Új Dunántúli Napló, 1994. augusztus (5. évfolyam, 210-239. szám)

1994-08-16 / 225. szám

1994. augusztus 16., kedd A mai nap qj Dunántúli napló 3 Alpok-Adria a regionalitás új útjain Évtizedek óta formálódnak a világgazdaságban meghatá­rozó három nagy gazdaság ke­retei, az Egyesült Államok, Európa és Japán. Mindemelett a legutóbbi években azonban erőteljes változások születtek, közte Európában, ahol az Al­pok-Adria régió gazdasági és társadalmi kapcsolatai foko­zatosan nyertek súlyt, mára - mint ezt a balatonöszödi ta­nácskozás is tükrözte - nyil­vános érdeklődés központjába kerülve. Azok a fejlesztési cé­lok és feladatok, amelyek a térséget átfogják, vaskos, an­golnyelvű kötetben kerültek az érdeklődés kezébe. Dr. Gyenesei István az Al­pok-Adria Munkabizottság elnöke a kötet előszavában utal az együttműködés fontos­ságára és arra, hogy az egysé­gesülő Európa számra mit je­lent a sokszínű regionális ad­minisztráció kapcsolata s ezek fejlődésben játszott szerepe. A kötet létrehozói - Baranya, Győr-Moson-Sopron, So­mogy, Vas és Zala megyék önkormányzatai - a Magyar Tudományos Akadémia Re­gionális Kutatások Központja igazgatója, dr. Horváth Gyula irányításával adtak meghatá­rozó ismereteket nyújtó for­rásmunkát a régió szakmai társadalmának. A négy főfejezetben (Ré­giók közti együttműködés Közép-Európában, Terület és településfejlesztési stratégiák, Innováció-orientált regionális politikák és a Turizmus, mint a fejlesztés új ága) tizennégy tanulmány elemző, adatokban gazdag és további ismeretekre késztető irodalommal igazít el a sokrétű regionális fejlesztési feladatokban. A szerzők: Ar- noldi, Rosa, M., Cappellin Riccardo, Fröhlich Zlatan, Fűnek, Rolf, Hrubi László, Klemencsics Vladimír, Ko- valski J., Maier Jörg, Mussati Giuliano, Ravbar Maijan, Rechnitzer János, Somogyi Kraft Gabriella, Soriani Ste­fano, Steiner Michael, Weber Wolfgang és Herb Klaus - nemcsak magas színvonalú szakmai és jövőt alapozó is­meretekben adott számot a ré­gió szűkebb és tágabb fejlesz­téséről, hanem alkalmat nyújt arra is, miképpen hangolódik össze egy-egy térség fejlődése összehasonlító elemzések nyomán. A kötetben Horváth Gyula a MTA Regionális Kutatások Központja igazgatója a kö­zép-európai együttműködést körvonalazva („a kék banán” területét illusztrálva) azt a je­lentős különbség-sort mutatja be, amely jelenleg érzékel­hető, de amelynek feloldására minden lehetőség adott. Ez annál is jelentősebb, mert ez­zel szemben, illetve mellett szerveződik az az Alpok-Ad­ria együttműködés, amelynek gazdasági és társadalmi po­tenciálja jelentősen erősödik. Ezt tükrözi az, egyben opti­mizmust sugall, hogy a régió­ban fellelhető egyenetlensé­gek ellenére a regionális szer­veződés a nemzetközi gazda­sági erő szempontjából is meghatározó térségekben bontakozik ki - hazánk nyu­gati megyéi és az olasz mo­dernizációban jelentős szere­pet vivő tartományok köré­ben. A regionalizálódás elkü­lönülő szerveződése nem disztribúció, hanem sajátos in­tegrációs folyamat, ami abban is megjelenik, hogy e terület kiemelten kezeli a tőke- és technológia kapcsolatok meg idegenforgalom kapcsolatai. A folyamatot érzékelve már ma megállapítható - és a kötet ebben megerősít bennünket, egyben feladatainkat is befo­lyásolva hogy míg az áru-, meg személyforgalom, ide­genforgalom áramlása a régi­ókon is túlnyúlnak, erősítve azok ilyen irányú belső aktivi­tását - a termelés, a technoló­giák áramlása és egyes szol­gáltatások nagyobb mérték­ben szerepelnek a régió or­szágain belül. A Development Stratégies in the Alpine-Adriatic region kötet, amely remélhetőleg ígéretes kezdete egy regioná­lis szakkönyvsorozatnak, bíz­tató az együttműködés to­vábbi alakulására, a régió minden polgára érdekében ki­fejtendő mindennemű mun­kára. Dr. Krisztián Béla Önkormányzati elképzelések a pécsi lakótelepekről Pusztulás helyett fölemelkedés Kaposi Őszi Napok A Kaposi őszi Napok rendez­vénysorozata agusztus 31-án kez­dődik és egy hónapon át tart - kö­zölték a hétfő délelőtti sajtótájé­koztatón, a kaposvári városházán. A program keretében a szlovák kultúra jeles képviselői is bemu­tatkoznak majd. A szlovák napok keretében először szeptember 8-án, a Nyitrai Állami Galéria gyűjteményéből összeállított vá­logatást láthatja a közönség. Első ízben látogatnak hazánkba szlo­vák Írónők is, akik a kaposvári programot követően találkoznak majd a pilisi szlovákokkal és Bé­kés megyében író-olvasó találko­zókon vesznek részt. Ezen kívül Juraj Jakubisko filmjét láthatja és a Moyzes kvartett koncertjét hall­gathatja a kaposvári és az odalá­togató közönség. Fellép a Komá­romi Színház társulata, Daniel Buranovsky zongoraművész és a Josef Pesko népzenei együttes is. Érdekesnek ígérkezik a Ka­posi ősz többi rendezvénye is. Az érdeklődők Bartl József, Ungvári Károly festőművész és Újhelyi István fotóművész tárla­tát tekinthetik meg. A kaposvári Csiky Gergely Színház Goldoni: Kávéház című darab­ját mutatja be. Szabados Péter, Kaposvár polgármestere úgy vélte: sikerül hagyományt teremteni az őszi kulturális rendezvényeknek, amelyeken a későbbiekben is bemutatkoznak a környező or­szágok. Jövőre az osztrák, 1996-ban pedig a horvát kulturá­lis élet követeit váiják a somo­gyi megyeszékhelyre. Jubileumi hét Zalaszentgróton Augusztus 21-éig tartó prog­ramsorozattal ünnepli Zala- szentgrót várossá nyilvánításá­nak 10. évfordulóját. A telepü­lés, amely Szent Gellértről kapta nevét, dinamikusan fejlő­dött az elmúlt évtizedben. Fel­épült egy sportcsarnok, egy ipari iskola; önálló egészség- ügyi központot hoztak létre fo­lyamatos ügyelettel és 13 év el­teltével ismét rendőrőrs műkö­dik a városban. A 10 éves jubi­leum alkalmából rendezett ün­nepségsorozat része a helyi képzőművészek kiállítása, va­lamint a szerdán kezdődő bor- fesztivál. Augusztus 20-án ün­nepi testületi ülésen adják át a Pro Urbe-díjakat azoknak, akik közreműködtek Zalaszentgrót városának fejlődésében. A tervek a pécsi lakótelepek korszerűsítéséről, területeiknek rendbetételéről szólnak, a megva­lósítás csak pénz kérdése? Fotó: Müller Andrea Amint számítható volt, meglehetősen nagy port vert föl a lapunkban augusztus 10-én megjelent, a pécsi Urán város gettósodását elő­revetítő írásunk. A cikkben egy, az önkormányzat felké­résre készült szociológiai ta­nulmány főbb megállapításait és következtetéseit ismertet­tük. Ezek lényege, hogy a je­lenlegi állapotok konzervá­lása tíz éven belül a városrész nyomornegyeddé válásához vezet. Ebből kiindulva és a többi pécsi lakótelep jövendő sorsának alakulását szem előtt tartva kértük állásfogla­lásra De Blasio Antoniot, az önkormányzat környezetvé­delmi bizottságának elnökét.- A tanulmány elkészíttetését azok a felvetések motiválták, amelyek a különböző rendezési tervek kapcsán kerültek a fel­színre. Ilyen jelzések voltak például azok, amelyek uránvá­rosi és kertvárosi lakóktól ér­keztek, hogy szeretnének lekerí­teni egy-egy parkot, amelyet azután maguk gondoznának. Ezek nyomán vetődött föl, hogy mit lehetne tenni, egyáltalán mi­lyen problémákkal küzdenek ezek a területek? Kíváncsiak voltunk a demográfiai jelensé­gekre, az ott élők igényeire, kö­tődésükre a lakóterületükhöz. A tanulmány a kiútakra csak rész­leges választ adott, hiszen nem térhetett ki a városfejlesztők, a közműspecialisták, a parképí­tők, a környezetvédők szakterü­leteire. Az alapgondolatunk a következő: ha nem is családi házakat hozunk létre - hiszen ott állnak a többemeletes épüle­tek -, de közelítsünk afelé az életstflus felé, amit az emberek családi házban vagy egy más­fajta épített környezetben meg tudnak valósítani. Amellett, hogy a helybeliek mit hajlandók ezért tenni, a városnak köteles­sége segítséget adni, megmu­tatni a lehetőségeket. Legalább egy lakótömb esetében támo­gatnia kellene egy „lakossági önszerveződés” kialakítását, ahol a lakók maguk döntik el, hogy mit akarnak. Ne a hivatal mondja meg, hogy ott kerítést kell húzni, vagy mást kell tenni, ha azt a lakók nem vagy nem úgy szeretnék. A városnak eh­hez a lehetőségeket kell biztosí­tania: például azt a rendezési tervet, amely lehetővé teszi, hogy esetleg Uránvárosban vagy másutt kialakuljanak olyan tömbtelkek, amelyeken három-négy ház helyezkedik el, s amelyeket akár el is lehet kerí­teni.- Talán túlságosan távoli a példa: Los Angeles villane­gyede ... Az Önök elképzelése hasonlít az ott már megvalósí­tóitokhoz: hat-nyolc lakóház kü­lönül el egy-egy tömbben, mégis szervesen illeszkedik az így kia­lakított lakókörnyezet a város egészébe.- Hasonló példáért nem kell ilyen messzire menni. Milánó­ban láttam több, a közterülettől kerítéssel elválasztott tízemele­tes épületet. A telek alatt volt a zárt garázs, afölött a játszótér, mindez magántulajdonban. Még egyszer hangsúlyozom: ha ilyent szeretnénk Pécsett is, a városnak egy olyan mintát kell produkálnia, hogy mindenki láthassa az eredményt. Ennek az anyagi részét az önkormány­zatnak kell vállalnia. Természe­tesen olyan formában, hogy eb­ben a lakosság legyen partner, ne azt érezze, hogy ismét rá- kényszerítenek valamit, most éppen egy „demonstrációs terü­let” formájában. A megvalósí­tás akár pályázat útján is elkép­zelhető: a helybeliek elnyerhe­tik azt, hogy létrehozhatnak va­lamit a város hathatós segítsé­gével. Ezen azt is értem, hogy erről a területről a város azonnal nem vonulhat ki: az első évben például teljes mértékben ma­gára vállalja a parkgondozást, a takarítást, az egyebeket, majd fokozatosan, öt-hat év alatt adja át teljes mértékben a területet a lakóknak. Megjegyzem, hogy van egy érvényes meghívásunk Manchesterből, ahol szívesen látnának pécsi polgárokat a he­lyi lakossági önszerveződések, a helyi lakókörnyezet kialakítá­sának tanulmányozására. Az ősszel a meghívásnak minden­képpen jó lenne eleget tenni.- Ez mind-mind nagyon szé­pen hangzik. De mi lesz a követ­kező lépés? Lesz-e egyáltalán?-Az elsőre alapozva az ön- kormányzat legkésőbb októ­berre készíttet egy olyan tanul­mányt, amely azt hivatott föl­térképezni, hogy az emberek mennyire vennék szívesen, ha egy ilyen koncepció testet öl­tene, mennyire hajlandók részt venni, együttműködni ebben a munkában. S ha ez megvan, remélhetően tudunk lépni abban is, hogy megkezdődhet egy „demonstrációs terület” kialakí­tása. Amire annál is nagyobb szükség lenne, mert az uránvá­rosi példát másutt - a Kertvá­rosban, Meszesen - is lehetne adaptálni. Úgy véljük, ha Pé­csett különböző adottságú és népességű városrészekben ki tudunk alakítani egy-egy refe­rencia-területet, akkor ott to­vább is lehet lépni. Nem a nagy- ravágyás mondatja velem: ezzel sok magyar városnak is megol­dást lehet kínálni a „szocialista lakótelepek” meglétéből fakadó gondjaiban. Balogh Z. Növekvő létminimum A létminimum összege júli­usban a két felnőttből és két 15 éven aluli gyermekből álló vá­rosi családban 53 ezer forintra emelkedett. Ez egy családtagra számolva 13 ezer 250 forintos létminimumnak felel meg, ami egy hónap alatt 170 forinttal emelkedett. A négytagú család megélhetési költsége tehát júli­usban 700 forinttal lett több. A Központi Statisztikai Hivatal tá­jékoztatása szerint a legtöbbe az aktív korú városi egyedülállók­nak kerül a létfenntartás. Ese­tükben a létminimum 18 ezer 600 forint. A legolcsóbban azok a községi családok élnek, ame­lyekben két kereső felnőtt, négy 15 éven aluli gyermeket tart el. Nekik a megélhetés havi 62 ezer 900 forint, ami egy család­tagra számítva 10 ezer 480 fo­rintos létminimumot jelent. MSZOSZ-tiltakozás az új privatizációs döntés ellen Az MSZOSZ szerint az ÁVÜ Igazgatótanácsának a döntése - amely az ajánlatok értékelésé­nél előnyben részesíti a kész- pénzfizetést - ellehetetleníti a munkavállalók tulajdonszerzé­sét. Mint Vörös Péter, a szak- szervezeti szövetség tárgyaló­csoport-vezetője hétfőn az MTI érdeklődésére elmondta: azzal, hogy a Munkavállalói Résztu­lajdonosi Program (MRP) során kétszer annyit kell felajánlani a dolgozóknak hitelben, mintha készpénzért vásárolnának, meghiúsítja majd a további tu­lajdonszerzést. Az eddig nyil­vánosságra hozottak alapján úgy vélik, a döntés ellentétes az 1994-es Vagyonpolitikai Irány­elvekkel, a privatizációs, a kár­pótlási és az MRP-törvénnyel. Nehezményezik, hogy az ÁVÜ Igazgatótanácsa e fontos dön­tése előtt a kormányzat nem konzultált a szakszervezetekkel. Észrevételeikről levélben tájé­koztatták az ÁVÜ illetékeseit. Tűzoltózenészek fesztiválja Nemzetközi tűzoltózenekari találkozó kezdődik augusztus 18-án Gyulán. A négy napon át tartó fesztiválon kilenc hazai és három külföldi együttes mint­egy félezer tagja vesz részt. A rendezvény csütörtökön este kezdődik a városon végigvezető díszfelvonulással, majd az ün­nepélyes megnyitót követően az Erkel Ferenc Művelődési Ház mögötti fesztiválsátorban az első hangversenyek hangzanak el. 19-én, pénteken a zeneisko­lában rendezik meg a minősítő versenyt, 20-án, szombaton a fesztiválsátorban rendezik meg a gálaestet, 21-én, vasárnap pe­dig az Amstel zenés sörfeszti­váljával zárul a gyulai talál­kozó. Persze, érthető, hogy az em­ber nem akaija ország-világ elé kiabálni bú-baját. Ha mégis, akkor névtelenül. Nem kell tudnia mindenkinek, hogy az idén nem sikerült a felvételi vizsga. Sokaknak. Egy ballábas nap, talán túl meleg volt. Épp az a rossz té­tel. Hol voltál, Szerencse? Le­hetett volna jobb is. Izgalom, fáradtság és az eredmény. Mint egy „Nem nyert” feliratos pa­pírfecni valamelyik TV-vetél­kedőn. De mi lesz most?-Én is feltettem ezt a kér­dést. Egyedül éreztem magam, és fölöslegesnek - kezdi me­sélni Á. Sz,, aki a Pécsi Orvos- tudományi Egyetemre jelent­kezett. Első megrendülései után,úgy vélte muszáj tennie valamit, hogy hasznossá tegye magát. Felkereste a Munkaü­gyi Központot, ahol magkapta a munkanélküliek kék kis­könyvét. Valamiért az érettségi bizonyítvány és a személyi igazolvány közé süllyesztette a folyósón. A mai napig sem Talán jövőre Addig is: pótmamák és menedzserek tudja, miért. Sok tanfolyam közül választhatott, amelyeket a Munkaügyi Központ teljesen támogat. Menedzserképzésre jelent­kezett, ez most nagyon divatos szakma. Reméli, ilyen jellegű tudásnak hasznát veszi valaha és jövőre újból megpróbálja a ma még lehetetlennek tűnőt: a sikeres vizsgát. B. O. francia szakra felvéte­lizett a JPTE Bölcsészettudo­mányi Karán. Sikertelenül. Egy pesti újságban figyelt fel egy hirdetésre. Külföldi tartóz­kodással kerestek pótmamát. Élete nagy lehetőségének tartja, hogy augusztustól két francia kisgyerek mellett da- dáskodhat egy Párizs környéki kisvárosban. Egy év múlva is­mét nekirugaszkodik a felvéte­linek, és minden bizonnyal, nagyobb nyelvgyakorlattal eredményesen fog szerepelni. Értelmiségi szülők gyer­meke J. Gy., Pécsre a JPTE Közgazdaságtudományi Ka­rára próbált bejutni. Nővére a JPTE történelem-magyar sza­kán most végez. Családja anyagi helyzete jó, ezért nin­csenek rászorulva, hogy dol­gozzon. Hozzátartozói egyetlen kö­vetelményt állítottak fel : jö­vőre sikeres felvételi vizsgát kell tennie. Csak a tanulás lesz a feladata. Az angol középfokú nyelvvizsga mellé jól jön majd a többlet pontot adó orosz nyelvvizsga is. Akkor meglesz az a hiányzó három pont. Kemény munkát vállalt E. N. egy építkezésnél nyárra, ősztől újságkihordó lesz. Dol­gozni akar, ezzel szülein segí­teni tud, hogy ne érezzék a há­tukon púpnak:- Hogy soha többet ne kell­jen malteros talicskát tolnom, ahhoz tanulnom kell. Most nem vettem komolyan, de jö­vőre a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola hallgatója leszek - bizonytalanul széttárja kezét, és szomorúan mosolyog a szemével. Tudja jól, hogy ezzel hangosan bíztatja magát. Hiszen jövőre sikerülnie kell! Olykor pánik uralkodik el rajta és az egyedüllét érzése gyötri: nem válhat a főiskolai élet szerves részévé. Megrázza a fejét, és kéri a beszélgetés be­fejezését. Sok fiatal érezhet most így, akik nem kezdhetik meg ta­nulmányaikat szeptemberben valamelyik felsőoktatási in­tézményben. De a többség ott a lehetőség, hogy jövőre is esélyt adjanak maguknak. Még több tudással és tapasztalattal vág­nak neki, és örömmel fordul­nak a Szerencse felé is: köszö­nöm, hogy itt voltál! Sas V.

Next

/
Oldalképek
Tartalom