Új Dunántúli Napló, 1994. július (5. évfolyam, 179-209. szám)
1994-07-06 / 184. szám
1994. július 6., szerda A mai nap uj Dunámon napló 3 Dr. Wekler Ferenc felszólalása a Parlamentben LehetLe egy polgármester képviselő? Akit a mozdony füstje már nem csapott meg A vasutasnapon a vonatnak is ragyognia kell Fotó: Müller A napokban tárgyalja a Parlament a polgármesteri és országgyűlési képviselői tisztség összeférhetetlenségének megszüntetését célzó törvény- javaslatot. Az alábbiakban dr. Wekler Ferenc (SZDSZ) képviselő hozzászólását (terjedelmi korlátok miatt rövidített változatban) közöljük.-Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A vita egy korábbi szakaszában már jelentkeztem hozzászólásra, de akkor elálltam ettől, mert a harmadik, negyedik felszólalás után úgy ítéltem meg, hogy újat nem tudunk egymásnak mondani. Ami érvként és ellenérvként elhangzott ebben a vitában, azt részben ’90-ben már egy hónapon keresztül végigvitattuk; részben úgy ítélem meg, hogy az érvek ismétlik magukat. * Álláspontom ma sem változott, annak ellenére sem, hogy figyelemmel végighallgattam az ellenérveket, amelyek azt sorolják, hogy miért ne legyenek polgármesterek a Magyar Országgyűlés tagjai. Én nem arról beszélek, amiről Torgyán József az elején beszélt, hogy az országgyűlési képviselők legyenek polgármesterek, hanem arról beszélek, hogy polgármesterek legyenek Országgyűlés tagjai. Azt gondolom, sehol a világon nem áll meg az az érv, hogy ez a két tisztség összeférhetetlen, mert semmilyen leírt, alkotmányos törvényszöveg nem garantálja, biztosítja - Magyarországon és másutt sem - azt, hogy ez összeférhetetlen legyen. Én más példákat ismerek, és emlékszem arra, hogy ’90-ben, éppen ennek a vitának a során utazott Franciaországba az önkormányzati bizottság akkori delegációja, amelynek én nem voltam tagja, mert egy, a Ház elnökével folytatott emlékezetes vita kapcsán kimaradtam ebből az utazásból. De arra is határozottan emlékszem, hogy azok az MDF-es és kormánypárti képviselők, akik akkor Franciaországba utaztak, visszatérve megváltoztatták a korábbi véleményüket, és az önkormányzati bizottságban már akkor támogatást kapott az a javaslat, hogy társadalmi megbízatású polgármesterek lehessenek országgyűlési képviselők. Ott ugyanis a gyakorlatban tapasztalták azt, hogy a legnagyobb politikusok is a települési polgármesterek köréből kerülnek ki; Giscard D’Esta- ing-re és másokra gondolok. De mondhatnám a német példát is, ahöl a mai1 Bundestag önkormányzati vagy belügyi bizottságának elnöke szintén települési polgármester, és sorolhatnám azokat a politikusokat, akik az önkormányzatokból kerültek ki. Ezeket a példákat azért mondom, mert azt gondolom, hogy a politizálást valahol meg kell tanulni. Valahol el kell indulni, senki sem születik úgy, hogy politikus lesz. Azt gondolom, ezt nem tanítják az iskolában, és véleményem szerint ennek a „nagy politikának” - ha úgy tetszik - az alapiskolája a települési politika. Ott helyben, a faluban, a városban, esetleg a megyében lehet megtanulni azokat az alaplépéseket, amelyek arról szólnak, hogy hogyan kell kommunikálni a társadalommal, amelyek arról szólnak, hogy milyen a közigazgatási rendszer működése, amelyek tárgyalástechnikákat ismertetnek meg az emberekkel, amelyek azt mutatják meg, hogy hogyan lehet konfliktushelyzeteket tárgyalásos módon rendezni, hogyan lehet nézeteltéréseket kompromisszumokkal összhangba hozni, és sorolhatnám mindazokat a példákat, azt az ismeretanyagot, amit ezekben a városokban, falvakban meg lehet tanulni. És nem értem, hogy azok az emberek, akik ezt megtanulták az elmúlt négy évben, miért ne kamatoztathatnák ezt az ország irányításában, itt, a Magyar Országgyűlésben, a parlament padsoraiban ülve, miért ne hozhatnák be azokat az ismereteket, amiket megtanultak az elmúlt négy évben?! Egy másik érv, ami szintén - azt gondolom - amellett szól, hogy polgármesterek lehessenek országgyűlési képviselők. Az elmúlt négy évben számtalanszor tapasztaltuk azt, hogy az országgyűlés és a kormányzat olyan törvényeket, rendeleteket alkotott, amelyek sértették a települési érdekeket, sértették az önkormányzatok érdekeit. Azok a döntések, amelyeket az elmúlt években itt hoztunk, sértették ezeknek a települések a fejlődését, például a közalkalmazotti bértábla bevezetése egy csomó települést lehetetlen helyzetbe hozott, és a mostani kormánynak lesz a feladata, hogy valahogy megoldást találjon ebben a kérdésben. A harmadik érvem amellett, hogy a polgármesterek legyenek itt a testületben. Azt gondolom, világos mindannyiunk számára, hogy Magyarországon egy egykamarás parlament működik, és nincs realitásuk a közeljövőben azoknak az elképzeléseknek, amelyek arról beszélnek, hogy legyen két kamara azért, mert két ilyen tárgyalóhelyiség van ebben a Parlamentben, és elférne még egy kamara. Ha kétkamarás lenne a rendszer, azt gondolom, hogy logikusak lennének azok az érvek, amelyek a korporációkat, a szövetségeket, az egyéb érdek- védelmi szövetségeket arra ösztönöznék, hogy az egyik kamarában vegyenek részt, a másik kamarában pedig a politikai pártok és más politikai döntéshozók jelenjenek meg. Miután ez nincsen, és ebben az egy országgyűlésben kell minden érdeknek megjelennie, nem tudom, hogy miért épp az önkormányzati érdekeket kellene innen kiszorítani, amikor itt vannak a szak- szervezetek, itt vannak az ügyvédek, itt vannak az orvosok, itt vannak a pedagógusok, és nem tudom én ... Most csak erdészek vannak, de az is fontos, hogy ők is itt legyenek. * Egyszerűen nem értem, hogy miért éppen az önkormányzatokat és azok első számú képviselőit kell kiszorítani ebből az országgyűlésből, az ő számukra kell lehetetlenné tenni azt, hogy a saját területük érdekét megjelenítsék, és uram bocsá’ lobbizzanak - jó értelemben vett módon lobbizzanak a mellett, hogy az önkormányzati rendszer - amely az elmúlt négy évben bizonyította az életképességét - működhessen, és jól működhessen annak érdekében, hogy mindannyian, állampolgárok, a településeinken jobban éljenek. Az én személyes példám - persze nyilvánvalóan nem szabad erre hivatkozni: én négy éve testületi tag vagyok a saját falumban. Az ellenérvek között még egy, nagyon hangsúlyosan megjelenő érv volt, hogy egész ember kell a polgármesterség és az országgyűlési képviselőség ellátására. Azt gondolom, hogy ember és ember között van különbség. Van olyan ember, aki egész emberként sem tudja ellátni egyiket sem,.. (derültség)..., és van olyan ember - azt gondolom -, amelyik mind a kettőt el tudja látni, és mellette esetleg még harmadik vagy negyedik feladatot is képes ellátni. Ez sok mindentől függ. Függ attól, hogy a település milyen messze van Budapesttől. Természetesen igaz az, amit Torgyán úr elmondott: egy több száz kilométer távolságra lévő megyének, vagy megyei nagyvárosnak a polgármestere nyilván nehezebben fogja ellátni ezt a feladatot, mint egy Pest melletti kistelepülés polgármestere. * Azt gondolom, az is igaz, attól is sok minden függ, hogy milyen munkatársak segítik az illetőt, milyen testület áll az illető mögött: hogy a testület akadályozni akarja-e a képviselői tevékenységének ellátásában, vagy segíteni akarja a képviselői tevékenységének ellátásában az adott polgármestert. Itt jött be egy szempont - ami új szempont volt és megfontolandó szempont - a Kónya úr által elmondottakban: a polgár- mesterek végkielégítésének a kérdése. Én jogosnak ítélem azt, amit ő mondott. Nem lenne túlságosan etikus magatartás az, hogy a polgármesterek most - a polgármesteri fizetés mellett és a polgármesteri funkció mellett - elvállalják az országgyűlési képviselőséggel járó teendőket is, és esetleg indulva, de veszítve a következő önkormányzati választásokon, felveszik a végkielégítést is és az ország- gyűlési tiszteletdíjat is. Én azt gondolom, ezt az ügyet kezelni kell, és én azt gondolom, ezt kezelni lehet. Az önkormányzati törvény módosítására is sor fog kerülni a nyáron, és én személyesen vállalom: módosító indítványt fogok benyújtani annak érdekében, hogy az az országgyűlési képviselő, aki jelenleg polgármester, de nem választják újra polgár- mesternek, ne kaphasson végkielégítést, mert itt, ebben az országgyűlésben fizetést kap, ha folytatja tevékenységét. Ez egészen egyszerűen kezelhető probléma, és ezért ezt az ügyet nem érdemes lesöpörni az asztal alá. Összefoglalásul: én azt gondolom - és egyetértek Vastagh Pállal abban, amit jó két órával ezelőtt elmondott -, hogy ez az ügy egy politikai ügy, ugyanolyan politikai ügy, mint volt ’90-ben. Érdek - politikai és a politikában fontos szerepet játszó pártoknak az érdeke az -, hogy most kevesebb vagy több ember legyen itt egy adott párt színeiben a parlamentben, vagy esetleg a frakciójukban nem ülvén polgármesterek, mások az érdekek, mint ott, ahol több polgármester ül. Nem érdemes ezt jogi síkra terelni, és hajuknál fogva előrerángatott jogi érveket keresni annak kimondására, hogy vannak különböző érdekek. Ezek az érdekek ’90-ben az akkori többség szempontjából lettek eldöntve. Négy év eltelt az elmúlt időszakban, egy új parlamenti felállás van, és én nem hiszem, hogy a jogbiztonságot veszélyeztetné, ha egy törvényt módosítanunk az új helyzetnek megfelelően. Pár nap múlva, július nyolca- dikán rendezik meg, mint minden évben az országos vasutas napot. Ebből az alkalomból beszélgettünk Varga Ferenccel, aki 1980 óta áll a MÁV alkalmazásában, egy V-43-as villanymozdonyt vezet 1987 óta. Varga Ferenc 1980-ban véletlenül került a vasúthoz. Eredeti, tanult szakmája mezőgazdasági nehézgépkezelő. A nem megfelelő munkahelyi körülmények miatt határozott úgy 1980-ban, hogy állást változtat. Dombóváron lakik, ott jelentkezett mozdonyvezetőnek. Jelenleg is az ottani vontatási főnökség alkalmazásában áll. Itt jobbak a körülmények, és minden nap történik valami érdekes. Egy két és féléves tanfolyamon kellett részt vennie, ami elméleti és gyakorlati oktatásból állt. Diesel mozdonyon tanult és most, mióta lehozták az elsőt, villanymozdonyon utazik, Pécs- Budapest, Pécs-Sárbogárd és Somogyszob-Budapest vasútvonalon.- A két világháború között a vasútnak, mint általában a vasutasoknak is, nagy tekintélye volt, fontos szerepet töltött be az akkori életben. Azóta persze sok minden megváltozott, ma Nem tudnak napirendre térni a Pécs környéki kiskerttulajdonosok a közelmúltban végrehajtott, repülőgépes permetezések okozta károk felett. Jelezték a telefonbejelentések. Mint arról hírt adtunk, június 24-25-én a gyódi kiskerteket tévedésből úgy megszórták vegyszerrel, hogy a növényeket vörös kiütés, pettyesedés tette tönkre. A legtöbb panaszt a Háromszög-dűlőből kaptuk. Sokan az újsághírből értesültek, hogy mi okozta a „növénybetegséget”. Akik a leszedett málnából, eperből, meggyből fogyasztottak, azok hasmenésre, hányingerre panaszkodtak. Keserű Istvánná és szomszédai nem kaptak megnyugtató választ a kártérítésre a görcsö- nyi tsz.-tői. Biztosítva nincsenek a kertek, így nem tudják, ki fog nekik fizetni a kárért? Közben jelezték a károkat és egészségügyi gondokat Gyód- ról, Keszűből, Kökényből, sőt a Pécs-Kertváros melletti kertekből is. Kovács Lajos a Keszűi út menti kertjében észlelte a kárt. Szentgyörgyvári Károly növényei is megsínylették a permetezést, Felesége és fia egészségügyi panaszokkal küszködött. Kökényi kertjükben Csirke Dezsőik a présházba menekültek a szélben a vegyszer elől. már ez a tekintély egy kicsit megkopott. Szerintem még most is egy biztos munkahely, és az is marad, függetlenül a további fejlődéstől. Az emberek mindig fognak utazni, és a postának is szüksége van ránk a szállításnál. A fizetésről sem lehet azt mondani, hogy rossz.- Az a mozdony, amin most is utazni fogok, 1968-as kiadású. Ez még nem számít öregnek. Elképzelhető, hogy még tíz évig is lehet vele utazni.- Az öreg vasutasok még ma is azt mondják, hogy az az igazi mozdonyvezető az, aki még a Region nevű érlelőszert szórtak szét. A görcsönyi tsz.-től megtudtuk, hogy rajtuk kívül a reménypusztai és a szalántai tsz. is permeteztetett. A görcsö- nyiek csak Gyódon és Regényén végeztettek érlelő „kezelést”. A főagronómus szerint: - ezt a permetezést be sem kellett jelenteni, mert nem méreg. A kárt szenvedett gazdáknak más a véleményük. A szalántai tsz.-től Sztivics Tivadar arról tájékoztatott, hogy ők gombaölőszerrel permeteztek két héttel korábban, de csak Szalánta mellett, a borsóföldeken. A reménypusztai tsz. agronómusa, Rosenberger András szerint június 27-én szélcsendben Finale nevű szert permeteztek a reptér környékén. A Laufer-csárdánál a kiskertek védelme miatt kihagytak egy sávot. Region nevű szer okozhat ilyen tüneteket, vélik a szakemberek, de hozzáteszik, hogy az emberre nem veszélyes. Ennek ellent mondanak az egészség- ügyi panaszok. Persze, bármit permeteznek, egyik sem gyógyszer. Hasmenéssel, hányingerrel jobb, ha orvoshoz mennek. Mint azt dr. Meláth Ferenc, az ÁNTSZ főorvosa közölte, bejelentést nem kaptak, de a hír hallatára kapcsolatba lépnek az orvosokkal. Növényvédőszerek gőzösön is utazott. A vasutasnapot mindig ilyenkor rendezik meg. Régen, még egy pár éve is ez a nap nagy ünnep volt. A pécsi Megyeri úti vasutas-bérház- ban rendeztek programokat minden évben ezen a napon a vasutasoknak és gyermekeiknek. Az állatkertből hoztak le vadállatokat, lehetett pónilova- kon lovagolni, a gyerekeknek különböző versenyeket szerveztek kisebb nyereményekkel. Azt nem tudom, hogy most szerveznek-e ilyent, vagy valami hasonlót - tudtuk meg Varga Ferenctől. alkalmazása után be kell tartani az egészségügyi várakozási időt. Évtizedes probléma ez a mezőgazdasági gazdálkodó szervezeteknél. A Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás sem kapott a hír közzétételéig bejelentést, ám azután szinte szünet nélkül kapták a telefonértesítéseket. Véleményük szerint nem kell bejelenteni az emberre nem veszélyes szerek alkalmazását. A vizsgálatot mindenesetre szükségesnek tartják. Azért egy alapvető kérdés megválaszolatlan maradt. Vajon, miért nem teszik közzé hirdetményként vagy az újságokban légi permetezések idejét, a vegyszer nevét és a várakozási időt? Ennyit joguk van az embereknek tudni, bár a kár megelőzésére mégsem takarhatják le a kerteket. A tény akkor is tény marad, mert megtörtént. A káresetek megtekinthetők, felmérhetők, a kárt pedig meg kell téríteni. Az egyik oldalon szigorították a vegyszeralkalmazást, másik oldalon a veszély jelentőségét csökkentették. Érthetetlen, hogy miért nem kell előre bejelenteni, közhírré tétetni egy repülőgépes permetezést. Erre a gyódi „méregeső” szolgáljon tanulságul. Rozvány Gy. Immánuel és Emmanuele Képernyő előtt Immanuel Kant a kcjpacjpn. El, el, el a königsbergi magányból. Vissza a doh szagot árasztó könyvek világából egy ragyogóbb, tüzesebb, bujább - egy húsmeleg éjszakába. Pokolba a vágytalanokkal - vagy a mennyországba? A kérdés az örök buddha titka marad. Míg aki az idők mélyéből szólította és idézte Kantot - népszerű zenész-énekes. A népszerű zenész-énekes a női test szépségét, erotikáját is dicsérte a filozófus örökbecsű szavaival. Mert hogy egy rejtélyes, vallo- másos pillanatban - mikor az óriási, fehér fotel fölött az óriási piros száj csücsöríteni kezdett, és a fotel már óriási fehér combokként ölelte volna át a benne ülő népszerű zenész-énekest, hogy halálra szprítsa - fölröppent az idézet. És az idézet töredékei - „Szép, ami érdek nélkül tetszik”, s így tovább - ott kóvályogtak az illatos, fiatal testekről lehulló melltartók, lexikonok tudását szégyenítő tomporok és az elkábult közönség sorai között. Egy húsmeleg éjszakába zuhanó kul túrlény utolsó üzeneteként. A mmmMámor című erotikus show műsorvezetője nem is kívánhatott többet a szellem ezen orgiasztikus, másfelől kéjig eljutó pillanatában. Tapsra is ragadtatta magát, kérve a gondolkodás kalandjára fölaj- zott közönséget, hogy kövessék őt. Jut egy kicsi a tapsból a derék Immánuelnek is. Még az Istenek sem hihetik, hogy a visz- szajutás transzcendens vágya az ősegyhez, és a másik nemhez való eljutás pusztán a test, az ösztönök parancsa, majd afféle kulimunka lenne. És egy Kant-idézet maga is a csúcsra való feljutás öröme lehet; ilyetén váratlan öröm bekövetkezése, a gondolkodás verejték- cseppjei után megengedhető, sőt jogos a lazítás. Jöhetnek a könnyedebb, a levezetőbb pillanatok; az aszkézissal kicsikart örömre a feloldódás: a telt, mezítelen fenekek ricálása egy hajón, Immanuel Kant ontológiájához képest valamelyest közönségesebb életigenléssel, jöhetett a kozmikusán nagy dudák szemléje, míg a hajón máskor csak rosszkedvű miniszteri biztosokat látni, akik a csúcsrajára- tás előnyeiről és hátrányairól vitáznak az élet örömtelenebb perceiben, szemükkel nem a nők, hanem szigorúan a Duna-meder kiszáradt fenekét és a szlovák-magyar határt mustrálva, a dolgok robotos, köznapi menete szerint. Ki ne tudná, ez az a végső kimerültséget előző pillanat is, amikor elveszítjük erőtartalékainkat, a pikantéria pornográfiába, a lelkes a lelketlenbe fordul, amikor utolsó reménytelen kisérletünket tesszük a kisebbik szobából leskelődő kamaszfiaink ágybaparancsolására; hogy másnap próbáljunk valamit el- habogni nekik a szeretetről, a szerelemről; az illúziókat hol gyáván, hol bátran porciózva - attól függően, hogy csalódottak vagy szerelmesek vagyunk; hacsak nem döntünk jó előre úgy - önmentő lelki restség - hogy ez úgysem a szavak dolga, a még érvényesnek hittek pedig a századvégre érvénytelenné váltak. Másnap vasárnap van, elballagunk a kocsmába is, a haver elmondja, az egész Magyar Televízióba ez az egyetlen áttörés a demokrácia óta; de ő is a fiával küszködik; „Én már nem tudok igazán hozzászokni a műsorhoz, mintha öreg lennék, a fiamnak meg mondom, neked korai még.” Bóka Róbert „Méregeső” Pécs környékén Be sem kell jelenteni a repülőgépes permetezéseket?
