány programja sze­rint a társadalmi-gazdasági megállapodást mielőbb - a kormány megalakulását köve­tően lehetőleg három hónapon költségvetést és októberben az 1995 évi költségvetést. A tár­gyalásoknak ilyen értelemben a kormányzati és parlamenti munka menetrendjéhez kell igazodniuk, mert egyébként nem lehetnek hatással ezekre. Az időbeli sürgetettség tudatá­ban a kormány egy héttel a kormány hivatalba lépése után kezdeményezte a tárgyalások megkezdést az Érdekegyeztető Tanácsban. A fő témakörök és az ütemezés kidolgozása most folyik.-Milyen következményei le­hetnek a tárgyalások esetleges félbeszakadásának ?- A tárgyalások perspektíváit illetően ma minden okunk meg­van az optimizmusra. Nem le­het kizárni ugyanakkor azt az eshetőséget sem, hogy ezek megszakadhatnak vagy (végső soron) kudarcba fulladhatnak. Még ha adott is a felek jó szán­déka és tárgyalási, illetve kompromisszumkészsége igen nehéz út áll a tárgyalások előtt. Egyfelől, hallatlanul szűk a gazdasági mozgástér. Amikor a költségvetést súlyos deficit ter­heli és a gazdaság a finanszí­rozhatatlanság veszélyével ke­rült szembe, a kormány nincs abban a helyzetben, hogy a szakszervezetek vagy a munka­adók együttműködését jelentős, a költségvetés terhére vállal­ható, gazdasági engedmények­kel „vásárolja meg”. Másfelől, a tárgyalásra kerülő kérdések összetettek és szerteágazók. Tudatában kell azonban lenni annak, hogy egy esetleges ku­darc éppúgy visszaüt a kor­mányra, mint a szakszerveze­tekre és a munkaadókra. Gond­jainkból a kiutat ugyanis nem a „tüzek szításával”, hanem az egyetértésen alapuló összefo­gással lehet megtalálni.- Meddig kívánják érvényben tartani a majdan megkötött pak­tumot?- A „szociális paktum”, a kormány elgondolásai szerint, egy több évre - lehetőség sze­rint a kormányzati ciklus teljes időtartamára, azaz négy évre - szóló egyezség. Ez persze nem azt jelenti, hogy ez év őszén egyetlen megállapodással a kormány és a társadalom viszo­nyának valamennyi kérdése négy évre előre rendezhető volna. Amit az ősztől várha­tunk, az egyfajta átfogó keret­megállapodás a gazdaság- és társadalompolitika stratégiáiról, az 1995-ös tennivalókról, az együttműködés fő elveiről és irányairól. Ez nem teszi felesle­gessé, hogy évről-évre újabb megállapodások szülessenek például a soron következő költ­ségvetésről. Vannak továbbá olyan ügyek, amelyek csak hosszadalmas szakértő munkára és egyeztetésekre építve, csak később rendezhetők: így pél­dául a Munkatörvénykönyv alapos átdolgozása. A társa­dalmi-gazdasági megállapodás - ahogy ma látjuk - egy egy­szeri aktus, és egyben egy fo­lyamat kezdete.- Milyen garanciái vannak a megállapodások betartásának?- A társadalmi-gazdasági megállapodás, mint bármiféle egyezség - annyit ér, amennyi megvalósul belőle. Ebben az összefüggésben merül fel a ga­ranciák kérdése. A teljesítés mutatója a kormány oldalán az, hogy az általa vállalt kötelezett­ségeket, amelyeknek rendsze­rint jogalkotási következményei vannak, mennyiben viszi ke­resztül a parlamenti törvényal­kotáson. Hasonló módon, a tel­jesítés mutatója szakszervezeti és munkáltatói oldalon az, hogy az általuk vállalt kötelezettsé­geket tagjaik, illetve tagszerve­zeteik mennyiben érvényesítik, így pl. egy esetleges országos megállapodásos bérkorlátozást a vállalati vagy ágazati szak- szervezetek is kötelezőnek te- kintenek-e magukra. A munka­adók pedig mennyiben adják meg az ugyancsak országos megállapodásban (és jogsza­bályban is) rögzített garantált minimálbért. Sziklaszilárd - jogi - garanciák aligha teremt­hetők: az azonban bizonyos, hogy a megállapodást megsértő fél önmagát nyilvánítja alkal­matlannak a hasonló tárgyalá­sokra és megállapodásokra. A népjóléti tárca megtakarítási tervei Visszafogják a beruházásokat Noha az egészségügyi kiadá­sok nagyobb részét az egész­ségbiztosítás finanszírozza a kormány stabilizációs prog­ramja - amely szerint 17 milli­árd forintos megtakarítást kell elérni a központi költségvetési szerveknél - súlyos terhet ró a népjóléti ágazatra. Mindezt Kökény Mihály, a tárca politikai államtitkára mondta azon a sajtótájékozta­tón, amelyen azt is bejelentette: a népjóléti ágazatban reálisan 1,5 milliárd forintos megtakarí­tásról lehet szó. Kökény Mihály arra is kö­vetkeztetni engedett, hogy a pénzügyi kormányzat valószí­nűleg ennél magasabb összeget szeretne elvonni az ágazattól, ám a népjóléti tárca vezetői sze­rint egyedül a másfél milliárdos nagyságrendű összeg lehet tár­gyalási alap. Ez a kényszerűen megtakarítandó összeg - mint elhangzott - azt a 25 milliárd forintot kurtítaná, amelyet szakmai programokra, felújítá­sokra, beruházásokra, illetve különböző intézményi támoga­tásokra tervezett a tárca. Ezek ugyanis azok a területek, ahon­nan egyáltalán pénzt lehet el­vonni. így a másfél milliárdos megtakarítás 20 százaléka első­sorban az országos intézeteknél és az egyetemeknél tervezett építkezéseket, felújításokat érinti, amelyek még nem kez­dődtek meg, illetve amelyek előkészítési szintje még lehe­tővé teszi a munkálatok leállítá­sát. Az összeg 20-25 százaléka a központi intézeteknél, illetve az egyetemeknél látszik meg- spórolhatónak, egyebek között bizonyos többletbevételek el­vonásával. Ide tartoznak a taka­rékossági intézkedések is, ame­lyek alól maga a Népjóléti Mi­nisztérium sem kivétel. Ez pe­dig azt jelenti - mondta az ál­lamtitkár -, hogy az év végére igyekeznek kisebb szervezeti egységgel, de hatékonyabban működő igazgatási rendszert ki­alakítani. Végül a megtakarítá­sok mintegy fele a szakmai programok támogatásának szű­kítésével érhető el. Ide tartoz­nak például a halasztható mű­szerbeszerzések, vagy az egyéb forrásokból támogatható, első­sorban központi intézményi programok. Kökény Mihály mindazonál­tal leszögezte: a megszorító in­tézkedések kényszerű tudomá­sul vétele mellett az ágazatnak jelentős kompenzációs igényei is vannak. Ez egyelőre 200 millió forin­tos összeget jelent, amelyre a tárcának a hajléktalanokat ellátó intézmények bővítése, továbbá a gyógyszerész, illetve az or­vosi kamara köztestületté alakí­tása miatt van szükség. Kökény Mihály azt sem titkolta, hogy a tárca pótlólagos igénye később növekedhet, hiszen az idén még várható megszorító intézkedé­seket valamiből kompenzálni kell a legrászorultabb rétegek­nél. A politikai államtitkár végül rámutatott: bár a stabilizációs csomag végrehajtása az ágazat­nál nem okoz kritikus helyzetet, a régóta esedékes beruházások, szakmai programok elhalasz­tása nyilván nem jár majd fe­szültségek nélkül. Szeptembertől bővül a választék Új dísztáviratok - végre! Szeptember elsejétől 10 újabb dísztávirat lehetőséggel bővíti választékát a Magyar Posta. Igen szegényes választé­kát tehetjük hozzá, hiszen a je­lenlegi (állítólag) 20 féle kínálat az elmúlt hosszú évek, évtize­dek alatt már igencsak a könyö­kén jön ki mindenkinek. Ebből a 20-ból én 18-at szá­moltam össze a pécsi 1. sz. pos­tahivatal előterében a falon. Közülük kilenc alkalmi, - el­jegyzés, házasság, gyász - táv­irat; kilenc virágszálas. Ennyi, s ossz egészében valahogy nem hozza lázba a szépérzékemet - talán egy (rézkarc-virágkosár) kivételével - egyik sem ... Mindezen túl valamikor, öt éve(?), tíz éve(?) eltűnt a kíná­latból a két Munkácsy-virág- csendélet s el a (baranyai) nép- művészeti szegélyes-mezeivi- rágos példány is. Állítólag nem keresték, meg azért is, nehogy az unoka ugyanazzal köszöntse névünnepén a nagyanyját, amit még a dédi kapott eljegyzése alkalmából.. . Már akkor per­sze, ha nem mindegy neki, hogy mit igényel a postától. Mind a 20 darabból kiválasztva, ami van - 33 év óta(!). Most, elsejétől megváltozik a helyzet. Az elmúlt években meghirdetett pályázatra beérke­zett 976 pályaműből 46 találta­tott alkalmasnak a választékbő­vítésre. Ebből gyarapítják dísz­táviratozási lehetőségeinket - tájékoztatott a Posta illetékese - és ez a jövőben még bővülhet. Most azért csupán ennyivel, mert egyfelől magasak a nyom­daköltségek; másfelől tájéko­zódni szeretnének: mi tetszik az újak közül, s mi nem. Hátrányosnak tűnik az is, hogy a telefax alaposan kiszorí­totta utóbb a Magyar Posta vá­lasztékát: 8 év alatt a korábbi 12 millió díszküldemény a felére csökkent. Hatmillióan azért mégis küldenek dísztáviratot Magyarországon minden évben ez idő szerint is. Rövidesen kiderül: örö­münkre szolgálhat-e az újabb választék, vagy továbbra is - esszük, nem esszük - ez van, ami van ... W. E. Nem az autók a ludasak? Mérgező az ózondús levegő Elvétve még ma is él a köz­tudatban az a téves felfogás, hogy a fenyveserdők ózondús levegője frissítő hatással van az emberi szervezetre és jót tesz a különböző légúti megbetegedé­seknek. Olyannyira téves ez a hiedelem, mint amennyire mér­gező maga az ózon. Mi is valójában az az ózon­dús levegő, amely körülvesz bennünket? A talajközeli ózon problémájával először a század közepén találkoztak a tudósok, amikor Los Angeles környékén rejtélyes körülmények között kipusztult a növényzet. Az oko­kat kutatva rájöttek, hogy a ká­rosodott terület egy újfajta le­vegőszennyeződés eredménye­ként létrejött fotokémiai szmognak esett áldozatául. A jelenséget a motorizáció fejlő­désével, a gépjárműforgalom­ból származó légszennyező anyagok mennyiségének növe­kedésével magyarázták. Kimutatták, hogy a fotoké­miai szmog a nitrogén-mono- xiddal, szénmonoxiddal és más illékony szerves anyagokkal szennyezett levegőnek erős napsugár hatására lejátszódó olyan fotokémiai reakciója, amelynek következtében toxi­kus anyagok keletkeznek és halmozódnak fel a légkörben. Azóta az is bebizonyosodott a talajközeli ózonról, hogy káros az ember egészségére, továbbá rendkívül agresszív oxidáló­szer, egyaránt roncsolja a ter­mészetes és a mesterséges kör­nyezet anyagait, fékezi a növé­nyek fejlődését, csökkenti a terméshozamot. Motorizáció ide, motorizáció oda a maximális ózon koncent­rációt mégsem az autókkal túl­zsúfolt városok belterületén, a forgalmas autópályák közelé­ben mérik a szakemberek, ha­nem attól kilométerekkel távo­labb. A légmozgások ugyanis a szennyező anyagokat 50-100 ki­lométerre sodoiják, miközben a mozgó légkörben tovább zajlik a kémiai átalakulás. A troposzférikus ózon hazai hatásairól Sándor Valériát, a Légkörfizikai Intézet munkatár­sát kérdeztük:-Sajnos Magyarország is ab­ban a régióban van, ahol na­ponta magas ózonkoncentrá­ciók alakulhatnak ki. Környe­zeti hatásuk azonban nem olyan erős, mint Európa legkritiku­sabb részein. Európában emel­kedő trendet mutat az ózondús levegő mennyisége, a talaj kö­zelében mért koncentráció évente 1 százalékkal növekszik. A fotokémiai szmog kialakulá­sának meglehetősen kedvez a napfényes időjárás, a tartós me­leg és a változó, gyenge talaj- menti szél. Az idén június végén, július elején Kecskemét mellett mér­tek magas napi átlagos ózon­koncentráció értéket, de levegő- szennyezést jeleztek a műszerek Budapesten is. Érdekes, hogy ugyanebben az időszakban a hétvégeken a fővárosban volt „ózondúsabb” a levegő. Ennek egyszerű a magyarázata: hétvé­gén kisebb a gépkocsiforgalom, kisebb szerepet játszik az ózon lebontásában a nitrogén-mono- xid emissziója. Újvári Gizella

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom