Új Dunántúli Napló, 1994. július (5. évfolyam, 179-209. szám)
1994-07-31 / 209. szám
Besenczi Árpád minden szállal Pécshez kötődik Fotó: Läufer L. Egy éve távol — és mégis itt Besenczi Árpád színművész pécsi vendégeskedéseiről Besenczi Árpád színművész ugyan már egy évada nem a Pécsi Nemzeti Színház, hanem a budapesti József Attila Színház tagja, a pécsi közönségnek mégse kellett teljesen lemondania a „Besiről”, hála számos vendégjátékának. Pedig, mint mondta, a fővárosban is jól érzi magát.- Hála Istennek, jól befogadtak Pesten, négy darabban is játszottam, köztük az Illatszer- tárban, amit Benedek Miklós rendezett, és az évad egyik legsikeresebb bemutatója volt budapesti viszonylatban is. Szerencsére olyan alkat vagyok, hogy sokféle szerepet rám tudnak bízni (a Gipsy című musi- calban például 6 szerepet játszottam, köztük nőt, öregembert is). Ez jó is, mert azt mondom, hogy én még mindig a szakmát tanulom, hiszen színiakadémiát nem végeztem. Csak ebben az egy évben is nagyon sokat lestem el színpadi alázat, fegyelem terén olyan idősebb kollégáktól, mint Szombathy Gyula vagy Sztankay István. Bár a József Attila Színház Angyalföldön van, mégis 90 százalékos a nézettségünk, jóformán állandó közönséggel. Ha mondjuk, Fehér Anna kimegy színpadra, lehet hallani, hogy a nézőtéren összesúgnak, hogy „Itt van az Alma!”- De Pécstől mégse lehet elszakadni?- Nem lehet és nem is akarok. Itt a családom, és magam is minden szállal ide kötődöm. Pécs hangulatát máshol nem lehet megtalálni, bár Pestnek is megvan a maga légköre. Azonban tavaly jött ez a pesti lehetőség, és úgy éreztem, ki kell próbálnom magam. Én Bagossy László keze alatt kezdtem a pályát a Kisszínházban, majd Lengyel György szerződtetett a Pécsi Nemzeti Színházhoz 1989-ben, tehát igazából csak öt éve vagyok a pályán! Mindkét helyen sok és jó szerepet kaptam, és úgy érzem, szerettek is. De egy idő után, mikor már mindig csak azt hallottam, „Be- sikém, jó voltál!”, kicsit kételkedő lettem, biztos, hogy így van-e? Jót tesz az ember önkont- rolljának, ha máshol is megmérettetik.-Sokszor esik szó - okkal vagy ok nélkül -főváros és vidék ellentétéről. Te ezt érzékeled?- Nem ellentétről van szó, inkább különbözőségről. Biztos vannak Budapesten olyanok, akik lenézik a vidéket, de vidéken is sokszor mondják, „Na, azok a pesti csibészek”! Mégis tény, hogy nagyon kevés színész van, aki nem vidéken kezdte a pályáját. Sőt, azt is tartják, hogy a szakmát igazán csak vidéken lehet megtanulni. x- Azt hiszem, nem hízelgés, csupán tény, ha azt mondom, hogy sztár voltál a pécsi színházban. Vajon lesz-e belőled „pesti sztár” egyszer?- Az biztos, hogy ezzel a váltással az első sorból egyszerre visszakerültem a harmadikba. A jövőben minden attól függ, milyen feladatokat kapok. Pesten, persze, sokkal több a lehetőség, TV, film, rádió, szinkron. Azonban nem kívánom tűzzel-vassal elérni a sikert, sem túlzottan szétaprózni magamat. Azt hiszem, a tehetség előbb-utóbb úgyis kiderül. Bár kell hozzá egy nagy adag szerencse is. De az jól esik, hogy Pécsett annyian megállítanak és üdvözölnek. M.K. Csillagpor Mireille Mathieu újfent lelki válsággal küszködik, nem kis gondot okozva ezzel népes családjának, amelynek kezdetben csupán az eltartásáról, később a jólétéről is godoskodott. Avignon verebe, miként felbukkanásakor a hatvanas években Mireille-t becézték (megkülönböztetendő Párizs verebétől, a felejthetetlen Edit Piaf sanzonénekesnőtől) teljesen visszavonult, bezárkózott párizsi otthonába, gyakran még a telefont sem veszi fel. Né Diana Ross, az idén éppen 50 esztendős szupersztár, öt gyerek édesanyja további gyerekeket szeretne. Ha másképp nem megy, akkor örökbe fogadna néhányat. Félje korántsem tapsikolt kitörő örömében. Né Ray Charles szerfölött felbosszantotta az olasz vakok szövetségét. A vak soulénekes ugyanis egy Peugeot-reklámban szerepel. Az olasz érdekvédelmi szervezet véleménye: a hirdetés valójában üzleti célú visszaélés egy fogyatékossággal. Né Stephanie monacói hercegnőről naponta írnak a bulvárlapok és magazinok. A minap e két hír jelent meg róla: fiacskáját, a 19 hónapos Louist nem bízza nevelőnőre, hanem más gyerekekhez hasonlóan, óvodába adja. Gyermekének apjára viszont megharagudott, mert a barátként nyilvántartott Dániel Ducruet nem veszi komolyan atyai kötelezettségeit, gyakorta magára hagyja a családját. Lehet, hogy szakítás lesz a vége? Né Juliette Binoche, a világhírű filmszínésznő - a monacói hercegnővel ellentétben - nem hajlandó megválni fiacskájától. A tízhónapos Raphaelt mindenüvé, még a forgatásokra is magával cipeli. Szegény kölyök! Már tíz éve él a hangulatos kúriában, alkotásai között Kiss István szobrászművész Fotó: Läufer L. Benyovszky-kúria 50 évre 1 Kiss István szobrászművész 1982-ben fedezte fel a Tolna megyei Tengelic mellett álló volt Benyovszky-kúriát. Az akkor siralmas állapotban lévő, lebontásra szánt épületet a helyi illetékesekkel megegyezve 50 évre bérbe vette, annak fejében, hogy gondoskodik róla.-Hosszú évek munkája az, ami ma itt látható - mondja Kiss István, aki kezdeti ingázások után két éve teljesen Tenge- licen él (négy kutya és egy szarvastehén társaságában). - Feltett szándékom volt, hogy az épületből méltó műemléket csinálok, s azonkívül lakhatóvá is teszem. Gróf BenyoVszky itt lovat tenyésztett és krumplit termelt. Kettőnk között nem csak ez a különbség, hanem az is, hogy nekem nem áll rendelkezésemre kisegítőszemélyzet, cselédség. De ez nem is baj. Világ életemben termékeny szobrász voltam, mintegy 80 alkotásom áll szerte az országban. Ám a valahai lendület megtört az utóbbi években, és a házrestaurálás számomra pótcselekvés is egyben. Persze, az ambíció nem veszett el, de úgy látszik, kell néhány év a feltöltődésre, szemlélődésre. Eddigi, túlzsúfolt életemben talán már több volt a felületesség, még a meggondolatlan tett is, mint kellett volna.- Megkérdezhetem, hány szobrát döntötték le a rendszer- váltás idején? Hiszen sok „politikai témájú ” alkotása állt mindenfelé.-Tévedés engem a múlt rendszer „politikai szobrászának” nevezni, hisz sokkal több történelmi témájú szobrom és egyéb térplasztikám van. Mégis, úgy érzem, kár volt ledönteni a debreceni „Proletár”-t (eltávolítása ellen még a helyi MDF is tiltakozott) és „Tanácsköztársasági emlékmű”-vet. Hiszen ki tagadná, volt Magyarországon valaha egy Tanácsköztársaság és voltak (tán még vannak is) proletárok.- Mindent vállal a múltjából?- Vállalom, hogy nagyszalontaiként mindig is népi ihletésű, a közösségi mozgalmakhoz kötődő ember voltam - amit talán indulásom példáz legjobban, ugyanis 23 évesen a Dózsa-szoborpályázatot nyertem meg. Ezt később sem tagadtam meg. De nem hiszem, hogy Adyról, Aranyról, Apáczairól és a Bólyaiakról készült szobraim a pártosság jegyeit hordoznák magukon. M. K. Olajág, kristálytiszta vízben A látogató úgy érzi, mintha egy szentélybe lépne be Kaposváron, a megyei múzeum előcsarnokába. Kiing József kaposfüredi szobrászművész Tízparancsolat című munkája a kiállítás legmeditatí- vabb darabja. Az augusztus közepéig látogatható tárlat alkalmából beszélgettünk az alkotóval.-A kiállítás - úgy vélem - számvetés is az életről.-Valóban: amolyan visszatekintésként is értékelhető a kiállítás - mondja Kiing József. - A Hagyaték című munkám, amelyben az 1969-80 között készült néhány, még megmaradt szobrom található, több relikviával együtt egy lezárt korszakot illusztrál. Olyat, amit szerettem, de már nem akartam folytatni. Az elmúlt néhány évben új stílust, új formát találtam magamnak. Úgy érzem, most ezzel - a márvány, a kötél és a fa kombinációjával - tudom legtökéletesebben, legigazabban kifejezni önmagamat.- Nem korai még, negyvenegy- néhány évesen számvetést készíteni?- De, korai. Én azonban meg szerettem volna mutatni, hogy egy lezárt alkotói időszakot miként válthatja fel az új. Hatvanévesen majd egy másik retrospektív kiállítással jelentkezem.- Ön nemcsak világiaktól, hanem az egyházaktól is kap meg- rendeléseket.A kiállításon is érezhető: életében nagy szerepet kap az istenhit.- Hívő vagyok, s gyakorlom a vallásomat. Istentől kaptam a tehetséget, s egyben a lehetőséget is arra, hogy szobrász legyek. Ezt pedig nem tudom és nem is akarom letagadni a műveimben. Ha valaki megnézi a kiállításon a Tízparancsolatot, s eltöpreng rajta, odaér az élet és a halál vízéhez, választhat a jó és a rossz között. Ha a mű üzenetéből valaki^ megérint a „Legyetek jók, ha tud-} tok! ’’-gondolat, akkor már be-d szélhetünk némi hatásról. A kristálytiszta vízben ott a gyönyörű olajág. Miért ne ezt választanánk?- Jelenleg min dolgozik?- Siklósi márványból készítem a Tolna megyei Felsőnyék II. világháborús emlékművét, amelyet augusztus 20-án avatnak. És a ka- posfiiredi szoborparkomba egy monumentális, installációs szobrot szeretnék. P.É. Szobrász és alkotása Rádió mellett.. A Politikus viszonylag korán kel, kibotorkál a fürdőszobába, arcára nyom kétkörömnyi krémet, pamacsol, hallja, amint Anyu a gyerekekkel veszekszik a konyhában és közben fölteszi a kávét a platnira - gyengét főz, mert a Politikus bent a hivatalban mindjárt issza a másodikat, később a többit - megkeni a kenyérszeleteket dzsemmel, vajjal, ajjaj... valamikor zsírral kente lilahagymával, de ma már ilyen nincs, mert a Politikus naponta tárgyal és tárgyal, hagymaszag tehát üldözendő. A Politikus is azon tűnődik, kikkel is kell leülnie mondjuk, délelőtt, jönnek a tévések, rádiósok, egyéb újságírók (hogy a fene enné ezeket is, már csak azért is, mert kishijján valamennyi egyszerre kormánypárti lett, bezzeg még néhány hónapja!), szóval gyötrik az arcbőrét a már életlen zsilettel, szóval szedi össze a gondolatait az inteijukra: a média-ügyek. Még hogy hatpárti tárgyalás révén egyezkednek majd a tévé és a rádió új vezetőiről. És mi lett az ígéretből? „Suba alatt” kinevezték az új vezetőket és kiket?! Bernről, a két intézményből, pedig ő azt tanácsolta nekik, hogy külső körökből válasszanak, mert tévénél, rádiónál is az elmúlt években klikkek alakultak, és nem lenne jó, ha közülük ülnének be az elnökök és alelnökök. Mi ezt tudtuk, ezért is esett a választásuk annakide_jén Nahlikra és Csúcsra, ők aztá m rendet is teremtettek elég hamar, akik aztán összeverbu- ■ válták saját zsoldosaikat. A —„zsoldos”jelzőt nem használja, ezt még Katona Tamás alkalmazta. Azt viszont kijelentheti majd nyilatkozatában, hogy az egész ügyet „felháborítónak” egyéb, ami várható is volt, hiszen azt hangoztatták a választások előtt, hogy szakértők kormányát alakítják majd meg, aztán kiderült, hogy ezek nem szakértők, csak tehetségtelen konjunktúra-lovagok, ő már korábban megmondta, hogy kormányzásra egyedül és kizárólag csak a korábbi kormány helyett ezt kedveli, különben is szereti az ilyen - szokástól eltérő - kellékeket, elvégre eredeti szakmája a művészet világában hozta meg hírnevét az Ybl díjjal egyetemben, (igaz, még az átkosban, persze, de hát így kerek a világ), de kedveli a meghökkentő gesztusokat is ) például amikor néhány éve adás Reggel a Politikus csatába indul.. . tartja. Ez az! Meg azt is érzékeltetnie kell, hogy a köztárs- sági elnök mennyire sietett most nevét alákanyarítani az előteijesztsére, „ .. .szinte az előszobába várta a szocik miniszterelnökét, hogy a kinevezésekkel kapcsolatosan leüljenek egy megbeszélésre ...” Persze - gondolta magában a Politikus -, az egész kormány- program egy dilettáns mű, nem alkalmas, ami pedig saját személyét illeti, elhivatottsága révén ő képes a kormányfői tisztség betöltésére. Talán ugyanebben az időben - így a reggeli órákban - a másik, mondjuk a II. számú Politikus is készülődik a sajtóval történő találkozásra. Nem először. Fején áthúzza a szép kis fémláncot, amelyen egy emlékérem féle fityeg, nyakkendő alatt faképnél hagyta a tévé-ke- rekasztal riporterét és jót derült, amikor a „baloldali sajtó” erre felhördült (most az új kormány - ez már biztos - a diktatúra felé taszigálja a rendszert. Ezt jelzi az a sok elbocsájtás is, amit „ezek” most végrehajtanak, holott azzal ámították a népet, hogy nem lesz nagytakarítás. Az újságírók ugyan most emlékeztetik, hogy annakidején államtitkár-helyettesi tisztségében, mint kormánypárti és minisztériumi ízé, azt találta mondani, hogy ő öt perc alatt akár negyvenöt régivágású és kommunista fickót kirúg az állásából. De az más volt. Akkor az rendszerváltás, volt, most pedig ... Igaz, ez is rendszerváltás és nem kormányváltás, mint ahogy a szabaddemokraták meg a szocik állítják. Nem baj, egyelőre ellenzékbe vonultunk, de a harcot nem adjuk fel. Szét kell verni ezt a bandát, hogy a nép igazán megtudja, mi az az igazi demokrácia, vagy „népieschen” „hol lakik az Úristen?!” A politikusok tehát készülődnek a napra, a sajtóval való találkozásra. Aztán holnap, kezdődik minden ott, ahol tegnap abbahagyták. A reményt feladni nem szabad. oJbi Á ! 4 Új VDN 1994. JÚLIUS 31., VASÁRNAP
