Új Dunántúli Napló, 1994. július (5. évfolyam, 179-209. szám)
1994-07-30 / 208. szám
8 aj Dunántúli napló Riport 1994. július 30., szombat ( Egyre több fiatal újít fel régi, tornácos parasztházat és költözik falura Baranyai barangolások Szőkéd Kicsi, de ritka szép falu Szőkéd. Ez a Pécstől alig több mint tizenöt kilométerre, erdős dombháton fekvő település ugyan nem dicsekedhet páratlan természeti kinccsel, műemlékkel, népművészeti hagyománnyal, de aki a keskeny aszfaltúton vagy vonaton eljut ide, talál virágos utcákat, gondozott portákat, tornácos parasztházakat, s rendet, nyugalmat, békességet. Talán nem véletlen, hogy sok, egykor ízig-vérig városi ember teremtett új otthont magának, s kötötte össze a falusi életformát a pécsi munkába járással. Augusztusban lesz tíz esztendeje annak, hogy Fábián György és felesége házat vett Szőkéden. Persze bárgyúság lenne azt gondolni, hogy a vásárlás csak azért történt, mert a fiatalok jó levegőre, nyugalomra vágytak.- Akkoriban maradtunk volna Pécsett, de annyi pénzből, amennyi nekünk volt, lakást sem igen lehetett venni - meséli Gyuri, miközben körbejárjuk az igényesen berendezett három szobás házat, amelyben a nyári forróság hűvös fröccsök mellett kimondottan elviselhető. - Mi voltunk az első fecskék, akik városból idejöttünk, de nem bántuk meg. A falu befogadott minket, nagyon jól érezzük magunkat. Kisétálunk a parkszerű kertbe, az Uvegfolyosó előtt fügefa zöl- dell - jég esett tegnap, a verés nyomai látszanak a leveleken -, a fű rövidre nyírt, a ház mögötti gazdasági épületek egyikében csirkék, tyúkok szaladgálnak, a sövény mögött málna- és ribizli- bokrok, gyümölcsfák sorakoznak, a konyhakertben sárgarépa, zöldség, karalábé ...- Olcsóbb az élet falun?-Igaz, sok mindent megtermel magának az ember, mi még kukoricaföldet is bérelünk, de a gázpalackért, a villanyért, vízért többet kell fizetni, mint a városban, s az utazás sem kerül kevésbe. Gyuri díjbeszedő Pécsett, a gázműnél, s első osztályú tekejátékos, felesége Erzsi, a városban védőnő. Mint mondták, teljes a komfortérzetük, olyan életvitelt alakítottak ki maguknak, amely számukra megfelelő, a szökédi csendet és jó levegőt most már nem cserélnék el egy lakótelepi panellakásért. * Felinger József több meglepetéssel is szolgál: első ránézésre nem igen gondolná az ember, hogy túl van a hetvenen, azt meg pláne nem, hogy hadifogságban sínylődött, s „élményeit” könyvben is megírta. Beszélgetésünk során az is kiderült, hogy évekig az államigazgatásban, majd a termelőszövetkezeti mozgalomban dolgozott, s hogy az újpetrei gazdaságtól mint ágazatvezető ment nyugdíjba, s hogy ő a falu történetének kutatója.-A település múltjával kapcsolatban 1330-ból van bizonyíték arra, hogy itt éltek emberek, de azt is tudjuk, hogy az évszázadok viharaiban többször elnéptelenedett Szőkéd, így például a kuruc harcok idején, amikor rácok dúlták föl - mondta egy jó krónikáshoz illő precizitással.- Ön idevalósi?-A nagyapám pontosan száz évvel ezelőtt költözött ide Nagy- kónyiból, én 1922-ben születtem már itt, s azóta csak egyszer voltam hosszabb ideig távol, amikor francia fogságba estem többed magammal. Ez azonban már egy másik történet, most nem mesélem el...- Mennyit változott a falu az elmúlt években?-Mondhat bárki bármit, de 1989. óta olyan nagy volt a fejlődés, mint korábban talán soha. Egerág társközségeként nagyon kevés pénz jutott ide, de most, hogy saját önkormányzatunk van, pormentes Szőkéd összes útja, van szemétszállítás, bevezettük a vizet, a rendet falugondnokok vigyázzák... Ugye, nem csak a házak körül, hanem a közterületeken is tisztaság van?-Nyilván lett volna lehetősége Pécsre költözni, mégis maradt.- Nekem ez a szülői ház, ahol most is lakunk, jelentette mindig is az otthont, a hazát. Akkor is, amikor nem gondoltam, hogy az életben még egyszer meglátom. Felinger József búcsúzóul az általa írt és dedikált könyvvel ajándékozz meg, amelynek címe, Porszemek a hadak útján, s megígérted velem, hogy addig nem írok róla, amíg el nem olvasom. Elolvastam. Ez tényleg egy másik történet. * Matakovics Tamás életerős, harminc alatti férfit háza kapujában faggatom világról, gazdaságról, faluról, ám a válaszok azt sugallják, egy nem elégedett emberrel találkoztam.- Semmi nem vagyok! Alig több mint tízezer forintból élünk négyen, azt hiszem nem kell mondanom, nem valami fényesen.- Mi a szakmája?- Nincs szakmám, mert akkoriban arra készültem, hogy gazdálkodni fogok, állatot tartani, földet művelni.-Most a kisgazdaságoké a jövő! Vagy nem?- Aki ezt állítja, az soha életében még csak falu közelében sem volt. Szavakban lehet, hogy a kisgazdaságoké, meg a farmergazdaságoké, de tettekben. Uram, mondja meg nekem, hogyan támogatnak minket! Nekem vannak gépeim, de annyira nem éri meg semmit termelni, hogy az még. Miért csináljuk mégis? Mert nem értünk máshoz. Közben megjelenik Tamás nagyapja, Máli György, aki megerősíti, a magyar mezőgazdaságot szerinte is annyira agyonvágták, hogy ennél csak jobb lehet.- Azért, ha nehezen is, de boldogulunk - köszön el az öregember, sejtetni engedve, a panaszos szavak mögött, igaz rengeteg munkával, azért tisztes megélhetés lakozik. Az unokáéknál is. Egy dolog biztos: Szőkéden a szorgalom és az iparkodás nem csupán hébe-hóba vendég a családok többségénél. Csak körül kell nézni. Roszprim Nándor A (nagyinál) nyaraló városi lurkóknak is jót tesz a friss levegő, nyugodt környezet Müller Andrea felvételei Magyarul magyarán A reklámok és a nyelv Amerikai hagyomány >Áz Egyesült Államok valószínűleg elengedi a vele szem- - ben felhalmozódott, 700 millió dollárnyi jordán adósságot annak nyomán, hogy az arab állam megállapodott Izraellel a ! csaknem fél évszázados ellenségeskedés megszüntetéséről. Warren Christopher amerikai külügyminiszter a hétfői aláírási ceremónia után újságíróknak kijelentette: Washington hagyományosan támogatja azokat az országokat, amelyek készek kockázatokra is a békéért s most is ennek megfelelően kíván eljárni. Christopher szerint a 700 milliós adósság a jordán gazdaság méreteihez képest „szélsőségesen magas”. Dubcek síremlék Szlovákiában néhány héttel ezelőtt gyűjtés kezdődött, melynek kezdeményezői az így befolyt pénzből szeretnék felállítani a tragikusan elhunyt í Alexander Dubcek síremlékét. ■ Jozef Moravcík szlovák kor- ' mányfő kedden a költségvetés tartalékalapjából 425 ezer koronát szabadított fel erre a célra. A síremléket az idén novemberben, Dubcek születésének 73. évfordulóján szeretnék felavatni a pozsonyi Csalogányvölgyi temetőben. A pozsonyi Pravda keddi számában Dr. Liboslav Leksa, a Szlovákiai Szociáldemokraták Pártja (SDSS) jogásza, aki nem csak a pártot, hanem Dubcek családját is képviseli, elmondta: szeretné elérni, hogy a több érthetetlen elemet tartalmazó autóbaleset rekonstrukciójára ke- j rüljön sor. A reklámok valósággal elárasztanak bennünket. Az utcán, az újságban a szinte vég nélkül tolakszanak a szemünk elé, a rádióban, tévében szakadatlanul ostromolják az embert. Régen, gyermek- és ifjúkoromban is voltak, de akkor főként a mozilátogatóknak kellett elszenvedni őket a híradó és a főfilm vetítése közben. „Haladjon ön is a korral! Süssön Váncza sütőporral!” - illetve: „Amíg ön alszik, a Darmol dolgozik” -. Közülük ezekre emlékszem a legjobban, mivel a legtöbbször őket hallottam, s mivel egyértelműek voltak. Ma sokszor töröm a fejem, hogy mi a kapcsolat a kép és a szöveg, valamint a reklám tárgya között. Részletes elemzés helyett most azzal foglalkozom, hogy egy-egy reklámszöveg milyen összefüggésben van a nyelvi rendszer törvényeivel, a nyelv működésének jelenségeivel. Amikor ezt hallom: „Minden fog nyerni fog" (fogkefe-, ill. fogkrémreklám), akkor a nyelvtanban az azonosalakúságnak nevezettjelenséggel találkozom. A fog először főnév, másodszor a jövő idő kifejezésére használt (se- gédjige. A következő ezt a nyelvtani tényt ki is fejezi egy fogkefereklám záró mondatával: „Hogy a fog valóban jövő idő legyen”. A nyelvtani alap lehet továbbá a többjelentés vagy többértelműség. A Topform fogyasztószer reklámjára gondolok: „Ha ezt fogyasztja, fogyasztja ”. Az első a „használja” (eszi vagy issza), a második pedig a „testsúlyát csökkenti” jelentésben használatos. Se szeri, se száma azoknak, amelyekben a hang-, ill. a betűcsere a hatás forrása. A Magyar Hírlap megjelenését annak idején hosszan tartó reklám előzte meg, amely így hangzott: „Hétfőtől nagy lapra ébredünk”. - Az ünnepekre, nevezetes eseményekre való várakozást gyakran szoktuk így kifejezni: Holnap vagy hamarosan nagy napra ébredünk. A fonológia (a beszédhangok tudománya) ezt a jelenséget fonéma- oppozíciónak (hangellentétnek) nevezi. A lényege az, hogy két beszédhang cseréje megváltoztatja a szavak (hangsorok) jelentését. A hétköznapok világából mindenki bőven idézhetne példát erre a jelenségre. A pécsváradi Aranycipó kft kenyérdiszkont boltján valaki a név utolsó betűjére még egy vesszős ékezetet húzott, s ezáltal Arany cipő lett belőle. Egy új bőrápoló reklámja így hangzik „Csak a ráncait veszítheti”. Az r helyett az eredeti /-re gondolva, a Kommunista Kiáltványnak egy közismert mondata idéződik föl bennünk. Ilyen még a „Schöjler a jeges legjobb, „Méréssel fordulunk önhöz” (kéréssel helyett). A Színes párbeszédben hangzott el a „béraláfutás, a vérszívás”. Mindkettőben a v helyett áll a b, és a munkabér-csökkenés vérre menő voltát juttatja eszünkbe. Hasonló a nagyszerű helyett a napszerű (ragyogó, fényes jelentésben), a filharmónia helyett a fülharmónia, a nercbunda helyett a nercbanda (színésznőink egy csoportja). Többségükben nyelvük gazdagsága tükröződik. Alkotóik találékonysága derűre, mosolyra hangol bennünket, s ezzel mérsékli a folyvást szaporodó reklámok keltette bosszúságunkat. Rónai Béla Keresztrej tvény Beküldendő a helyes megfejtés augusztus 8-án (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐLAPON 7601 Pf: 134. Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. A július 16-i lapban közölt rejtvény helyes megfejtése: „Nem gondolod kedvesem, hogy már elég volt a próbaházasságból?” Utalványt nyertek: Árki Viktor, 7717 Köl- ked, Nagy L. u. 20., Bíró Gyula, 7761 Pécs, Üszögpuszta 9., Gergelics Béláné, 7626 Pécs, Ady E. u. 27., Nitt Antalné, 7800 Siklós, Harkányi u. 4/e., Pónya Olivia, 7733 Maráza, Fő u. 101. Az utalványókat postán küldjük el.
