Új Dunántúli Napló, 1994. augusztus (5. évfolyam, 210-239. szám)
1994-08-12 / 221. szám
1994. augusztus 12., péntek Közélet aj Dunantüli napló 9 150 000 mobil telefon Az idén várhatóan mintegy 100 ezer magyar vásárol majd mobil telefont, s ezzel az ilyen készülékkel rendelkezők száma 150 ezerre nő. Az új kelet-európai fogyasztók nagy része olyan vállalkozó, akinek egyébként nem lenne telefonja - írja a Párizsban megjelenő angol nyelvű napilap, az International Herald Tribune. Ez azt mutatja, hogy az itteni fogyasztók váratlan és precedens nélküli lelkesült- séggel használják készülékeiket. Az International Herald Tribune arra is rámutat: számos kelet-európai számára a mobil telefon az első telefont jelenti. Miközben a magánvállalkozások száma tavaly 100 ezerrel nőtt Magyarországon, s eléri a 700 ezret, minden száz magyarra még mindig csak 15 telefonvonal jut, s sok új vállalkozás kénytelen volt a mobil telefonok felé fordulni. Olaj Több mint 300 ezer hordónyival csökkent napi átlagban az OPEC olajkitermelése júliusban júniushoz képest, ám még így is meghaladta a szervezet önkéntes kitermelési plafonját - jelentette az AP-DJ. Júliusban naponta 24,69 millió hordó olajat hoztak a felszínre az OPEC-tagál- lamok, egy hónappal korábban 25,02 milliónyit. Kitermelési maximumként ugyanakkor a szervezet az idei év végig tartó érvénnyel 24,52 millió hordós határt határozott el. A júliusi csökkenés fele a nigériai zavaros helyzetnek tulajdonítható, az afrikai ország kitermelése 1,93 millióról 1,78 millió hordóra csökkent. Venezuela, Katar, az Egyesült Arab Emírségek viszont saját kvótájuk feletti mennyiségben hoztak olajat a felszínre. Éhínség Afrikában Miközben a világ Ruanda menekültjeinek megsegítésére összpontosítja figyelmét, további 15 millió embert fenyeget éhínség Afrikában - hívta fel a figyelme^ Jacques Diouf, az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének, a FAO-nak a vezérigazgatója. A UPI jelentése alapján Diouf elmondta, hogy elsősorban Etiópia, Eritrea, Kenya, Szomália és Szudán lakosai szorulnak sürgős nemzetközi segítségre, de a Szaharától délre fekvő más országokban sincs biztosítva a népélelmezés. A legtöbben Etiópiában várnak külföldi élelemre, 6,7 millióan. Szudánban 2,8 millió lakost fenyeget ínség, ez a lakosság 70 százaléka. Megnyílt a panasziroda Ahol az állampolgár interpellálhat Az állampolgár interpellál a Parlamentben. Személyesen. Amióta az Országgyűlés új elnöke közzétette: bárki elmehet az Országházba, hogy elmondja panaszát, véleményét, javaslatát, sokan élnek-e lehetőséggel. Kis emberek az ország minden részéből érkeznek a Parlament Xl-es kapujához, ahol jogászok, közigazgatási szakemberek fogadják őket. A nemrég megnyitott úgynevezett panaszirodában nincs nyári szünet, csak a honatyák számára.- Mindegyik esetben az illetékes tárcához fordulunk, tájékoztatást kérünk az ügyről, s a lehetséges, gyors intézkedésükről. Válaszukat csak akkor továbbítjuk a panaszosnak, ha az kielégítő. A hozzánk forduló lakosoknak elmondjuk: a helyi Miért volt szükség erre a fórumra, amikor a Miniszterelnöki Hivatalban is szinte mindegyik főhatóságnál van tájékoztató és panasziroda? - kérdeztük Havas Aladárt, az Ország- gyűlés elnöke panaszirodájának vezetőjét. Jelzés a törvényalkotóknak-Ezt firtatták egyes hivatalok is. A válaszunk az volt: több ezer levél érkezett az állampolgároktól az Országgyűlés elnökéhez, ezek többsége egyéni panaszt tartalmaz ugyan, ösz- szességükben azonban gazdasági, társadalmi problémákra hívják fel a figyelmet. Jelzik a törvényalkotók tennivalóit is - mondotta az iroda vezetője. - A levelek zömének írója azért fordul a Parlamenthez, mert az illetékes állami szervek, intézmények, hivatalok intézkedéseivel elégedetlen. A Tisztelt Háztól várják a segítséget, a jogorvoslatot. Bizalommal fordulnak az Országgyűlés elnökéhez, s a válasz nem szorítkozhat csupán az ismert mondatra: panaszát továbbítottuk az illetékes szervekhez. Érdemi intézkedés szükséges, ez pedig csak úgy lehetséges, ha szakemberek foglalkoznak mindegyik levéllel. De még a levélírók közül számosán kérték az Országgyűlés elnökét: tegye lehetővé, hogy személyesen elmondhassák problémáikat. A népfelség kérését teljesítették, amikor megnyitották az Országgyűlés panaszirodáját. Már kezdetben annyian jelentkeztek személyesen és telefonon, hogy a hétfői és szerdai fogadónap kevésnek bizonyult. A következő héten kedden és csütörtökön is fogadták az állampolgárokat. Többségük - miként várható volt közérdekű problémákat vetett fel. Sokan a kárpótlás intézésének módjára panaszkodtak. Mint írták és elmondták, a kárpótlási hivatalokban azt mondják az érdekelteknek, hogy a földhivatal 60 napon belül kiadja számukra a telekkönyvi kivonatot. Azt azonban hiába várják hónapok óta. Az érdeklődőknek a földhivatalban azt válaszolták: fizessenek 500 forintot, s akkor intézkednek soron kívül. A licitálás egy évvel ezelőtt volt - mondották az emberek - földjüket még nem kapták meg, illetéktelenek művelik, az általuk bevetett földet pedig az arra pályázók kiszántották. Jogos az elkeseredésük. A nehéz anyagi helyzetben levő emberek helyett mi kérdezzük meg az illetékes hivatalokat, miként szüntetik meg sürgősen ezeket a visszásságokat. A kiszolgáltatott polgár A nyugdíjasok nyomatékkai kérik, hogy a törvény előírásainak megfelelően, az infláció mértékének növekedésével arányban növeljék a nyugdíjakat. Kifogásolták azt is, hogy a gyógyfürdőkben már nem részesülnek minden szükséges kezelésben. Felháborodásuknak adtak hangot amiatt, hogy miközben a nyugdíjak emelésére nincs pénz, sok-sok milliót fizetnek ki végkielégítésként azoknak, akiktől rossz munkájuk miatt meg kell válni. Számosán az önkormányzatoknál tapasztalt bürokratikus eljárásra, lélektelen ügyintézésre hívták fel az Országgyűlés elnökének, illetve irodájának figyelmét. Az egyik budapesti állampolgár például lakáskiutalással kapcsolatos visszaélést tárt fel, konkrét adatokkal. Némelyek azt sérelmezték, hogy az újrakezdési hitelek kamatai megfizethetetlenek, mások azt, hogy egyszerű bírósági eljárások évekig húzódnak, amiatt hátrányos helyzetbe kerülnek. vagy a főhatóság hivatott intézkedni, nem az Országgyűlés. Mi csak azt tehetjük, amit a honatyák tesznek a parlamenti üléseken: választóik nevében interpellálnak a minisztereknél, a kormánynál. Az Országgyűlés elnökét is rendszeresen tájékoztatjuk. Egyeztetett időpontban A panaszosok is abban reménykednek, hogy az Ország- gyűlés közbenjárására problémáikat megoldják az illetékesek.- Egyes hivatalokban már nem nagyon bíznak. Jellemző, hogy az egyik állampolgár a miniszterhez címzett levelét is hozzánk hozta el azzal a kéréssel, hogy az Országgyűlés elnöke továbbítsa. így biztosan kézhez kapja - mondotta.-Megtisztelő ez a bizalom, szolgálatunkkal szeretnénk megfelelni ennek - hangsúlyozta Havas Aladár. Azt fontolgatjuk, hogy miként lehetne kedvezőbb feltételeket teremteni az állampolgári beszélgetésekhez. A jelenlegi fogadóhelyiség ugyanis kicsi, ebben egyszerre csak 6-8 ember foglalhat helyet. Addig is, amíg tágabb helyiséget kapunk, előzetesen megbeszéljük a hozzánk fordulókkal: melyik időpontban jöjjenek. Szeretnénk megkímélni őket a várakozástól. M. E. Mi is az a IMF? A nemzetközi tanúsító „intézet” Jövőre veled, ugyanitt? Jut eszembe a sikeres vígjáték címe, amikor a Magyarországra érkező, majd innen dolga végezetlen - ritkábban dolga végezetten - távozó Nemzetközi Valutaalap delegációjáról olvasok. Időnként kötünk tiszavirágéletű megállapodásokat, amelyeket vagy betartunk vagy nem. Valahányszor pedig nem sikerül egyezményt kötnünk, felfüggesztik a hitelek folyósítását, s a kormányzat rendre megmagyarázza, hogy az IMF-hitelre nincs is szükségünk, van elegendő tartalékunk anélkül is. Am mégis újra és újra törekszünk a szerződésre. A politikai presztízs-praktikákat félretéve: nagyon fontos nekünk, hogy megismerjük, mi az ország mezőgazdasági helyzetéről, a kormány gazdaság- politikájáról, a gazdaság általános állapotáról az Alap véleménye. Az egész világ tudja, hogy viszonylag szerény összegű hiteleivel ez a nemzetközi szervezet senkit sem tud kihúzni a bajból. „Mindössze” annak a minőségellenőrző intézetnek a szerepét látja el, amelyiknek a tanúsítványát az összes külföldi hitelező mértékadónak tekinti. Sőt, az IMF magatartása, itelete a belföldi nagyvállalkozók viselkedésére is hatással van. Hasonlóan ahhoz, mint amikor egy biztosító intézet a biztosítandó személyt alapos orvosi vizsgálatra küldi, s az eredmény függvényében hajlandó csak életbiztosítást kötni. Mindenki tudja: nem az orvos felelős azért, ha nem rózsás a diagnózis, mint ahogyan azért sem, ha a „beteg nem megfelelő életmódot folytat”. Az IMF a világ hitelezőinek képviseletében lép fel, s ezen kár háborogni: tudomásul kell venni, hogy ha nem is mindig, de általában az adós függ a hitelezőtől. Ha a dolgok mélyére nézünk, a hitelezők joggal várják el, hogy az adós csak addig nyújtózzék, ameddig a takarója ér, s vállalt kötelezettségeit pontosan teljesítse, csak annyit fogyasszon, amennyire a jövedelméből futja ... Nos, mindez lehet ugyan pillanatnyilag kellemetlen, ám nem tagadható, hogy hosszú távon minden adós ország érdekei ilyen magatartást diktálnak. Ezért fontosak a tárgyalások az Alappal. Ezért fontos a kompromisszumkeresés. S ezért fontos, hogy jövőre is itt legyenek és tárgyaljanak velünk. Bácskai Tamás Mindenütt igen nagy a kár A földművelésügyi tárca ugyan még hivatalosan nem deklarálta, de az agrometeorológiai jelzések szerint az ország középső, keleti és délkeleti régióiban már aszály van. A barométer sem kecsegtet semmi jóval: legfeljebb reménykedjünk benne, hogy augusztus 10. után számíthatunk némi csapadékra. Június óta alig esett eső, amennyi hullott, az is egyenlőtlenül oszlott meg térségünkben, egyes vidékek teljes szárazságban szenvednek. Legveszélyeztetettebbek a napraforgók, a kukorica, a cukorrépa, a burgonya, a takarmánynövények. Öntözéssel életben tarthatók a kertészeti növények , az uborka, a dinnye, a zöldség- és káposztafélék. Dr. Stollár András agrome- teorológus szerint, ha ezek, a növények fejlődésüknek ebben a szakaszában nem jutnak a számukra megfelelő - napi 7-9 milliméter - vízhez, visszafordíthatatlan károsodást szenvednek. A terméscsökkenés mértéke azonban ma még régiónként és fajtánként eltérő. Vannak olyan területek az országban - például a Duna-Ti- sza-köze felső része valamint az északkeleti régió - , ahol viszonylag jő állapotban van a növényállomány. Ezek a kultúrák még megmenthetők, ha megfelelő mennyiségű vízhez jumak. . . Uhercsák András, a MOSZ tanácsosa szerint már eddig is súlyos károkat okozott a mezőgazdaságnak a meleg. Az ország középső, keleti és délkeleti területén - ahol a legnagyobb a szárazság - az aszály miatt a gabona 12-14 százalékos terméscsökkenésével lehet számolni. Várhatóan zöldségből és gyümölcsből is kevesebb terem az idén. Almából például a korábbi 900 ezer - 1 millió tonna helyett csupán 600-650 ezer tonna, apró termésre lehet számítani. Nem hallottunk arról, hogy a tárca foglalkozna az aszálykárt szenvedett termelők támogatásának gondolatával, fontolgatna valamiféle segélycsomagot, vagy rendkívüli intézkedési tervet. A minisztériumban csupán annyit tudtunk meg, azt sem hivatalosan, hogy jelenleg a szárazság okozta károkat mérik fel és a tapasztalatoktól függően tesznek javaslatot a kormánynak az intézkedésre. A kérdés csupán az: melyik fentről jövő segítség lesz gyorsabb: az eső vagy a kormány intézkedése? (újvári) A szegények korán halnak Az egészségügy kiadásai mindenütt exponenciálisan nőnek. Vagyis, a nemzeti jövedelem egyre nagyobb hányadát kell erre a célra fordítani. Az Egyesült Államokban évente egy lakosra vetítve több mint 3 ezer dollárt költ az állam az egészségügyre. Ez nagyobb összeg, mint a világ népességének négyötödében a nemzeti jövedelem. Érthető tehát, ha egyre több szakember foglalkozik az ilyen célú kiadások növekedésének mérséklésével. Arra ugyanis senki sem gondol, hogy azt csökkenteni lehetne. Az illetékesek körében elég nyilvánvaló, hogy a kiadások növekedésének alapvetően két oka van: a./ Nő az átlagos életkor. Márpedig az idősek kezelése, ápolása az átlagosnál sokkal nagyobb költségekkel jár. Az Egyesült Államokban egy 80 éves vagy annál idősebb személy az öregek otthonában évi 37 ezer dollárba kerül. Márpedig az öregek száma az elkövetkező ötven évben legalább kétszeresére nő. Ma a 7 fejlett tőkés országban a lakosság 2-4 százaléka 80 év feletti. 50 év múlva várhatóan 5-8 százalék lesz. b./ Az orvostudomány fejlődése ugyan egyre több betegség gyógyítását teszi lehetővé, de ez általában azzal jár, hogy az ápolási és kezelési költségek növekednek. Az orvostudomány nem azt kutatja elsősorban, aminek nagyobb a fajlagos hatása, hanem azt, ami látványos. Elsősorban a korábban menthetetlen betegek gyógyítását kutatják, arra viszont kevés figyelmet, még kevesebb pénzt szentelnek, hogy ne legyenek az emberek betegek. Nem várható addig megoldás e területen, amíg nem az orvos- tudomány kutatásait is éppen úgy a piac fogja alakítani, mint például az alkalmazott műszaki kutatásokét. E két ok hatásának csökkentéséről sorban^ készülnek a tanulmányok. Én most csupán egyetlen társadalmi okkal foglalkozom. Meggyőződésem szerint semmi sem csökkenti jobban az egészségügyi kiadásokat, mint az oktatás. Sajnos ezt az összefüggést közvetlenül nem méri a statisztika, de következtetni lehet rá. A 45-54 éves korcsoport halálozási arányszáma minden fejlett országban elsősorban a jövedelmek nagyságától függ. Angliában például a legszegényebb tizedé négyszerese a leggazdagabb tizedének. Ez az ijesztő arány 1950 óta nem csökkent! Azt meg más statisztika tanúsítja, hogy a legszegényebbek szinte mind a legalacsonyabb képzettségi kategóriába tartoznak, a legnagyobb jövedelműek 80 százaléka pedig egyetemet végzett. Kézenfekvő tehát, hogy a halálozás és a képzettség között szoros összefüggés van. Senki ne gondolja, hogy a különbség oka az, hogy nem jut a szegényeknek a gyógyításra, a gazdagoknak pedig igen. A gyógyítás költségei ugyanis nem a kezelési igényektől, hanem sokkal inkább az életmódtól függenek. Aki egészségtelenül él, annak a gyógyítása nemcsak drága, hanem sokszor reménytelen. Aki egészségesen él, annak nem sokat kell költenie orvosokra és patikára. Szinte törvényszerű minden gazdag országban, hogy az egészségügyi kiadások felét a lakosság egészségtelenül élő ötödére fordítják. Ha mindenki legalább úgy vigyázna az egészségére, ahogy a lakosság e tekintetben jobbik fele, felébe sem kerülne a sokkal jobb egészségügyi ellátás. Már ebből is nyilvánvaló, hogy minden egészségügyi reformnak az egészségesebb életvitelre való neveléssel kellene kezdődnie. Ha ez sikerülne, a többi gond könnyebben megoldódna. Ha nem sikerül, minden további reformálás falra hányt borsó marad. Kopátsy Sándor Jön az eső?