Új Dunántúli Napló, 1994. július (5. évfolyam, 179-209. szám)

1994-07-22 / 200. szám

1994. július 22., péntek A mai nap üj Dunántúli napló 3 Támaszték nélkül a Támasz Éhkoppon az alapítvány Önkorlátozó szociális bizottság - korlátozottan enyhített nyomor A jövedelem- és hajléknél­küli polgárok sokasodó táborára egykor példaértékű gyorsaság­gal és erőbedobással reagált a pécsi Támasz Alapítvány. Munkatársainak azonban már a kezdetektől mindennapos har­cot kellett vívniuk létjogosult­ságukért. A legnagyobb csaló­dást mégis az önkormányzat és szociális bizottsága hozzáállása váltotta ki - gyakorta elutasító, közönyös hozzáállásával. Bizo­nyosan nem véletlenül osztották idén a mostohagyerek szerepét a civil szférának a szociális ágazat költségvetéséből (még az egy százalékot sem éri el)... Áprilisban arról kellett hírt adnunk, hogy az alapítvány az ingyen konyha bezárását fon­tolgatja, miután az önkormány­zat részéről sem pénz, sem ígé­ret nem nyújtott alapot a költsé­gek további fedezésére. A női és a férfi átmeneti szállás, a szociá­lis bolt, a menhely, az informá­ciós iroda és az ingyen konyha működtetésére 21 millió forin­tot tervezett az alapítvány, amelynek mindössze felét biz­tosítja az állami normatíva. Pécs önkormányzata június 30-i közgyűlésén végül kétmillió fo­rintot szavazott a Támasz Ala­pítványnak. A szerződésben szó sem esik pénzről- Úgy érezzük, becsapott minket az önkormányzat - mondja Fónay László, az ala­pítvány titkára. - A januárban kötött szerződés szövegezésében szinte egy szó sem esik a pénz­ről. Az épületeink folyamatos karbantartásra szorulnának, amelyre eddig egy fillért sem költött a város. Sajnos be kell látnunk, hogy önkormányzati biztosíték nélkül az éjjeli men- helyet sem kellett volna meg­nyitnunk. De mégsem milliókat, hanem elsősorban szakmai ér­veken alapuló párbeszédet és korrekt, szerződésben is rögzí­tett együttműködést vártunk volna. Bezár a szociális bolt? Az alapítvány most „karcsú­sít”; négy gondozójától már megvált, kettőtől ezután fog. A népkonyha segítségére sietett a Katolikus Caritas és a Vöröske­reszt, de a jövőben az alap­anyag-vásárlás helyett már csak az adományként kapott élelmi­szerekből főznek. Nagy való­színűséggel augusztus 1-jétől a szociális bolt is bezár . . .-Fájó szívvel, de nagyon is úgy látom, hogy a keserű hang­vétel, a panasz helytálló - mondja dr. Balikó Zoltán ön- kormányzati képviselő, a szoci­ális bizottság tagja. -Több szociális munkát végző civil szervezettel írt alá szerződést az önkormányzat, amelyek mintá­jául épp a Támasz Álapítvány- nyal kötött megállapodás szol­gált. A szerződésekben kifeje­ződik, az önkormányzat támo­gatja a civil szervezeteket, ame­lyek egyébként a városra háruló feladatokat látnak el. Ezzel szemben a napokban kétségbe­esve értesültem arról, hogy el­telt egy félév, és a megállapított összeget mégsem folyósították. Hihetetlen az anyagi szűkösség, de mégis érthetetlen, hogy még ezt a minimális összeget sem kapta meg az alapítvány, ami jár, hiszen helyettünk is végzi a munkát. Az alapítványok nyáron is dolgoznak-Miután az alapítványok nyáron is dolgoznak, és nekik pénz kell, az ügyet az önkor­mányzat jogi bizottsága elé vit­tem - folytatta Balikó Zoltán -, álláspontjuk várhatóan augusz­tusban konkretizálódik. Ezek a szervezetek alázatosan és szé­pen végzik azt a munkát, amit elvállaltak. Az ő pártjukon ál­lok, mert amit vállaltak, azt te­szik. A város, az önkormányzat számára viszont hihetetlen, egyre növekvő terhet ró a „szo­ciális kérdés”. A szociális ága­zatra jutó költségvetési keret 39 millió forint, holott ezen kívül minimálisan 171 millió forintra volna szükség az intézmények működtetéséhez. Másfelől ugyanilyen tisztelettel tudok szólni az intézményeinkről, a szociális otthonokról, amelyek a szerény illetmény mellett is gyönyörű munkát képesek vé­gezni. Pénzszűke kontra szakmaiság A szociális ellátásban dolgo­zókat tömörítő, nemrég Pécsett létrejött Szociális Kerekasztal az ágazat legfőbb sérelmét, a szakmai szempontokat mellőző döntéshozói mechanizmusban jelölte meg.- Szerintem rém egyszerű a dolog: kevés a pénz - mondja Körömi Attila, a Szociális Bi­zottság elnöke. -A szociális ágazatnak nincs annyi pénze, amennyit el tudna költeni. Más­felől pedig egyetlen civil szer­vezet sem számíthat automati­kusan érkező támogatásra az önkormányzattól, amelynek el­sődlegesen saját intézményeit kell működtetnie.-Ha a Támasz Alapítvány nem létezne, a hajléktalanokról a városnak kellene gondoskod­nia.- Ez igaz. Júliusban még egyszer összehívjuk a bizottsá­got, hogy némi támogatást sze­rezzünk a Támasz Alapítvány­nak, amivel nyár végéig kihúz­hatja. A társadalmi feszültségek jóval nagyobb anyagi forrásokat követelnének, de most azért kü­lönösen nehéz, mert az idei a megbízatásunk ciklusának utolsó éve. Pécs az egyetlen vá­ros az országban, amely hitel felvétele nélkül dolgozott négy éven át. Most sem hozhatunk olyan döntéseket, amellyel pénzügyi vészhelyzet elé állíta­nánk a következő testületet, amelynek mindenesetre majd az elsők között kell foglalkoznia történetesen a hajléktalanok ügyével is. A ciklus végén a szociális bizottságnak is önkor­látozónak kell maradnia.-Elég hatékonyan lobbiztak a szociális gondoskodás érde­kében?- Ami a bizottságunkat illeti, mi soha nem éltünk a szociális demagógiával, a hangzatos, zsa­roló szólamokkal, hogy a kép­viselők szavazásakor magasba lendüljenek a kezek.- A rászorulók széles köre pedig talán éppen ezt várta volna a bizottságtól...- Lehet, hogy ezt várta volna, de nem éltünk az ilyen érvelési módszerrel. Önkorlátozóak ma­radtunk, vállalva a konfliktuso­kat. Nem tartom helyesnek azt a szemléletet, hogy csak a saját bizottsága céljaiért lobbizik va­laki. Mi a bizottságok összessé­gét, a költségvetés egészét tar­tottuk szem előtt. Más kérdés, hogy ha bővebben állnának rendelkezésre pénzforrások, akkor feltéve a szemellenzőt, kötelessége volna a bizottság­nak csak a saját céljaiért erőfe­szítéseket tenni. De ezek most nem ilyen évek. Az önkorlátozó szándék ért­hető, ám a kérdés mégis kérdés marad; hogy a Támasz erre tá­maszkodhat-e, mert a helyzet nemcsak egyetlen alapítvány éhkoppon-maradásáról tanús­kodik. .. Tröszt Éva Áramszámla-változás Szeptembertől Pécsett is beve­zeti a Dél-dunántúli Áramszolgál­tató Rt. a havonta azonos összegű áramdíj-számlázást. Az új szám­lázási rendszerben évente csak egyszer olvassák le az árammérőt. Az évi fogyasztásból kiszámított havi átlagnak megfelelően ha­vonta egyenlő részletekben fizet­jük majd az áramszámlát, a tény­legesen elfogyasztott villamos energia elszámolása alapján. Évente egyszer készítenek szám­laegyeztetést, melynek eredmé­nyeként fizetnünk kell még vagy visszatérítenek a már befizetett díjból. A többlépcsős bevezetés során 1994. augusztusban a DÉ- DÁSZ Rt. a júliusi számlával együtt küldi ki a korábbi, 1993. évi fogyasztás elszámolását és az abból kiszámított, leendő rész­számla-összeget. Ha a fogyasztó sokallja vagy kevesli, kérheti annak csökkenté­sét vagy növelését, hogy év végén ne kelljen sokat fizetni. Szeptem­bertől már minden pécsi fo­gyasztó - a Pécs környéki telepü­lések lakói is, akik erről értesítést kaptak, és az eddig Pécsváradhoz tartozó hirdiek - az átlagfogyasz­tásból kiszámított részszámlát kapják meg. Banki folyószámla esetén egy hónappal később érte­sítik az összeg átutalásáról. Stier László, a DÉDÁSZ Rt. ér­tékesítési osztályvezetője el­mondta, hogy az új számlázási rendszer bevezetése előtt közvé­lemény kutatás útján kikérték a lakosság véleményét. Felkészítet­ték a pénzbeszedőket is arra, hogy tájékoztassák az ügyfeleket. Havi leolvasás tehát nem lesz. Pécsett 1995. augusztusig a várost tizenkét területre bontva minde­nütt leolvassák az árammérőket. Az időpontról külön értesítést küldenek. A családi házaknál többször is megkísérlik leolvasni, de ha nem sikerül, értesítést hagynak. Folyamatosan nyomon követ­hetjük a fogyasztást az évi egy­szeri leolvasás mellett. Ezután is elfogadják a személyesen és tele­fonon bejelentett óraállásokat. 1995-ben már az új elszámolást alkalmazza a DÉDÁSZ. Fogyasz­tóváltozás bejelentésekor számla- egyeztetést kell kérni. R. Gy. A Pécsi Rádió hétvégi műsoraiból Máriakéméndi találkozó Máriakéménden immáron hagyomány, hogy évről-évre az egykori, kéméndről elszár­mazottak és a helybeliek közös találkozón elevenítik fel a múl­tat, s hallanak hírt a község mai életéről. E háromnapos talál­kozóra készülnek most. Au­gusztus 13-án, 14-én és 15-én többféle helybéli rendezvény­nyel szeretnék színesíteni a ta­lálkozót. Lesz sportrendez­vény, szentmise a híres ké- méndi Kegytemplomban, kul­túrműsor a helyi néptáncos és színjátszókor közreműködésé­vel és természetesen autó­busz-kirándulást is szerveznek a környékre. Táborozás támogatókkal Mától a borjádi Általános Is­kola mintegy 90 tanulója tábo­rozhat Orfűn tíz napig. A gye­rekek nyaralását a Baranya Me­gyei Tejipari Vállalat támogatja negyedik éve, a tej és tejtermé­kek ingyenes szállításával. A politika hellyel-közzel, ahogy teheti, vakációzik, miként a parlamenti képviselők is szabad­ságra mentek. Ez a joga az „egy­szerű” polgárnak is megadatott. A szombat délelőtt 9-től 11-ig tartó Jó pihenést!” című magazin is a nyár derekához alkalmazkodik, - de nem szeretne uborkát árusítani - mondja a szerkesztő-műsorve­zető, Kovács Imre. Bezerédy Győző helytörténész arról beszél, hogy mind több tele­pülés keresi gyökereit, készítteti el például ősi címerét. A megren­delők között most a legérdeke­sebb Mudéfalva. Elmondják azt is a műsorban, hogy miként újítja fel Pusztako­vácsiban a helyi önkormányzat az egykori Márffy kastélyt és milyen céllal, merre jár, s mit kell tudni a fatimei kegytárgyról. Újévi gondolatok júliusban. Egykori szép jegyzetének újra hallgatásával búcsúzhatunk az el­hunyt kedves újságíró kollégától, Varga Jánostól. Végezetül még néhány téma röviden a Jó pihenést!-ből. Hogyan kell megtervezni egy kávéházat és milyen volt a régi Nádor kávéház hangulata? Láto­gatás a Pécsi Nemzetközi Ifjúsági Zenei Táborban, portréinteijú Li­geti Györggyel, aki pécsi kötődé­seiről is beszél. 25 éve lépett em­ber a Holdra, triatlonverseny a Desedán, repülőnapra készült a hatvan éves és újra egészséges örök gyerek, Mohai István. Ajándék az élet, amit kamatoz­tatni kell - ez a vezérgondolata műsorunknak - mondja László Lajos a Vasárnapi Magazin szer­kesztője. Balikó Zoltán nyugalmazott evangélikus főlelkész arról be­szél, hogy életünk végén szám­adással tartozunk Isten előtt. Maróthy Jolán Aszumpta nő­vér, megbízott ügyintéző a Mi­asszonyunk rend törekvéseiről beszél az ideiglenes rendház fel­avatása után. Egy toponári család az egymás megsegítésének és megbecsülé­sének szép jelét mutatja, róluk is hallunk a műsorban. A Pécsi Egyházmegye Katoli­kus karitásza együttműködve a pécsi Ifjúságért irodával nyári munkaalkalmakat és egyéb segít­séget nyújt a fiataloknak, s most jelent meg két megyére szóló lap­juk első száma is, mindezekről dr. Szalay János teológiai tanár szá­mol be. Mohács és környékének gazdasági föllendítése, szociális gondjainak enyhítése, az új eg­zisztenciák kibontakoztatásának segítése a célja egy Kanadából hazatelepült mérnöknek, dr. Si­mon Péternek, mohácsi lokálpat­riótának. Egy másik Duna-menti település: az ártéren épült Bo- gyiszló. Itt élnek a kunok leszár­mazottjaiból sokan, egy család életét mutatják be, mindennapjaik természetességét, szépségét és természetesen fáradságos munká­jukat is. A fél 10-ig tartó program zenei szerkesztője Kovács Attila, fél 10-től 10 óráig dr. Nádor Ta­más színes összeállítását hallgat­hatják a Pécsi Rádió hallgatói, akiknek délután 3 és 4 óra között a telefonos-üzenetközvetítő kí­vánságműsora szól majd Tuczai József zenei kínálatából. A pécsi nagybani piac szomszédságában érnek felszínre a kertváros alatti csatornák Fotó; Szundi György Segélykiáltást hallottak Gyerekek játszanak a kertvárosi csatornákban- Segélykiáltást hallottunk, de mire a helyszínre értünk, senkit sem láttunk. A magas fű között nem találtuk a gyereket, mintha a föld nyelte volna el - mondta az esetet a pécsi nagybani piac köze­lében kutyáját sétáltató, még mindig izgatott ember, és mutatta a helyet. Csatornák, árkok a város szé­lén, ahol már a réti fű uralkodik. A Maiéter Pál utca alatti és az Eszék utca felőli, földalatti csapa­dékelvezető csatornák a Lahti ut­cában érnek ki a felszínre, és in­nen már nyílt mederben vezetik tovább a vizet. A gyerekek úgy játszanak a csatornákban, a be­ömlő nyílásokban, mintha a ját­szótéren lennének. Az indiánvár helyett a „cső-city” romantikája, sötétsége, szemete, bűze és veszé­lye csalogatja ide a 7-8 éves gye­rekeket éppen úgy, mint a tizen­éveseket. Nyakukban a lakás­kulccsal, kezükben egy-egy zsíros kenyérrel vakációznak itt. „Cső-city”. Igazán találó név a sok ízléstelen betonfelirat között. E helyt szabad a bejárás a csátor-4 nákba. Vajon tudják-e, gondol­ják-e a szülők, hogy féltett kis­gyerekeik milyen veszélyes he­lyen játszanak? És tudja-e az üzemeltető, hogy a csatornába bárki bejuthat? A kisebbik beömlőnyílás nyi­tott, a Maiéter utca felőlin régi, rozsdás rács díszük a rajta fenn­akadt szeméttel, ami arról is árul­kodik, hogy időnként hatalmas víztömeget vezet le. Az ajtót rég elvitték, csak a pántjai maradtak meg. Már tíz éve vonzza ide a gyerekeket. Azóta patkányt is fogdosnak. Ahol a segélykiáltást hallották, ott egy fedél nélküli akna rejtőzött a fűben. Az nyelte el a gyereket, aki később néhány társával együtt száz méterrel odébb bújt ki a földalatti folyosóból. A környékét mára lekaszálták. A négy méter mély akna életveszélyes, még vé­letlenül is belepottyanhat a fi­gyelmetlen ember. Jeltelenül ár­válkodik a réten. A srácok le­másznak a mélybe, és a folydo- gáló vizet taposva járják a csa­torna belsejét, a „cső-cityt”. Most még csak segélykiáltást hallottak, szerencsére nem rosz- szabb hírt. Mint kiderült, játék közben hangzott el. Megtévesztő volt, de a felnőtt komolyan veszi, mint a kísérőm, a kutyasétáltató, a piacra vagy a kertbe igyekvő em­ber. Megriad a látványtól és leg­főképp a balesetveszélytől. Aján­latos megszüntetni, amíg nem késő, mert a veszély vonzza a gyerekeket, és nem mindig áll meüettük a szerencse. Rozvány Gy. MEGRENDELŐLAP Alulírott megrendelem az Új Dunántúli Naplót 1994. augusztus 1-jétől. Vállalom, hogy az esedékes előfizetési díjat a kézbesítőnek készpénzben, számla ellenében kifizetem. név lakcím (ir. szám) _____év................hó...........nan aláírás Előfizethető: 1 hónapra 375 Ft 2 hónapra 750 Ft 3 hónapra 1125 Ft A megrendelőlapot zárt borítékban, bélyeg felragasztása nélkül küldje a kiadó címére. (7623 Pécs, Rákóczi út 34.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom