Új Dunántúli Napló, 1994. július (5. évfolyam, 179-209. szám)

1994-07-19 / 197. szám

6 uj Dunántúli napló Magazin 1994. július 19., kedd B eszélgetőpartnerünk: A sokoldalú sikerember Hasznos tanácsok hétköznapokra Mit tegyünk, ha ...? Sörgyártó trappisták Westmalle-ban, a flandriai síkság közepén található a trappistáknak az a monos­tora, amelynek lakói őrzik a régi hagyományt és sört gyártanak. A magas alkohol- tartalmú sör iránt nagyobb a kereslet, mint amennyit a szerzetesek termelnek, az apát azonban nem hajlandó anyagi előnyök miatt feladni a megszokott munkatempót.-Az apát külső dolgozó­kat sem alkalmaz, mert fon­tos számára, hogy fenntartsa a hagyományos életformát - mondta Eric Loobuyck, a flamand katolikus alapítvány munkatársa a Reuter brit hír­ügynökségnek. A monostor vezetésének fő célja, hogy módot adjon a szerzetesek­nek az imádságra, a munkára és a tanulásra. Általában lá­togatókat sem engednek be, nehogy megzavarják a szer­zetesek életét. A westmalle-i trappista közösséget 1794-ben alapí­tották, és a monostor lakói a maguk szerény körülményei között most ünnepük az ala­pítás 200. évfordulóját. A trappisták 1836 óta gyárta­nak sört. A szerzetesek ugyanis már korábban rájöt­tek, hogy a parasztok, akik a folyók vizét isszák, gyakran megbetegszenek. A sört ajánlották, mint egészsége­sebb és táplálóbb italt. Ma­napság a sör igazi kedvelői nagyra becsülik a trappisták gyártotta sört, amely azon­ban ritkán kerül forgalomba. A trappisták a puritán, a gazdagságot elvető, a hitéle­tet és a munkát a legfőbb fel­adatnak tekintő cisz­terci-rend legszigorúbb re­formágát alkotják. (A trap­pista szó hallatán legtöbben a félkemény ízletes sajtra gondolnak, nem véletlenül. E szerzetesrend tagjai ké­szítették az első ilyen tí­pusú sajtot is.) Az 1664-ben a norman­diai La Trappe városában alapított szerzetesrend tag­jai hagyományosan hallga­tási parancsnak tesznek eleget. Westmalle-ban is a szerzetesek főként jelekkel érintkeznek egymással, 1960-ban azonban enyhí­tették a némasági tilalmat. Mindazonáltal ritkán be­szélgetnek és étkezések közben sohasem. A szerzetesek este hét órakor aludni térnek. Nincs televíziójuk, s nem kapnak újságokat sem. Dolgoznak, imádkoznak és a szent könyveket tanulmányoz­zák. - A sörgyártás egyet­len célja, hogy finanszí­rozza a monostor fenntartá­sát - mondta Loobuyck. Ha Antat Imre fiatalabb volna, talán maratoni futásban vagy atomfizikai kutatásokban is gyűjtögetné a babérokat. Napjaink polihisztora ugyanis a legkülönbözőbb műfajokban, területeken is profiként, ottho­nosan mozog. Ráadásul szüle­tett sikerember: bármibe bele­vág, elismerést arat és taps fo­gadja. Legutóbb az Operett színpa­dán, Szép Heléne öreg királya­ként debütált - kell-e mondani, hogy énekes-színészként is osz­tatlan sikerrel. Nagyrészt neki köszönhető, hogy a darab esté­ről estére megújult. Az évad utolsó előadásainak egyikén hosszú percekre megszakadt a játék, mert a nézők szinte gurul­tak a nevetéstől. Pedig csak annyi történt, hogy Antal Imre a színpadra lépett.- Mielőtt királyi palástban, arany babérkoszorúval bevonul­tam volna, négy pálcával tá­masztottam alá a fejdíszt... Úgy tudom, egy kisiparos azóta elkezdett hasonló szerkezetet műanyagból is gyártani, 160 fo­rintért kapható a trafikokban - meséli a színházzal szomszédos presszó teraszán, kezében az elmaradhatatlan cigarettával.-Akkor talán Önnek is kö­szönhető, hogy - mint mondják - újraszületnek friss politikai viccek.- Annak idején, amikor ezt a darabot Párizsban játszották, sokan hússzor is megnézték egymás után, mert abban az időben is átszőtte az előadást a napi politika, s kíváncsiak vol­tak az emberek, hogy aznap ép­pen miről tréfálkoznak a színé­szek. Nos, mi sem teszünk mást, persze a darab rendezőjé­nek, Szinetár Miklósnak a „fel­hatalmazásával”. Szabad kezet adott valamennyiünknek, csak egy kérése volt: bármit újítunk is, ne legyen ízléstelen, bántó vagy övön aluli. Amikor a darabot színpadra vitték, még a választások előtt voltunk. Azóta sok minden vál­tozott. ..- Azt hiszem, várható és tör­vényszerű volt, ami történt, s én személy szerint örülök is neki. Úgy vélem, a koalíciós kor­mányzásban ott vannak a biz­tonsági fékek, amelyek garan­tálják, hogy ne a pártérdekek kerüljenek első helyre. Persze, a következő 2-3 évben így sem lesz könnyű az élet.- Korábban Antal Imrétől nemigen lehetett hallani efféle megnyilatkozást.-Valóban nem szokásom a politikai véleménynyilvánítás, bár ha megkérdezték, soha nem rejtettem véka alá, hogy miről mit gondolok. Lelkes újságol­vasó vagyok, a HVG és az ÉS mellett a Népszabadságot jára­tom, igyekszem napra kész in­formációkkal feltölteni magam. Persze a politikai hitvallást mindig is magánügynek tekin­tettem. Van olyan, általam nagyra becsült rádiós kollégám, aki elmondta, hogy ő az elmúlt négy esztendő híve. Természe­tesen én is elmondtam, hogy jómagam nem, s aztán erről többet nem is esett szó közöt­tünk. Csak arra figyeltünk, hogy mi legyen a műsorban. Azt hi­szem, az lenne a jó, ha a mun­kahelyen csakugyan mindenki félretenné a politikát.- Van olyan célja, amit nem sikerült még elérnie?- Alapvetően elégedett va­gyok. Sokat dolgozom, szívesen vállalok minden olyan felada­tot, amelynek tisztességgel meg is tudok felelni. Különösebb anyagi vágyaim nincsenek; van lakásom, nyaralóm és egy jó au­tóm. Egyszerre két szelet mar­harostélyost pedig már nem tu­dok megenni. Szerencsére nem vagyok irigy természetű, meg sem fordul a fejemben, hogy be­lerúgjak más luxus Volvójába.- Hová készül nyaralni?- Valójában sehová, mert el­vállaltam olyan televíziós fel­adatokat, mint például a „Ki tud többet Magyarországról?” Című vetélkedőt, ami kötöttséget je­lent.- Roppant népszerű ember. Mióta itt a presszó teraszán be­szélgetünk, szinte körülzsongják az ismeretlen ismerősök.- A tévéből is telefonáltak, hogy menjek már be azért a két zsák levélért, amit nem tudnak hová tenni. Bevallom, nincs időm valamennyit elolvasni. Egy névtelen levelet azért em­lékként őrzök, ami - a postai bélyegzőről ítélve - Kecske­métről érkezett. Csámpásan té­pett, kockás noteszlapon kér­dezi tőlem a feladója, hogy „mikor hagyod már abba, te ragyásképű .. .” Még jó, hogy nincsenek illúzióim a külsőmet illetően. Persze az utcán is sokan fel­ismernek. Egy alkalommal kedves idős hölgy állított meg, és a kezemet szorongatva mondta: „Maga a család ked­vence. . . Istenem, ha elmon­dom otthon, hogy személyesen találkoztam Vas István Zoltán­nal. .. ” Hát ennyit a népszerű­ségről.- Jövőre betölti a 60-at, honnan ennyi fiatalos derű és energia?-Jó természetem van, álta­lában mindent a fonákjáról né­zek. így roppant érdekes és vicces a világ. Magam is meg­lepődtem, amikor legutóbb el­mentem az érettségi- találko­zónkra. Egy csomó kopaszodó, öreg roskadozott egymás mel­lett. Meg is kérdeztem tőlük: csak nem a gerontológiára té­vedtem be? Mit mondjak, spé­ciéi ezzel a tréfával nem arat­tam osztatlan sikert. Németh Zsuzsa . .. ÚGY ÉREZZÜK, HOGY ÖSSZECSAPNAK FE­JÜNK FÖLÖTT A HULLÁ­MOK? Ne keseregjünk, hanem te­gyünk valamit a helyzet megol­dásáért! Csak úgy érdemes bár­mibe kezdeni, ha elhatározásun­kat végig akarjuk és tudjuk vinni. Próbáljunk meg jó képet vágni és így tudomásul venni azokat a körülményeket, ame­lyeken nem tudunk változtatni! Ne rágódjunk fölöslegesen meg­változtathatatlan dolgokon! Elalvás előtt esténként von­junk mérleget az eltelt napról! Ezáltal szinte méregtelenítjük a lelkünket. .. ..OPTIMISTÁK SZERET­NÉNK LENNI, DE EDDIG NEM SIKERÜLT? Kezdjük minden reggelünket optimistán! Ne bosszankodjunk, ha megint esik az eső, és legfő­képpen ne menjen el ettől az életkedvünk! Ne csak a rosszat lássuk! Aki a bolhából elefántot csinál, a maga életét keseríti meg! Ne rágódjunk reggel, munkába indulva a buszon még meg nem történt nehézségeken! Ne őrlődjünk állandóan a múlt bajain! Aki állandóan hát­rafelé néz, csak orra eshet! Kerüljük el lehetőség szerint a túlságosan pesszimista embe­reket! .. .AZ UTCÁN VALAKI GÚNYOS MEGJEGYZÉST TESZ RÁNK? Vegyünk mély lélegzetet, mert ez megnyugtatja a kedé­lyeket. Ne mutassuk ki, hogy félünk! Ha lehet, mosolyogva kér­dezzünk vissza: „Gondolja?” Aki tud nevetni, mindig erő­sebb, mint az, aki tombol. .. .AZ ÜZLETBEN VALAKI ELŐRE TOLAKSZIK? Hüllők, vagy melegvérűek voltak-e a dinoszauruszok? - teszik fel a kérdést manapság mind gyakrabban a kutatók. A rettegett Tyrannosaurus rex csontjainak elemzése ugyanis megdönteni látszik a hüllő-el­méletet: a csontvizsgálat azt mutatja, hogy a félelmetes hú­sevő testhőmérséklete állandó volt. Erre a következtetésre egy 1989-ben kiásott T-rex csont­váz alapján jutottak az észak-karolinai állami egyetem kutatói, akik már két évvel ez­előtt jelezték ez irányú megfi­gyeléseiket. Most a Science című lap hasábjain erősítették Aki furakszik, számít ember­társai passzivitására. Ha lega­lább rászólunk, szó nélkül visz- szaáll a sor végére. Ha továbbra is erőszakos, akkor mondjuk meg neki hatá­rozottan: „Ne haragudjon, de nem itt van a sor vége!” „A pénztárosnő nem szolgál ki so­ron kívül; jobb, ha vár a so­rára!” „Itt előzési tilalom van, de úgy látom, ezt a fogalmat nem ismeri!” . . .FEL AKARJUK MA- GUNKRA HÍVNI A FI­GYELMET? Munkahelyünkön legyünk becsületesek és nyitottak! Kerüljük az irodai pletykákat s ügyeljünk, hogy magunk se keveredjünk ilyesmibe! Próbáljuk meg munkatársa­inkat olyannak elfogadni, ami­lyenek! ők is csak ekkor fo­gadnak el bennünket. Sohase untassunk senkit túl­ságosan személyes problémá­inkkal! Legyünk a lehetőségekhez mérten jó kedélyűek, mert a sa­vanyú ember megmételyezi a környezetét és élő siralomházat teremt maga körül! ... HA ÉRVÉNYESÜLNI SZERETNÉNEK? Legyünk határozottak! Jár­junk egyenesen, felemelt fejjel. Ha valakivel beszélünk, néz­zünk a szemébe! Legyünk mindig felkészültek és átgondoltak, ha valamely munkahelyi kérdésben véle­ményt nyilvánítunk! Tudjuk kulturáltan elmon­dani, amivel nem értünk egyet! Szép szóval többet elérhetünk, mint akarhatnámsággal! Ez utóbbi esetben a kollégák óva­kodni fognak attól, hogy támo­gassák egy erőszakos alak né­zeteit, legyenek bármilyen élet- revalóak. meg sokat bírált korábbi beje­lentésüket, annak nyomán, hogy a csontok vizsgálata egy másik, nemrégiben megtalált T-rex példánynál is hasonló ered­ményt hozott. Más kutatók - a vizsgálat megbízhatóságát megkérdőjelezve - továbbra is vitatják ezt az elméletet és kitar­tanak amellett, hogy a dinosza­uruszok mégiscsak hüllők vol­tak. Egy harmadik változat sze­rint viszont a dinoszauruszok hosszú földi „tartózkodásuk” alatt átalakultak és kihalásuk előtt a korábban változó test­hőmérsékletű hüllőkből meleg­vérű állatokká váltak - írja a Reuter. Vita a dinók körül Hüllők vagy melegvérűek? Lotz-kép, ikonok és a bűvös szelence Műgyűjtő volt az áldozat Május 30-án halálra rémült ember kért azonnal intézkedést a nyíregyházi rendőröktől.- Megtámadtak... Leütöt­tek. .. A képeim... Mindent elvittek! Egy világos Lada Szamarával jöttek. A rendszám ukrán volt - dadogta a férfi. Márton Árpád százados, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Me­gyei Rendőr-főkapitányság életvédelmi alosztályának veze­tője és csapata nem sokat teke­tóriázott. Ázonnal elrendelték a keresett színárnyalatú és típusú, ukrán rendszámú gépkocsik el­lenőrzését. A bejelentő nem volt ismeretlen előttük. J. J. ar­ról volt nevezetes, hogy mű­gyűjtő. Gyakran jártak hozzá ukránok, oroszok, tőlük vásárol sok mindent, s nem nagyon fir­tatja, hogy mi honnan szárma­zik. Kiderült, hogy látogatói, el­adási szándékukat hangoztatva keresték meg. Aztán rátámad­tak. Behatoltak a lakásába, őt összekötözték, száját ragtapasz- szal beragasztották. Körülbelül 20 percnyi idő alatt felkaptak mindent, ami értékes volt, vagy ők annak tartották. A kárérték nagyságát az első percekben 10 millió forintos összegre becsül­ték, de J. J. hangoztatta: vannak olyan képek, amelyek eszmei értéke felbecsülhetetlen. A kifosztott J. J.-t - nevezzük őt az esetleges későbbi bonyo­dalmak elkerülése végett egy­szerűen csak műkincskedvelő­nek - összekötözve hagyták la­kásán. Nagyon lázba hozhatták a rablókat a képek, a sebtében elvitt aranyak (aranyóra, pe­csétgyűrű, aranylánc), az érté­kes porcelánok, mert az össze- kötözés nem volt tökéletes. Tény ugyanis, hogy 15 perccel azután, hogy felbőgött a Sza­mara mqtorja, J. J. már a főkapi­tányságon volt. A Márton-csa- pat villámgyors intézkedése nyomán újabb 15 perc múlva a rendőrök már meg is állították Tiszavasváritól 5 kilométerre azt a valójában ezüst metál színű Lada Szamarát, amelyben a rablók ültek. A kocsit átkutatták, de a ké­peknek nyoma sem volt. Pedig J. J. tekintélyes listát állított sebtében össze. A legértékesebb mű egy állítólag Lotz Károlytól származó alkotás, a Vérszerző­dés (egyik vázlata? utánzata?) volt. Ennek eredetiségét a szak­értő e sorok írásáig sem kimon­dani, sem cáfolni nem tudták még. Elvitték Mészöly, Török, Merényi, Mesterházi több fest­ményét, hiányzott egy Dünner alkotás, több meisseni porcelán, majolika, tűzzománcos és egy­szerűbb ikon. Ezeknek a Sza­marában nyoma sem volt. A megállítás előtt azonban valaki kidobott a kocsiból valami fé­meset. A sasszemű zsaruk a vil­lanást észrevették, a kidobott tárgyat megtalálták: egy apró kis ezüstszelence volt. A kocsi­ban további apróságok után ku­tatva találtak még egy tűzzo­máncos szelencét és egy zseb­óra tokot. Mindezekben J. J. nagy örömmel ismerte fel saját tulajdonát. Előkerültek tehát a tárgyi bizonyítékok: az öt ki­gyúrt termetű férfi rabolta ki J. J.-t. Az elfogottak nem voltak.be- szédes kedvükben. A ruhájuk átvizsgálása után azonban fi­gyelemreméltó apróság került elő: egy kis cédula, amely a debreceni Park szállóból szár­mazott. Márton századosék azonnal értesítették a szomszé­dos megyét, s máris indultak Debrecenbe. Itt némi zavar tá­madt, mert ők öt ukránt keres­tek, de egy kivétellel csupa ma­gyar névvel találkoztak. Volt ugyan közöttük egy különös hangzású, K. betűvel kezdődő vezetéknevű Viktor, de ő meg Mongóliában született, Ulánbá­torban. A nyíregyháziak nem jöttek zavarba. Módszeresen kiderítet­ték, hogy a Mongóliában szüle­tett férfiú Beregszászon lakik, s F. András, B. Viktor, V. József és V. Bertalan is ugyanabban a városban élnek. A csapat tehát egy városból jött. Előkerült egy kis kaliberű Zbrojovka is. De hol vannak a képek? Feltűnt, hogy az egyik beregszászi rabló egy budapesti taxissal lakott egy szobában. Miért? A szálló­ban volt még szabad szoba! El­lenőrizték, együtt érkeztek. Hát akkor hol a taxi, és hol a taxis? Nem jelentett problémát, hogy a nyomozók címre menje­nek. A taxis csak a kezeit tárta szét, amikor nála minden rablott holmit megtaláltak. Nagy cso­magterű, francia gyártmányú kocsijába annyi minden befért, hogy a nyíregyháziaknak mik­robusz kellett a hazaszállítás­hoz. A taxisnak még csak a neve kezdőbetűit sem írhatjuk ki, mert elképzelhető, hogy véde­kezését nem tudják a még folyó vizsgálat során megcáfolni, si­mán kikerül az ügyből. Az ál­tala előadott verzió ugyanis a következő: Utasai Budapesten kérték meg, hogy fuvarozza őket Deb­recenbe, szállását is fizetik. így került a Park szállóba, közös szobába az egyik utassal. Ami­kor Nyíregyházára mentek, minden utasa a Szamarában ült még a város előtt, s megkérték, hogy várja meg őket, míg üzleti ügyüket elintézik. Úgy is tett. Mikor visszajöttek, a csomago­kat az ő kocsijába rakták át, s arra kérték, hogy menjen előt­tük a 36-os úton. (Ez a 3-asba torkollik, amelyen gyorsabban lehet Pestre jönni, minta 4-esen, Debrecenen át.) Azt ugyan észrevette, hogy a Szamara lemarad valamiért, de nem tudta, miért. Egy da­rabig várt, aztán hazament. Gondolta, csak megkeresik majd a csomagok miatt. Igaza lett. Megkeresték, bár nem be­regszásziak. A ravasz trükk - hogy a rab­lás helyétől távol lévő taxis vigye az ékszereket - kevés híján be is jött, de az eldobott kis szelence árulkodott. Egyébként kiderült az is, hogy a J. J. elleni rablás tippadója szállította korábban J. J.-nek Ukrajnából az ikonokat. A pravoszláv házi oltárok nagy barátja a rablásban természe­tesen nem vett részt, hiszen J. J. azonnal ráismert volna.

Next

/
Oldalképek
Tartalom