Új Dunántúli Napló, 1994. július (5. évfolyam, 179-209. szám)
1994-07-22 / 200. szám
1994. július 22., péntek Közélet üj Dunántúli napló 9 Akkor mire számítsunk? Beprogramozott feszültség Mit tud a számítógép „egerének” bal gombja? Térinformatikai rendszer Pécsről A várost jól kell ismerni ahhoz, hogy a jelentkező problémák gyorsan megoldódjanak Fotók: Müller Andrea Nem tudom ugyan milyen távoli, de vessünk egy pillantást a jövőbe. El kell dönteni, hogy milyen messze van egy tervezett zenés szórakozóhely a legközelebbi templomtól. Azt is, hogy ha másnap elkezdik az útburkolat felbontását egy utcában, a mentőknek melyik lesz az új helyzetben a legoptimálisabb megközelítési lehetőség. Vagy azt, hogy hol vannak a városban a legkönnyebben leéghető tetők. Nos, ezekben az esetekben a szakember odaül a számítógép elé, előhívja a memóriába táplált szükséges ismereteket, megnyomja az „egér” bal gombját, s másodperceken belül rendelkezésre áll a képernyőn az információ. Ezt tudja a számítógép „egerének” bal gombja. Minden településnek - s most beszéljünk csak Pécsről - jól kell működnie. Ennek érdekében a döntési helyzetben lévő önkormányzati szakembereknek folyamatosan és gyorsan olyan ismeretekre van szükségük, amelyek felhasználásával időt takarítóan tudnak határozni. Ezt tudja a térinformatikai rendszer. * Makacsul lelkesek a pécsi jegyzői iroda informatikai csoportjának vezetői, Bajusz Balázs és Csonka Gábor. A lelkesedésre - az utóbbi néhány évben munkájukat makacsul kísérő nehézség ellenére - minden okuk megvan. Elsősorban azért, mert pionírok: amit csinálnak, teljesen új és csaknem egyedülálló Magyarországon: önkormányzati informatikai rendszer kidolgozása. Erről azt mondja Bajusz Balázs:- Soha ilyen szép szakmai feladatom még nem volt! Lelkesek lehetnek azért is, mert ők látják a jövőt. Pontosabban: tudják, a jövőben gyorsan és könnyen hozzáférhető információs bázis nélkül bajos egy akkora várost üzemeltetni, mint Pécs. Tudják azt is: az információ rendet csinál, fegyelmet követel, ami azt jelenti, hogy a polgárok érdekében végzett önkormányzati munkának gyorsabbá kell válnia. Ám azzal is tisztában vannak, hogy az információk iránti igény még „el van bújva”, kevesen ismerték fel, hogy hiányukban ma már nem lehet zavartalanul szolgáltatni. Elég, ha csak a költségvetési keret „felszeletelésére” gondolunk: minthogy ezek mindig szűkösek, rendszerint az informatika igénye szorul az árnyékba. ¥ Ma még. Az önkormányzati törvény ugyanis olyan feladatokat határozott meg, amelyek sikeres végrehajtása egyszerűen nem nélkülözheti az informatikát. Amikor a jegyzői iroda szakemberei 1991-ben ilyen rendszer kialakításának koncepcióján gondolkodtak, három fő alapelvet fogalmaztak meg: az önkormányzatok munkatársai szinte kizárólag információkkal foglalkoznak (értsük: állandóan papírok vannak az íróasztalukon), azaz: mindegyiküknek szüksége van informatikai támogatásra, az önkormányzat tevékenységi köre a közigazgatási területe egészére kiterjed, nem csak a városháza falain belülre, illetve: egyetlen önkormányzat sem engedheti meg magának, hogy önállóan dolgozzon ki komplex informatikai rendszert. Ennek a rendszernek a megalkotása igen komoly, bonyolult munka, amelynek során már a kidolgozás fázisában szükség van a felhasználókkal való együttműködésre. Ez a későbbi sikeres működtetés egyik kulcsa. Csakhogy: ma még „sima ügyről” aligha beszélhetünk. A hivatalok mentalitása hagyományos, holott az információk, az informatikai rendszer alkalmazása sajátos munkakultúrát igényel. A térinformatikai rendszer - amely a közigazgatási területen belülről minden információt tartalmaz - csupán eszköz. A cél: a település zavartalan, áttekinthető, gyors működtetésének kialakítása. Egy példa: az egér bal gombja „kihozza” a számítógép képernyőjére, hogy adott lakóterületen hány ember él, van-e ott például tömedékelt pince, vezet-e felette magasfeszültség. Dönthet a hivatalnok: ad-e ki és milyen építési engedélyt, s mindezt pillanatokon belül. A nagy nyugati városokban általános gyakorlat, hogy adott költségvetési évben a már meglévő térinformatikai rendszer működtetésére, továbbfejlesztésére a rendelkezésükre álló pénz 2-3 százalékát fordítják. Pécsett elég lenne 1% - ennyi nem jutott. Ez elsősorban döntés és nem költség kérdése. Nem csak arról döntés, hogy jut-e pénz a térinformatikai rendszerre, de arról is, mekkora léptekkel haladunk a szükséges jövő felé. A jegyzői iroda informatikai csoportja eddigi eredményeivel az országos átlagot messze megelőzően dolgozik. Ennek köszönhető, hogy olyan profi céggel tudott együttműködési megállapodást kötni, mint a Geoview Systems Kft.: közösen fejlesztik ki az önkormányzati informatikai rendszert. Erre ed'- dig nem volt se példa, se recept. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság minden esetre élenjárónak és szükségesnek ítélte meg törekvéseiket, amikor az általa kiírt, a Kft. és az informatikai csoport által megnyert pályázat révén 48 millió forintot adott az önkormányzatnak. A Geoview Systems-szel kötött szerződés eredménye a pécsi térinformatikai nyilvántartási rendszer kidolgozása. Ez jelenleg mintegy 90-95 százalékban elkészült. Rendelkezésre áll a gépi háttér, kifejlesztették a programrendszert a térképek és az ezekkel összefüggő információk kezelésére, próbaadatokkal már feltöltötték. Jelenleg néhány szakember betanítása folyik. Ha ezen a fázison is túljutnak, kezdődhet a folyamatos adatfeltöltés. Hihetetlen meny- nyiségű információról van szó, amelyeket „be kell vinni a gépbe”, s amely adathalmazt szinte óráról órára karban kell tartani. Nagy munka, nagy felelősség. Mikor lesz teljesen készen? Naiv kérdés. Soha. Hogy mikor válik hétköznapjaink hasznára, már okosabb: mihelyt a döntéshozók igénylik. Mészáros A. Minél többet tudunk róla, annál több a kérdésünk, mi az? Az új kormányprogram, amelynek végrehajtására kapott parlamenti felhatalmazást Hóm Gyula és kormánya. S mi a fő kérdés? Hogy mit képviselnek. Ha a koalíciót alkotó két pártból indulunk ki, akkor most a kormányrúd a demokratikus baloldal és a liberális polgári középerők széles körét képviselő politikusok kezébe került.S ez már sok mindent jelez, de legfőképpen azt, hogy a rendszerváltozást 1989-ben elindító átalakulás alapvető céljaiban feltehetően nem szenved törést. Hiszen annak idején és az elmúlt években is éppen ez a két áramlat tartotta magát a legkövetkezetesebben a régi rendszer lebontásának és az új megalapozásának elveihez. Beprogramozott feszültség? Ez is kiolvasható a dokumentumból és kihallható a miniszterelnöki expozéból. Marad az infláció, a munkanélküliség, jelentős körben a szegénység. Egyelőre csak ábránd a kereskedelmi morál érzékelhető javulása. Az ellenőrzések tapasztalatai szerint hiába bővült a választék, erősödött a versenyfutás a vevőkért - tovább élnek, sőt terjednek a vásárlók megkárosításának bevált régi és új formái. A pontatlan mérés és számolás "ősi" és a helyszínen tetten érhető módszere mellett sajnos egyre inkább polgáijogot nyer az olyan károkozás, amelyet csak jóval a vásárlás után veszünk észre. Ilyen például a manipuláció a jótállási jeggyel. Vannak árusítóhelyek, ahol előszeretettel "elfelejtik" mellékelni a termékhez a dokumentumot - s ha ezt csak távozás után vesszük észre, hiába reklamálunk. Az sem ritka, hogy a jótállási jegyet hibásan töltik ki; ezzel azután később hiába próbáljuk érvényesíteni garanciális igényünket - a jegy érvénytelen... Előfordulhat másfajta "tévedés" is: a hivatalos garanciális idő módosítása, mondjuk 6 hónapról 3 hónapra vagy 1 évről fél évre. (Az efféle változtatásnak, "véletlen" elírásnak szinte kivétel nélkül a vásárló látja kárát.) A tapasztalatok szerint ezzel Akkor hát miben különbözik ez a kormánypolitika az eddigitől? Szándékai szerint abban, hogy nem titkolja, hanem a jól informált társadalommal folytatott párbeszéd keretében nyíltan bevallja az ország gazdasági értelemben válságos helyzetét és első intézkedései a mély pontról való elmozdulást célozzák.S csak ezt követően lát lehetőséget a növekedés fokozatos megindítására. Társadalmi megbékélés szociális feszültségek közepette? Ez politikai "fából vaskarikának" tűnik. Mégis lehet realitása három esetben: ha a koalíció él, s nem visszaél "kényelmes" parlamenti többségével, ha a kormány a koalícióban részt nem vevő pártokat ellenzéknek és nem ellenségnek tekinti, ha a kormányon lévők szót akarnak és tudnak érteni a lakossággal. Van türelmi idő? Úgy tűnik, nincs. Merthogy a türelem* is fogytán. De - mutatták a választások - van bizalom. Csakhogy az is fogyóeszköz! leggyakrabban a ruha- és cipővásárlásoknál próbálkoznak az ügyeskedők. Ä portéka kiválasztásakor fokozottan ügyeljünk a zárjegyekre és az üvegcímkékre. A kereskedés vámszedői ugyanis mostanában nem elsősorban a terméket, hanem ezeket a jelöléseket hamisítják. A zárjegy valódiságát egyébként egy egyszerű UV-lámpá- val könnyű ellenőrizni; a címkéről pedig általában ránézésre is megállapítható, hogy eredeti vagy sem - a géppel ragasztott feliratok ugyanis szabályosak, egyenesek, egyforma magasságban vannak. A hamis címkéket viszont kézzel ragasztják, ezért többnyire ferdék, gyűröttek. Erre azért is jó odafigyelni, mert sokszor a kétes csomagolás minőségileg kifogásolható élelmiszereket rejt. Legyünk óvatosak az olyan élelmicikkekkel is, amelyeknek dobozán olvashatatlan a szavatossági idő. Bevált módszere ugyanis a régi, lejárt szavatosságú portéka értékesítésének, hogy az árcédulát ráragasztják a feliratra, s így csak a felbontás után derül ki, hogy esetleg gyatra minőségű, fogyaszthatatlan árut sóztak ránk. - bizsu Az „egér” segítségével másodperceken belül rendelkezésre áll a kívánt információ Elfelejtett jótállás, olvashatatlan szavatossági idő Változatok az átejtésre Legyünk óvatosak, nehogy becsapjanak bennünket! Keleten a helyzet változó? Expo: pro és kontra Újabb események figyelmeztetnek bennünket arra,hogyan változik tőlünk keletre a világ. Nápolyban a világ hét legfejlettebb országa "egyenjogúsí- totta" Jelcint annak ellenére, hogy Oroszország gazdasági ereje nem mérhető hozzájuk. De megtették, mert számításba vették Moszkva újra elismert általános nagyhatalmi súlyát. Szinte órákkal később két FÁK-országban is elnököt választottak: Ukrajnában Leonyid Kucsma, Belaruszban pedig Alekszandr Lukasin személyében. Mindkettő fő célja a kapcsolatok erősítése Oroszországgal. Jogos kérdés: mi lesz ennek a belső hatása főként Ukrajnában, s nem utolsó sorban az országnak azon a részén, ahol magyarok élnek? Hogyan reagál Jelcin arra a nem veszélytelen kihívásra, hogy immár nemcsak belülről szorítják az egykori birodalom visszaállítására áhító erők, hanem Oroszország mai hivatalos határain túlról is a "szláv unió" pártolására ösztönzik? Ami vitathatatlan: Moszkva világhatalmi szerepe és megkülönböztetett befolyása közvetlen környezetére 1994 nyarával újra megkérdőjelezhetetlenné vált. Washingtonban figyelemre méltó gyorsasággal reagáltak a számukra is váratlanul felgyorsult eseményekre. Bonnban pedig a német keleti politika atyjaként emlegetett Egon Bahr szólalt meg:"Olyan összeurópai struktúrára van szükség, amely a határokat sérthetetlenné és mozdíthatatlanná tenné Oroszország és az összes többi ország számára is". Sürgősen. Mit várhatunk egy ilyen struktúrától, ha valóban megszületik? S főként: mi hogyan politizáljunk? Mert az biztos, hogy egyre fontosabb lesz számunkra is, ami tőlünk keletre történik. Kocsis Tamás T agadhatatlan, hogy a belpolitikai erőviszonyok átrendeződése nyomán az épülő lágymányosi vásárváros alatt kissé megingott a szilárdnak hitt talaj. Fölújultak az Expo körüli viták, pro és kontra sokféle érv és álláspont lát napvilágot. Ezért a világkiállítás ügyeivel .Jiivatalból” foglalkozó néhány szakember véleményét kértük az alapkérdésről: legyen vagy ne legyen Expo. Kassai Róbert, a Világkiállítási Fórum elnöke: -A számok önmagukért beszélnek. Napjainkig 65 ország válaszolt a meghívásunkra: 8 kinevezte a kormánybiztosát, 21-ben a részvételről végleges elvi döntés született, 13 már területet is igényelt, s mindössze 9 reagált negatívan az invitálásra. Jelzi a külföld várakozását és bizalmát, hogy a tavasszal meghirdetett munkaértekezletünkre 43 ország küldte el képviselőjét, akik megtekintették a területet és az előkészületeket. Ha ehhez hozzáteszem, hogy mintegy 12-15 millió látogatóra számítunk, ami nemcsak az anyagi bevétel, hanem nemzetközi hírnevünk szempontjából is jelentős, egyértelmű, hogy az Expóra szükség van. * Németh Ferenc, az Expo kapcsolódó rendezvényeinek igazgatója:- A világkiállításhoz köz- vetve-közvetlenül kapcsolódó rendezvények megmozgatták az országot: 1163 pályázat érkezett a Világkiállítási Irodához. Falvak, városok, régiók sokasága dolgozta ki sok ötlettel, nagy körültekintéssel a javasolt rendezvények terveit. A szakzsűri eddig 75 pályázatot fogadott el - ezek a programok megkapják majd az Expo Kísérőrendezvénye címet és helyet kapnak a világkiállítás műsorfüzetében. De a bíráló bizottság még messze van munkája befejezésétől. Mindez csupán adalék a seregszemlére való készülés hangulatáról és felhajtó erejéről, amit semmiképp sem volna szabad veszni hagyni. Tóth Sándor (MSZP), a parlament gazdasági bizottságának tagja:- Ez az Expo már nem az az Expo, amiről korábban szó volt. Annak idején a külföldi és a hazai tőkét bevonó, vállalkozói világkiállítás terveit támogattuk - most viszont minden jel szerint alapvetően költségvetési forrásokra épülne a 96-os rendezvény. Ezt és sok egyéb tényezőt mérlegelni kell. Köztük azt is, hogy itt egy sor olyan infrast- ruktúrális beruházásról van szó, amely mindenképp gazdagítja Budapestet. Jómagam bízom abban, hogy nem olyan sötét az összkép, mint amilyennek a különféle hírek alapján tűnik, s egy kissé szerényebb, de sikeres világkiállítást rendezhetünk. * Tardos Márton (SZDSZ), a parlament gazdasági bizottságának elnöke:-Nem tartom szerencsésnek a világkiállítás jelentőségének lebecsülését, de ártalmasnak vélem a túlértékelését is. Nyilvánvalóan tekintetbe kell vennünk, hogy 96- ban lesz államiságunk 1100. évfordulója, s annak eseménysorozatát együtt kell kezelnünk a világkiállítással.- Tiszta kép kell arról, mit költöttünk eddig, hol tartanak a beruházások, milyen inf- rastruktúrális építkezések szükségesek még és ezek mennyi költségvetési támogatást igényelnek. Ha mindez világosan kirajzolódik, akkor mérhető fel, milyen anyagi-erkölcsi károkkal járna, ha lemondanánk az Expo megrendezéséről, illetve hogy milyen költségvetési hozzájárulás kellene egy szerény, nem hivalkodó, de eredményes megvalósításhoz. Ez a két „tétel” kerül a mérleg serpenyőjébe. Azt e percben senki nem tudhatja, merre billen a mérleg nyelve. Koós Tamás
