Új Dunántúli Napló, 1994. augusztus (5. évfolyam, 210-239. szám)
1994-08-11 / 220. szám
1994. augusztus 11., csütörtök Városaink új Dunántúli napló 7 Pécsi I körkép I A fejetlen szent első lépése A szentek - feltéve persze, ha külföldiek - utóéletükben már könnyen elviselik a mártírom- ság azon változatát is, hogy ledér szállóigéinkhez kapcsolódik a nevük. Ilyen az eredetileg a vétkezésre, kicsapongásra vonatkoztatott ,miagyar” mondás: „Csak az első lépés nehéz”. Keletkezésekor még igazi pogánykodóan „felvilágosult” francia szellemesség volt. Kiötlője, Deffand márkinő nem is mulasztotta el, hogy híres levélgyűjteményében anyakönyvezze. Állítása szerint 1763-ban ajkáról akkor röppent fel, amikor Polignac bíboros áhítatos ámulattal arról értekezett előtte, hogy milyen hosszú lehetett az út, amelyet Szent Dénes tett meg fejét a hóna alatt cipelve. A mostanra megfakult és átlényegültén elkoptatott sziporka nem is feltétlenül igaz mindenre. Különösen, ha a kicsapongás jegyzetírás formáját ölti kutya meleg idején, amelyről egy svéd pszichológus „kiderítette”, hogy benne senyvedve 27 fok felett az ember semmire sem képes koncentrálni. Remélem, a hőfok-határérték is svéd, s itt, Pannónia szubme- diterrán csücskében már jobban hozzászoktunk az efféle gyűrődéshez a 30 fok feletti idei kánikula 50. napja után. Állítólag hamarosan megszűnik ez az évszázados rekordot döntő forróság, s egyébként is három hét múlva vége a nyárnak: vissza kell zökkenni a munka és a közéleti ténykedés sínjére. S hogy ez az első lépés ne történjen figyelemfelkeltő határpont és átmenet nélküli fejetlen kapkodással, azon a mi legnagyobb szentünknek, István királynak az ünnepe segít. Itt bárki könnyen rám olvashatja a vétket: időben túl mesz- sziről^ indítom a megemlékezést. Ám most csak olyan jelenségről és hírekről, aggodalmakról szeretnék szót ejteni, amelyeket egy hét múlva már-már ünneprontás lenne felemlegetni. Mit tagadjuk: a tavalyi pécsi Szent István-nap nyitóünnepsége sokakban megütközést keltett, hiszen az önkormányzati testület tagjai és tisztségviselői közül kínosan „kevesen” vettek részt a megemlékezésen, s az ünneplő sokaságot sem lehetett tömegnek nevezni. Ennek felidézése másfél héttel előbb még nem megkésett figyelmeztetés. Az idei ünnepség kuszábbnak ígérkezik: a tavalyi hatására a formálódó Polgári Kör szeretné kézbe venni a szervezést. Dicséretes, csak az kérdés, hogy milyen kontaktust teremt az ön- kormányzat ilyen programok rendezésére hivatott intézményével, mert az hivatalból nem tétlenkedhet. A véletlen párhuzamosságok, „egymásra szervezések” nem emelik az ünnep fényét. Az ünneplők szándékosan provokált megosztottsága pedig éppenséggel kártékony lenne. Nem vagyunk szentek, nem mindegy, hol tartjuk a fejünket: aligha ez az a nap, amikor a politikai, ideológiai különbözőséggel kell tüntetni. Mert nagyon is könnyű az első lépést megtenni ezen a meredek úton, de iszonyúan nehéz megállni rajta. Dunai Imre Városképi és építészeti értékóvás Rendelet-tervezet a jellegzetes épületek, épületegyüttesek helyi védelméről A hangulatos pécsi utcák épületeire, értékeire érdemes odafigyelnünk, megóvnunk Fotó: Müller Andrea Régi hiányt pótolva várhatóan a nyári szünet után tető alá hozza az önkormányzat közgyűlése a helyi építészeti értékek védelméről szóló rendeletet, amelynek tervezete már napirendre is került, csak idő hiányában nem tárgyalták eddig. Természetesen nem a központi műemlékvédelem újraszabályozásáról van szó, hanem éppenséggel a törvény hatályán kívül eső értékek megóvásáról. A szép számú műemlék, műemlék jellegű vagy városképi jelentőségű érték mellett Pécsnek még azoknál is sokkal több olyan építménye, épülete, épületegyüttese, utcája, városrésze van, amelyek meghatározzák a hangulatát, arculatát. Az ön- kormányzati rendelet tervezete ezekre vonatkozóan szabja meg a védelem fajtáit, az eljárás rendjét. S ami gyakorlatilag ezeknél is fontosabb: a védett értékek használatára, fenntartására, átalakítására és felújításukra vonatkozó szigorúbb szabályokat. Ä tervezet kimondja, hogy hogy a védett épületeket hagyományos építészeti tömegükben, tetőformájukban kell megtartani. Belső korszerűsítésük, bővítésük, felújításuk csak az eredeti értékek, formák és utcaképi szerep megőrzésével lehetséges. Védett épület nem bontható el. A helyileg védett területen meg kell őrizni a település jellegzetes szerkezetét, telekrendszerét és az utca vonalvezetését és városképi megjelenésének összhangját. Különös gondot kell fordítani a jellemző kapu- és kerítésformákra. A védett terület építészeti hangulatához illően kell kialakítani a közterületek burkolatát, utcabútorait és műtárgyait is. Építési hatósági engedély szükséges a védettnek nyilvánított épületek esetében fő- és melléképületek építéséhez, bontásához, bővítéséhez, átalakításához, helyreállításához, korszerűsítéséhez, elmozdításához, külső- belső felújításukhoz, valamint színezésükhöz, kerítés építéséhez, bontásához, átalakításához, a terep kertészeti kiképzéséhez, kerti építmények létesítéshez, átalakításhoz, megszüntetéséhez. Vagyis az építmény jellegét, megjelenését érintő mindenféle munkához. A tulajdonos köteles gondoskodni a védett épület (építmény) rendeltetésszerű használatáról, karbantartásáról és a fenntartás költségei is őt terhelik. Viszont a védett érték megóvására a tulajdonos kérelmére és pályázat útján vissza nem térítendő önkormányzati támogatás adható. Ennek éves keretéről, a pályázatok elbírálásáról a közgyűlés dönt, amint ahogy rendeleti formában arról is, hogy mely épületek, (építmények) utcák, városrészek kapják majd meg a helyi védelmet. D. I, Városkép-album Lépcső-kérdések A városvédelem számára sajnálatosan sok „örökzöld" téma adódik. Mégsem csak állandó aktualitásuk az oka, hogy újra és újra felemlegetjük ezeket, hanem inkább az a remény, hogy - valamiféle csoda folytán - a figyelemfelkeltés hatására talán mégis változik a helyzet. Ilyen téma az újjávarázsolt Színház térről a Perczel utcára vezető lépcső. Balsejtelmeim voltak már az építésekor is, s ezek az aggodalmak sajnos jogosnak bizonyultak. Hiába takaríttatják rendszeresen: a falakat időről időre összefirkálják, a lé- csősor tele van szemétel - hogy egyéb bűzös rondasá- gokról ne is beszéljünk. Ez az őrizetlen - és szinte őrizhetetlen? - közterületek balsorsa minálunk? S any- nyira reménytelen lenne, ahogy azt tapasztalatok jósolják? Hiszen ez idáig egyetlen rajtacsípett vandál megbüntetését sem lehet felmutatni elrettentésül. Csodára várás helyett vajon van-e valami kevésbé hathatós, de va- lószerűbb megoldás? dr. Vargha Dezső Utolsó pillanat a parlagfű elleni küzdelemben A város légterében a múlt héten az előző hatszorosára növekedett a pollenkoncentráció. Az ANTSZ szakemberei szerint elérkezett az utolsó pillanat az nyárvégi, ősz eleji al- lergén gyomnövények - különösen az üröm és a parlagfű - irtására, kaszálására. A parlagfű irtására szabálysértési bírsággal fenyegető önkormányzati rendelet is kötelezi gyomnövénnyel fertőzött területek telekingatlanainak tulajdonosait, bérlőit, használóit! A közterületeken - állítólag - folyamatosan történik a kaszálás: a Dél-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság a vasútvonaltól délre, az attól északra eső területeken pedig a Környezetvédő Bt. és a Geiger és Társa BT. végzi ezt a munkát megbízás alapján. Befejeződött közterületi útkarbantartások Elkészült a Littke utcában a járda, a Kemény Zsigmond utcában két utasperon felújítása, helyreállították a megsüllyedt járdát az Ifjúság utcában, befejeződött az útjavítás a Zsebe dombon, valamint a Buzsáki utcai híd víztelenítése. Új felülettel vonták be a Diósi, az Álmos, a Táltos, a Kemény J„ a Ságvári E„ a Csaba, a Gyula, a Huba, a Géza, az Árnyas, a Hajmási, a Dárda, a Nagyszeben, a Semmelweis I., a Kandó K., az End- resz Gy. utcák, illetve a Postavölgyi út burkolatát. A városközpont délre terjeszkedésének fejezetei A továbblépés kulcsa: a 4. számú tömb A napfolt tevékenységben 11 éves periódusokat ismerünk. A úgynevezett déli irányú pécsi városközpontbővítésben 9 éves periódusok vannak. 1976-ban az 1969 óta létező városközpont-bővítési terv „korszerűsítése” volt a téma: igen színvonalas házi pályázat zajlott ekkor a PTV-nél. Á pályázati terület már a 1969-estől eltérően a Szabadság úttól nem a Bajcsy-Zsilinszky útig, hanem a Légszeszgyár utcáig terjedt a Rákóczi út és'a Szalai András út között. A benyújtott pályaművekben igen izgalmas elképzelések fogalmazódtak meg , de ezekből - mint ahogy ma már tudjuk - szinte semmi sem valósult meg. 1985-ben az ÉVM és Pécs közös, „Pécs településközpontjának bővítése” című pályázati kiírására beadott műveket értékelték, melyek között újabb izgalmas ötletek jelentkeztek, többnyire persze a korábbiak továbbérleléseként. Aztán mintha mi sem történt volna, minden maradt a régiben, vagyis most sem történt semmi a pályaművekben szereplő ötletek megvalósulásáért. 1994-ben - újabb kilenc esztendő után - ismét arról szól a történet, hogy Pécs városközpontja délre kíván terjeszkedni. Vajon 2003-ban mire számíthatnak a pécsiek? Természetesen ismét arra, hogy a város- központ dél felé iparkodik terjeszkedni ... De félre az iróniával! Komolyabb dolog ez annál, hogy tréfálkozzunk vele! Tulajdonképpen bármily ragyogó ötletek születtek is, bármilyen magvalósításra érdemes ajánlásokat tettek is a pályázó A Rákóczi út és a Nagy Lajos király útja között elterülő 4. számú tömb fejlesztési tervei még nem valósultak meg. Müller Andrea felvétele építészek, az egész egy nagy-nagy illúzió volt és maradt, nem egyéb. Illúzióvá tette a pályázatokat és a pályaműveket, s teszi azzá ma is az önkormányzati közgyűlés által júniusban elfogadott, a területre vonatkozó részletes rendezési tervet az a nem lebecsülendő tény, miszerint egyszerűen megoldhatatlannak tűnik immár évtizedek óta az úgynevezett 4. számú tömb - a Rákóczi út - Bajcsy-Zsilinszky út - Nagy Lajos király útja - Alsómalom utca által határolt terület - városrendezési célokra történő átvétele. Márpedig ez a kulcsa mindennek. Az előző két pályázat idején még olyan úr volt a városban a BÉV, hogy ilyesmi egyszerűen fel sem vetődhetett. Amint nem lehetett hozzányúlni a Sopiana Gépgyárhoz sem. De most már nincs BÉV, meg aztán ki is települt innen, és jó ideje kiköltözött a Sopiana is. Érdekes, hogy mindkét cég új telephelyet épített, az egyik a város peremén, a másik az új városrész belső peremén, de egyik sem sietett belvárosi területét önként és dalolva felajánlani a városnak, hogy az végre kezdhessen vele valamit. Tudjuk, hogy igen logikus magyarázatokat lehet fogalmazni erre, de azért jó lett volna tapasztalni annyi lokálpatriotizmust, ami szabad utat nyitott volna a sokat és régóta emlegetett déli terjeszkedésnek. Most, az új részletes rendezési terv ismeretében sem tudunk arról, hogy van-e valami garanciaféle erre, hogy a RRT elképzelései belátható időn belül megvalósulhassanak. Már amennyiben akad erre vállalkozó szellem. Az említett két pályázat idején - mint egyszer már utaltunk erre - „könnyű” volt: állami vagy városi elhatározás kellett ahhoz csupán, hogy bizonyos elképzelések testet öltsenek. De ez már mögöttünk van; most az önkormányzat üres zsebbel bizony mondhat, amit akar, ha ehhez nem talál pénzestársat. És egyelőre sajnos nem kedveznek az idők nagyra törő városrendezési tervek, elképzelések megvalósításához. De talán le lehetne rakni ehhez az alapokat. Ilyen lehetne például a szóban forgó 4. tömb „visszaszerzése”. Hársfai István-----— Pécs belvárosában különösen nyáron a turistaszezonban nagy figyelmet kell fordítani a restaurálásra, festésre szoruló épületek rendbehozatalára. Folynak is a munkálatok városszerte, például a Mária utcában. Az itt található szép középületek mellett most egy társasházra esett a választásunk, amely felújítva is a régi Pécs hangulatát, romantikáját, „illatát” idézi. Fotó: Müller Andrea
