Új Dunántúli Napló, 1994. július (5. évfolyam, 179-209. szám)
1994-07-15 / 193. szám
1994. július 15., péntek Háttér új Dunántúli napló 11 Európai életstílus A nagyobb jóléttel, kevesebb kötelezettség-vállalással járó életstílus eredménye Európában: kevesebb házasság, több válás és kevesebb gyermek. Az Eurostat - az EU statisztikai szervezetének a jelentése az Európai Gazdasági Térség országait vizsgálja, vagyis az Európai Unió tagállamait, valamint Ausztriát, Finnországot, Svédországot, Izlandot és Norvégiát. 1994. január 1-jén a térségben 375 millióan laktak, ebből 349 millióan a Tizenket- tek országaiban. A legnagyobb népességgel magasan Németország rendelkezik: 81 millió 350 ezerrel, a második Nagy-Britarmia 58 millió 276 ezerrel, majd Franciaország következik 57 millió 800 ezerrel. Franciaországtól csak pár százezer fővel marad el Olaszország. Ez a négy ország adja egyébként az EU össznépességének 73 százalékát. A bevándorlók száma érdekes módon 1992 és ’93 között 12 százalékkal csökkent, főként annak köszönhetően, hogy Németország 40 százalékkal szorította vissza a letelepedni kívánók számát. A természetes népességnövekedés az övezetben 1993-ban csak 11 ezrelék volt, 1990 óta ez a mutató csökkenő tendenciát követ. Az Európai Gazdasági Térségben tavaly 4,19 millió gyerek született, 110 ezerrel kevesebb, mint az azt megelőző évben. Az átlagos gyermekszám egy nőre vetítve 1,5. Ez a szám is csak a magasabb skandináv mutatók miatt ennyi, hiszen az Európai Unió asszonyainál csupán 1,44. A korábban magas gyermekszámukról híres dél-európai államokban - így például Olaszországban, vagy Spanyolországban - ma a legalacsonyabb a születések száma. Míg például Olaszországban egy nőre csupán 1,21 gyermek jut, addig Izlandon 2,21, Írországban 2,03 és Svédországban is kettő. A házasságon kívül születettek száma folyamatosan nő: az Európai Gazdasági Térség egészét tekintve a gyerekek 21,4 százaléka jön világra házasságon kívül, az EU-n belül pedig minden ötödik gyerek szülei nem lépnek házasságra egymással. A házasságon kívül születők aránya az északi országokban a legmagasabb - 40 és 50 százalék közötti - és Dél-Európában a legalacsonyabb, tíz százalék alatti. Ezen belül is vannak kirívó példák: Izlandon a gyermekek 57,3 százaléka nem él hagyományos családi kötelékben, míg az ellenpélda Görögország, ahol száz gyerek közül alig három nevelkedik hasonló körülmények között. Az Európai Gazdasági Térségben az ezer főre jutó házasságkötések száma az 1989-es 6,2-ről 1993-ra 5,2-re esett. A házasságok alacsony számát tekintve Svédország áll az élen 3,9-cel. Portugália az évek során megőrizte vezető helyét, a vizsgált országok közül ma is itt kötik a legtöbb házasságot. Ami a válásokat illeti, Nagy-Britannia áll az élen: itt szinte minden második házasság válással végződik. A vizsgált régiót tekintve, tavaly ezer emberre 1,7 válás jutott, ez a mutató a házasságok egyhar- madának felbomlását jelzi. A legkitartóbbak az olaszok, a spanyolok és a görögök, feltehetően a hagyományos vallási és a család szentségét őrző szemlélet miatt ezekben az országokban még mindig alig bontják fel a házasságokat. Az Európai Gazdasági Térségben a születéskor várható átlagos élettartam tavaly 79,9 év volt a nők és 73,3 év a férfiak vonatkozásában. Demográfiai tükör így élünk és halunk Kim Dzsong II apjával, Kim ír Szénnél és anyjával Kim Dzsung Szukkal 1946-ban. Kim Dzsong II Egy tavaly májusban elfogadott parlamenti határozatnak megfelelően a Központi Statisztikai Hivatal legutóbbi jelentése „az országgyűlés és a kormány évenkénti tájékoztatása” jegyében az ország társadalmi, gazdasági, népesedési helyzetéről közöl összefoglaló adatokat. Ezekből kitűnik, hogy „közepes termékenység, rendkívül magas halandóság és viszonylag előrehaladott demográfiai öregedés” jellemzi társadalmunkat a kilencvenes évek közepén. Kevesebb gyerek Ez a jelenség hazánkban e században először az első majd- a második világháború idején mutatkozott, s csak 1980 körül állandósult. Január elsején 10 278 000 fő volt az ország lakossága, azaz egy év alatt 32 ezerrel fogyott a népesség. A csökkenés a megyék túlnyomó többségében kimutatható, a kivétel csupán Fejér, Hajdú-Bihar és Pest megye. Vannak ebben a tárgyban prognózisok is, amelyek szerint a jövő század első évtizedeiben sem számolhatunk javulással, mivel a termékenységi és a halandósági számok nem szoktak hirtelen változni. Ennek oka azonban nem a gazdasági nehézségekben, vagy a közgondolkodásban keresendő, mint egyes politikai pártok hirdetik, hanem elsősorban a népesség kedvezőtlen korösz- szetételében. 1993-ban honfitársaink 19 százaléka, közel 2 millió ember volt 60 éves vagy idősebb. Vagyis: mind kevesebben vannak azok, akik szülhetnek. A kilencvenes évek elején ugyan valamivel több gyerek született Magyarországon, mint az előző években, de 1992-től folytatódott a csökkenés. 1993-ban a 116 500 élve születés a legalacsonyabb volt az elmúlt 120 évben: a születési arány szám ezzel 11,3 ezrelékre csökkent. A fő okok: miközben a szülő nők között folyamatosan csökken a 25 éven aluliak aránya, a születésszám csökkenésénél is nagyobb mértékben zsugorodott a házasságra vállalkozók száma. Vagyis miközben kevesebb a potenciális szülő, ezek a korábbinál később házasodnak, s ritkábban vállalnak gyereket. Innen a negatív csúcs. Ehhez képest szinte csak érdekesség, hogy fokozatosan nő a házasságon kívül született gyermekek aránya, harminc év alatt háromszorosára, nőtt, s tavaly elérte a 17 százalékot. Olyan jelenség ez, amivel a társadalomtudománynak is többet kellene foglalkoznia. A terhességmegszakítások száma 1993-ban mintegy 75 ezer volt, 14 százalékkal kevesebb, mint 1992-ben, és 17 százalékkal kevesebb, mint 1990-ben. Ne firtassuk itt az okokat, maradjunk most a következményeknél: bizonyára a kevesebb abortusznak is köszönhető, hogy a koraszülöttek aránya végre csökkenni kezdett, 1993-ban 8,7 százalékos volt, s ez évtizedek óta a legalacsonyabb szám. Több halálozás Magyarországon európai viszonylatban a legmagasabb a halandóság. Tavaly 148 500 ember halt meg az országban, s a megyék közül e tekintetben Somogy-, Bács-Kiskun, Békés és Heves vezetett, ahol 1992-ben 15-16 ezreléket ért el a halálozási ráta. A legkedvezőbb arányszámokat Veszprém és Fejér megyékben észlelték a statisztikusok, ahol 1992-ben 13 ezrelék körül volt az elhalálozások aránya. Ha figyelembe vesszük, hogy a társadalom relatív elöregedése ilyen magas halálozási aránnyal párosul, s hogy a várható élettartam tekintetében is a legrosszabb helyeket foglaljuk el kontinensen, akkor világossá válik. Ezen a helyzeten csak évtizedek tudatos társadalmi és kormányzati munkája változtathat. Közben a csecsemők és a gyermekek halandósága terén van némi javulás. Ugyanígy a 25 éven aluli felnőttek közül is kevesebben halnak meg az utóbbi években. A többi korcsoportokban minden a régi. A főbb halálokok közül továbbra is a szív és a keringési rendszer megbetegedései vezetnek 51 százalékkal, a daganatok 22 százalékban okozzák a halált, s a többi divatos halálokok közül egyedül az öngyilkosságok száma csökkenésének örülhetnénk valamelyest, de még így is az összes haláleset 2-3 százaléka öngyilkosság miatt következett be. A halálozási trend legfontosabb jellegzetessége, hogy szorosan összefügg társadalmunk semmiképp sem kielégítő fizikai állapotával. A rossz táplálkozási szokások, az alkohol és a dohányzás az adatok tanúsága szerint népességi gondjaink legfőbb forrásait jelentik. Könnyen belátható ez, ha tudomásul vesszük, hogy a férfiaknál a halálokozó rákos megbetegedések közül a tüdőrák a legelterjedtebb, s hogy az alkoholisták száma becslések szerint meghaladja a 800 ezret. Ebbe az utóbbi számban belegondolni is rossz. Ha levonjuk a 14 éven aluliakat az össznépességből, kiderülhet, hogy minden nyolcadik-tizedik honfitársunk rendszeresen a gyilkos mámort választja. Ritkábbak a házasságok Ritkábbak a házasságok, ritkábbak a válások is. Nemcsak a 25 éven aluli fiatalok házasodnak ritkábban - ők talán még csak haladékot adnak maguknak -, hanem az idősebbek is. Tavaly mindössze 53 500 házasságot kötöttek, szemben az 1980 évi 80 ezerrel. Ez a szám is ijesztő lenne, ha nem tudnánk, hogy gyors ütemben terjed az élettársi együttélés szokása. És ha mégis megházasodtunk, akkor a korábbinál ritkábban válunk: tavaly 21 600 válást mondtak ki a bíróságok, 30 százalékkal kevesebbet, mint a csúcsnak számító 1987-es esztendőben. Kim Dzsong II, Kim ír Szén legidősebb fia, apja szellemi örököse és posztjának várományosa - titokzatos figurája az észak-koreai politikának. Külföldi szakértők szeszélyes, bizonytalan karakterű playboy- ként festik le és számos, Dél-Korea ellen végrehajtott terrortámadásért is felelőssé teszik. „A Drága Vezér” - ahogyan hazájában nevezik - eddig nem kapott túl nagy nyilvánosságot: beszédeit a média alig közvetíti, ritkán fotózzák és külföldi útjait is titokban bonyolítják. Apjának is hosszú időbe telt, amíg annak idején Kínát és a Szovjetuniót meggyőzte a dinasztikus öröklés szükségességéről, annak ellenére, hogy a 70-es évek óta - apját kivéve - bármely más észak-koreai vezetőnél nagyobb hatalmat összpontosított kezében. Kim Dzsong II 1942. február 16-án született Koreában, egy a Paekdu-hegységben lévő titkos táborban. A koreai háború idejét - bár erről nem sokat tudni - minden bizonnyal otthon töltötte, majd ifjúként az NDK-ban repülőiskolába járt. 1963-ban végzett a Kim ír Szén Egyetemen, ahol politikai tudományokat és közgazdaság- tant hallgatott. 1964 és 1970 között különböző felelős beosztásokban dolgozott, előbb mint előadó, alosztályvezető, majd mint a Koreai Munkapárt Központi Bizottsága osztályvezető-helyettese, illetve osztály- vezetője. 1973 szeptemberében megválasztották a párt Központi Bizottságának titkárává, 1974 februárjában pedig a KB Politikai Bizottságának tagjává. A Koreai Munkapárt 1980 októberében megtartott VI. Kongresszusán Kim Dzsong lit beválasztották a Politikai Bizottság elnökségének tagjai közé, valamint a KB titkára és a párt központi katonai bizottságának tagja lett. 1990 májusában a KNDK kilencedik Legfelsőbb Népi Gyűlésén megválasztották a KNDK nemzetvédelmi bizottsága első elnökhelyettesévé, majd 1991 decemberében a koreai néphadsereg legfelsőbb parancsnokává. Az 52 éves Kim Dzsong II számos munkát írt ilyen és hasonló címekkel: „A KMP olyan dzsucse típusú forradalmi párt, amely örökölte a Le az Imperializmussal Szövetség dicsőséges hagyományait”, „Meneteljünk erőteljesen előre az imperialistaellenes harc kibontott zászlaja alatt”, vagy: ,,A tömegeken alapuló szocializmusunk legyőzhetetlen”. Kim Dzsong II kétszer kapta meg a KNDK hőse kitüntetést és a Kim ír Szén rend kitüntetést. Ezenkívül több magas elismerésben és díszdoktori, valamint professzori címben részesült. Kim Dzsong II nős, egyes források szerint egy fia, más források szerint két gyermeke van. Ukrajna uj elnöke: Leonyid Kucsma Leonyid Danyilovics Kucsma egy észak-ukrajnai faluban, Csajkinében parasztcsaládban született 1938-ban. Anyja orosz; apja ukrán, ő maga még most is inkább oroszul beszél. A dnyepropetrovszki egyetemen mérnöki diplomát szerez 1960-ban, s a párt rögtön a szovjet hadiipar egyik fellegvárában, a városban működő rakétagyárban veszi igénybe tudását. Végighalad a ranglétrán, végül a vezérigazgatói feladatokat bízzák rá; ezt 12 évig teljesíti. A Lenin-rend mellett talán az a legnagyobb elismerés számára, hogy hangadóvá válik a hadiipari vezetők között. A ravasz sakkmesternek számító Leonyid Kravcsuk - akit most mégis legyőzött - taktikai megfontolásból a kelet-ukrajnai iparvidékről akar kormányfőt maga mellé 1992-ben. Választása Kucsmára esik, aki rövid hónapok alatt mártírrá válik; a meg nem értett reformer szerepét játssza, arra hivatkozik, hogy liberálisnak mondott elképzelései elhaltak a bürokrácia és a nómenklatúra nyomása alatt. Miniszterelnökségének egy éve óriási bányászsztrájkokat hoz, a kormány kezéből végképp kiesik a gyeplő, soha nem látott mélységbe zuhan a gazdaság. 1993 októberében bekövetkezett bukása után látszólag visszavonul, de közben lázasan szervezi a gyáriparosok szövetségét, amelynek még a télen elnöke lesz. Attól kezdve - az életszínvonal további thélyrepü- lése és az Oroszországhoz fűződő kapcsolatrendszer megromlása miatt - folyamatosan emelkedik csillaga. Képes elhitetni sokakkal, hogy ő a változás. Ennek illusztrálására látványos válságprogramot ígér, hozzátéve: néhány év alatt rendbe szedi az országot, nem veti oda Moszkvának, nem sietteti az atomrakéták kivonását, és keményen lecsap a maffiára. Elismeri, hogy az ország kettészakadását csak azzal mentheti meg, hogy nagyobb önállóságot ad a megyéknek, ezért Krav- csukkal szemben azt hirdeti, hogy német mintára tartományi közigazgatást kell bevezetni. A parasztok jelentős részét azzal kenyerezi le, hogy a földet áruba bocsátaná, ha rá szavaznának. így történt. Mégsem ülhet babéijain. Ott van ugyanis az államfői jogköröket megkurtítani igyekvő parlament és a szintén önállóságra vágyó kormány. Előbb ezekkel kell tisztázni, hogy ki mire jogosult. Aztán el kell hitetni a nyugati megyékben ellene szavazó tömegekkel, hogy nem vonja le a sárga-kék zászlót, és úgy akar szövetkezni Moszkvával, hogy közben nyugatra halad. És ami a legfontosabb: legkésőbb télig érzékelhető javulást kell produkálnia a gazdaságban. Csak ekkor hiszik majd el róla, hogy több mint gyárigazgató. Mester Nándor Magyar falu Galileában? Galileában, pontosabban Galilea nyugati felének festői szépségű vidékén, a 45 lakosú város, Naharija közelségében (a városban kétezer magyar él), létezik két arab falú, amelyben a lakosság magyar családneveket visel. Vannak Lajos, István családnevek és más magyar nevek is. Péter Ferenc, aki a naharijai Magyar Klub elnöke megpróbált a dologgal komolyabban foglalkozni. Tudományosan még be nem bizonyított feltételezések szerint n. Éndre magyar királya itt járt keresztes vitézei élén, és a magyar keresztesek egy részét Naharija szomszédságában két faluban letelepítette. Az egyik falut a mai napig is Magartnak hívják. Lakosai magasak, szőkék és egyáltalán nem hasonlítanak a környékbeli arab falvak népére. Az itt élők magyar családnevükön nem hajlandók változtatni. Fotó: Müller Andrea