Új Dunántúli Napló, 1994. augusztus (5. évfolyam, 210-239. szám)
1994-08-15 / 224. szám
8 aj Dunántúli napló Riport 1994. augusztus 15., hétfő Mit ér a Duna Szekcsőn? Nagyon sokat. Megérti ezt a messziről jött ember is, aki rögvest szerelmese lesz a vidéknek. Elég az hozzá, ha fölmegy a Várhegyre, s a magas lösszfal tetején a fűbe he vered ve bámulja a széles folyókanyart, s hallgatja a csend muzsikáját. Megkapó, pazar panoráma. Dunaszekcső 1710-ben készített pecsétnyomójára ezt a képet metszette be a készítője, a jövőnek is üzenve, megerősítve a tudott dolgot: eleink is fogékonyak voltak a szépre. Néha fölhallatszik az égre- törő dombtetőre egy-egy hajókürt, vagy hosszúorrú csónak kerepelő motorzaja. Persze, ha a párafüggöny átengedi, ha a tücsökciripelés el nem nyomja. Szekcsőn itt szép, itt a magosban. Itt a legszebb, s ezért talán nem sértődik meg senki, ott lent a Duna-parton, még barátom ismerőse sem, aki pedig a fürdőszoba kádjából is a Dunát látja, s akinek az ágyára is rávilágít éjjel az arra úszó kirándulóhajó. Természetesen szép másutt is, mint bármely dunaparti településen. Közvetlenül a vízparton, a fodrozódó sodrást, a hordalékot bámulva. Vagy láblógatva vízi alkalmatosság közelében, vagy kint a folyó közepén, a vizen. Akár evezve, Rácz Pista kenujában, akár erőlködő motorral az ár ellenében a jónevű pécsi szülészfőorvossal, vagy csorogva lefelé csöndesen, csak úgy, a szótlanságra ítélt partközeiben, Trauninger Jóska horgászladikján. (Fölszerelkezve mindenféle, szabvány szerint kiadott holmival, legyen benne csáklya, mentőmellény, pótevező, világítóeszköz, miegymás.) Vagy jóbarátok között valahol a partmenti nyaralók, hétvégi házak egyikében-má- sikában, árnyékban hideg sörrel, halászléről mesélő Totyogó kondér mellett, avagy a bevégzett ebéd örömével a halszálkás, paprikás-lé nyomokat őrző mélytányérokat az asztalon hagyva, kényelmes nyúgágyből bámulni az eget. Legföljebb filozofálgatva az élet értelméről. S nem politizálni, pártokat megítélni, hajtépni. Kikerekíteni a napot, békés semmittevéssel gazdagon megtöltve. Már háromszáz nyaralója- háza van a vidéknek, ideépültek városiak, békére vágyók, a 900 helybéli lakóház közelébe, (egyharmados, egészséges arány) s próbálva eltanulni a Dunához való igazodás fortélyait. Hogy él, kel, s cselekszik a helybéli? Ellesni tőle a nagy folyam titkait, megtudni sokmindent a halak vonulásáról, a zátonyokról, a partmenti dünékről. Megtudni, hogy mikor s hol harapnak leginkább a halak: merre vonul a kárászcsapat, keszegfélék, domolykók, merre bújik a kecsege, hol ront társára a ragadozó csuka, s merre kell kuttyogatni az óriásharcsa után? Meg kitudni furfangokat. Az asszony számára fontos megtudni, hogy mit érdemes termeszteni a szekcsői-duna- falvai-bári földben, melyik gyümölcsfa érzi jól magát ezen a talajokon. Hogy kell szaporítani, kiültetni a kukacvirágot az árokpartra, mikor virít az őszi rózsa, árvácska, szép-e a bársonyvirág? És rájönni praktikus mindennapok örömére: Hol a legfinomabb a kenyér - a magánpékség illatát a városlakó vasárnap esténként egy hétre hazaviszi -, hol hidegebb a sör, a magán- főzdéből kikerülő üdítő árpalé, s hol a friss gyümölcs? Óhatatlan a lassú, de partot mosó vagy építő kommunikáció: az idegen előbb-utóbb helybéli barátra lel, s fordítva. Közös érdekek munkálkodnak. A Duna nemcsak négy üdülőtelepet hozott Szekcsőnek, (beépült a volt téglagyár, a volt vásártér, kialakult a Bé-város), de hoz időnként lehetőséget kiadó szobára, vendégfogadásra. S mondom én: ha megbékélnek Belgrád- ban, s csak képzeletbeli határ lesz ott lent Mohács alatt, a Duna-Rajna-Majna víziút rendszerén az ipari szállítások, kereskedelem mellett az Észak-Dél turizmusa is megindulhat. Szépséges Szekcső átellenben Dunafalvával vízi-polgárt-(jahtot) megállító hellyé, gazdaggá nőheti ki magát. S mindez a valaha rómaiak használta kikötő, a Contra Florentiam közelében, kétezeréves álmából, új kikötő ébredését vetíti elő. Csak szúnyog ne volna ennyi! Csuklóvégen, fületövén, bokamentén vakaródzik a jött-ment városi és a helybéli. Idill és romantika megrontói e vérszívó dögök. Már nem csak este hét és kilenc között rajzanak elő: a nap és az éj legváratlanabb pillanataiban döngik be az árnyékos bokoralját, a kocsmapultot, a kemping recepciót és a vérfoltos-pöty- työs-falu szobát. Mert kard ki: egyenlő, s kétoldalú a küzdelem. Szép villák és villasorok: fejlődő községek. Pezsgő idegen- forgalom. Vendéglők sora. Önfeledt hétvégék. (Csak tisztább lenne a víz, ne hordana szalmonella-hordalékot az úszó farönkök-ágak között.) Na, mit ér a Duna Szekcsőn? Mit Bárban, Dunafalván, Mohácson, mit ér a vén folyó két oldala, az ártér, a sziget, s a part forró homokja? Mit ér e nyár? Aki járt már itt, e kincses Magyarországon, s hallgatta hogy feleselnek a partmenti nyárfák a szélben a Duna sajátos beszédével, annak nem kell sokat ma- gyarázgatni. Kozma Ferenc
