Új Dunántúli Napló, 1994. július (5. évfolyam, 179-209. szám)

1994-07-24 / 202. szám

Csodaszarvasok csodacsillárja Lovas Béla monumentális al­kotásával Fotó: Löffler Az egész szobát - Mit szo­bát? Az egész udvart, sőt: Vajszlót! - betöltő a boldogsága Lovas Bélának. A termetes, nyugdíjas vadász négykézláb ugrál az asztal körül, időnként megtorpan, felnéz, értem-e, amit mond, azután megint a bú­tor alá bújik, onnan magyarázza harsogva az illesztések pontos­ságát, hirtelen felpattan, előre­hajolva az asztallapra támasz­kodik, két lábát hátrarúgja a le­vegőbe, közben felrikkant:-Ez bútor! Ez kibír akár négy embert is! Ebben biztos vagyok. A mennyezettel szemben azonban már bizalmatlan. Hogyan tartja majd meg a csillárt? Maga Lo­vas Béla mondja: monumentális alkotás. Több év szinte már tu­dományos alapossággal kifun- dált, éjszakákat betöltő, gyötrő gondolkodás gyümölcse a ha­talmas csillár. Vasból és gímbi- kák kapitális agancsaiból szer­kesztette, s amikor azt mondja: vitathatatlanul egyedi darab, csak bólintani tudok. Csoda­szép! Négy különböző átmérőjű - a legnagyobb talán másfél, a legfelső fél méter átmérőjű le­het - gyűrűre erősítve az agan­csok. Most már a vezetékek, a foglalatok is beszerelve, s ma este van az alkotási folyamat fénypontja: először gyulladnak fel a körték. Egyelőre az udvar hangulatos szalonnasütőjének mennyezetére erősítve, de ha­marosan - a Vajszlói Ünnepi Napok keretében - a művelő­dési ház nagytermében kiál­lítva. Készül egy magasles is, ép­pen a „négyemberes” asztal dí­széül. Megint végig kell tapo­gatnom minden egyes agancs- szárat, meghallgatni Lovas Béla egetverő lendületű magya­rázatát, hol szalad majd a sza­lagfűrész, s lesz a csontból gyöngyözött kis deszka, karcsú gerenda. Hol lesz az ülőke és miből a párnája, s már azt is tudja: milyen fűből lesz a lábak körül a „műgaz”. Ahogy ma­gyarázza, hallom is, amint meg­zörgeti a feltámadó szél... Csuda egy ember ez a Lovas Béla! Mészáros A. Kislány, ne ingereld a bikát! Hoppá, Hoppá! Ez már Ame­rika. - gondoltam a minap, amikor Siófokon sétálgatva a jobb sorsra érdemes Jókai ház­nál találkoztam egy új, ám ve­szélyes balatoni őrülettel. A magyar ugye lovas nemzet. Ügyes üzletemberek úgy gon­dolták: 200 forintért bizonyára arra is vállalkoznak honfitársa­ink, hogy egy „őijöngő”, a farát jobbra-balra, előre-hátra vadul dobáló műbikát is megüljenek. Nem beszélve a külföldiek bi­zonyítási vágyáról. Csak hát ezek a számítógépes program vezérelte műbikák (legalábbis a magasabb fokoza­tokban) igen vadak tudnak lenni. És ami ennél is rosszabb, a naivul bámészkodót meg­nyugtatja, hogy a bikát megülők szivacsos, légpárnás talapzatra zuhannak, amikor már végképp nem tudnak nyeregben maradni. A dolog szépséghibája csak az, hogy néhányan felsebzett kézzel szállnak le (ennek a durva kapaszkodó az oka), pon­tosabban röpülnek le a „megva­dult” bikáról. További szépség­hibája, hogy gumipámára is le­het szerencsétlenül esni. Sajnos ottjártamkor szemta­núja lehettem, amint egy fiatal hölgy (aki nem tudott ellenállni a kihívásnak) már a bika hátán eszméletét veszítve, esés köz­ben fejét a bika oldalába ütve érkezett a gumipámára. A keze vérzett, és amikor magához tért, szinte sokkos állapotban kap­kodott levegő után. Mentő szál­lította a siófoki kórházba, töb­bek között erős agyrázkódást ál­lapítottak meg nála. Ott tudtuk meg a kórház ügyeletes orvosától, hogy két német turista már gerinctörést szenvedett a bikaőrülettől ebben a szezonban. Hogy mit lehet ezek után mondani? Jobb óva­tosnak lenni. Kislány, ne inge­reld a bikát! Balog Nándor A fiatal lány a szerencsétlen esés előtti pillanatban. Ez a játék csak látszólag veszélytelen. Kishegedűs Réka felvétele A labdarúgó vb miatt nem jöttek a turisták? vendéglátás (színvonala) Az árakhoz képes a szolgáltatások színvonala gyenge. Felvéte­lünk egy harmadosztályú vendéglátóegységben készült, ahol kétszáznyolcvan forintba kerül egy halászlé és hatvan forintba két deci üdítőital Fotó: Löffler Gábor Repülő szerkezetekkel a Balaton felett A béka és a A Balaton turisztikai célpont. Ezt tudja minden jóravaló - mondjuk - német. Azt, hogy mit talál a tó partján, már nem. Nincs prospektus! A szakember védekezik: nincs pénz. A néme­tet nem érdekli: neki van. Sőt - mondja Josef Kitsche, aki a Stuttgart melletti Gödding-ből jött hozzánk: amit itt elkölt, azért a spanyol tengerparton többet kap. A vélemény, ami szerint azért maradt el eddig a turistaá­radat, mert a nyugati vendégek a World Cup’94 végéig vártak az indulással, részben igaz le­het. Hilcz József, a Mecsek Kemping vezetője:-Csak nagyon kis részben! 25 százalékos a telítettségünk. Több okot sorol: a déli há­ború, a nyugati sajtóban is meg­szellőztetett szalmonella-fertő­zések, a közbiztonság, illetve a lényeg: az árakhoz képest a szolgáltatások színvonala gyenge. Mindegy, hogy élelme­zésről, benzinről, szállásdíjról van szó. A minap az egyik bala- ton-parti üdülőhelyen „vadkon­certet” adó zenekar rettenetes éjszakai muzsikáját hallva szá­mos német összecsomagolt, ha­zamenekült. A halpusztulások mértéke, oka nem érdekli a für­dővendéget. A tényt ismétlő­dően tapasztalja. Menekülnek a bogiári Platán-strandról is: orr­facsaró szennyvíz-szag (hogy ne a nevén nevezzük) miatt. Egy hollandnak Sikondán ellop­ták a kocsiját - a tolvajok né­hány nap múlva ugyanott pofát­lanul furikáztak vele. Egy fran­cia - ritka madár Orfűn! - a tó­parton sétálva hirtelen hatalmas pofont kapott. Kiderült: össze­keverték valakivel. A pécsi pi­aci árak azonosak a Balaton mellettiekkel - ez ugyan azo­nosság, de aligha dicsérendő. Egy német nyilvános készülé­ken akart beszélni. Pontosan percenként nyelte el egy-egy érmét a készülék. Panaszt tett. Megnyugtatták: rossz a készü­lék. Annyira, hogy a pénzt sem adja vissza. És hátat fordítottak neki. Mindez ugyan magyarokkal is előfordul, csak nálunk - s a megkérdezett idegenforgalmi szakemberek erre elfogadható magyarázatot nem tudtak adni - a külföldiek a legtöbb helyen ugyanazt drágábban kapják meg, mint a helyiek. Megkülönbözte­tetten fizetnek - mondjuk vonat­jegyért, horgászengedélyért. Informálódtunk a nyugati ha­tár mentén is. Teljesen teltek a vendégfogadó létesítmények. Ott nincs szalmonella, nincs hal- pusztulás, nincs bűz, nincs po­fon. Külföldiek vannak. Milliárdokban mérhető az idegenforgalmi bevétel. Még most is - ám a napi árakon szá­molva. Kérdéses: mennyi az eb­ből eredő bevétel reálértéke. Öt évvel ezelőtt egy ebédért 500 fo­rintot fizettek, most 5000-et, mi­közben az ellenőrzés számtalan közegészségügyi vétséget tapasz­talt. A pincér háborog: - Nem adott a német borravalót! De megkapta a magáét: romlott volt a hús ... Mészáros A. Tíz évvel ezelőtt már elma­rasztalóan írt a Dunántúli Napló arról hogy a szovjet helikopte­rek zavaiják a Balatonon nyara­lók nyugalmát. Ma a szovjet gépeket különböző repülő szer­kezetek kavalkádja váltotta fel; többnyire a repülést kedvelő nyaralókat viszik egy kis séta­repülésre. Balatonfenyvesen éppen nagyüzem van az ideig­lenes repülőtéren. Pajor István pilótával beszélgetünk.- Milyen feltételei vannak annak, hogy valaki ezt a foglal­kozást válassza?- Pénz kérdése az egész. Bárki megszerezheti a repülő jogosítványt, alapfeltétele az orvosi alkalmasság. Aztán a ki­képzés 31 órás, négyszázezer forintba kerül. Ha ez megvan, vagy bérel gépet, bár ez nem könnyű, vagy vásárol.- Mennyibe kerülnek a gé­pek?-A 14 üléses AN-2-es 15-17 millió újonnan, használtan 3-4 millió. A négyszemélyes Cess- nát 15 millióért vásároltuk, de ez már 18 éves, újonnan egy­millió dollár. A sárkányrepülő öt-hatszázezer forint.-És mennyibe kerül egy re­pülés?- A Cessnával 6000 forint 10 perc három személyre, az AN- 2-vel 1000 forint egy személyre ugyancsak 10 percre, a sárkány csak egy utast tud vinni, 2000 forint 10 percre.- Milyen útvonalon halad­hatnak?- Szántódtól Fenyvesig igé­nyeltem az egész légteret, ezen belül a lehetőségek végtelenek, csak rádión be kell szólni a bu­dapesti irányításnak.- Hány repülőtér van a Bala­ton mentén?- Sármelléken, Siófok-Kili- tin és itt Fenyvesen vannak csak merevszámyú gépek, ezeken kívül körülbelül húsz ideiglenes repülőtér működik, ahonnan sárkányrepülők, helikopterek és hőlégballonok szálnak fel.- Mennyire biztonságos?-Négy éve működünk, még kisujjtörés sem volt, s csak két esetben kellett leszállni, mert rosszul lett az utas. Cs. L. Felszállás előtt az AN-2, a balatonfenyvesi repülőtéren Ne akard, hogy megöljünk! - kiabált a 80 éves asszonyra Erőszakoskodott, majd kifosztotta áldozatát a sásdi rabló Főzzünk változatosan! — A főbérlőnk összekötözve fekszik a földön, a lakást feldúl­ták - jelentette egy sásdi asz- szony a rendőröknek. A komlói nyomozók szálltak ki a hely­színre, mert valószínű volt, hogy súlyos bűncselekmény, rablás történt. Az áldozatul esett 80 éves hölgy nekik mesélte el, hogy ki­lenc óra körül kiszellőztetett, nyitva hagyta a bejárati ajtót, és beült a szobába olvasni. Mo- toszkálást hallott a külső hely­ségek felől, ki is szólt, de senki nem felelt. Felállt és kifelé in­dult, amikor valaki feltépte az ajtót, kendőt dobott a fejére, a földre teperte, kezét és lábát összekötözte. Utólag kiderült, hogy az elkövető csapott zajt, amikor belülről bezárta az ajtót, kötelet keresett és az összes tük­röt a fal felé fordította, nehogy az asszony meglássa, ha kilép a szobából. — Tudom, hogy van pénzed, ne akard, hogy megöljünk! A haverjaim kint várnak, a jóindu­latomon múlott, hogy eddig is életben hagytunk! - rivallt rá az áldozatra, majd hason fekve be­rángatta a szobába. Az idős hölgy két helyen tartotta a pén­zét és az egyik rejtekhelyét el­árulta a rablónak. Az ott talált 15 000 forintot kevesellte a behatoló és felfor­gatta a lakást. Egy rejtekajtó mögött fakazettát talált, benne értékpapírokat, majdnem fél­millió forintért. Beleszédülhe­tett a nagy zsákmányba, mert visszament a szobába, lerán­gatta az asszony gyűrűit és erő­szakoskodni kezdett a megkö­tözött áldozattal. Közben kopogtak, a rokonok ebédet hoztak volna, de zárva volt az ajtó. Megjött az albérlő is, ő az ablakot kocogtatta meg, azután az ajtóhoz lépett. A rabló ezalatt kiugrott az ablakon, az ajtó előtt állók nem is vették észre. A főbérlő fedezte fel a ki­tárt ablakot, bemászott és elol- dozta az idős hölgy kötelékeit. A nyomozók 11 órakor ér­keztek a házhoz. Míg a techni­kusok felkutatták a nyomokat, a detektívek letiltatták a betét­könyveket. Három órakor tele­fonáltak a dombóvári takarék- pénztárból, hogy egy fiatalem­ber éppen a keresett papírokat igyekszik pénzzé tenni. Egy­szerre érkeztek a helyszínre a sásdi és a dombóvári rendőrök és elfogtak egy 25 éves fiatal­embert, aki alig egy éve szaba­dult a börtönből. Kezdetben nem ismerte el a bűncselekményt. Azt állította, hogy egy börtöntársa kérte meg a betétkönyvek beváltására. Ké­sőbb a bizonyítékok hatására megingott. Éjjel pedig, amikor a nyomozók szembesítették azzal a társával, akivel Sásdról Dom­bóvárra taxiztak, részletes be­ismerő vallomást tett. Társa a bűncselekmény elkövetésében nem vett részt. A rabló azzal védekezett, hogy tettét alkohol és gyógyszerek hatása alatt kö­vette el, más magyarázatot nem adott. Farkas István Ribiszkés csirkemell. Hoz­závalók: 3 csirkemell, 5-7 deka margarin, 1 kupica vodka vagy konyak, 40 deka tisztított ribiszke, 2 deci tejföl vagy tej­szín, 1 púpozott kiskanál liszt, cukor, 3 szem szegfűszeg, csi­petnyi őrölt fahéj. A kicsonto­zott, szeletekre vágott csirke­mellet besózzuk, lisztbe for­gatjuk, majd a margarinon mindkét oldalát átsütjük. Bele­tesszük a szegfűszeget, a fahé­jat, kevés vizet adunk hozzá és puhára pároljuk. Adunk hozzá cukrot, a ribiszkét, a vodkát, jól összeforraljuk. Végül be­habarjuk a liszttel elkevert tej­föllel, és ismét összeforraljuk. Burgonyapüré illik a pikáns, gyümölcsös pecsenyéhez. Joghurtos gyümölcsle­pény. Hozzávalók: 30 deka liszt, 2 deci joghurt, 20 deka cukor, 2 tojás, fél sütőpor, 10 deka Rama margarin, a tete­jére magozott cseresznye, meggy vagy barack. A lisztet elkeverjük a sütőporral és a cukorral, teszünk bele csipet­nyi sót, hozzáadjuk a marga­rint, az egész tojásokkal elke­vert joghurtot, és alaposan ki­keverjük. Margarinnal kikent tepsibe öntjük, a tetejére ma­gozott gyümölcsöt szórunk. Közepes tűznél tűpróbáig süt­jük. Még forrón szórjuk meg vaníliás cukorral. Sárga metélt. Két szál zsenge sárgarépát megtisztí­tunk, finom reszelőn lereszel­jük, csöppnyi olajon, csipetnyi sóval, folytonosan kevergetve pároljuk. Ha kihűlt, egy tojás­sal és annyi liszttel dolgozzuk össze, hogy kemény tésztát kapjunk. Vékonyra kisodor­juk, finom metéltet vagy apró kockát vágunk belőle. Bármi­lyen levesbe főzhetjük betét­nek. W. M. 1994. JÚLIUS 24., VASÁRNAP Új VDN 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom