Új Dunántúli Napló, 1994. augusztus (5. évfolyam, 210-239. szám)

1994-08-01 / 210. szám

1994. augusztus 1., hétfő Külpolitika aj Dunántúli napló 11 Itália botrányai A Berlusconi öcsike - balkézről Új magnószalagok a kubai rakétaválságról Hajszálnyira az atomháborútól A John F. Kennedy nevét vi­selő könyvtár által nyilvános­ságra hozott titkos Fehér Házi hangfelvételek megerősítették, hogy 1962-ben a kubai rakéta- válság idején a világ csak haj­szálnyira volt az atomháborútól. Az első ízben bemutatott hang­szalagokon Kennedy elnök és tanácsadóinak közel háromórás megbeszélése hallható. Miután a Szovjetunió gyors ütemben több rakétatámaszpontot is léte­sített Kubában, a megbeszélés résztvevői a lehetséges amerikai válaszlépéseket - így a sziget- országra mérendő közvetlen lé­gicsapás eshetőségét - mérle­gelték. A hangfelvételekből kiderül, hogy Kennedy és tanácsadói tisztában voltak azzal, hogy a legkisebb tévedés is atomhábo­Az ENSZ Ruandában Nagyon hosszú ideig fog tar­tani az ENSZ szerepvállalása Ruandában - hangsúlyozta a vi­lágszervezet főtitkára a belga rádióban. Butrosz Gáli bejelen­tette: tervei szerint napokon be­lül megtartják a segélyező or­szágok konferenciáját, amely átfogó cselekvési programot dolgoz ki és kellő nagyságú pénzügyi forrásokat szabadít fel hosszú távra is katonai, illetve humanitárius célokra Ruandá­ban. - Elő kell segíteni a fele részben külföldre kényszerült ruandaiak hazatérését, az ország újjáépítését, meg kell fékezni a terjedő kolerát - mondta Gáli. Sajnálattal állapította meg, hogy az ENSZ ugyan már két hónapja határozott ötezer fegy­veres Ruandába küldéséről, ám mostanáig a konkrét felajánlá­sok alig teszik ki a kért létszám egyötödét. Gorbacsov visszaperli szülőházát Mihail Gorbacsov, a Szovjet­unió első és egyetlen elnöke nem­csak beteg édesanyjáért, de a csa­lád szülőháza miatt is komolyan aggódik. 1991 nyarán, amikor puccsal próbálták hatalmából el­távolítani, édesanyja életében is nagy változások történtek. A tá­masz nélkül maradt Marija Pan- tyelejevna, kisebbik fia közremű­ködésével eladta gyermekei pri- volnojei szülőházát Andrej Razin orosz popcsillagnak, aki cserébe életjáradékot fizet. Gorbacsovot az esemény váratlanul érte, már megakadályozni sem tudta. Most azonban, hogy anyja Moszkvába költözött, az ex-elnök pert indított a családi tulajdon visszaszerzésé­ért. rúba sodorhatja a világot. Ken- nedyt azonban az is aggasztotta, hogy a válaszlépés elmulasztása a NATO összeomlásához ve­zethet. A felvételek 1962. október 18-án és 22-én készültek, ami­kor a válság a tetőpontján volt. Az első szalagokon Kennedy tanácsadói a katonai lépést fon­tolgatják. A rakétatámaszpon­tokról készített légifelvételeket nézegetik, és azt vitatják, mi­képpen lehetne reagálni, ha Fi­del Castro kubai elnök támadást intézne a kubai Guanta- nomo-öbölben fenntartott ame­rikai haditengerészeti támasz­pont ellen. Aztán Kennedy és tanácsadói egy Kuba elleni meglepetész- szerű támadásról vitatkoznak. Néhány an arra figyelmeztetik Alekszandr Szolzsenyicin sze­rint Oroszországnak nincsenek érdekei a Kaukázusban és Kö- zép-Azsiában. Meggyőződése, hogy Oroszországnak csak a szláv államokkal és Kazahsz­tánnal kell kapcsolatait tovább fejleszteni.- A Kaukázus és Közép- Ázsia a muzulmán világhoz tar­tozik. Ez pedig nem a mi vilá­gunk - mondta a világhírű No- bel-díjas író az orosz televízió egyes csatornáján közvetített Vzgljad című műsorban. Ka­zahsztánról úgy vélte, hogy ott a lakosság többsége orosz ere­detű, s a köztársaságban nem vert gyökeret az iszlám, így az elnököt, hogy Nyikita Hrus- csovnak, a Szovjetunió akkori vezetőjének lehetőséget kell biztosítani arra, hogy „kimás­szon” a zsákutcából, a villám­támadás azonban megfosztaná őt ettől. Kennedy ezután felteszi a kérdést, hogy milyen követ­kezményei lehetnek a kubai tá­maszpontok ellen végrehajtott támadásnak. „(amennyiben) 340 kilogrammos napalmbom­bákat alkalmazunk, feltehetelő- leg több száz szovjet állampol­gár vesztené életét” - mondja a védelmi miniszter.-A megbeszélés résztvevői közül többen figyelmeztetnek arra, hogy a kubai szovjet tá­maszpontok elleni támadás után a Szovjetunió a világ más ré­szein hajtana végre megtorló Oroszországnak feltétlenül kü­lön figyelmet kell fordítania erre a köztársaságra. Az író szerint Oroszország­nak semmi keresnivalója sincs Tádzsikisztánban, még akkor sem ha több százezer orosz nemzetiségű ember él ott. Úgy vélte, hogy nem az orosz csapa­toknak kellene védelmezni a tá- dzsik-afgán határt, mert ezzel támogatásban részesítik az egyik felet. Az Oroszország határain túl élő orosz nemzetiségű kisebb­ségek védelméről szólva kije­lentette, hogy a volt szovjet köztársaságokkal folytatott tár­gyalásokon Moszkvának politi­akciókat, és akár az Egyesült Államok ellen is közvetlen tá­madást intézhet. Az október 22-i megbeszé­lések középpontjában a vezér­kari főnökök egyesített bizott­ságának szóló utasítások áll­tak, illetve Kennedy elnöknek az a beszéde, amelyben a köz­véleményt szándékozott tájé­koztatni a válságról. Ugyanezen a napon az Egyesült Államok több száz vadászgépet vezényelt Flori­dába, és műholdon keresztül figyelte a Kubában folyó ka­tonai tevékenységet. Hat nappal később véget ért a válság, amikor Hruscsov be­leegyezett abba, hogy leszere­lik a szovjet rakétatámaszpon­tokat, és kivonják az összes támadófegyvert Kubából. kai feltételként kell kezelnie az orosz kisebbségek jogainak biz­tosítását. Szolzsenyicin szerint a Füg­getlen Államok Közössége nem túl jelentős képződmény, ha­nem füst, amibe nem érdemes kapaszkodni. Érdekes gondolatnak minősí­tette azonban Nurszultan Na­zarbajev kazah államfő javasla­tát az eurázsiai szövetség létre­hozásáról. Végül azonban visszatért sa­ját elképzeléséhez, s megismé­telte, hogy csak a szláv államok - Oroszország, Ukrajna, Fehér­oroszország - és Kazahsztán szövetségének látja értelmét. Az ügy felettébb kínos Silvio Berlusconi olasz kormányfő számára. Márciusban, négy nappal azelőtt, hogy választási győzelmet aratott, utolsó nagy televíziós beszédében szó sze­rint a következőket mondotta: „A Fininvest a saját vállalkozá­som, soha, hadd ismételjem meg ezt azzal, hogy teljes tuda­tossággal mondom, soha nem fizetett ki vesztegetési pénze­ket.” Aztán a kampány lezárult, a kormányt megalakította, s legszívesebben elfelejtette volna ezt a mondatot. A miniszterelnök öccsét, Paolo Berlusconit most ugyanis egyszeriben azzal vá­dolják, hogy nyolcvanmillió fo­rintnak megfelelő kenőpénzzel könnyítette és gyorsította meg azoknak az építkezési engedé­lyeknek a kiadását, amelyeket az úgynevezett Milánó-III pro­jekttel kapcsolatban kért. Állító­lag Bettino Craxi és köre kapta volna kézhez a pénzt: megjegy­zendő, hogy a most más ügyek­ben bíróság elé citált, de egész­ségügyi okokra hivatkozva, Tu­néziában „alámerült” exminisz­Az előbbiekhez képest „sem semmi”, hogy közben Itáliában máris az évszázad pereként em­legetik azt az aligha unalmas és rövid bírósági tárgyalássoroza­tot, amely október 19-én kez­dődik a palermói törvényszé­ken. Ott az a politikus foglal majd helyet a vádlottak padján „főmaffiozóként”, akinél erőtel­jesebben senki sem nyomta rá személyiségének bélyegét a második világháború utáni Olaszországra: a 75 esztendős Giulio Andreotti szinte minden kormánytisztséget betöltött, s hét alkalommal miniszterelnöki tisztet viselt kereszténydemok­rata, vagy e párt vezetése alatt álló koalíciós kabinetekben. A volt kormányfő meglehe­tősen higgadtan néz a tárgyalás elé, csupán annak színhelye mi­att tiltakozott. Gian Carlo Ca- selli, a nyilvánosságot ugyan­csak kedvelő vizsgálóbíró azonban ragaszkodik a palermói bunkerhez, arra hivatkozva, hogy a maffia „lakcíme” a dél-olasz városban van s ez terelnök volt annak idején Sil­vio Berlusconi házassági tanúja s első gyermekének keresztapja. A kormányfő hivatkozhatna rá, hogy nem tudott az öccsének tulajdonított korrupciós ügyle­tekről, csakhogy ezt senki nem veszi komolyan. Egészen januá­rig (a választási kampány kez­detéig) ugyanis a Fininvest fel­ügyelő bizottságában Paolo bátyja baloldalán foglalt helyet, s azt is mondják: nehéz lett volna nem tudomásul venni egy ilyen lépéséről, hiszen nem sa­ját zsebből fizetett, amikor a Milánó-III-at, a nagy elővárosi lakótelepet maga a Fininvest építtette. Italo Ghitti vizsgálóbíró is nehezen hihetőnek tartja, hogy kizárólag az öccs vesztegetett, s lehetségesnek véli Silvio Ber­lusconi tanúként való megidé- zését is, amikor október 21-én megkezdődik a Paolo ellen emelt vád tárgyalása. Ha bebi­zonyosodna, hogy a jelenlegi miniszterelnök is tudott az ügyekről, az ősz súlyos politi­kai-erkölcsi megrendülést eredményezhet Itáliában. természetessé teheti, hogy a perre ott kerüljön sor és ne Ró­mában, amint azt Andreotti sze­retné. A volt miniszterelnök vi­szont nevetségesnek mondja a maffiára történő hivatkozást, amely szerinte minden alap nél­kül próbálja meglovagolni a közhangulatot, hogy mindenki, aki 1994 előtt politikát csinált, korrupt vagy maffiózó volt. Az Andreotti-perrel kapcso­latosan többször elhangzott a politikai utódok kijelentése, hogy végre leszámolnak a „régi politikai kaszttal.” Olasz lapok viszont mind gyakrab­ban kérdezik, valóban érdeké­ben áll-e ez a maiaknak, azok után, hogy úgy tűnik, nem biz­tos, hogy a jelenlegi kor­mányfő - aki hangzatos beje­lentések ellenére sem tett egyetlen komoly lépést a vál­lalat-birodalmától való meg­szabadulásra jobb és de­mokratikusabb, mint „az anti­demokratikus, piszkos pénze­ket kasszírozó” korábbiak vol­tak. Réti Ervin Az első eset „Kellemes meglepetésnek” nevezte Simon Peresz izraeli kül­ügyminiszter Szíria megnyilatko­zását a londoni Izrael - illetve zsidóellenes merényletekkel kap­csolatban, és elégedetten nyug­tázta Damaszkusz reagálását az izraeli-jordániai csúcstalálkozóra. A jeruzsálemi rádió riporterének kérdésére Peresz Szíriái kollégája, Fárúk es-Saraa párizsi kijelenté­sét kommentálta, miszerint „egyáltalán nem örülünk az erő­szakos cselekményeknek és sza­botázsakcióknak”. Az izraeli kül­ügyminiszter tudomása szerint ez az első eset, hogy Szíriái illetékes így nyilatkozik hasonló esetben. Szolzsenyicin és felesége 20 év után újra Moszkvában egy könyvének dedikálása közben. / A Kaukázus és Közép-Azsia a muzulmán világba tartozik Szolzsenyicin az orosz érdekekről Andreotti, a maffiózó? Londoni merényletek Háttér a biztonságról Dr. Jonathan Sacks (b) főrabbi Izrael londoni nagykövetével, Moshe Ravivval a követség kertjében a július 26-i bombame­rénylet után, amelyben 15 ember sérült meg. Brit sajtóértesülések szerint több mint valószínű, hogy a brit biztonsági szervek nem voltak kellően felkészülve a keddi és szerdai merényletekre. Az Eve­ning Standard című lap tudni vélte, hogy az Intelligence Ser­vice és a brit belső elhárítás még röviddel az események előtt is olyan értékelést adott a rendőr­ségnek, hogy nem kell tartani londoni merényletektől, az érzé­keny közel-keleti fejlemények dacára sem. Bennfentesek szerint ez az ér­tékelés abból a feltételezésből táp­lálkozott, hogy a szélsőséges isz­lám szervezetek - köztük a pa­lesztin Hamász és a libanoni Hezbollah - nem akaiják kockáz­tatni nyugat-európai szervezőhá­lózatuk biztonságát. A szélsőséges iszlám szerveze­tek több mint egy éve gyülekez­nek mind nyíltabban Londonban. Felbátorodtak azon, hogy a brit hatóságok, a megfigyelésen kívül, nem tettek ellenük semmit. A brit hivatalos álláspont eddig az volt, hogy ezek a szervezetek Nagy-Britanniában még nem kö­vettek el semmit, nincs tehát jog­alap felgöngyölítésükre. Londonban utoljára a nyolcva­nas évek elején volt közel-keleti vonatkozású merénylet: fejbe lőt­ték Slomo Argov izraeli nagykö­vetet, aki mebénult. Ez a merény­let háborús okként szolgált Izrael 1982-es libanoni inváziójához. Kérdés, milyen lehetőségük van a brit hatóságoknak a bizton­ság erősítésére? Szakértők szerint példával szolgálhat, hogy 1983 nyara óta egy egész londoni vá­rosrészt, a Cityt, útakadályok vesznek körül. A világ egyik legfontosabb pénzügyi központ­jába csak nyolc útvonalon lehet behajtani, és ott a belépőpontokon állandóan rendőrök figyelik a for­galmat. Az egész városrészt min­denütt tévékamerák pásztázzák, rendőrautók cirkálnak fel-alá. A City-ben az utcán parkolni azelőtt sem igen lehetett, tavaly óta pedig még annyira sem lehet. Mindez azután kezdődött, hogy az IRA észak-írországi terrorszervezet 1982. áprilisban, majd 1983. ápri­lisban kétszer is felbolygatta a Cityt egy autóba rejtett pokolgép­pel. Kétségtelen, hogy a Cityben az autóforgalom a negyedére csök­kent, kisebb a zaj és szívhatott) a levegő, de a biztonságérzet csak addig fog tartani, amíg elszántabb terroristák próbára nem teszik a rendszert. Bárki meggyőződhet róla: a Citybe merészkedő gépko­csikat a rendőrök rezzenéstelen arccal beengedik, hébe-hóba állí­tanak csak meg egy-egy furgont, vagy régebbi évjáratú, rozzantnak látszó autót. Van olyan parkoló­ház, amelyben megkérdezik az embert, hová megy és mit akar a Cityben és mikor jön vissza - a választ azonban nem ellenőrzik -, de például az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) és a mindig zsúfolt Liverpool pálya­udvar tőszomszédságában lévő szabadtéri parkoló egy szál fegy­vertelen őre még csak nem is kér­dezősködik. Lehet, hogy a brit tit­kosszolgálatok képesek előre megtudni, mikor közeledik majd a legközelebbi pokolgépes autó a City felé, de ha nem tudják meg, akkor az be is fog hajtani. Az az utca, amely a londoni Kensington kerületben otthont ad a kedden félig lerombolt izraeli nagykövetségnek, valamint több brit kormányrezidenciának és külképviseleteknek, köztük az orosznak és a szlováknak, már évek óta le van zárva a forgalom elől. Az utca két végén sorompó van, az utcában mindig járkálnak rendőrök, cirkálnak rendőrautók. Ennek dacára gyakorlatilag bárki behajthat, és bent szabadon par­kolhat. Elég valamilyen igazol­ványt felmutatni a fegyvertelen sorompóőmek - ha nem angol nyelvű az irat, lehet akár villa­mosbérlet is -, azután kemény hangon közölni kell vele, hogy - mondjuk - „találkozóm van az orosz nagykövettel” és azzal a so­rompó máris megnyílik. Az őr bi­zonyára betelefonálhatna - mond­juk - az orosz nagykövetségre, visszaigazoltatni az autós szemé­lyazonosságát, de ezt nem teszi. Áz utcán sétáló rendőrök is fel-feltesznek kérdéseket az autó­val, vagy gyalog érkezőknek, de ők sem ellenőrzik a választ. Meglehet, mindez abból a de­mokratikusan régivágású brit joghagyományból származik, hogy mindenldt ártatlannak kell tekinteni, míg bűnösségét bíróság meg nem állapítja. Csakhogy így a terroristák mindig egy lépéssel a rendőrség - és a bíróság - előtt járnak majd. Mészáros György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom