Új Dunántúli Napló, 1994. augusztus (5. évfolyam, 210-239. szám)
1994-08-16 / 225. szám
6 aj Dunántúli napló Riport 1994. augusztus 16., kedd A politikus-nyesegető A dresszírozás néha egy egész napot is igénybe vesz Ausztriában megkezdődött az október 9-i parlamenti választás kampánya a médiában: megvolt az első a „Nyári beszélgetés a képernyőn” sorozatból, a legkisebb és legújabb párt, a Liberális Fórum vezérével, az okos és fotogén Heide Schmidttel. A következő hetekben erősorrendben - kisebbtől a nagyobb pártok felé - következik a többi négy pártvezér, a sort Vranitzky kancellár zárja. Ezek az egyórás beszélgetések nem a legkönnyebb percek az érintettek életében: a sztárriporter, a műfaj mestere udvariasan és könyörtelenül vesézi ki beszélgető-partnereit. A felkészülésben viszont segít a szakember. Tanácsadó? Edző? Ausztriában inkább ez utóbbi kifejezéssel illetik, s tudják, milyen nagy a jelentősége annak, ahogyan a politikusokat dresszírozza, „szalon- és képernyőképessé” teszi. A képzés, edzés, átszabás, igazítás komplex művelet, kiterjed az illető külsejére, de a mondanivalóra is, illetve a kettő összhangba hozatalára. A jelentkező - van köztük olyan, aki újonc a politikai életben, de van régebbi szereplő is új koncepcióval, új kampánnyal - mindenekelőtt a feladatot jelöli meg. Lehet szó az egész arculat kialakításáról, de szükséges a felkészítés egy-egy televíziós szereplésre, nemcsak a választások előtti vitára, hanem az ORF specialitására, a vasárnapi sajtó-órára,amikor a bevezetőtől eltérően nem egy, hanem több újságíró szed ízekre egyetlen politikust. Ha átfogó a feladat, akkor a Mester segéderőket is foglalkoztat. A legnehezebb - mondja az ír származású Alec Taylor, a szakma legkiválóbbika, akinek Bécsben is működik már szalonja -, közölni az illetővel, hogy az egészet át kell varázsolni, mert ahogyan van, az nem jó. Ehhez igazi pszichológusnak kell lenni. A mester nem azt mondja, hogy másként legyen, hanem szelíden megkérdezi a páciens véleményét: mit gondol a frizurájáról? A legtöbb megkérdezett azt mondja, hogy „valamit csinálni kellene vele”. Akkor jön a szakember, és hajviseletet választ. Ugyanígy, megkeresik az egyéniséghez legjobban illő öltözéket, valamit, ami azután jellemző lesz - csokomyakkendőt, vagy éppen annak hiányát, hölgyeknél mindig kosztümöt, egy gyöngysort, ami jellemzi viselőjét, illik az egyéniségéhez, és az emberek is megszokják. Aztán beszédtanár veszi kezelésbe a pácienst, és olyan szakember aki az egyes pózokat beállítja. Nem egyszerű leszoktatni bizonyos beidegződésekről - de muszáj. Ha egyszer az illető megszokott tartása ülőhelyzetben dölyfös, akkor azt el kell felejteni - mondja a Mester. Változást azért nem észlel a néző, mert a legtöbb gyakran szereplő politikus arculatát már réges-régen kialakították, az „átszabásnak” az elején kell megtörténnie. A dresszírozás néha egy egész napot is igénybe vesz. Egyszerűbb a helyzet, ha csak az említett tévéműsorra kell felkészülni. Ruhaválasztás akkor is van, de a központi kérdés a vitakészség. Ilyenkor jönnek a még szakértőbb szakértők: akik sejtik, mit fognak - mit lehet - kérdezni, melyek a tuti témák, és - persze nem az ő dolguk előírni a válaszokat - de segítenek eljátszani a jelentet, hogy ne legyen váratlan a váratlannak szánt kérdés, hogy grimasz és izzadás nélkül tudjon az illető szembesülni azzal, ami éri. Alec Taylor igazi területe mégis a személyiség komplex kialakítása. Három dologról van szó, amit minden politikus esetében figyelembe kell venni - mondja. Egyszer van az üzenet, aztán az üzenet hordozója és a harmadik, az üzenet stratégiai közvetítése az üzenethordozó által. Ha itt nincs összhang, ha hiányzik egy komponens, hiteltelen az egész - mondja, - s hozzáteszi: lehet tökéletes az üzenet, ha a személy gyenge, vagy nem elég profi. A választási harcban az se mindegy, hogyan „dobnak fel” egy témát. Kell a tudatosság, a tervszerűség, a legjobb felépíteni a dramaturgiát. Kevés, ha a csúcsjelölt bedob egy témát a köztudatba, és sorsára hagyja. Ha viszont 24 óra múlva egy kollégája reagál - ezzel hangsúlyt kap a téma fontossága, s már van esély, hogy a téma téma marad. Ha nem, ismétlés következik. Sokszor van, hogy jó ötletek elhalnak, mert valahogy unalomba fúl a dolog - mondja. És hogy az osztrák politikusok mennyire veszik komolyan ezt a szolgáltatást? Nos, az ír úr szalonjában csaknem mindegyik vezető politikus megfordult már. (Arait sem tartják megfizethetetlennek. Az egész napos tréning 23 500 schilling, ha a helyszín Taylor szalonja, akkor ehhez még 5 500 schilling jön, de a tévészereplés néhány órás előkészítéséért arányos töredékösszeget számol a Mester). Az eredmény nap mint nap látható a tévé képernyőjén, a választási eseményeken, s ezekből az is levonható, hogy az edzés nem egyformára alakít, hanem éppen a saját jellegzetességeket emeli ki. • Szászi Júlia Székelyudvarhely: Főtér. Székelyudvarhely: Benedek Elek Tanárképző és Kollégium. unitárius, Székelyföldön a katolikus templomban pedig a lelkészek, papok gyakran prédikálnak a mai tékozló fiúkról és lányokról, akiket szüleik ma is visszavárnak a messzi országokból. .. Vendéglátóinkkal beszélgetve Az európai színtű kisebbségpolitika is várat még magára. Gyergyón, Csíkban még akad magyar utcanévtábla, üzlet-megjelölés, Marosvásárhelyről, az egykori székely fővárosból viszont kitiltottak a hatóságok minden magyar föliratot. .. Vendéglátóinkkal beszélgetve szóba kerültek az anyanyelv-használat, az iskolaügy gondjai, a kulturális autonómia kilátásai, az RMDSZ jövője. A történelem és társadalomismeret Kelet-Közép-Eu- rópa egy szegletéről, a mai Erdélyről, a felszínen látható régiókban és a mélyebb összefüggésekben: ezek azok az értékek, melyek megismeréséért és megtapasztalásért köszönetét mondunk mi, pécsi, dunántúli, ma- , gyarországi történészek erdélyi kollégáinknak, barátainknak. Rozs András A lelkészek gyakran beszélnek tékozló fiúkról, akiket szüleik visszavárnak Dél-dunántúli történészek Erdélyben Történelem szakos magyar egyetemi hallgató, ha máskor nem, egy vizsgára mindig bizonyosan készült, akkor, ha Erdély története volt a vizsgaanyag. Történésznek, muzeológusnak, történelem tanárnak illik az átlagosnál többet tudnia Erdély, a Partium középkori, török idők- beli történetéről, a mindenkori magyar-román viszonyról a romániai kisebbségi kérdés múltjáról és jelenéről. Dél-dunántúli - pécsi, kaposvári, szekszárdi - és más megyékben (Vas, Veszprém, Csongrád, Szolnok) történészek, levéltárosok, muzeológusok, történelem szakos általános iskolai és gimnáziumi tanárok, egyetemi oktatók egy immár összeszokott csoportja harmadik útjáról érkezett haza a minap Erdélyből, ahol szembesíthette az 1918 óta Romániához tartozó országrészről alkotott képét, tudását a mai erdélyi vezető magyar történészek, helytörténeti kutatók tudományos eredményeivel. Erdélyország korszakai Dr. Vonyó József pécsi múzeumi osztályvezető és FUlöp Miklós JPTE-politológus vezette történész csoport két éve felkereste az erdélyi szórvány- magyarság vidékét, Nagyenyed és Gyulafehérvár környékét, tavaly és idén pedig a Székelyföldet látogatta: előbb Székelyudvarhely és a Küküllő, Homoród tája, a Hargita előtere, utóbb a Gyergyói és a Csíki medence volt a magyar- országi történészek vizsgálódásának tárgya, idén nyáron Gyer- gyószentrrúklós központtal. Erdélyi történelem tanár barátaink, élükön Varga Gyula nagyenyedi, Vofkori György székely udvarhelyi, most pedig Rokoly József gyergyószentmiklósi tanár kollégákkal, fogadták csoportunkat és módszeres szervező munkájuk nyomán igen sokrétű, tartalmas Erdély-ismeretet és mély Erdély-szeretetet sikerült belénk csepegtetniük. A legkiválóbb helybéli magyar történészek adták elő nekünk Erdélyország különböző történelmi korszakainak múltját úgy, hogy a vitás kérdések, a román történészek által kevésbé figyelembe vett tények is terítékre kerültek. így különösen emlékezetesek maradnak számunkra Bodor András nagy tudású, Oxfordban tanult kolozsvári professzor bölcs fejtegetései az erdélyi római kori feliratokról és a dákrómai múltról, a dákó-román elmélet cáfolatával, később Orbán Balázsról, majd Körösi Csorna Sándorról és más nagy magyar utazókról tartott, lenyűgöző tudást tükröző előadásai. Benkő Samu professzor Nagyenyeden az erdélyi kultúra európai gyökereit és jellegét bizonyította az Erdélyi Magyar Múzeumi Egyesület történetén és a mai helyzetének bemutatásán keresztül. Imreh István , az erdélyi magyar történész társadalom nagy öregje a székely szabadság és önrendelkezés múltját ecsetelte igen szuggesztív előadásmóddal. Csetri Elek egyetemi tanár az erdélyi vallásszabadság jelentőségét emelte ki, Egyed Ákos professzor pedig két alkalommal is szólt hozzánk sajátos erdélyi szemléletmóddal és hangsúlyokkal 1848/49 magyar-román és székely vonatkozásairól, igen tárgyilagosan és tisztázó igénnyel, nem hallgatva el Kossuthék történelmi hibáit sem, kiemelve a székelység bátor és önfeláldozó harcának jelentőségét. A romániai levéltári rendszerről, az erdélyi magyar és nem magyar történelem és félmúlt kutathatóságának nehézségeiről, később az erdélyi boszorkány-perek társadalomtörténeti vonatkozásairól festett igen érzékletes képet Kiss András kolozsvári főlevéltáros, Sipos Gábor református egyházi levéltáros (Kolozsvár) pedig az erdélyi protestánsok - magyar reformátusok, unitáriusok és szász evangélikusok - kultúrtörténetének bő vázlatát adta, majd a 17. század gazdag erdélyi művelődés- történetét mutatta be nagy szakmai tudással. A közelmúlt romániai történetéről is kaptak a magyarországi történészek autentikus információkat erdélyi magyar politológustól, és hogy ne maradjanak a szakma rabjai, más társadalomtudományi - néprajz, földrajz - ágakból is kaptak ízelítőt, nem is beszélve az igen készséges udvarhelyi és gyergyói helyi történetkutatók előadásairól. Maradandó élményt hagyott még Tónk Sándor fiatal kolozsvári egyetemi adjunktus előadása az erdélyi középkor történeti kérdéseiről, nem hagyva ki a magyarok erdélybe telepedé- sének, vagy a vajdai intézménynek elemzését, vitázva az e kérdésekben eltérő véleményt hangoztató román történészekkel. Ismeretek a gyakorlatból Kedves erdélyi vendéglátóink mindhárom alkalommal gondoskodtak arról is, hogy ne csak elméletből, hanem a gyakorlati életből is kapjunk némi Erdély-ismeretet. Kirándulásainkon megláttuk és megszerettük a Székelykő és Torockó vidékét éppúgy, mint a Gyergyói és a csíki vadregényes, de megélhetésre csak igen szűkösen alkalmas hegyoldalakat, erdőrengetegeket. Jártunk román lakosságú vidékeken is, a szegény hegyi móc településeken, az erdélyi Érchegységben, vagy a tehetősebb moldvai tájakon, megcsodálva a szép román ortodox templomokat, kolostorokat. Az erdélyi magyar, székely-magyar, román nép a Cea- usescu utáni korszakban kissé szabadabban, de igen szegényen él természet és társadalom adta nehézségei között. A székelyföldi kis falvak mintha el lennének zárva egymástól és a világtól, utcáik földes-sárosak, poros-kövesek, házai szépek, de sok helyütt majd össze nem omlanak. Mint ahogy Vofkori László, a székelyudvarhelyi Benedek Elek Lyceum tanára elmondta, a falvak problémái nem szerepelnek a hírekben, nincsenek jelen a közéletben, a földtulajdon kérdése nincs rendezve, se privatizáció, se reprivatizáció nem folyik szervezetten, nem csoda, hogy a székely vidékek falvaiban mind az aktív keresők száma, mind a lélek- szám csökken, „nincs, aki vigye a koporsót”. A városokban ugyan már megtalálható néhány magán vendéglátó ipari, kereskedelmi egység, vásárlói azonban nincsenek, legföljebb, ha a magyarországi magyarok. A fiatalok, munkanélküliek pedig Magyarországra, Németországba mennek dolgozni, majd igyekeznek ott is maradni. Az elvándorlás most már nem any- nyira az értelmiséget, mint a közép- és alsóbb társadalmi rétegeket érinti. A református és Segesvár: A regi tanacshaz tornya.
