Új Dunántúli Napló, 1994. július (5. évfolyam, 179-209. szám)
1994-07-21 / 199. szám
1994. július 21., csütörtök t Gazdaság új Dunántúli napló 9 Mi lesz a kereskedelemmel, a kereskedőkkel? Piachoz igazodj! A vevők anyagi helyzete egyre rosszabb, sokan már csak az alapvető élelmiszercikkeket engedhetik meg maguknak. A luxusfogyasztás az elmúlt években jelentősen visszaesett. (Felvételünk a pécsi Centrum Áruházban készült) Fotók: Müller Andrea Az elkövetkezendő évek nem sok jóval kecsegtetnek a kereskedelem számára, hiszen a kormány „fogyasztáscsök- kentő” gazdasági programot hirdetett. S ha kevesebb pénzünk lesz vásárolni, akkor sok kisebb-nagyobb kereskedelmi egység követi a sokáig sztárolt budapesti Rekord Aruházat, azaz tönkremegy. Mit tehetnek a cégek, felkészülnek-e csődhelyzet kivédésére, s ha igen hogyan. Centrum A Pécsi Centrum Áruház - már magánkézben várja a keménynek ígérkező éveket. 7a- kácsné dr. Nemes Ibolya igazgató beszélgetésünk kezdetén leszögezi, „a kereskedő nem politizál, hanem igyekszik minél többet és jobbat eladni”. Visz- szafogottan, a dicsekvés látszatát is elkerülve hozzátette, ezt az elvet az idén már sikerült megvalósítani, s az áruház szép bevételt és ezzel szoros összefüggésben, jó gazdasági eredményt ért el. Tehát, ha úgy tetszik, nyugodtan nézhet a kihívások elé.-Azt azért nem mondanám, de idegesék sem vagyunk. Nagy előny számunkra, hogy egy hálózat tagjaként nagy vásárlóként tudunk beszerezni cikkeket akár külföldről, akár a hazai gyártóktól, s mivel sok áruházunk van szerte az országban, az árukat is mobilizálni tudjuk oda, ahol éppen a legjobb a kereslet. Ez talán garanciát jelenthet, hogy a piaci pozícióinkat tartani tudjuk. Bizakodásom másik része onnan van, hogy nálunk már igazán jó kereskedői csapat dolgozik, akik tudják mit kell tenni és hogyan. S az sem hagyható figyelmen kívül, hogy azért bizonyos alapfogyasztás lesz, legyen bármilyen nehéz is a vevők anyagi helyzete, mint ahogy a presztízs fogyasztás és a luxusfogyasztás sem tűnik el. A Centrum a középjövedel- műekre számít elsősorban, de a kisebb pénzűek és luxusfogyasztók is találnak maguknak árucikkeket.-Az biztos, a kereskedelemben többen vagyunk, mint amennyit a kereslet elbír, most pedig egy soha nem látott szelekció kezdődik, s csak a jóknak van esélyük a fennmaradásra. A Centrumnak jónak kell lenni! ÖNÉRT A Paleszter család négy éve nyitotta meg Pécsett, a város szélén, az ÓNÉRT nevet kapott diszkont áruházat, minden pénzüket ebbe a vállalkozásba fektetve. Paleszter Józsefiével beszélgetve az az érzés alakult ki bennem, hogy az életüket tették ebbe „a boltba”, s a végsőkig kitartanak, hogy a nagyon szép, saját tulajdonban lévő épület ne diszkóként vagy ki tudja miként működjön 5-10 év múlva. Persze, arról egyelőre nincs is szó, hogy el kellene adniuk az áruházát, de az tény, érzik, visszafogottabb a vásárlói kedv már most is.-Három évvel ezelőtt a hónapok végére ugyan visszaesett a forgalom, de addig jól ment. Manapság a fizetéseket követő 5-7 napon tapasztalunk élénkülést, utána nagyon kevesen jönnek.- Mit tudnak tenni, hogy működhessen az áruház?-Igyekszünk mindent onnan beszerezni, ahol a legolcsóbb, mert akkor mi is olcsóbban adhatjuk. A vásárlók néhány forintot is megnéznek! Az alapvető élelmiszereknél pedig olyan alacsony árréssel dolgozunk, hogy néhánynál még az általános költségeket sem fedezi. Ezen kívül szélesítettük kereskedelmi tevékenységünket, s a város peremén négy pirinyó boltot nyitottunk. A Paleszter család könnyebb helyzetben van, mint sok kereskedő: nem kell bérleti díjat fizetniük, hiszen az áruház az övék. Már a kezdetekkor is hosszú távra gondoltak, ez a szemlélet ma sem változott.-Nagyon szeretjük csinálni, így az fel sem merül bennünk, hogy valaha is kiszállunk. Ha nehéz idők is jönnek, túl kell élnünk! FEMA A FEMA bevásárlóközpontot azért hozták létre annak idején, hogy a déli határon túl élők vásárlásait segítsék. Aztán a politika, a háború közbeszólt... A FEMA hosszú ideig nem volt könnyű helyzetben, de manapság nem panaszkodnak.- Egyre többen jönnek Horvátországból, a hazai autós vásárlók körében is elfogadtak bennünket, s ez meglátszik a forgalmunkon, az eredményeinken is - mondta dr. Kemer Ödön, a FEMA ügyvezető igazgatója.- A jövő azonban nem túl biztató, hisz a fogyasztás visz- szafogása azt jelenti, hogy a FEMA-ba is kevesebben mennek vásárolni, s kevesebbet tudnak költeni.- A mi vásárlókörünk talán a legkevésbé érzékeny egy ilyen gazdaságpolitikai lépésre: a horvát vásárlóinkat - akik száma az ottani konszolidációval párhuzamosan egyre nő - nem érinti ez az intézkedéscsomag, a hozzánk érkező hazai vásárlók pedig autósok, akiknek egy kicsit „jobban megy", mint az átlagnak. Tehát attól nem tartok, hogy válságba kerülünk, de ezzel együtt rugalmas üzlet- politikánkat megtartjuk. Az ügyvezető igazgató megemlítette, fontos lenne, hogy ha nem is preferálják a tisztességes kereskedelmet, de legalább ne húzzák le. Mire gondol?- Versenyezni csak egyenlő feltételekkel lehet, s úgy gondolom, hogy mi és még nagyon sok cég hátrányos helyzetben van az adót eldugó, az árukat számla nélkül átvevő, nyugtát nem adó kis ügyeskedőkkel szemben. Az igazi kereskedőknél tehát a jelszó: piachoz igazodj! Ehhez pedig a megszorító intézkedések mellett egyenlő elbírálást is várnak, mert egyáltalán nem mindegy, hogy a kevesebbet hol költik el az emberek. S nem csupán a kereskedőknek, hanem az állami költségvetésnek sem. Roszprim Nándor Ebben a korban még gyakran van szükség új cipőre. (Felvételünk a Fema Áruházban készült.) Túl optimisták voltak a várakozások „Géptelen” helyzetben Megkezdődött a búza betakarítása, s az ország különböző részeiből érkező hírek szerint a nagy nyári menetelés sokféle nehéz próbatételt tartogat a gazdáknak és a gazdaságoknak.- A június óta tartó kánikula jelenetős mértékben rontotta a várható terméseredményeket - mondja Földi Péter, a földművelésügyi tárca főosztályvezetője. Már most látszik, hogy a korábbi optimista előrejelzések nemigen teljesülnek. Ä búzatermés egészében alig fogja meghaladni a 4 millió tonnát. Az országos helyzetkép más vonatkozásokban sem ad okot túlzott derűlátásra. Összesen mintegy 8500-9000 kombájn fogható munkára, így az aratógépekre „fejenként” 260-270 hektár betakarítandó terület jut. Ha ezt teljesítik, a gabona körülbelül egy hónapon belül a magtárakban lesz. Nagy kérdés azonban - fűzi hozzá az agrártárca szakembere -, hogy győzik-e ezt az iramot. A géppark 80 százaléka ugyanis elhasználódott, öt évnél idősebb, s műszaki állapotuk igencsak sok kívánnivalót hagy maga után. Egyébként van lehetőség bérkombájn-munka igénybe vételére; igaz meglehetősen változó - hektáronként 3500-10000 forint között mozgó - árakon. Az elmúlt hetekben hírek röppentek föl arról, hogy súlyos tárolási problémákkal kell számolni. Nos, ez a félelem alaptalan: az országos tárolókapacitás 10-12 millió tonna, ami bőségesen elegendő a várható 6-7 millió tonna kalászos gabona elhelyezésére. Az viszont valós gond, hogy a magántermelők alig-alig rendelkeznek tárolótérrel. A bértárolást pedig megnehezíti az a körülmény, hogy nincs lehetőség a különböző minőségű, sokszor gyomos tételek elkülönített tárolására. A bérraktározás egyébként nem olcsó: a be- és kitárolás tarifája mázsánként 10-10 forint, a tárolási díj hetenként és mázsánként 2 forint, a tisztításért pedig - ugyancsak mázsánként - 20 forintot kell fizetniük a gazdáknak. Az ország különböző tájairól érkező aratási gyorsjelentések szinte egyöntetűen a rossz műszaki állapotban levő gépek okozta nehézségeket panaszolják. Szabolcsban például az a tapasztalat: hiába maradt meg a szövetkezetek tulajdonában a betakarító kapacitás -í- nincs elég pénz az alkatrészek beszerzésére, a gépek alapos felújítására. Hasonló gondokkal birkóznak a vasi gazdák is: a közös gazdaságokban 200-200 kombájn fogható hadra, egyenként tehát 250 hektárral kell megbirkózniuk, de félő, hogy nagy részük nem bírja végig a gyomos táblákon az aratást. Nyitott kérdés, hogyan takarítják be tábláikról a termést a magángazdálkodók, akik nincsenek fölszerelve gépekkel. A szövetkezetek többségének minden erejét leköti a saját aratni valójuk - kétséges tehát, hogy idejében ki tudják-e segíteni a kistermelőket. Arra sincsenek még megbízható számítások, hogy mennyibe kerül majd a gazdáknak egy-egy hektár kalászos betakarítása. Ismerve az alkatrészek, a gázolaj árát, csak az biztos, hogy nem lesz olcsó aratás az idei. Újvári Gizella Magyar igazgatók Sikerkovácsok A hazánkban működő vegyesvállalatok nagyon fontos szerepet töltenek be a gazdaság fellendítésében. Évről évre elkészül a sikeres cégek top-listája, amelynek egyik éllovasa a Mölnicke, a higiénés intim betéteket, pelenkákat gyártó svéd cég magyar- országi leányvállalata. Nagyká- tán működik, 83 százalékos külföldi és 17 százalékos Intereu- rópa banki tulajdonban. Az imponáló üzlet hat éve magyar igazgató irányításával működik. Ugyancsak a legjobb vegyesvállalatok közé sorolták az Adidas Budapest kft-t, amely 85 százalékban német, 15 százalékban a Magyar Külkereskedelmi Bank tulajdona. Ennek is magyar szakember az igazgatója. A Siemens cégnek ma már valóságos üzleti birodalma van Magyarországon. A többségben lévő külföldi befektetők magyar vezetőt állítottak a cég élére. Igen jó eredményeket ért el a gyógyhatású vitaminos készítményeiről ismert - 62 százalékban osztrák tulajdonban levő - veresegyházi Pharmavit, a 40 százalékban görögök által alapított, Nagylőrincen működő Olympos gyár és az osztrák tulajdonú Bramac cég - valamennyiük élén magyar igazgató áll. A top-lista ugyanakkor arról is árulkodik, hogy gyors és jelentős üzleti sikerek eddig többnyire csak a kereskedelem és a szolgáltatások szférájában születtek. A termelő ágazatokban - bármilyen színvonalas is a tevékenység - csak hosszabb idő után kamatoznak a befektetések. Egy le nem folytatott vizsgálat utóélete ... A cipőgyár nem lett senkié A kilátástalan helyzet ellenére a munka nem állt le Fotó: Müller Andrea Egykor Szigetvár a konzerv- és cipőgyáráról volt híres. Ma már egyikről sem. Apró „befőző gyárak” ugyan nem alakultak, de sok kicsi magán cipőüzem igen. A gyár egykori igazgatója, ma már rokkant nyugdíjas, a felesége munkanélküli. Mind a ketten a cipőgyártással kötötték össze az életüket. A privatizáció a bukásukat hozta. Már a 90-es évek elején egyre több bejelentés érkezett a gyár vezetése ellen, egészen a minisztériumig futottak a hírek. A legnagyobb szálka az emberek szemében az volt, amikor a privatizációs tervet a gyár vezetése készítette el és adta be, amire aztán kiírták a nyilvános pályázatokat. Egyes hangok szerint a volt igazgató is a pályázott. Más jelentkezők is voltak, a gyár régi német partnerei. Igaz, itt fennállhatott a veszélye annak, hogy a lízingelés során az egykori vezetők maguk is jól járnak, meg annak is, ha a gyár menedzsmentjével elégedetlenek a külföldiek, az ő tulajdonukba megy át a cég. Mindkét esetben, lett volna munka és magasabb fizetés legalább félezer embernek. Hogy mindezt megakadályozzák, a gyáriak bejelentést küldtek a minisztériumba, amelyben tételesen felsorolták a vezetők „bűneit”. A minisztérium és az ÁVÜ is vizsgálatot ígért, amit a mai napig nem folytatott le. Se vizsgálat, de még az első ajánlat se, valahol mind a kettő elveszett. Az IKM ennek ellenére a közérdekű bejelentésekbe foglalt vádak miatt államigazgatási felügyelet alá vonta a gyárat. Aztán elkezdték egymást váltogatni a vezetők. Á régieket elküldték, a volt igazgató még a jelentős összegű végkielégítésről is lemondott, önként távozott, hogy ne ő legyen az akadálya a gyár privatizációjának. Úgy gondolta a németek ismerik régóta, biztosan megkeresik, ha ők lesznek a tulajdonosok, hiszen szükségük van szakemberre. De nem így történt! A gyár nem lett senkié, pályázatot se nyilvánosan, se titkosan többet nem írtak ki, csak a gyár süllyedt egyre mélyebbre, lett egyre kevesebb a munka és a vezetők cserélődtek egyre sűrűbben. Először egy hozzá nem értő került a csőd előtt álló cég élére, aki jelentős összegű végkielégítéssel a zsebében távozott, háta mögött hagyva a kényszerszabadságra küldött embereket. Az őt követő is feladta, mert hónapokig csak hitegették az ÁVÚ-ben, hogy döntenek a gyár sorsáról. Nemrég megint vezetőváltás volt. A régi igazgató keserű, a többiek menekülnek. Szigetváron az egykori európai cipőgyártás már nyomaiban sem lelhető fel. A jó szakemberek közül szinte alig maradtak. Az egykori igazgatót pedig együtt szidják a történtekért az ÁVÜ-vel, és az illetékes minisztériummal. Egyre több a kapualjakban megnyíló, a manufaktúrára emlékeztető, élet- képtelen kis cipőüzem, amivel a nagy piacra kijutni nem lehet, ugyan néhány embernek ideig, óráig munkát ad. Az egykori igazgató minden iratot megőrzött, ha mégis lenne vizsgálat, legyen mivel igazolnia, vagy cáfolni a vádakat. Közben reménykedik, hogy egyszer talán a helyükre kerülnek a dolgok ... Sz. K. í i l > *
