Új Dunántúli Napló, 1994. július (5. évfolyam, 179-209. szám)
1994-07-13 / 191. szám
1994. július 13., szerda Oktatás - Kultúra üj Dunántúli napló 7 Nulladik évfolyamok és felvételi előkészítők A felsőoktatási intézmények hatáskörébe tartozik annak az eldöntése, hogy indítanak-e úgynevezett nulladik évfolyamot olyan érettségizett fiataloknak, akik nem jutottak be egyetemre vagy főiskolára - tudta meg az MTI a művelődési minisztériumból. Az egyes intézmények tanulmányi osztályán a távirati iroda munkatársát arról is tájékoztatták, hogy az előkészítő kurzusok önköltségesek, az összegek az óraszámtól függően is változnak. A Külkereskedelmi Főiskola külgazdaság és nemzetközi kommunikáció szakának nulladik évfolyamára augusztus végén lehet jelentkezni. A heti 20-22 órás félév tandíja 40 ezer forint. A Kandó Kálmán Műszaki Főiskola fizikából és matematikából, az Ybl Miklós Műszaki Főiskola matematikából, fizikából és rajzból, a Könnyűipari Műszaki Főiskola pedig matematika-fizika és matematika-kémia szakpárra készíti fel a felvételizni szándékozókat 20 ezer, 25 ezer, illetve 22 ezer forintért évente. A Bánki Donát Műszaki Főiskola is tervezi, hogy előkészítőket indít ősztől. A Budapesti Műszaki Egyetem szinten tartó, heti 30 órás tanfolyamot indít, ahol a matematika és a fizika mellett különböző műszaki alapismereteket és idegen nyelvet is oktatnak. A szeptembertől májusig tartó képzésért 110 ezer forintot kell fizetni. Ingyenes a tanfolyamok azoknak, akik igazoltan pályakezdő munkanélküliek. A sikerrel befejező fiatalok szoftver üzemeltetői igazolványt kapnak, egyetemi felvételijüknél figyelembe veszik az ott szerzett pontokat. A BME matematikából, fizikából és műszaki tárgyakból szervez előkészítő tanfolyamokat. A Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem matematikából, történelemből és közgazdaságtanból indít nulladik évfolyamot. A nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola 13 féle előkészítőt tart. A tanfolyamokon két szak tantárgyait oktatják heti 8-10 órában. A szeptembertől márciusig tartó képzés költsége 90 ezer forint. A szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola felvételi bizottsága a felvételin „kiesettek” közül a legjobbaknak felajánlja a nulladik évfolyam elvégzését. A biológia, ének-zene, fizika, földrajz, kémia és matematika szakra felkészülök 24 ezer forintot fizetnek egy tanévre. A tananyagot a távoktatás módszereivel sajátíthatják el. Nulladik évfolyam indítását tervezi a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola is. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem 24 hetes biológia-kémia, biológia-matematika és matematika-fizika előkészítőt indít. A választott szakpárok mellett kötelezően humán tárgyakat is tanulnak a diákok, emellett - egyéni döntéstől függően - a számítógépes alapismereteket is elsajátíthatják. A heti 23 órás alapképzés költsége 40 ezer forint. A tanfolyamot nappali tagozaton vagy a távoktatás módszereivel is elvégezhetik. Agráregyetemre felkészítő nulladik évfolyamot indítanak még Keszthelyen, Debrecenben, Mezőtúron és Nyíregyházán is. A Veszprémi Egyetem mérnöki karán matematikából, fizikából és kémiából készítik fel a diákokat, a tanárképző karon pedig angolból és németből. A tanfolyamok díja félévre 20, illetve 30 ezer forint. Bizonytalan a Baranya Táncegyüttes jövője Emlékezés a Baranya Táncegyüttes egyik sikeres bemutatójára (Archív felvétel) Az a hír járja, hogy a Baranya Táncegyüttes napjai meg vannak számlálva. Pénz és egyéb támogatás híján a szétesés fenyegeti a nagy múltú tánccsoportot. Az együttes, sajátos konstrukcióban, a Pécsi Kis- színházhoz és a Janus Pannonius Tudományegyetemhez is kötődik. Először Mikuli Jánost, a Kisszínház igazgatóját kérdeztük az ügyről. A Pécsi Kisszínház az egyetemmel való megállapodás értelmében az Egyetemi Kórus, az Egyetemi Színpad és a Baranya Táncegyüttes gazdasági ügyeit intézte éveken át, azokat a pénzeket kezelte, amelyeket az egyetem erre a célra átutalt, mondta Mikuli János. A Kisszínház tehát csak kezelte, de nem adott pénzt egyik együttes fenntartására sem. A szorosabb kapcsolat tulajdonképpen csak két együttes esetében állt fenn, a Baranyával és az Egyetemi Színpaddal. Az önálló Horvát Színház megalakulásával azonban, mondta a Kisszínház igazgatója Mikuli, kijelölődött a helye a Baranyának, hiszen annak idején is a horvát tagozathoz kötődött inkább. A másik két együttessel nincsenek gondok, ők jelezték, hogy nekik továbbra is megfelel a korábbi konstrukció. Az egyetemmel kötött szerződést pedig az új helyzetnek megfelelően kell kidolgozni. Vidákovics Antal, a Baranya Táncegyüttes művészeti vezetője másként látja a dolgot. Az együttes, mondta, a Kisszínház, illetve elődje, a Pécsi Nyári Színház megalakulása óta jelen van Pécs művészeti életében. Bizonyára emlékezetesek azok az önálló vagy a Pécsi Balettal közös produkciók, amelyekben részt vettek a nyári fesztiválokon, valamint emlékezetesek azok a néptáncfesztiválok, amelyek szervezője volt a Baranya. A nyári fesztivál és a néptáncfesztivál elmaradása nagyon szegényessé tette a város nyári programját. Mindezek megszervezése, mondta Vidákovics Antal, a Kisszínház feladata lett volna, mint ahogy a Baranya Táncegyüttes támogatása is, melynek hiányában az együttes a megsemmisülés határán áll. A Kisszínház Művészeti Tanácsa által tavaly megszavazott ötszázezer forintot az együttes nem kapta meg, gyakorlatilag szeptember óta egy fillért sem kaptak a Kisszínháztól. Az önálló Horvát Színháznak nincs infrastruktúrája, sem költségvetése, a Baranyát tehát egyelőre nem képes fenntartani. Az egyetemtől kapott, rájuk eső támogatás, a szokásos százezer forint nem elég a fenntartásra. Vidákovics Antal sérelmesnek tartja, hogy amikor felmentették a horvát tagozat éléről, egyben felmentették a Baranya éléről is anélkül, hogy kikérték volna az egyetem, mint fenntartó véleményét. A rektor e tárgyban írt, dr. Krippl Zoltán polgármesternek címzett levelére a polgár- mester hónapokig nem reagált, majd a megismételt levélre sem válaszolt. Vidákovics Antal elmondta azt is, hogy a Baranya Táncegyüttes zenekara becsületből még szeptemberig ellátja feladatát, aztán felmondanak, hiszen pénz nélkül nem lehet dolgozni. A város kulturális életében eddig igen fontos tényezőként létező táncegyüttes sorsa, jövője, véli Vidákovics Antal, úgy tűnik, senkit nem érdekel. Szilovics Márk, a JPTE gazdasági főigazgatója elmondta, hogy a Kisszínházban lezajlott, ismert konfliktusok miatt a szokásos januári szerződéskötés idén elmaradt. Napokon belül szeretnék megkötni az új szerződést a Kisszínházzal, az egyetem azt szeretné, ha a korábbi feltételek érvényesülnének, tehát mindhárom együttes szerepelne a szerződésben. Ha végül is ezt nem sikerülne tető alá hozni, az egyetem továbbra is biztosítaná a Baranya Tánc- együttes részére a rá eső összeget. Cseri László Embervásár Európában Füzes Miklós könyve a hadifoglyokról „A háború kárvallottjai közül talán a hadifoglyok a legszerencsétlenebbek. Amíg az elesetteket legalább hősként tisztelik, a hadifoglyokat jó ha erkölcsileg csak közömbösen kezelik. A hadifogoly ezenkívül mindenkinek gondot okoz ...” Ezekkel a keserű gondolafokkal kezdődik a szerző előszava ahhoz a kötethez, amely a hadifogoly magyarok sorsát tárgyalja a második világháborúban és a háborút követő időszakban. A közelmúltban napvilágot látott kötet két jól elkülöníthető szerkezeti egységre bomlik. Az első részben a hadifogoly-kérdésről, a hadifoglyok sorsával kapcsolatos nyugati és keleti határozatokról és gyakorlatról, a hadifogoly-kérdés hazai kezeléséről ír, míg a másodikban személyes sorsokat rögzít. Az első rész első fejezeteként a hadifogsággal kapcsolatos nemzetközi szerződések történetét és az azzal kapcsolatos részletes szabályokat ismerteti. Ez az „etalon”, amelyhez normális esetben tartaniuk kellett (volna) magukat a hadviselő államoknak. Érdekes összehasonlítás ígérkezik tehát a következő fejezetekkel, amelyek a második világháborúban szemben álló jelentős hadviselő felek hadifogoly-őrzési gyakorlatát írják le. A hadifogolytartás különösen a náci Németország illetve a nyugati és a keleti szövetséges hatalmak vonatkozásában érdekes. Mint tudvalévő, a nyugati szövetségesek győztek, s ebbéli helyzetükből adódóan számon kérhették a legyőzött Németországtól a háború alatti magatartását ezzel kapcsolatban, a nemzetközi normák be nem tartására joggal hivatkozhattak, míg ez fordított esetben nem volt lehetséges. A Szovjetunió tekintetében egyik fél sem rendelkezett a számonkérés gyakorlatával, ami Németország esetében érthető, de a szövetségesek esetében sem volt lehetőség a Sztálin vezette szocialista nagyhatalom gyakorlati számonkérésére, mert ezeket a próbálkozásokat egyszerűen figyelmen kívül hagyták a nemzetközi gyakorlati normákat nem érvényesítő államban. Külön értéke a műnek a különböző országok különböző táboraiban meglévő gyakorlat leírása, s a hazai és a nemzetközi forrásokra támaszkodó létszám-adatok közlése. A hazai hadifogoly-politika leírásában két elkülöníthető, egymással sokszor párhuzamosan futó gyakorlatot tárgyal a szerző. Az első időben jelentkező, szinte kizárólag a Szovjetunióval folytatott államközi tárgyalások időszakát, s az ugyan később kezdődő, de a felszínes propagandisztikus célokat érthetően jobban szolgáló kommunista pártközi kapcsolatok időszakát. A Szovjetunióval folytatott háborúban nagyszámú magyar hadifoglyot őriztek a Szovjetunió területén, hazahozataluk politikai kérdéssé vált, amelyet a kommunista párt- különösen a választások előtt- igyekezett úgy bemutatni, mintha kizárólagosan neki köszönhetően jutott volna előbbre, ugyanakkor tény az, hogy a hatalom megszerzése után már nem volt olyan fontos a még kinn maradtak hazahozatala. Sokan tehát hosszú éveken át még a Szovjetunióban maradtak, ha el nem pusztultak az ellátás hiányosságai és a rossz bánásmód következtében. A második szerkezeti egységben - a személyi adatok feltüntetésével - egy-egy jellemző hadifogoly-sors rögzítése következik. Az olvasóhoz az ilyen „emberközeli” sorsok leírása áll a legközelebb. A szerző, a Baranya Megyei Levéltár tudományos főmunkatársa típus-eseteket is közöl annyiban, hogy a nyugati illetve a keleti hadifogság különböző színhelyeit megjárt szemtanuk élményeit írja le, utolsóként egy német asszonyét, akinek a félje szovjet hadifogságban hunyt el. A kötet megjelenését anyagilag Pécs Város és Baranya Megye Önkormányzata, a Baranya Megyei Tejipari Vállalat és a MB Bt. támogatta, a Magyar Történelmi Társulat Dél-dunántúli Csoportja, a Baranya Megyei Levéltár kiadásában és terjesztésében jelent meg. E témáról ez idáig nem sok feldolgozás látott napvilágot, ezért is elismerésre méltó a könyvet létrehozók munkája. Végül a recenzor bevallja, elfogult a könyvvel kapcsolatban, mivel édesapja is a tanuk között van. Dr. Vargha Dezső 175 éve született Reguly Antal A finnugor rokonság vándora Raguiy Antal utazita az Északl-UrAlban (1841-1848) A zirci cisztercita apátság ügyészének fia 1819. július 11-én látta meg a napvilágot. Jogot hallgatott, a történelem érdekelte a legjobban, s veleszületett nyelvérzékével tucatnyi nyelvet sajátított el. Festett, verseket és műfordításokat írt, kedvenc időtöltése az utazás volt: fiatalon bebarangolta Bécs környékét, a Felvidék bányavárosait és Galíciát. Németországi tanulmányújáról pedig csak úgy átrándult Dániába és Svédországba. Ott érte a meghatározó találkozás: a stockholmi királyi könyvtárban megismerkedett Arvidson finn nyelvtudóssal, az ő hatására döntötte el, hogy a finn-magyar rokonság felderítésének szenteli életét. Még abban az évben (20 éves volt!) megtanult svédül, s tovább indult Finnországba. Két évig ott élt, ezalatt elsajátította a finn és lapp nyelvet. Tudását olyan magasra értékelték, hogy már akkor a finn akadémia tagjává választották. Finnország akkor orosz uralom alatt állott, így 1841-ben aránylag könnyen mehetett tovább Oroszországba, hogy az ott élő finn-ugor népek nyelvét tanulmányozza. Először az észtekkel ismerkedett meg, majd szentpétervári tudósok segítették munkáját, sőt a magyar Ba- lugyánszky Mihály jogtudor, akit a szentpétervári akadémia megalapozásakor hívtak meg tanárnak, s akkorra már államtanácsos lett, házába fogadta. Reguly Antal a Magyar Tudományos Akadémiától kért segítséget útja folytatásához, Széchenyi István javaslatára meg is szavazták neki az 1000 Ft-ot. Erre az ígéretre (mert a pénz nehezen érkezett meg) az orosz akadémia adott kölcsönt, és Reguly 1843. októberében indult Moszkván, Nyizsnyij Novgoro- don, Kazányon, Permen át az Ural-hegységig, s azon átkelve a vogulok földjére ért. Gazdag nyelvi és népköltési anyagot gyűjtve bejárta az Ural és az Ob közötti vogul településeket, majd az északi vogulok és az osztjákok területein kutatott. Kétéves megfeszített munkája a Sarki-Urai és Nyugat-Szibéria zord éghajlati viszonyai közt aláásta egészségét, elhatalmasodó tüdőbaja miatt 1845-ben visszaindult Európába. Az MTA azonban, ahol mit sem tudtak a betegségéről, ekkor bízta meg, hogy gyűjtsön anyagot a mordvin és csuvas nép körében is. Ezért Nyizsnyij Nov- gorodban a mordvin, Kazany- ban a csuvas nyelvet tanulmányozta, majd több cseremisz nyelvjárást vizsgált meg. 1846 nyarán tért vissza Szentpétervárra, s ott a következő év elejéig elkészítette az Orosz Földrajzi Társaság számára az Eszak-Ural első részletes föld- és néprajzi térképét, mintegy 8 ezer négyzetmér- földnyi területről. Ezen nemcsak a különböző népeket, településeket, művelt területeket, lombos és tűlevelű erdőségeket tüntette fel, hanem saját útvonalát is. Munkáját nagyra értékelték, s az Orosz Földrajzi Társaság első uráli expedíciója (1847-1850) is e térképet használta munkájához. Reguly 1847 elején indult haza, útközben Németországban gyógykezelésre szorult, csak az év vége felé ért Pestre, és azonnal fel akarta dolgozni írásos anyagait. Elhatalmasodó betegsége azonban megakadályozta munkáját. Eötvös József kultuszminiszter úgy segített rajta, hogy 1848-ban kinevezte az Egyetemi Könyvtár első őrévé. A szabadságharc után azonban megfosztották állásától, és csak barátai közbenjárására nevezték ki újra 1850-ben. Az Akadémia, amelynek 1843 óta már levelező tagja volt, rendes tagjai közé választotta, akadémiai székfoglalóját „A dza- ungárokról és azoknak a magyarokkal állított fajrokonságá- ról” címen még meg tudta tartani, hatalmas nyelvészeti és néprajzi anyagának tudományos feldolgozására azonban már nem futotta erejéből. Közvetlenül halála előtt Hunfalvy Pállal közösen próbálta megfejteni vogul népköltési anyagát, eközben érte, még 40 éves kora előtt a halálát okozó tüdővérzés. Reguly Antal lerakta a finnugor nyelvrokonság alapjait, de életművének feldolgozása tudósok nemzedékeinek adott munkát. Gyűjtéseinek anyagából, rá hivatkozva, mások készítették el a vogul föld és nép leírását, adták ki a vogul és osztják népköltési gyűjteményeket, meg a rokonok hősénekeit. Négy évvel ezelőtt a Sarki-Uraiban egy 1703 m magas csúcsot neveztek el Reguly Antajról, akit Baer orosz tudós az Eszak-Ural Körösi Csornájának nevezett, és tiszteletére elhelyezték rajta a Magyar Földrajzi Társaság emléktábláját. Menczel János
