Új Dunántúli Napló, 1994. július (5. évfolyam, 179-209. szám)

1994-07-01 / 179. szám

1994. július 1., péntek A mai nap üj Dunántúli napló 3 Ma fejeződnek be Pécsett a szóbeli egyetemi felvételik • • Otezerötszázan szerepének elsősök lenni Kétezer hely van a város felsőoktatási intézményeiben Nagy az izgalom, még semmi nem dőlt el, mégis vidám arcokat találtunk az ország minden részéből érkező, szóbeli vizsgát tevő diákok között. Egymást biztatva várják, hogy összemérhessék tudásukat a felvételi bizottság előtt. Felvételünk a pécsi JPTE Közgazdaságtudományi Karán készült. Fotó: Müller Andrea Az ország minden részéből jelentkeztek felvételizni a pécsi egyetemekre, főiskolára a kö­zépiskolai tanulmányaikat most befejező diákok. A számok is mutatják - 2000 helyre 5500 jelentkező hogy Pécs népszerű egyetemi város, sokan szeretnének itt diplomát szerezni. A Pollack Mihály Mű­szaki Főiskolán már lezajlott a felvételi első fordulója, hiszen a műszaki felsőoktatásban nem kell szóbeli vizsgát tenni. A 720 helyre közel 1000 fő jelentkezett, s közülük 600 mondhatják el magukról, hogy elsőéves pollackosok. A mara­dék 120 helyre a főiskola pótát­jelentkezést hirdet, így szándé­kozik feltölteni a keretszámot. A legmagasabb ponthatár az építészeknél volt, szakoktól függően 85-91 pontot kellett teljesíteni. A környezetmérnö­köknél 87, a többi szakra 70 ponttal kerülhettek be a felvéte­lizők. Szerdán fejeződtek be a szó­belik a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. Itt a 150 általános orvosi helyre 457-en szándé­koztak bejutni, míg 104-en a fogorvosiképzést választották. Őket elszomoríthatta az a tény, hogy a POTE idén mindössze 20 elsős számára indítja ezt a képzést. Idei ponthatárokat még nem tudtak mondani a tanulmá­nyi osztályon, de viszonyítási alap lehet, hogy tavaly általános orvosin tavaly 111, fogorvosin 106 volt a határ, s ritkán fordul elő, hogy egyik évről a másikra csökkenjen a követelmény. Tegnap zárult a JPTE Köz­gazdaságtudományi Karán a felvételi. A 135 meghirdetett helyre 342 próbáltak bejutni, ami két és félszeres túljelentke­zést jelent. Ponthatár természe­tesen még itt sincs, bár a tavalyi 111 pont irányadó lehet. * Négyen állunk a jogi kar fo­lyosóján, Andrea éppen most jött ki a bizottságtól, arca nagy megkönnyebbülésről tanúsko­dik. Judit és Tamás még idege­sen pillantgat a vizsgaterem aj­taja felé, nem csak a hőségtől folyik róluk a víz.- Nem különösebben izgul­tam - kezdi Andrea, - hiszen az írásbelik jól sikerültek, a gim­náziumból is elegendő pontot hozok, s úgy érzem, a szóbelin sem sültem fel.- Igyekeztem felkészülni - veszi át a szót Tamás, - bár természetesen nagyon ideges vagyok. Remélem ez nem megy a tudásom rovására, bizonyítani tudom a rátermettségemet. Elő­ször vagyok ilyen próbatételnek kitéve, s nemcsak magam, ha­nem a szüleim miatt is igyek­szem megfelelni. Juditból alig lehet kihúzni egy-két szót, még az utolsó pil­lanatokban is bele-belelapoz a tankönyvbe. Úgy érzi, nem sok esélye van a sikeres felvételire, de nem adja fel, mindent meg­próbál. * Ma is izgulhatnak még a té­telhúzás előtt a JPTE Jogi, Böl­csész és Természettudományi Karának felvételizői, ugyanis délig még vizsgáztatnak a bi­zottságok. A leendő joghallga­tóknak már most bizonyítani kell rátermettségüket, hiszen a felvételi bizottságok 582 jelent­kezőből választják ki a tanévet ősszel elkezdő 150-et. A tavalyi 110 pont minden valószínűség szerint nem lesz elég a sikeres felvételihez. 726-an próbálkoznak a Ter­mészettudományi Karra való bejutással, bár szakonként igen nagy az eltérés. Míg matema­tika-technika szakon 12 helyre 8-an jelentkeztek, addig az el­lenpólus a biológia szak, ahol 251-en küzdenek a 48 helyért. Hasonló túljelentkezés van a földrajz - 55 helyre 289-en - és a testnevelés szakokra - 70 helyre 161-en - is. Mindez azt jelenti, ha lesz változás a tavalyi pontokhoz képest, az csak nö­vekedést jelenthet. Erős a túljelentkezés a böl­csészkaron is, s itt is van néhány divatszak, ahova minden képze­letet felülmúló a jelentkezők száma. Ezek közé tartozik a rajz-vizuális nevelés, itt a 12 helyre majd 20-szoros a túlje­lentkezés, 232-en próbálkoznak bejutni. A karon egyébként kö­rülbelül 540 helyet hirdettek, amire 2266-an jelentkeztek. Nagy népszerűségnek örvend a pszichológia szak - 14 helyre 102 jelentkező a művelődési menedzser - 24 helyre $5 je­lentkező a szociálpolitikai, szociális munkás szak - 30 helyre 165 jelentkező-is. A végleges pontszámok ki­alakulásáig, ami legkésőbb jú­lius második felére várható, 5500 fiatal várja az egyetem-fő­iskola hivatalos értesítését fel­vételi vizsgájának eredményé­ről. Móczán Zoltán Képünkön jobbra P. W. Galbraith nagykövet, mellette dr. Zlatko Kramarics, Eszék polgármestere Fotó: B. N. Cél: a békés rendezés Szigetvári delegáció utazik Eppingenbe E hét végén kiemelkedő ün­nepség lesz Szigetvár német testvérvárosában. Az utóbbi időben kifejtett tevékenységéért - népek együttműködése, a partnerkapcsolatok kiépítése és a diákcserék eredményeként Eppingen elnyerte az Európa Tanács Zászlaját. A zászlóáta­dási ünnepségre kapott meghí­vást Szigetvár vezetése, a Szi­get vár-Eppingen Baráti Kör több tagja és egy kultúrcsoport. A meghívásnak eleget téve a Darázsi Mátyás polgármester vezette 40 fős küldöttség pénte­ken indul útnak, hogy köszönt­sék a kitüntetettet, s együtt ün­nepeljenek a zászlóátadási ren­dezvényeken. Előzetes infor­mációk szerint július 2-án 18 órakor veszi kezdetét a program „A szálak összekötnek bennün­ket” kiállítás megnyitásával. Jú­lius 3-án a városi sportcsarnok­ban kerül sor az ünnepélyes zászlóátadásra, benne a testvér- városok küldöttei köszöntik Eppingen lakóit, illetve itt kerül sor a kulturális programok be­mutatására. Szigetvár nevében a küldöttség vezetője köszönti az ünnepeiteket, majd a Tinódi Ál­talános Iskola 8. osztálya apa­dásában a Galgamácsai gyer­mek lakodalmas lesz látható. A műsort betanította Hergenrőder Józsefné tanárnő. Eppingen nem érdemtelenül nyerte el az Európai Tanács Zászlaját. Testvérkapcsolata van angol és francia városokkal, baráti kapcsolatot tart volt ke­let-német területen lévő telepü­léssel. 1991-ben talált egymásra Eppinen és a Dél-baranyai Szi­getvár, s az azóta eltelt időben a kapcsolat egyre színesebb. Óvónők, képviselők, rendőrök tapasztalatcsere-látogatása rendszeres, gimnáziumi tanulók csereüdülése folyamatos, a sportfesztiválok egyre gyako­ribbak, a kultúrcsoportok utaz­tatása is egyre bővülő. Mind több családi barátság szövődött e három év alatt. A. A. Református konferencia-táborok Baranyában Baranyában a református egyháznak három konferen­cia-tábora van: Kölkeden, Pécs-Devecseren és Kistótfa- luban. Utóbbi helyen jelen pilla­natban délvidéki menekültek élnek, így az iskolazárástól au­gusztus végéig a hetes turnu­sokban csak Kölkeden és Pécs-Devecseren táboroznak az ország minden pontjáról ér­kező fiatalok a legkisebbektől a 18-20 évesekig. Az idén így közel ezer fiatal érkezhet a baranyai református táborokba. Az USA nagykövete Kelet-Szlavóniában A Mecsek Kórus Franciaországban A volt Jugoszlávia területén kialakult háborús konfliktusok békés, tárgyalásos rendezése mellett szállt síkra két napos ke­let-szlavóniai látogatásának va­lamennyi állomásán Peter W. Galbraith, az Egyesült Államok Horvátországba akkreditált nagykövete. A Horvátország­ban népszerűségnek örvendő nagykövet (aki egyébként Galb- raith-nek, a világhírű közgaz­dásznak a fia), szerdán és csü­törtökön tartózkodott Ke­let-Szlavóniában. Látogatásának első napján felkereste Djakovo-t és Eszéket, helyi politikusokkal és polgá­rokkal találkozott abból a cél­ból, hogy információkat szerez­zen az ENSZ által védett öveze­teknek nyilvánított területek helyzetéről. A nagykövet egyébként Djakovo-ban megte­kintette a város híres katedráli- sát és találkozott a püspökkel, Eszéken pedig felkereste a Hor­vátországi Magyarok Szövetsé­gének képviselőit. A kisebbsé­gek helyzetéről Csörgits József tájékoztatta a rangos vendéget. Galbraith az eszéki városi közgyűlés, valamint a sajtó képviselői előtt megtartott szerda esti beszédében kifej­tette, látogatásának végső állo­másaként a megszállt terüle­tekre szeretett volna ellátogatni, ám ez a szándéka a szerbeknél nem talált pozitív visszhangra. „Nyilván a szerbeknek a meg­szállt területeken titkolni való­juk van. Én ezt a magatartást inkorrektnek tekintem” - kom­mentálta a nem várt fejleményt. A nagykövet szerdai nyilvá­nos előadását dr. Zlatko Kra­marics, Eszék polgármestere nyitotta meg. Mint Peter W. Galbraith tárgyalásairól beszá­molt: a házigazdáival folytatott megbeszéléseken kifejezte ab­béli reményét, hogy tárgyalá­sokkal is eredményesen lehet küzdeni az egységes Horvátor­szágért, hogy a megszállt terüle­tek békés úton is visszatago­zódhatnak az országhoz, a Hor- vát Köztársaság alkotmányos rendjébe. Mint mondotta, ezen az úton fontos kezdő lépésnek tekinthető a zágrábi egyez­mény. Az egyezményről meg­jegyezte, hogy az háromlépcsős folyamatot indított el, ám mára bebizonyosodott, hogy az első fokozat után a továbblépésnek komoly akadályai vannak. Az ENSZ és a szerbek viszonya ja­vult ugyan az utóbbi egy hó­napban, de a horvát kormány továbbra is nehézségekkel ta­lálja magát szemben.-A házukból előzött embe­reknek igenis joguk van a visz- szatérésre, de ez nem elég, szá­mukra biztosítani kell, hogy ott­honukat és templomaikat újjáé­píthessék. Olyan hatalomra van szükség, amely megakadá­lyozza, hogy az utóbbi évek tra­gédiái megismétlődhessenek. A békés polgárok lemészárlása, otthonukból való elűzése az em­beri jogok súlyos megsértése, amely a modem világban már teljességgel elfogadhatatlan - mondotta nagy tapsot kiváltva az Egyesült Államok horvátor­szági nagykövete. Eszéki tudósításunk idején a városban fokozott rendőri biz­tosítás mellett zajlott Peter W. Galbraith látogatása. A nyilvá­nos előadásra zsúfolásig meg­telt a városháza díszterme. A résztvevők körében egyaránt érezhető volt az elkeseredettség és a bizakodás hangulata. Balog Nándor Haza érkezett franciaországi utazásáról a Nagy Ernő vezette pécsi Mecsek Kórus. Az ,,A COEUR JOIE” (A szív öröme) nevű francia kórusszövetség Tarbes-i Vegyeskarához négy éve baráti szálak fűzik a pécsie­ket. A franciák 1990-ben egy egyesített kórus tagjaiként jár­tak városunkban, 1991-ben a Mecsek Kórus átutazóban szállt meg náluk, tavaly pedig mi le­hettünk a vendéglátóik. Akkor kaptuk a meghívást mostani utazásunkra. A Pireneusok lábánál elte­rülő, mintegy 60 000 városban és környékén önálló és közös templomi hangversenyeken va­lamint szentmiséken énekel­tünk. Elsőként Momeres templo­mában nagymisén szerepelt a két kórus, felváltva énekelve a liturgiához illő zeneműveket, majd egy pireneusi gyógyüdü­lőhely, Cauterets templomában adott a Mecsek Kórus önálló hangversenyt. Tarbes belvárosában a Zene Ünnepének gazdag programját színesítette a két énekkar Ver­dun téri szereplése. A Szent Já­nos templomban közös koncer­ten mindkét kórus énekelt, ezút­tal összkari számokat is - töb­bek között. A két karnagy, Oli­ver Mazin és Nagy Ernő fel­váltva vezényeltek. Az önálló blokkunkból a francia nyelvű kórusművek mellől nem hiányoztak a temp­lomi környezethez illő Händel-, Thompson- és Grieg-művek sem, s a magyar népdalfeldol­gozásokkal is nagy sikert arat­tunk. Emlékezetes marad mindnyá­junk számára a világhírű Má- ria-kegyhelyen, Lourdes-ban való éneklés a Rózsafüzér Bazi­likájában tartott zarándokok mi­séjén. Többek között Bruckner és Orbán György egy-egy Ave Maria-ja mellett anyanyelvűn­kön kértük a magyarok számára Mária oltalmát Bárdos Lajos Nyújtsd ki mennyből kezdetű művével. Nem hagyható ki a felsoro­lásból a hazafelé tartó Mecsek Kórus párizsi szereplése sem a belváros Szent Péter templomá­ban, ahol június 27-én a vasár­napi esti szentmisén énekelhet­tünk. Természetesen - örömünk­ben, avagy a környezet szelle­métől sugallva - még sok-sok alkalommal dalra fakadtunk, egy-egy középkori kolostor­templom vagy cseppkőbarlang akusztikájának élvezetében, ba­ráti találkozókon, illetve a pári­zsi Notre Dame vagy a Sainte Chapelle ünnepélyes, öreg falai között. Egy ilyen út mindig tartogat kellemes meglepetéseket, de ennyire sokszínű és értékes ki­egészítő programokról nem is álmodtunk. A vendéglátók szervezésében többek között ülőlifttel feljuthattunk a Pirene­usok egyik legszebb tengersze­méhez, óriási zuhatagokban gyönyörködhettünk, s a kedves kis mormotákat leshettük a kö­ves hegyoldalakon, járhattunk egy fantasztikus cseppkőbar­langban, ahol mesés földalatti csónakázás volt a látogatás egyik szakaszán, fürödhettünk az Atlanti-óceán egyik legszebb strandján a spanyol határ köze­lében, s egy egészen rendkívüli ragadozómadár-bemutatón né­zelődhettünk egy szírt tetején álló vár romjai között. Gyöngyös István a Mecsek Kórus vezetőségi tagja

Next

/
Oldalképek
Tartalom