Új Dunántúli Napló, 1994. július (5. évfolyam, 179-209. szám)

1994-07-05 / 183. szám

8 üj Dunántúli napló Magazin 1994. július 5., kedd Korrupt hivatalnokok Az orosz hivatalnokok kor- ruptsága mind jobban nyugtala­nítja az orosz elhárító szolgála­tot. Szergej Sztyepasin, a ké­melhárítás főnöke a nahodkai halfeldolgozó üzem 300 millió rubelért történt eladása kapcsán kijelentette, hogy az orosz ál­lam tulajdonának nevetséges összegért történő elkótyavetyé­lése az utolsó csepp volt a po­hárban. A megfelelő törvény hiányában azonban nem tudják felelősségre vonni a szemmel láthatóan tisztességtelen körül­mények között létrejött szerző­dés aláíróit. Sztyepasin el­mondta, hogy információk szi­várognak ki az elhárító szolgá­lat köreiből is. Nyugtalanságra ad okot az is, hogy egyes orszá­gok felderítő szolgálata mind több kísérletet tesz az orosz atomfizikusok és atomtechno­lógiai szakértők beszervezésére. Gyalogos tiltakozás Különös módját választotta nemtetszése kinyilvánításának az a thaiföldi közalkalmazott, akit az ország másik részére he­lyeztek át. Úgy határozott, hogy gyalog teszi meg az új munka­helyhez vezető ötszáz kilométe­res távolságot. Monton Csatiszuvan - akit nemes egyszerűséggel csak Rambóként emleget a helyi sajtó - hétfőn éjszaka vágott neki a Phuket szigetéről Thai­föld legdélibb csücskébe, Patta- niba vezető útnak.- Becsületes ember vagyok, aki mindig megmondja a véle­ményét. A feletteseim zsarnoki módon bántak velem, ezért til­takozásul gyalog megyek új he­lyemre, Pattaniba - nyilatkozta a megbántott ember. Monton ellen vezető tarto­mányi belügyminisztériumi tisztviselőként 25 rendbeli hiva­tali kötelességmulasztás miatt folyt vizsgálat. Az ügyek több­ségénél az engedelmesség meg­tagadása szerepelt vádpontként - írta a Reuter hírügynökség. Erkölcsrazzia Nápolyban Az olasz költségvetési és ter­vezési minisztérium a héten fel­kérte a nápolyi hatóságokat, hogy tiltsák ki a prostituáltakat abból a városnegyedből, ahol július 8 és 10 közt csúcsértekez­letet tart a hét gazdasági nagy­hatalom, de különösen a vas­útállomás környékéről. Antonio Parlato minisztéri­umi államtitkár levélben fordult ez ügyben a nápolyi prefektúrá- hoz és a polgármesteri hivatal­hoz. A levél többek közt hangsú­lyozza, hogy „a kérdéses körzet, amelyben egyidejűleg tevé­kenykednek prostituáltak, kábí­tószer-kiskereskedők és zseb­tolvajok, olyan törődést igényel, amely túlmegy a G-7-es csúcs- találkozó által megkövetelt biz­tonsági intézkedéseken”. Ilyen egyszerű - Dorisnak Doris Day, a szőke, kék­szemű filmcsillag egyik jel­lemző vonása a hibátlan „kül­csín” volt: mindig igen ápolt, kellemes jelenségként ismerték meg szerte a világon rajongói. Egy ízben, népszerűsége hajna­lán újságírók hada rohamozta meg, kérdések össztűzét zúdí­tották rá magánéletéről, szoká­sairól. Sportol-e? Mi a kedvenc szórakozása? Mi az étrendje? Kedvenc itala? Kedvenc színe? Kedvenc kutyája? Az egyik újságíró a követ­kező kérdést szegezte neki - Mondja, művésznő, mit csinál maga, hogy mindig olyan üde és friss, mintha naponta három­szor tusolna? Doris, a szőke szépség ked­vesen mosolyogva a kérdezőre függesztette gyönyörűszép kék szemét, és elárulta a nagy titkot, mondván:- Naponta háromszor tuso­lok. Orvvadász-vadászat Afrikában Az afrikai országok még az idén öszefognak, hogy felve­gyék a harcot az orvvadászok és a csempészek ellen, akik jelen­tősen megtizedelik a fekete kon­tinens vadállományát. Piet Lategan, a veszélyezte­tett állatfajok védelmével meg­bízott dél-afrikai rendőri egység vezetője a múlt héten arról tájé­koztatta a Reuter hírügynöksé­get, hogy talán szeptemberben tető alá lehet hozni azt az egyezményt, amely megterem­tené egy rendőrökből, tudósok­ból és környezetvédőkből álló nemzetközi szervezet alapjait Afrika vadon élő állatainak megmentésére. A szorgalmas orvvadászok és csempészek miatt jócskán meg­csappant az elefántok és az orr­szarvúk száma, amelyeknek agyarát, illetve szarvát a tilalom ellenére elsősorban ázsiai pia­cokon értékesítik, hogy vevőik státusz szimbólumot jelentő pe­cséteket készítsenek belőlük. 1993-ban a dél-afrikai rendőrök majd húszszor annyi elefánta­gyarat koboztak el, mint az előző évben. 1992-ben a rendőrök 92, ta­valy 47 rinocérosz-szarvat fog­laltak le. Az orrszarvú-ékesség­ből Jemenben a hagyományos tőmyelet faragják, Ázsiában pedig orvosságot, többek között a szexuális képességet serkentő szereket készítenek. A legtöbb elefántcsontot Za- ire-ból és Kongóból közúton szállítják Dél-Afrikába, ahol ha­jóra rakják és Ázsiába, Belgi­umba, majd Szingapúrba csem­pészik. A rinocérosz-szarvak fő lelő­helye a Dél-Zambia és Zim­babwe határán húzódó Zam- bézi-völgy. A csempészút Ke­nyán és Tanzánián keresztül az Arab-félszigetre és Jemenbe vezet, vagy pedig Dél-Afrikán keresztül Ázsiába. A szervezet létrehozását 1992-ben a luszakai konferen­cián határozták el Kenya, Tan­zánia, Uganda, Malawi, Zam­bia, Mozambik, Dél-Afrika, Szváziföld és Lesotho rendőri szervei. Várhatóan legalább négy or­szág aláírja majd szeptember­ben az okmányt a szervezet fel­állításáról, amely még az év vége előtt megkezdi működését. Orvvadászat ide vagy oda, a Dél-Afrikai Köztársaság Natal tartományában mindmáig nagy szenzációnak számít a vad-ár­verés. A natali nemzeti parkok bizottsága a vadak védelmében fogja be a ritka példányokat, amelyeket négy heti jól tartás után árverésen állatkerteknek ajánlanak fel. Ennek ellenére nagy a veszélye annak, hogy hivatásos vadászok kaparintják meg az állatokat, és céltáblául állítják a legtöbbet ígérő kül­földi kocavadászoknak. A csúcsos szájú orrszarvúmama, Kilaguni négyhónapos kicsi­nyét, Tisat védi a berlini állatkertben június 21-én tartott első sajtófogadásán. Az állatkert különösen büszke az utánpótlásra, mivel a csúcsos szájú orrszarvúk a kipusztulással leginkább ve­szélyeztetett állatok. Navratilova anyaszerepet vállalna „Sokat gondolkodtam a jö­vőn: gyermeket akarok. Mert nem akarom, hogy egyszercsak magányos asszonynak érezzem magam.” Ez a természetes nyi­latkozat nagy port vert fel a vi­lágsajtóban, hiszen aki adta, korábban egészen más felhan­gokkal hívta fel a figyelmet magára. Martina Navratilova a kö­zelmúltban hozta a világ tudo­mására, hogy a mostani, wimb­ledoni vereségét korszakhatár­nak tekinti. Martina 1973 óta kilencszer nyerte el a „Salátás­tálat”, meghatározó személyi­sége volt a női tenisznek és dol­lármilliókat keresett. Továbbá: nyíltan vállalta leszbikus mi­voltát. A 37 éves Navratilova tehát új szerepre készül: „Wimble­don után most már nyugodt és teljes életet szeretnék élni, olyant, amiről minden asszony álmodik.” A sajtó máris latol­gatja, hogy mit is jelent ez a „más élet” Martina számára, aki férfit nem tűrt meg maga mellett. (Az utolsó élettárs, a kétgyermekes Judy Nelson, amikor hét esztendei együttélés után elhagyta, 1 millió dollárt és egy villát vitt el a válóper­rel.) A londoni bejelentés kommentátora nem zárja ki, hogy Navratilova az egyre in­kább terjedő mesterséges meg­termékenyítés révén kíván majd gyermekhez jutni. Ez or­vosilag lehetséges is, még az évei sem jelentenének aka­dályt. Jogilag azonban komoly j problémákkal kell számolnia. Dr. Gulyás István erki állatorvos 25 éve gyűjti az asztali és fali­órákat. A XV. századtól a XIX. század végéig több mint ötven különleges darab díszíti lakását. Indiai maffiavezér Szombaton egy bombayi kórházban szívroham következ­tében 72 éves korában elhunyt Hadzsi Masztan, a leghíresebb indiai csempész és szélhámos, akinek mesés meggazdagodá­sának körülményeiről az ország szinte egész lakossága tudott. Mint az AFP a halálesetről beszámolt, az egykori dokk­munkást Bombay előkelő ne­gyedének egy luxusklinikáján ápolták. A dél-indiai Tamil Nadu ál­lamban született Hadzsi Masz­tan a 60-as és a 70-es években szó szerint egész Bombayt ter­rorizálta a csempészésre alapo­zott maffia-birodalmának min­dent átszövő hálózatával. A rendőrség és a politikusok iránti megvetésének nyíltan hangot adó Masztan életéről a valóságot szabadon átköltő film készült „Divar” (A fal) címmel. Hadzsi Masztan a 80-as évek elején felhagyott törvénysértő tevékenységével és érdeklődése az építőipar felé fordult. Moz­galmat indított továbbá a túl­nyomó többségében hinduk lakta ország muzulmánjainak védelmére és elnöke lett a moz­galomnak. Kárpótolt földműves őfelsége, Nagy-Britannia uralkodója az elkövetkező öt esztendőben egymillió font - mintegy 156 millió forint - me­zőgazdasági segélyt kap a Kö­zös Piactól, adja hírül a The Sunday Times. Az EK érvény­ben lévő mezőgazdasági támo­gatási rendszerét elemző cikk szerint ez a hatalmas összeg azért illeti meg a királynőt, mert a birtokán alkalmazza, magára nézve kötelezőnek tekinti a kö­zösség túltermelést megakadá­lyozó döntését. A gazdasági kö­zösség ugyanis készpénzzel kárpótolja azokat a földtulajdo­nosokat, akik nem gyarapítják az egyébként is eladhatatlan mezőgazdasági termékek sorát. S minthogy Angliában a termő­föld jelentős részével az arisz­tokraták rendelkeznek, így for­dulhat elő, hogy a legnagyobb összegű kárpótlást a királyság leggazdagabb birtokosai vehe­tik fel. A brit lap szerint a ki­rálynőnek járó összeg nagyság­rendjét ugyan nem éri el, de te­kintélyes kárpótlás illeti meg a család további „földműves” tag­ját, Anna hercegnőt is ... A cikk egyébiránt felszította a Közös Piac agrárpolitikája kö­rüli vitákat, jelen esetben azzal a következtetéssel, hogy az ang­liai példa is igazolja: azok a földművesek kapják a legtöbb pénzt, akiknek a legkevésbé lenne rá szüksége. A Britannia-korszak vége Negyvenegy évvel ezelőtt, 1953. április 16-án II. Erzsébet királynő felavatta a Britannia királyi yachtot, pezsgősüveget csapván oldalához e szavak kí­séretében: - E cirkáló nem lu­xus, hanem szükséges a Brit Nemzetközösség fejének fel­adatai ellátásához. Most pedig Malcolm Rifkind brit védelmi miniszter bejelen­tette az Alsóházban, hogy az ur- lakodó kegyesen jelezte: már nem tartja szükségesnek a Bri­tanniát, és hajlandó megválni ettől a luxustól, habár nehéz szívvel. A Britannia cirkálót 1997-ben vonják ki a forgalom­ból. A Buckingham palota hiva­talos közleménye szerint II. Er­zsébet szeretné, ha feladatot ta­lálnának a hajónak Nagy-Bri- tanniában, de a védelmi minisz­tériumban azt mondják: semmi sincs kizárva. Vagyis: lehet, hogy a hajót eladják akár kül­földre, sőt, még az is lehet, hogy szétbontják. Néhány konzervatív parla­menti képviselő könnyet ejtett a hír hallatán. Ha már Britannia sem lesz, mire jó még a monar­chia? És a Britannia megszünte­tése még nem minden. A brit uralkodó abba is beleegyezett, hogy a Királyi Légiflotta repü­lőgépeit és helikoptereit beso­rozzák a légierő más gépei közé, és a királynő és közvetlen hozzátartozói ezentúl fizetni fognak, ha magáncélra veszik igénybe a légijárműveket. Az intézkedésektől várható megtakarítás amely a brit vé­delmi minisztérium költségve­tési fejezetében jelentkezik - bizonyára nem húzza ki a bajból sem a 2,7 millió brit munkanél­külit, sem a kórházi kezelésre hiába várakozók tízezreit, ám a kormány úgy véli, hogy a költ­ségek mégiscsak bosszantották a briteket, és ezért az uralkodói önmegtartóztatásnak jó hatása lesz a korszerű monarchia nép­szerűségének tartósítására. Először II. Károlynak volt ki­rályi yachtja - a The Mary 1660-ban épült. Azóta a Britan­nia a 66. királyi yacht. A 412 láb hosszú, 5 769 tonnás hajó építése 2,098 millió fontba ke­rült. Csúcssebessége 21 csomó, de takarékosságból csak legfel­jebb 12 csomóval közlekedhet. 1953 óta még 100 millió fon­tot költöttek javításaira és felújí­tásaira, és évente 10-12 millió fontba kerül fenntartása, üze­meltetése és a 21 tagú tiszti ál­lomány, meg a 234 fős sze­mélyzet fizetése. Ez az egyetlen olyan brit hajó, amelynek a ka­pitánya admirális. Ha a Britan­niát még az ezredforduló után is használni akarták volna, 1996-ban 17 millió fontot kel­lett volna költeni következő fel­újítására, és ezt a költségvetés már nem vállalta. A Britannia az előző királyi cirkáló, az ötven évet leszolgált Victoria and Albert III. helyébe lépett. Az előző hajó berende­zésének nagyrészét átmentették, így a belső építészet a Britan­nián csak 78 ezer fontba került. Belseje jobban hasonlít egy kas­télyéhoz, mint hajóéhoz. A fe­délzeten lévő történelmi erek­lyék egyike Scott kapitány zász­laja tragikusan végződött déli­sarki útjáról, és van a hajón egy olyan ólomsúlyokkal és rugók­kal egyensúlyozott különleges asztal is, amelyet Viktória ki­rálynő férje, Albert herceg maga tervezett 1856-ban, hogy viharos tengeren se lötyögjön ki az ital a poharából. Habár II. Erzsébet királynő állítólag szeret farmemadrában és „II. Erzsébet” feliratú trikó­ban tartózkodni a fedélzeten, a személyzet viselkedését szigo­rúan szabályozzák. A hangos szó tilos, a parancsokat kézje­lekkel adják. Az uralkodó sze­mébe nézni tilos. A személyzet tagjainak a parton is mindig magas gallért és nyakkandőt kell viselniük. Fegyelmezés nincs: a helytelen magaviselet következménye azonnali elbo­csátás. Egy időben „Szerelemhajó­nak” is nevezték a Britanniát, mert ezen utazott nászútjára több királyi saij is. Például Anna hercegnő 1973-ban - és még 1992-es válása előtt a Bri­tannia fedélzetén találkozott először mostani férjével is -, és a Britannia vitte nászúira 1981-ben a walesi hercegi párt, majd 1986-ban András herceget és Sarah „Fergie” hercegnőt is. A Britannia létét sokáig azzal indokolták, hogy feladata ket­tős: szükséghelyzetben kórház­hajóvá alaltítható át 200 sebe­sült számára. Ám a cirkáló ilyen feladatot sohasem kapott, még a falklandi háború idején sem „hívták be”. Egyetlen egyszer, 1986. januárban részt vett ezer ember evakuálásán Adenből. A királyi yacht eddig 145 or­szág 600 kikötőjében járt. Az utóbbi években azzal is próbál­ták létjogosultságát erősíteni, hogy az uralkodó tekintélyének öregbítésén kívül a brit ipart és kereskedelmet is képviselte. Tavaly például a tengeren töl­tött 157 napból húsz napon át töltött be ilyen funkciót. Legutóbb a brit kereskedelmi miniszter tartott szemináriumot a fedélzetén Helsinkiben. Elő­zőleg pedig a normandiai part­raszállás 40. évfordulójára Franciaországba hajózó brit flottát vezette a Britannia. Mészáros György

Next

/
Oldalképek
Tartalom