Új Dunántúli Napló, 1994. július (5. évfolyam, 179-209. szám)
1994-07-03 / 181. szám
Vízágyúval verébre A Kheopsz-piramis rejtélye Igencsak sajátos madárijesztőt működtet egy angol farmer a földjén: elefántokkal és utcai tömegzavargásokkal kergetteti el a magvakat dézsmáló madarakat. Az angol farmokon nem éppen gyakori a kirakatbezúzó tömeg ordítása, a könnygázgránátok pukkanása, a tömegoszlató „vízágyúdörgés” és persze az elefántüvöltés sem mindennapos. Arthur Vaughan, a leleményes farmer természetesen nem élő műsorral hessenti a madarakat, hanem playback technikával bírja őket távozásra. A régi szalmabábas madárijesztők helyett megteszi néhány hangszóró, s egyetlen kapcsolással jönnek is már az elefántok, utcai tömeghisztériával fűszerezve. Vaughan gazda 25 madárijesztő alaphanganyaggal felfegyverkezve rémisztgeti a madarakat. Van ebben iszonyatos macskanyivákolás, de felkerült a „hess madár top 25” sikerlistára Bob Geldof popsztár is néhány számával. A gízai piramisokat évszázadok óta a titokzatosság köde lengi körül, és amióta megindult a régészeti kutatás, nem egyszer keltek szárnyra velük kapcsolatban különféle misztikus képzelődések. Újra meg újra felbukkannak egyes feltételezések arról a titkos, aranynyal zsúfolt sírkamráról, amely állítólag Kheopsz fáraó (Kr. e. 2551-2528) piramisában rejtőzik. A média által nemrég világgá kürtőit legújabb spekulációk most már ennek a 136 méter magas fáraósímak - a Kairó kapui előtt magasodó három közül a legnagyobbnak - a további kutatását is gátolják,- írja a DPA. A vitát egy éppen egy esztendővel ezelőtti felfedezés robbantotta ki: a Német Régészeti Intézet (DAI) kutatócsapatának egy speciálisan erre a célra kifejlesztett kisrobotja egy 20 centiméter széles és ugyanilyen magas folyosóban 57,5 méter után csiszolt mészkőtömbre bukkant. Rudolf Gantenbrink müncheni Mindhalálig szex Szeretkezés közben lelte halálát egy 59 éves indonéz férfi egy dzsakartai masszázsszalonban. Mint az őt fogadó 36 éves prostituált a Djakarta Post hasábjain elmondta: a vendég éppen rajta feküdt, amikor egyszer csak úgy tűnt számára, hogy a meztelen testben nincs élet. Kiszabadítva magát a halálos ölelésből, a lány segítségért futott, de az orvos már csak a halál beálltát tudta megállapítani. Mint a prostituált szavaiból kiderült, a vendéget mondhatni halálos végű munkahelyi baleset érte, hiszen rendszeresen látogatta a szalont. A szeretkezés előtt a férfi masszázst kért, így ruháit és a masszírozásnál használt krémet a rendőrség bizonyítékként lefoglalta. Ne tördeljünk az Akropoliszból! Rács mögé juttatott egy spanyol turistát az emlékgyűjtés szenvedélye. Az Athén több ezer éves műemlékeire rácsodálkozó 59 éves férfi ugyanis letört egy darabka márványt az Akropoliszból, hogy otthonában is felidézhesse a látvány emlékét. Balszerecséjére azonban egy szemfüles őr észrevette, amint a 15x20 centiméteres márványdarabot táskájába akarta csúsztatni. Innen már egyenes út vezetett a rendőrségi börtönbe, ahol a lelkes turista azóta is várja büntetését. A görög hatóságok ugyanis, érthető módon, egyáltalában nem fogadják szívesen, ha valaki kövekkel, agyagcserepekkel vagy más régészeti „emlékekkel” akar megtérni hazájába Hel- lászból. így azután az Akropo- liszról elemeit darabka márvány hazavitelének szándéka is a „régiségekkel folytatott csempészés” kategóriájába esik, amelyre szigorú pénz- és szabadságvesztés büntetés szabható ki. Aki terhes akar lenni, kerülje az alkoholt! Azok a nők, akik gyereket szeretnének, jobb ha felhagynak a szeszes italok fogyasztásával. Ausztrál kutatók szerint ugyanis az alkohol nemcsak a már meglévő terhesség alatt árthat, ahogyan ez köztudott, hanem akadályozhatja a fogamzást is. Egérkísérletek alapján kiderült, hogy az alkohol oly mértékben változtathatja meg a méh nyálkahártyájának normális állapotát, hogy a teherbe esés nem jön létre - úja a Reuter. Mivel a lehetséges minimális alkoholküszöböt - amely mellett még a méh normális funkciói nem szenvednek zavart - egyelőre nem sikerült meghatározni, ezért a gyermeket tervező asszonyoknak azt tanácsolják, hogy egyáltalában ne fogyasszanak alkoholt. Nem roncstelep, hanem bicikliparkoló. Legalábbis Pekingben így fest a dolog, ahol több mint hatmillió kerékpár van. MTI Telefotó Jó üzlet bankárt rabolni A profi mexikói bűnbandák a jelek szerint felismerték, hogy jövedelmezőbb és biztonságosabb bankárt rabolni, mint bankot. Ezt támasztja alá a legnagyobb mexikói' pénzügyi csoport elnökének és társtulajdonosának esete is: Armando Harp Helu 107 napi rabság után most szabadult kr, miután hosszas huzavona után végül kifizették érte a mintegy 30 millió dollárra taksált váltságdíjat. A mexikó közvélemény mostanában nem nélkülözi a véres és szomorú szenzációkat, az utóbbi hónapokban - az indián gerillafelkeléstől a kormány- párti elnökjelölt meggyilkolásáig - jutott belőlük elég. Az elmúlt hetekben azonban a legnagyobb figyelem a Mexikói Nemzeti Bank 50 éves elnökének a sorsát kísérte. A házából kilépő Harp Helut március 14-én ejtették foglyul sofőijével együtt; mindkettőt elkábították, majd az utóbbit a közelben kitették a kocsiból. A bankhoz, illetve a családhoz érkezett váltságdíj-követelő üzenetek sokáig visszhangtalanok maradtak, mígnem a bűnözők 72 órás ultimátumot adtak (pontosan máig sem ismert) feltételeik teljesítésére, kijelentve: ennél egy perccel sem várnak tovább, ki- végzik áldozatukat. „Jobb hír vagyok Mexikónak élve, mint holtan” - érvelt a kétségbeesett pénzember azon a videófelvételen, amelyet ultimátumuk nyomatékaként az emberrablók készítettek vele és küldtek el a hozzátartozóknak, illetve a sajtónak. A fenyegetés és az áldozat premier plánban elhangzott segélykiáltása végül hatott: percekkel a határidő lejárta előtt a bankár fia tv-nyi- latkozatban jelentette be, hogy fizetnek. Fogvatartói is állták a szavukat, szerda hajnalban lakása közelében elengedték Harp Helut. Kiszabadulása utáni első tv-interjújában elmondta, hogy őrzői egyikét sem ismerné föl; egy két négyzetméteres, ablaktalan helyiségben tartották, ahol az idő múlását csak az étkezések ritmusából mérhette le, az unalom elűzésére pedig nem volt más módja, mint tomagya- korlatok végzése és az őrzőitől kapott Biblia olvasgatása. Az emberrablók valóban jó fogást csináltak: az arab bevándorló családból származó, de már Mexikóban született Harp Helu az utóbbi években sikeres tőzsdei ügyletek révén mesés bevételekre tett szert, s más befektetőkkel együtt ő vásárolta meg az 1991-ben privatizált legnagyobb mexikó bankhálózatot. Magánvagyonát egymil- liárd dollárra teszik és az amerikai Forbes magazin két éve a világ 289 leggazdagabb embere között tüntette fel. A tehetős üzletemberek vagy gyermekeik túszul ejtése igen jövedelmező üzletággá vált a mexikói alvilágban, egyes szakértők szerint már vetekszik a kábítószer-bevételekkel is. A fő ok: a családok legtöbbje nem bízik abban, hogy a rendőrség a fogoly életének veszélyezetése nélkül képes beavatkozni, ezért nem fordul a hatóságokhoz, inkább fizet, így azután 1989 óta megháromszorozódott az ilyen bűncselekmények száma és a kifizetett váltságdíjak átlaga félmillió dollár körül van. Tavaly 64 emberrablás vált ismertté - a jelzett okok miatt valójában ennél bizonyosan sokkal több volt - és hét eset végződött a fogoly megölésével. Az általában szakavatott módon végrehajtott bűntettek mögött sokan korrupciós vádak miatt elbocsátott volt rendőröket sejtenek, akiknek megvan a szakmai tudásuk egy ilyen akció végrehajtására. Más elméletek szerint azonban külföldi terrorszervezetek - például a spanyolországi ETA, vagy a perui Fényes Ösvény - kommandói is beszálltak az „üzletbe” , hogy ilymódon finanszírozzák csoportjuk működését. Annyi bizonyos, hogy a bandák legtöbbször elérik céljukat. Már érlelődik a következő szenzáció: az egyik legnagyobb mexikói áruházlánc alelnöke április óta van emberrablók fogságában, így immár időszerű, hogy sorsáról hamaroan hírt kapjon a közvélemény. Császár Tibor robotszakértő a hírt egyoldalúan a sajtó tudomására hozta, hangot adva egyben feltételezésének, miszerint az „ajtó” mögött egy sírkamra található. Egy német bulvárlap ennek nyomán már azt is tudni vélte, hogy a kőtömb mögött a fáraó hamvai és aranykincsek rejtőznek. A DAI-csoport vezetője, Rainer Stadelmann professzor a leghatározottabban kizárta egy ilyen sírkamra létezésének lehetőségét. Egy videokamera képeinek elemzése és a piramisban talált három hasonló folyosó vizsgálata alapján igazolva látja azt a nézetét, hogy a folyosó célja nem volt más, minthogy azon keresztül - a régi egyiptomiak vallási hiedelmei szerint - a fáraó lelke a mennybe emelkedjék. A sírkamra-teória híveit azonban ez az elmélet éppoly kevéssé győzi meg, mint a régészprofesszor másik „földönjáró” érve, amely szerint a keskeny folyosón egyetlen ember sem tudta volna átpréselni magát, nemhogy még abban egy szarkofágot vagy kincseket elrejthettek volna. A spekulációk eloszlatásának egyetlen módja az lenne, ha sikerülne videofelvételeket készíteni a folyosónak a kőtömb mögötti szakaszáról. Az Egyiptomi Régészeti Igazgatóság (EAO) szakembereit viszont felbosszantotta a Ní- lus-parti országban „érzékeny politikumnak” számító felfedezés megszellőztetése. És bár a német kutatók előtt „nem csapták be teljesen az ajtót” , Gantenbrink további részvételét „nem tervezik”. A kisrobot (és annak feltalálója) nélkül azonban a kutatásnak nincs értelme, ezért a folytatás mégiscsak valószínűsíthető. Gantenbrink annál is inkább ragaszkodna ehhez, mivel a robot költségeit szinte teljesen saját pénzből fedezte. „Örült ember vagyok - mondja magáról - van-e még valaki, aki esetleg csupán 4 méternyi előrehaladás reményében már 400 000 márkát áldozott volna fel?” Jó lenne valamit kezdeni legalább a szarvammal ebben a dögmelegben MTI Telefotó Ne mosolyogj Franciaországban! Párizs nagyszerű hely franciák nélkül - hangzik a régi amerikai mondás. Ezt a mondást megcáfolja egy most megjelent könyv, amelynek címe: „Franciák vagy ellenségek?”. A szerző, az amerikai Polly Platt megállapítja könyvében: „A franciák csodálatosak, de idegenek számára bonyolultak.” „Ne mosolyogj! Flörtölj! Rázz kezet!” - hangzik néhány tanács amerikai látogatók számára. Idegenekre mosolyogni, ez nem szokás Franciaországban, s ezért nem is értékelik - úja a szerző, egy Párizsban élő 25 éves amerikai tanárnő. Platt humoros, de komolyan veendő különbségeket ír le a franciák és a külföldiek között. , Aliért haragszik a pék, ha papírzacskót kérsz a kenyérhez? Miért közli veled, hogy soha többé nem akar látni?” „Miért nem viszonozza a vámtisztviselő mosolyodat?” Ez azért van, mert a franciákat másképp programmozták be, mint az amerikaiakat. A szerző a franciák magatartását azzal magyarázza, hogy a történelem nevelte őket. Nagy Károlytól XIV. Lajosig és Napóleonig mindig történelmük befolyásolta őket - állapítja meg Platt. Érdekes módon a könyv nagy sikert aratott a francia olvasók körében. Elie de Rothschild bárónő, aki 12 példányt vásárolt a könyvből, azt mondta az AP amerikai hírügynökség tudósítójának: „A mosolygást nem tanítják a francia családokban. A franciaországi családi nevelés ugyanúgy, mint az iskolai oktatás, a legszigorúbb és legtöbbet követelő Európában. Miért dobja ki a pék a papírt reklamáló vevőt? Azért, mert a vevőről mindig a legrosszabbat tételezzük fel.” Polly Platt leíija azt a szigorú tekintetet, amelyet franciák az idegenekre szegeznek. A turisták ezt rossz néven veszik, pedig a franciák részéről ez tulajdonképpen bóknak számít. A legjobb tanács, ami a Franciaországot látogatóknak adható, az hogy a következőt kell mondani: „Bocsásson meg, hogy zavarom Monsieur (vagy Madame) de van egy problémám.” Ez sokkal ajánlatosabb annál, amit Platt szerint a Champs-Ely- sées-en amerikaiak szájából általában hallani: „Hello, Mister, hol van az Eiffel torony?” Diana hercegnő könnyű nyári alkalmi ruhában a londoni Hyde-parkban, útban a Serpentine Galériába, egy ottani kiállítás megnyitójára. Kísérete természetesen van, de a fotóst „csak” a hercegnő érdekelte. MTI Telefotó 8 Új VDN 1994. JÚLIUS 3., VASÁRNAP
