Új Dunántúli Napló, 1994. augusztus (5. évfolyam, 210-239. szám)

1994-08-19 / 228. szám

1994. augusztus 19., péntek A mai nap aj Dunántúli napló 3 Megfejtették a véres lakás titkát Prózai megoldással zárult a salgótarjáni véres lakás rejté­lyében indított nyomozás: kö­zönséges visszeres vérzés szennyezte özvegy Sopotnik Zoltánná földszinti lakását. A történtekről csütörtökön Salgó­tarjánban sajtótájékoztatón számoltak be a rendőrség szak­emberei. Az országos visszhangot ki­váltó ügyben többen kevésbé prózai megoldásokkal szolgál­tak. A parajelenségekkel fog­lalkozó szakértő szerint például egy valahol megölt ember vérét terítette szét a lakásban egy gömbvillám. A somoskői látó­asszony úgy tudta, hogy valaha megöltek valakit a helyszínen, s az áldozat vére tört fel. Sokan úgy vélték, Krisztus vére buzo­gott fel, figyelmeztetendő a „kommunista várost”. Sokan iparkodtak véres linóleumda­rabkát megszerezni, s kezdtek a zarándokcsapatok is megin­dulni: Kecskemétről még szer­dán is érkezett egy búcsújáró csapat a „szent helyre”. A rendőrök már az elmúlt hét végén tudták, hogy bűncselek­ményről nem lehet szó, a történ­tek misztikus vetületeivel vi­szont nem foglalkoztak érdem­ben. A nyomozást bűncselek­mény hiányában már ekkor le­zárhatták volna, tekintve azon­ban az ügy rendkívüli vissz­hangját, a teljes tisztázásig foly­tatták munkájukat. Mint korábban hírül adtuk, augusztus 9-én, kedden özvegy Sopotnik Zoltánná bejelentette a salgótarjáni városi kapitány­ságon, hogy az éjszaka folya­mán vér tört fel lakása padlójá­ból, buzogott, fröcskölt elő a fa­lakból. A helyszínre siető rend­őrök valóban vérrel szennyezett lakást találtak, becslésük szerint legalább 3-4 liter vérnek látszó folyadék kente össze a lakást. Az történt ugyanis, hogy az özvegy asszony az éjszaka fel­ébredt, s a lakásban jártá- ban-keltében vette észre __ a spriccelő, felbugyogó vért. Ér­sebész véleménye szerint meg­pattant lábfején egy tágult visszér, amelyből az asszony mozgásával összefüggően, sza­kaszosan tört elő a vér. Hogy felmossa, vízzel felöntötte, így az a linóleum alá is befolyt, s valóban minden lépésre felbu- gyogott. A pszichológus szakvélemé­nye szerint egy egyhetes me­legvizes üdülés után hazatérve, éjszaka felriadva, valóban cso­daként élhette meg a vérzést, mindenesetre nem volt abban az állapotban, hogy felismerje a történtek valódi okát. Lánya és annak barátja fél órával később ébredve már tényként fogadta el az anya állítását. (MTI) Futnak a képek Mi, szegény, moziböjtre fo­gott filmrajongók lassan már úgy vagyunk a mozgókép mú­zsájával, mint az egyszeri hu­szárló a gazdájával, aki azt mondta a derék párának: „Nin­csen széna, nincsen abrak, édes lovam, agyoncsaplak.” Mire a bölcs ló, belátva az ínséges idő­szak szerénységet parancsoló szűkösségét, így válaszolt: „Ne csapj agyon, édes gazdám, kite­lelek a zabszalmán.” Csak az a különbség, hogy széna télen, jó film viszont nyáron nem terem, csak elvétve, de a zabszalmából kezd nagyon is elegünk lenni. S közben azzal vigasztaljuk ma­gunkat, hogy közeledik az ősz, s meghozza talán nekünk az új- Wenders-művet, Stephen Frears Méregzsák-ját, s esetleg, uram bocsá’, egy-két magyar filmet, mondjuk a Sátántangó-1. Addig viszont itt van nekünk Eddie Murphy egy tripla Axel- lel, azaz aBeverly Hills-i zsaru igen erősen felhígított harmadik részével. Hát, mit mondjak, már A néprádiótól a műholdas televízióig Pécsi szerző három könyve A három könyv közül az egyik, a „Megszólal a Rádió” című könyv borítója A magyar rádiózás hőskora című sorozatban, gyors egy­másutánban három, színes kiál­lítású könyv jelent meg: Meg­szólal a Rádió, A néprádiótól a műholdas televízióig, valamint A színes televízió és a sztereó rádiózás korszaka. Mindhárom könyv szerzője pécsi: Sugár Gusztáv ny. posta műszaki főtanácsos. Könyvek­kel zsúfolt dolgozószobájában arról kérdeztem, milyen előz­mények után látott hozzá e könyvek megírásához?-Magam is bábáskodtam a pécsi tévé-állomás születése kö­rül, melynek aztán vezetője let­tem. Amikor a területi átszerve­zés folytán az országot posta rádióműszaki felügyelőségekre osztották fel, - egyik volt Pécs - ennek lettem a vezetője. 1982-ben mentem nyugdíjba. Főnököm, Becz Sándor ekkor felkért, írjam meg a magyar rá­diózás történetét. Örömmel vál­laltam. A rádiós műsorszórás kezdetétől az 1945-ig terjedő időszak eseményeiről szól első könyvem, melyet 1985-ben, a rádiózás 60 éves jubileumára je­lentetett meg az akkori posta rádióműszaki igazgatóság. A korabeli, dokumentum-ér­tékű fényképekkel gazdagon il­lusztrált könyv legnagyobb ér­tékét abban látom, hogy ponto­san, közérthetően és hitelesen mutatja be a rádiózás kezdeti esztendeit, visszamenve 1914-ig, amikor Csepelen már működött szikratávíró állomás, mely 1917 novemberében a monarchia különbéke-javaslatát továbbította, az első műsoradási kísérleteket, azt, hogy az egy központból - ha nem is a rádió útján - való műsorközvetítés magyar gondolatból, a telefon- hírmondó révén született meg, s juttatta el a híreket, gazdasági közleményeket, majd mind több művészi közvetítést a hallga­tókhoz a Rákóczi út 22. házból, ahol 1925. december 1-én meg­kezdte hivatalos adásait a Ma­gyar Rádió. Olvashatunk a Sán­dor utcai stúdiók létesüléséről, a korábbi kisteljesítményű Laki­hegyi adó helyén a 120 kW-os nagyadó üzembehelyezéséről, mely akkor Európa egyik leg­korszerűbb, legnagyobb rádió- állomása volt, majd a háborús esztendőkről, a német megszál­lástól a rádióhálózat esztelen elpusztításáig. A könyv megjelenése után Sugár Gusztáv természetesen tovább dolgozott és elkészült a folytatás kézirata. A rádió mű­szaki igazgatóság utóda, az An­tenna Hungária azonban anyagi okok miatt nem vállalta a meg­jelentetést.- Meglepetésként ért a hír - folytatta Sugár Gusztáv -, ami­kor megtudtam, hogy Furkó Zoltán, az Ajtósi Dürer Kiadó Bt. irodalmi vezetője sorozatot indít A magyar rádiózás hős­kora címmel. Ebben újból meg­jelent első könyvem, majd foly­tatásként a 2. és 3. kötet. Az előbbiben az újjáépítésről írok, hogyan sikerült rövid idő alatt nemcsak helyreállítáani, újjáé­píteni az adóállomásokat, ha­nem többet is tenni, mint ami elpusztult. 1968-ig ismertetem az eseményeket és ebben már a televízió születéséről is írok. A 3. kötet (1968-1988) arról az időszakról szól, amikor az URH rádió sztereóvá, a televízió szí­nessé és a két program sugár­zása országossá vált, sőt az űrál­lomások révén még jobban kitá­rult a világ.-Mindhárom kötetben van­nak pécsi vonatkozások?- Természetesen, hiszen a magyar rádiózás történetének része a vidéki rádióállomások - a 30-as években a vételt javító közvetítőállomások, majd 1953-tól önálló műsoradók, köztük a pécsi - megszületése. A pécsi televízió, mely első volt a vidéki állomások között, különösen közel áll Sugár Gusz­táv szívéhez, hiszen annak léte­sítésében komoly érdemei van­nak.- Az országos televízió-háló­zat fejlesztésekor a posta veze­tése úgy döntött, hogy amikor a 30 kW-os NDK adót Budapes­ten üzembe helyezik, a korábbi 1 kW-os adót Miskolcnak ad­ják. A pécsi közvélemény ebbe nem akart belenyugodni. Ek­korra már kialakult egy szak­gárda, melyre alapozni lehetett, a létesítmény felépítését pedig társadalmi munkával akartuk megoldani. Persze nem arra gondoltunk, hogy mindenki öt téglát felvisz a Misinára, hanem tárgysorsjátékra, ami az egy milliós alaptőkét összehozná. Kibocsátását a METESZ pécsi intézőbizottsága vállalta. Ennek sikere eredményeként a posta vezetése is belátta, hogy itt el­készül az adóépület, az odave­zető út, ide lehet helyezni a 70 méter magas tornyot Budapest­ről, ezért úgy döntöttek, hogy az 1 kW-os tévéadót nem Mis­kolcnak, hanem Pécsnek adják. A döntés helyességét bizonyí­totta, hogy hamarosan több té­véelőfizető jutott 100 lakosra Pécsett és Baranyában, mint a fővárosban. Később az első, nagyteljesítményű, 20 kW-os NEC japán berendezés is Pécsre került, valamint ezzel egyidejű­leg kiépült a miío-ohul- lámú-lánc, ami a televízió és az URH rádióműsor idehozásán túlmenően megoldotta a kor­szerű távhivásos telefonössze­köttetést a nagyvilággal. Mindhárom, gördülékeny stí­lusban megírt, olvasmányos könyvet élvezettel tanulmá­nyozhatják azok is, akiket a műszaki rész kevésbé érdekel. Viszont gazdagodnak olyan tör­ténelmi eseményekhez kapcso­lódó információkkal, melyek­ben jelentős szerep jutott a rá­diónak (pl. 1944. március 19., október 15,1956. október 23. és az azt követő napok).- Hogyan sikerült mindezt ilyen hitelesen megírni?- Valóban, roppant nagy munkát jelentett az anyag felku­tatása, a forrásmunkák, fényké­pek, adatok összegyűjtése, ren- deszereszése. Nagy segítsé­gemre voltak a korabeli műsor­újságok, ezek műszaki mellék­leteit jegyzeteltem ki, továbbá az 1938-ban megjelent nagyon szép, A postamémöki szolgálat 50 éve című album, melynek újabb, A második ötven és pos­tamémöki szolgálatát (1938-1988) ismertető köteté­ben a Televízió műsorsugárzás és A mikrohullámú moduláló hálózatok c. fejezeteket ugyan­csak én írtam. Sugár Gusztáv elmondta még, hogy szeretné, ha könyve­iből megérezné az olvasó, ki és mi van a műsorok mögött, akik­ről és amiről sohasem hall, aki­ket sohasem említenek meg a főcím hosszú névsorában, akik a lebonyolítást végzik. E köny­vekből megtudható, miképp hallunk rádióműsort, látunk ké­pet, milyen minőségben: színe­sen, sztereóban és ezért is öröm, hogy e könyvek megjelentek. Bárcsak Pécsett is kaphatók lennének. Dr. Nádor Tamás Axel Csodaországban az első két rész sem tartozott a magvas remekművek sorába, ebből a harmadikból (nem me­rem elkiabálni, hogy utolsóból) aztán már szinte minden ötlet kilúgozódott. A szokás szerint képtelen történet értelmetlen lövöldözésbe torkollik (megint csak szokás szerint), a gyen­gébbnél gyengébb epizódok úgy keresik a főcselekményt, mint vak csirkék a nem létező tyúkanyót, a színészek elemi hibákat vétenek, a szöveget pe­dig vaskos beszólások sora al­kotja. A film szerzői nyilván való­sághűségre törekedtek ezekkel a trágár nyelvi rugamokkal, s ezt a törekvésüket többek között az is jelzi, hogy a hőst a hajcihő vége felé közvetlen közelről fejbelövik egy páncéltörő fegy­verrel, meg is sebesül, elany- nyira, hogy a következő jele­netben látunk is a homlokán egy diszkrét ragtapaszt. Szegény triplán megugratott Axel Foley, azaz Eddie Murphy sem marad a régi, a vagány zsa­ruból csak a minden áron erőlte­tett poénkodás és a széles fog­pasztareklám mosoly érte meg a haramdik eresztést. Most már teljesen olyan, mint a régi vicc­lapokban a szerencsenfiú, azzal a különbséggel, hogy azok nem beszéltek, amit a javukra kell írni. A film egyetlen épkézláb öt­lete a helyszín kiválasztása. A cselekmény (hm?) színtere ugyanis a Los Angeles-i vidám­park, ez a hatalmas giccsvurstli és műanyag-csodaország plasz­tik-dinoszauruszaival, marsla­kóival és boldog őserdejével, valamint az idétlen arcú, hatal­mas bábúkkal. Minden az öni­rónia, sőt a paródia számtalan lehetőségét kínálta volna. Az alkotók azonban erről egysze­rűen nem vettek tudomást, szá­mukra, úgy látszik, a vurstli szent dolog, nemhiába har­mincöt dollár a belépti díj. Az egyik jelenetben például vonat kanyarodik egy vadregé­nyes tájon, majd megjelenik egy hatalmas láb, széttapossa a szerelvényt, ami természetesen aprócska játékvasút volt tere­pasztalon. De a felvétel olyan hatástalan, hogy rájövünk, John Landisnek, a rendezőnek egy­szerűen fogalma sem volt arról, hogy itt mit lehetett volna csi­nálni. Mint ahogy azt sem érzé­kelte, hogy nem stílszerű két hullajelölttel, közvetlenül lemé­szárlásuk előtt, humoros ma­gánszámot előadatni, és a leg­kevésbé sem szellemes, ha egy véres holttestre rádől egy vagon pattogatott kukorica, akarom mondani popcorn. így hát az a bizonyos hu­szárló mit tehet mást, rágódik tovább a zabszalmán. Remél­jük, nem veszíti el a türelmét, s nem fogja azt mondani a gazdá­jának, hogy inkább mégiscsak csapja agyon. Nagy Imre Mívesen faragott autóbuszvárók készültek el a napokban Pal- konyán. Alkotójuk a neves pécsi fafaragó iparművész, Szatyor Győző, akinek a hét végén faragott köztéri játszóterét is fel­avatják Sellyén. Fotó: Läufer László Véget ért a baranyai bírák szabadsága A tavalyi, kísérleti jellegű szünet után az idén is szabadsá­gon töltötték Baranya bírói a jú­lius 18-tól augusztus 22-ig tartó időszakot. A bíróságok orszá­gos nyári szünetének elrendelé­sére nincs jogszabály, azt a me­gyei bíróság elnöke rendeli el. A pécsi városi bíróság nyári munkájáról dr. Wirth Bélát, a bíróság elnökét kérdeztük.- Volt-e hagyománya a bíró­ságok életében a nyári szünet­nek?- A háború előtt létezett tör­vénykezési szünet, amelyet jog­szabály szabályozott. Akkori­ban az eljárási határidők a szü­net időtartamára megszakadtak. A mostani szünet ítélkezési jel­legű, alatta folyamatosan telnek az eljárásjogi határidők, de tár­gyalásokat nem tűzünk ki. Sok évtizedes tapasztalat, hogy ebben az időszakban ren­geteg tárgyalást kellett elna­polni, mert a felek, a jogi képvi­selők vagy a tanúk nem tudtak megjelenni, hiszen ők is nyári szabadságon voltak. Ez vezette az ország bíróságainak egy ré­szét a nyári szünet elrendelésé­ben. A tapasztalatok szerint semmivel nem volt nagyobb ki­esés az ítélkezésben, mint ami­kor folyamatosan dolgozott a bíróság. Sőt, a korábbi évek lépcsőzetes szabadságolása mi­att sokszor elhúzódott egy-egy ügy tárgyalása.-Éri-e a szünet miatt hát­rány az ügyfeleket?- Semmiképpen, mert a szü­netet úgy határoztuk meg, hogy az eljárásjogi határidők betart­hatók legyenek. Talán kevesebb tárgyalást kell majd elnapolni a felek távolmaradása miatt és ritkábban kell az ügyfeleknek felkeresniük bennünket.- Hogyan intézik el a sürgős eseteket?- A megyében a városi bíró­ság működik, ügyeletes polgári és büntetőbírókkal. Hozzájuk futnak be futnak be a soron kí­vüli ügyek a helyi bíróságokról és a megyei bíróság is ad ügye­letet.-Milyen ügyek jellemzők a nyári időszakra?-Az ügyeletes büntetőbírók feladata dönteni a vádirat be­nyújtása előtti kényszerintézke­désekről, ilyen például az előze­tes letartóztatás. A szünet első felében több erőszakos bűncse­lekmény, rablás, nemi erőszak ügyében kellett dönteni a bírák­nak. Nagyobb horderejű ügy volt a farmerkereskedők által megvesztegetett vámtisztvise­lők esete. A bíróság felügyel az idegenrendészeti intézkedések törvényességére is. Külföldi ál­lampolgárt két esetben kellett őrizetbe venni. A polgári ügyszakban kie­melkedő peres ügy nem érke­zett. Volt néhány tartásdíj elma­radásával, illetve végrehajtással kapcsolatos intézkedés, de ezek száma elmarad egy átlagos hó­nap adataitól. A szünet zökke­nőmentesen zajlott le, az ügyfe­lek, a jogi képviselők és a rend­őrség felől nem érkezett prob­lémára utaló jelzés.-Jövő héttől újra teljes len­dülettel dolgoznak?- Igen, bár bíráink elég leter­heltek. Munkájukat sokszor megnehezíti, hogy a megidézett felek nem jelennek meg, illetve távolmaradásukat nem jelzik. Azt mondják, a magyar peres­kedő fajta, de a tapasztalat sze­rint hamar elfogy a lendület. Az utóbbi időben több az egyezség, kevesebb a fellebbezés. F. I. Volt egyszer egy osztály . .. A Művészeti Gimnáziumban Nyár elején tartotta 30 éves érettségi találkozóját a pécsi Művészeti Gimnázium egyik legendás osztálya. Tagjai a 60-as évek pezsgő szellemi éle­tének tanúi és részesei lehettek. Közülük többen elismert művé­szekké váltak. így Pinczehelyi Sándor, Munkácsy-díjas festő­művész, aki jelenleg a Pécsi Ga­lériát igazgatja; Schubert Péter, Szekszárdon élő könyvművész, aki elsők között kapott Tóthfa- lusi-díjat; vagy Deák Zsuzsa grafikusművész, akinek csak a szerénysége tiltja, hogy rangos nemzetközi elismeréseivel di­csekedjék. Valkó László festő­művész hosszú ideig tanárként járt vissza egykori iskolájába; Kovács Sárára sokan mint a Bóbita Bábszínház fénykorának oszlopos tagjára emlékeznek. Persze van, aki „rendes” foglal­kozást választott és építész, könyvtáros, tanár vagy geodéta lett. Közülük többen külföldön élnek - anyagilag is megbecsül­tén. Az osztálytársak Püspök- szentlászlón, Deák Zsuzsa ma­gángalériájában gyűltek össze vidám hangulatú emlékidé­zésre. A Pécsi Körzeti Televízió kamerája is tanúja volt jókedvű találkozójuknak. Ebből ad ízelí­tőt augusztus 21-én, este 6 óra­kor az Itthon című műsor Bük- kösdi László rendezésében, a te­levízió 2-es csatornáján.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom