Új Dunántúli Napló, 1994. augusztus (5. évfolyam, 210-239. szám)

1994-08-10 / 219. szám

1994. augusztus 10., szerda Oktatás - Kultúra új Dunántúli napló 7 Kontraszelekció és torzsalkodás Még mindig: egy rossz törvény margójára Jackson, aki felforgatta Budapestet Itt a sztár, hol a sztár? Cenzúrázott filmek Sokat beszéltünk cenzú­ráról, öncenzúráról az utóbbi években, de a rend­szerváltás egyik legfonto­sabb eredménye az volt, hogy az alkotói szabadság elé csak olyan korlátok ke­rültek, amelyek valóban a közízlést, erkölcsöt, szemé­lyiségjogot védenek. Ezért is lepődtem meg, amikor az amerikai mozi- csatornán az HBO műsorán a „Halál 50 órája” című mára már klasszikussá vált kitűnő filmalkotást néztem meg. A kifogástalan minő­ségű kópiából hiányzott két kulcsjelenet: az egyik eset­ben az előrenyomuló német páncélosok elfoglalnak egy holland várost, és ott kivég- zik az egyik fiatalkorú par­tizán apját a gyermek he­lyett, a gyermek szeme lát­tára. Ez a jelenet motiválja a főszereplő tisztiszolgájának végleges megcsömörlését a háborútól, „és az én fiam­mal mi van otthon”, amivel viszont, mint a nép egy­szerű gyermekével, a ren­dező érzékeltetni kívánta az egész egyenruhába öltözte­tett német lakosság elkese­redését, kiábrándultságát, e nélkül a film záró képsorai sem érthetők meg. Ám a je­lenet az HBO változatból kimaradt. Kimaradt az rendkívül fontos epizód is, amikor Hessler, a német páncélosok parancsnoka amiatt dühöng, hogy egy SS-különítmény kivégzett egy csomó amerikai és an­gol hadifoglyot. Ez a jelenet kulcs az amerikai katonák mentalitás-változásának megértéséhez; „addig szük­séges rossznak, kalandnak tekintették a háborút, most elszántan küzdő, gyűlölet­teli harcosokká változtatta őket az SS kegyetlensége”. Nehezen barátkoztam meg a gondolattal, hogy a rendszerváltás és sajtósza­badság körülményei között létrejött kábeltelevízió, il­letve annak mozicsatomája, amely maga is a nagy válto­zásnak köszönheti a puszta létezését is, - olyan eszkö­zöket alkalmaz, amelyek a pártállami idők legrosszabb „tradícióira” emlékeztet­nek. Sajnos értem a motivá­ciót, legalábbis „A halál 50 órája” esetében feltétlenül. A filmet a ,jó háborús mozi” szintjén kívánták tar­tani, és eltávolították belőle azokat a jeleneteket, ame­lyek esetleg szélsőséges ér­zelmeket keltenek Amerika egyik jelenlegi szövetsége­sével szemben. Úgyszintén nem tartották kívánatosnak, hogy az amerikaj katonák harci értékét akár csak egy német tiszt monológja is megkérdőjelezze. Finom manipuláció ala­nyai vagyunk a rendszervál­tás 5. évében. A filmek „Amerika változatai” az eredeti filmalkotások ame­rikai ízlés és érdek szerint átszabott változatait jelen­tik. Az amerikai cenzorok nem tekintik felnőttnek úgy látszik az európai nézőt, aki maga is képes egy műalko­tásból a megfelelő követ­keztetés levonására. A mai mozik - így - a filme sa- toma produkciónak jelentős része is - tele vannak vérrel, erőszakkal, kegyetlenség­gel, obszcén szabadszájú- sággal és kultúráltnak nem mindig nevezhető erotiká­val. A cenzorok ezekhez a jelenetekhez nem nyúlnak, és jól teszik. Belefér ugyanis a felnőtt, szabad ember ízlésének és válasz­tásának szabadságába, hogy hol, mit tekintsen meg, és milyen véleményt alkot róla. Bebesi György A visszaminősítés valóban csúnya szó - erről írtunk nemrég egy középiskolai ta­nár talán kissé szubjektív szemszögéből. Most Szeder­kényi József, a Zipernovszky Károly Szakközépiskola igaz­gatója mondja el, szigorúan időrendben, hogy mit is jelen­tett számára az elmúlt két év, ami alatt saját kollégáit kellett „minősítenie”, azaz besorol­nia egy eleve hibás törvény alapján.-A Parlament 1992. július 1-jén léptette életbe, fogadta el a Közalkalmazotti Törvényt, mely arról rendelkezik, hogy a pedagógusokat B, C, D, E és F kategóriába kell besorolni vég­zettségük, illetve az általuk végzett munka alapján. A leg­több problémát az F kategória okozta. A törvény értelmében ide azok kerülhettek, akiknek minimum 6 év munkaviszo­nyuk, egyetemi vagy főiskolai végzettségük és legalább 2, az illető munkakörével összefüg­gésbe hozható (ez a passzus vál­tozott később!) diplomája van, valamint munkájukat tartósan magas színvonalon végzik. Te­hát az is ide tartozott, aki mond­juk matematika-fizika szakot végzett a főiskolán, és az egyik szakot utána egyetemen is elvé­gezte. Ez egyben azt is jelen­tette, hogy előnyben részesítet­ték a tanárképzőt levelező egye­temi szakkal kiegészítve a pri- mér, 2 vagy 3 szakos egyetemi diplomával szemben. Tehát igazságtalan volt az egyetemet végzettekkel erkölcsileg, és anyagilag is, hiszen az E és az F kategória között 8000 forint fi­zetésbeli differencia van.-Nálunk 37 oktatónak van két vagy több diplomája. Az is tény, hogy minden iskolában van egy kialakult értékrend, amely alapvetően független a diplomákban merhető végzett­ségtől. Mi 4 tanárt javasoltunk munkájuk alapján az F-be, a kö­telezően idetartozók mellett, és ezt az iskolát működtető városi önkormányzat közgyűlése jóvá is hagyta. Akkor erre még volt mód. Idővel rájöttek, hogy túl sok F-kategóriás tanár lenne or­szágosan, s az ő finanszírozá­sukhoz nem volt meg a szüksé­ges 70 milliárd forint. így szüle­tett 1993. november 30-án a törvénymódosítás, amely már úgy szól, hogy az F-be való be­sorolás alapja a munkakör betöl­téséhez szükséges két vagy több diploma. Ez azt jelenti, hogy a középiskolákban csak az egye­temi végzettség számít, a tanár­képző diplomát nem lehet figye­lembe venni. Ha például nálunk valaki műszaki mérnök, és emellé szerezte meg a tanári ok­levelet, csak ez utóbbi számít A gyásznak lehetnek köny- nyei és hangja a sóhajtól a jaj­gatásig, nyögésig. A zokogás mindkettőt magába foglalja: a felcsukló sírást és a kendőbe csorduló könnyeket. A híradók tele vannak há­borúk, szerencsétlenségek ja­jával, mégis megdöbbentett az észak koreai diktátor halála­kor látott általános zokogás. Egyetlen embert gyászoltak sokan. A háborús veszteségek sző­kébb kört, rokont, családot, barátot érintenek, egy nagy vezető halála egész országát. A távoli világból látható lát­ványosan kimutatott gyász a mélyen beágyazott érzésekről tanúskodik, amelyet a diktáto­rok kultusza éget a lelkekbe. Évtizedek kellenek hozzá, így Kim ír Szén 65 éves „uralkodása”. A hosszú zokogó sorok, nők, férfiak, gyerekek gyásza az idomított lélek lehet, hogy őszinte érzelmét mutatja az elveszett vezér, atya fennkölt (egyetlenként), és az illetőt F-ből vissza kell minősíteni E-be (ha egyetemet végzett) vagy éppen D-be (ha főiskolát végzett).-Az említett 37 pedagógus­ból 21-et kellett visszasorol­nunk, s most már - fedezet híján - az önkormányzat sem tartott meg senkit az F-ben pusztán jó munkája alapján. A 21 vissza­sorolt tanár között vannak kie­melkedő munkát végző és telje­sítményt nyújtó vezető tanárok, szaktanácsadó, akik szakterüle­tük legjobbjai. A jó munkát végzők visszasorolása E kate­góriába ismét felborította a kia­lakult értékrendet. Hiába java­soltuk őket jó munkájuk alapján kiemelt kategóriába, a közgyű­lés a mai napig sem hagyta jóvá javaslatunkat. Mindezek tete­jébe az történt, hogy a már elfo­gadott törvénymódosítás csak 1993. december 23-án jelent meg a Magyar Közlönyben, miközben december 17-én megkezdődött a téli szünet. El lehet képzelni, hogy az esz­tendő utolsó napjaiban milyen lóhalálában próbáltuk értel­mezni a törvényt, és újból elvé­gezni a besorolásokat, hiszen mindezt december 31-ig el kel­lett intézni. De semmiképp nem tudtuk az érintett tanárokkal a visszasorolást 1993-ban kö­zölni, hiszen - mondom - szü­net volt, s akadt, akit el sem le­hetett érni, mert mondjuk sítá­borban volt.- Végül is a 21 visszaminősí­tett kolléga közül 14 a Munkaü­gyi Bírósághoz fordult. A bíró­ság első fokon azonban az ösz- szes visszasorolást helyben hagyta, mert törvény szerint jár­személye iránt. Tekinthetjük túlzottnak és a diktatúra szok­ványos külsőségei folytatásá­nak, de látnunk és éreznünk kell, hogy az egyetlen emberi fajnak nagyon különböző vál­tozatai vannak. Rangsorolásnak nincs ér­telme, de a különbséggel szá­molni kell. Egyrészt az „em­beri anyaggal”, amely tűrte, megszokta, talán meg is sze­rette a diktatúrát, atyai szi­gort, homlokráncolást, néha mosolyt és megnyugtatónak érezte, ha felfelé nézhet, s ez most hiányzik. A hiány fájdalmas érzést és a bizonytalanság félelmét hagyta maga után. Az annyira egyforma, mégis annyira kü­lönböző emberi lélektől és az őt körülvevő körülményektől függ, hogy egy ember vagy korszak kérges hegként vagy a sokszínű múltba harmoniku­san beolvadó emlékként ma­rad meg egyénnek és közös­ségnek. K. T. A, tunk el. A pereskedők abban té­vedtek, hogy egy törvény nem lehet visszamenőleges hatályú, márpedig lehet! Azért is folyt a harc, hogy mivel csak 1994 ja­nuárjában kapták kézhez az új besorolásról szóló értesítést (az oktatás 1994. január 3-án kez­dődött), erre az évre - bár azt tudomásul kell venniük, hogy az F kategóriából végérvénye­sen kikerültek - az F-eseket il­lető bért kapják. Lehet, hogy ezt az érvelést itt Baranyában elfo­gadja majd a bíróság másodfo­kon (az önkormányzat csak má­sodfokú döntést fogad el!), de én tudok arról, hogy Miskolcon például a Munkaügyi Bíróság a késedelmes kézbesítést másként értelmezte, és a kereseteket el­utasította. És még az is lehet, hogy ha Baranyában megítélik számukra a F-es bért, ám az ön- kormányzatnak nem lesz miből kifizetnie!- Mindezt lezárva, azt hi­szem - és ezt igazgatóként most már hosszú hónapok óta szomo­rúan látom -, a törvénynek és annak módosításának az volt a legnagyobb hátulütője, hogy a tantestületek fölbolydult méh­kasra hasonlítanak, a tanárok nem a munkájukra koncentrál­nak. Több száz millió forint megy el perekre (országos 20-30 ezer perről van szó), lé­nyegében mindenféle eredmény nélkül. Arról nem is beszélve, kontraszelekciós helyzet alakul ki lassacskán, mert a tanár - és ez teljesen természetes - oda fog menni tanítani, ahol F kate­góriába kerülhet, akár azon az áron is, hogy ott hagyja azt az iskolát, ahol szükség van rá. M.K. Amikor I. Miksa császár fél évezrede parancsot adott egy bécsi fiúkórus megalakítására, aligha gondolta volna bárki is, hogy ezek a kisfiúk nemcsak magát a császári felséget élik túl, de a trónt és az öröknek hitt birodalmat is. Most már kétség sem férhet ahhoz, hogy a világ­hírű bécsi Sängerknaben, amely a 15. század utolsó évtizedében már eljutott az első nyilvános fellépésekig, 500 évvel később is magabiztosan ünnepelhet. A halhatatlan kisfiúk együt­tesét természetesen nem hívták mindig így, de tevékenysége - háborúk és egyéb zavaró ténye­zők ellenére - lényegében fo­lyamatos. A társulat énekelt az Áugsburgi Birodalmi Gyűlésen (1548!), Mária Terézia csá­szárné esküvőjén, a napóleoni háborúk után Európát újra fel­osztó híres bécsi kongresszuson (1815) - és (hagyományosan) az Osztrák Köztársaság nemzeti ünnepein. Munkájában olyan Sokan csak felröppentett pletykának gondolták, hogy Magyarországra jön Michael Jackson, a világhírű popsztár. Aztán egyszerre csak mégis be­toppant „királyi” hitvesével, Lisa-Marie Presley-Jacksonnal, a legendás Elvis Presley lányá­val együtt. Attól a pillanattól kezdve, hogy fehér magánrepü­lőgépük pénteken este landolt Ferihegyen, kormányfőnek ki­járó, vagy talán még azt is meg­haladó biztonsági intézkedések óvták a Jackson párt. Persze nem kis pénzükbe került ez a biztonság. Állítólag 2,7 millió dollárba! Az újságírók és fotóriporte­rek számára rémálom volt ez a hétvége. Órákig álldogáltak a tűző napon, egy-egy helyszínen a legújabb videó klipjét nálunk forgató sztárra várva. Ám sok­szor hiába... Amikor a „Heal the World” alapítvány nevében az egyik kórháznál jelezték jö­vetelüket, kiderült, előbb egy másik gyermekintézménybe visznek ajándékokat. A titkoló­dzás, a „fejetlenség” sokak sze­rint a pop-protokoll része. E szakma nagyjai már csak így csinálják? Városrészeket zárt le a rendőrség hol itt, hol ott. S persze Jackson mindig másutt jelent meg, mint ahol éppen a „bennfentesek” várták. Ä ra­jongók eszén persze nem lehe­tett túljárni. Éjszaka is ott fe­küdtek a Kempinski Szálló „lá­bainál”. A szemfülesebbje óriások vettek részt, mint Franz Schubert, Joseph Haydn és Kari Zeller. Többször jártak Ma­gyarországon és ,a kórusnak szinte mindig volt magyar gye­rek-tagja. Nem kisebb nagyság, mint Erzsébet királyné (Sissy), Ferenc József hitvese írta be emlékkönyvükbe egy budai sze­replésük alkalmával, hogy „szinte megalakulásuk óta a magyarok kedvencei is.” A kórus fantasztikus jubile­uma előtt élőbb, mint valaha volt. Évente átlag háromszáz (!) alkalommal lép színpadra és ebből, ugyancsak átlagban szá­mítva, legalább évi hatvan nap a külföldi turné. A Wiener Sängerknaben tag­jai gondos kiválasztás után kü­lönleges intézetben tanulnak, méghozzá nemcsak zenét, ha­nem mindent, amit csak az atomkorszak nebulójának ta­nulnia kell. Intézetükben, a bé­csi Augarten-palotában a drága számítógépek éppúgy ott van­időnként látta is a sztárt, amint ablakán kihajolva integet. Ám mások szerint ez eleve lehetet­len, mert a luxus lakosztály ab­lakai az utcáról nem is láthatók. S az is nagy kérdés, hogy kit lát­tak, ha láttak egyáltalán valakit? Mert - úgy tűnik - legalább négy Jackson tartózkodott egy­szerre Budapesten - s abból csak egy lehetett az igazi. A többiek - a híres-hírhedt altere- gók, akiknek állandó feladatuk, hogy segítsenek Jacksonnak abban, hogy távol maradhasson rajongóitól: hiszen köztudottan nem rajong éppen a közvetlen érintkezésektől idegen embe­rekkel. Bodó Gábor, a Ferenczy Eu- ropress fotóriportere péntektől vasárnapig próbálkozott len­csevégre kapni Jacksont, de mindössze két percet látta. A tö­rékeny alkatú, alacsony sztár folyton eltakarta hamu színűre sminkelt, agyon plasztikázott arcát. Újdonsült felesége hófe­hér nadrágkosztümben, alabást- rom arccal és mélybordóra rú- zsozott szájjal pompázott. Az amerikai, profi testőrök jelleg­zetes színfoltjai voltak Jackson minden egyes ,fellépésének”: sötét szemüvegük és öltönyük mellé Miki Egeres nyakkendő dukált. A rumli óriási. Michael, azaz Jacko pedig közben fel­szabadította Kelet-Európát. Le­galábbis erről szól az új dal, a most forgatott videó klip. Németh Zsuzsa nak, mint a drága hangszerek és az oktatást szolgáló költséges audiovizuális berendezések. Nem meglepő, hogy ilyen követelmények mellett a gyere­kek munkanapja reggel hét óra­kor kezdődik és jóval később fe­jeződik be, mint kortársaiké egyéb tanintézeteiben. Nem csak a felnőttek, hanem a gye­rekek esetében is jogos a néha elhangzó kérdés: mit kapnak a vitathatatlan plusz-munkáért cserébe? Pénzt, legalábbis a ke­zükbe nem. Viszont a koncert - és lemezbevételek tetemes hasznából fedezik különleges oktatásuk költségeit, s ez persze önmagában sem kevés. De az igazi jutalom a „nevekre nem lebontott” világhír: aki a Wie­ner Sängerknaben tagja volt, bármely területen könnyebben helyezkedhet el. Tudják róluk, hogy nem csak énekelni tanítják meg őket, de élni is. Fegyelme­zetten, igényesen a közösségért, a szépségért. Zokogás „A magyarok kedvencei” 500 éve énekelnek a bécsi kisfiúk Problémát okozott a Parlament 1992. július 1-jén életbe lépő tör­vénye, mely előírta a pedagógusok kategóriákba való besorolását

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom