Új Dunántúli Napló, 1994. július (5. évfolyam, 179-209. szám)

1994-07-12 / 190. szám

6 üj Dunántúli napló Riport 1994. július 12., kedd “ Kirakatok helyett - katalógust A francia áruházakat is ér­zékenyen érinti a gazdasági recesszió: tavaly csaknem 4 százalékkal csökkent a for­galmuk. A kereskedelem szakemberei ugyanakkor meglepődve tapasztalták, hogy a katalógusból árusító cégek tudomást sem vesznek a szűk esztendőkről, s például a múlt évben 4,4 %-kal több árut értékesítettek a korábbi­nál. A forgalmi elemzésekből kiderült, hogy ma már csak­nem minden második francia család otthonról intézi a be­vásárlást, azaz katalógusok­ból rendeli meg a számára szükséges cikkeket. A vásár­lási szokások változásának külön érdekessége, hogy a francia nők 65 százaléka ru­háit sem a kirakatokat néze­getve vagy a butikokat járva, hanem a képes, színes pros­pektusokból választja ki. Új TV-t akar? Bemutatta a jövő televízió­ját a „General Instrument Corporation” nevű New Or- leans-i cég. Különlegessége, hogy a készülék egyes ele­meit - hangszóró, képernyő, házi kompjuter, stb. - a vá­sárló igényeinek megfelelően saját maga válogatja ki. Az elemekből összeállítható te­levíziónak előnye, hogy nem avul el olyan gyorsan, mint a hagyományosan gyártott ké­szülékek. Mindig ki lehet cse­rélni azt az egységet, amely­nél korszerűbbet is gyártanak már. Capitaly Nem a Váci utcát, s nem is pengőért vagy forintért lehet megvásárolni, hanem más vagyontárgyakhoz lehet jutni és Ecu-ért. Ez a különbség az egykori Capitaly és a Német­országban most kitalált, eu­rópai integrációs társasjáték között. A játékos 600 ecu-vel kezdi, de nemcsak játszik, hanem választ is ad az Euró­pai Unióval kapcsolatos kér­désekre. Eddig már kilenc nyelven készült el. És a ma­gyar? A sikeren felbuzdulva készül már Bonnban az a külpolitikai társasjáték, amelyben az első feladat egy külföldi vendég végigkísé­rése a bonni utcákon a kül­ügyminisztériumig. Aki el­veszti a vendéget, abból nem lesz diplomata. Aki viszont í megoldja a többi feladatot is, j abból - legalábbis a játékban - külügyi államtitkár lehet, s j megvásárolhatja azt a CD ] lemezt, amely felkészíti őt a i külügyi pályára ... Olcsó benzin, drága autópálya Renault Safrane-nal a tengerpartra mire a vezető megbarátkozik vele, kiismeri a pedálok, kap­csolók működését. A Safrane ta­lán attól is az, ami, hogy az Origó Komlói úti telepéről ki­kanyarodva már az volt az egyetlen problémám, vajon ho­gyan kell programozni a rádiót. Az autópályán 160-as tempónál felhúzott ablakok mellett élvez­hetjük a légkondicionálást és a mindenhonnan érkező zenét. Bár az általunk vezetett típus „csak” kétezres, tizenkét szele­pes motorral bírt, ezt a tempót nem esett nehezére tartani, sőt sűrű visszakapcsolásokkal még előzésre is futotta a lóerőkből. * Zágráb után néhány kilomé­terrel véget ér az autópálya. Há­rom márka kifizetése után az E-70-es főúton haladunk to­vább Ljubljana felé. Az autópá­lyadíjat egyébként bármelyik országban éjjel-nappal szinte bármilyen pénzzel kifizethet­jük. Célszerű persze kisebb té­telekkel, és nem új ezermárkás­sal próbálkozni. Szlovéniában még a horvátországinál is ol­csóbb a benzin: 0,9 DM egy li­ter. A Ljubljana előtt kezdődő autópályáról Razdtronál cél­szerű letérni az olasz határ, Se- zana, illetve Trieszt felé. Aki­nek az Isztriái félsziget az úti­célja Postojna után Rijeka irá­nyába térjen le a pályáról. Ez a szakasz alig két márkába kerül. Az egykori Jugoszláviában autózva két dologra feltétlenül érdemes nagyon odafigyelni. Egyik a számunkra megfejthe­bát könyörtelenül közvetít a bent ülőkhöz. Egy jó limuzin ez­zel szemben lágyan ring az úton, kanyarban nagy sebes­ségnél azonban vad hintázásba kezd, próbára téve ezzel a ve­zető ügyességét. A Renault-ban sikerült ötvözni a kényelmet a dinamikával, kanyarodáskor ugyanis a Safrane hátsó kereke is elfordul, javítva ezzel az út­tartást. Az igazi élmény azon­ban a 3000-es, V-6-os változat, ahol a kerekeket, akár csak a Forma I-es autókban, aktív fel­függesztés szorítja az útra, ha lehet lágyan, a megfelelő pilla­natokban azonban igen csak ha­tározottan. Az év egyik legnagyobb eseménye a család külföldi nyara­lása. Ismeretlen világba készülünk még akkor is, ha netán ta­valy is ott töltöttük szabadságunkat, hisz ki tudja, mi minden változott meg azóta. Mivel forintunkat a legtöbb európai ország bankjaiban még nem jegyzik, fejtörést okoz, mennyi valutával is érdemes nekivágni a nagy útnak. Ki tudjuk-e majd fizetni a benzint, az autópályát és a szállást? A monte-carló-i kaszinóig tartó, ezerkétszáz kilométeres utat tizenkét óra alatt tettük meg a Safrane-nal Nemrég a pécsi Renault Origó Kft. Renault Safrane-já- val Monte Carlóban jártunk, érintve a magyar turisták által legkedveltebb tengerparti nya­ralóhelyeket Olaszországtól Franciaországig. Közel három­ezer kilométert tettünk meg, ami alatt különösen figyeltük, hogyan is viselkedik egy autó, amellyel fél nap alatt akár Eu­rópa túlsó végébe is eljutha­tunk. A Renault Safrane a felső ka­tegóriába tartozó, minden ké­nyelemmel felszerelt, majdnem luxusautó. Azért csak majdnem, mert a biztonságos vezetést és maximális kényelmet szolgáló felszerelésekkel látták el, - hi­valkodó, öncélú luxussal nem. * Pécsről indulva a barcsi határátkelő kínálkozik a leg­megfelelőbbnek, itt várako­zásra egyáltalán nem kell szá­mítani. Horvátországban ér­kezve Verőcén (Virovitica) ta­lálunk először benzinkutat, ahol a hazainál jóval olcsóbban, kb 1,1 DM-ért tankolhatunk. Nyolcvan kilométert kell au­tóznunk, hogy Kutinánál elér­jük a zágrábi autópályát. Út­közben némi ízelítőt kaphatunk a szomszédunkban zajlott há­borúról, néhány faluban ugyanis még nem állították helyre a találatot kapott háza­kat, és az UNPROFOR katonái is érdeklődni fognak két ellen­őrző ponton, hogy gond nélkül utaztunk-e. * Minden új autót meg kell szokni, kell néhány kilométer, tetlen logikájú útjelzés. Az el­igazító táblákra mediterrán könnyedséggel hol a térképen nem jelölt, alig néhány házból álló szomszéd falut, hol a több száz kilométerre lévő fővárost írják ki. A másik, ami miatt ér­demes résen lenni, az a közle­kedési szabályok meglehetősen szabad értelmezése, azaz gya­korlatilag bármikor bárhonnan bármilyen jármű előttünk te­remhet. Bárhová, akár a francia riviérára is készülünk nyaralni, biztos, hogy az út nagyobbik felét - legalábbis időben - ak­kor hagyjuk magunk mögött, amikor a olasz határt átlépjük, és Trieszt után rátérünk az au­tópályára. Pécstől 460 kilomé­tert tettünk meg idáig, Velence még 100, a francia határ pedig 530 kilométerre van. Olaszor­szágban mindenhova el lehet jutni a kiválóan kiépített autó­pálya hálózaton. Igaz, ennek igencsak megkérik az árát. A határtól Velencéig tíz márkát kell fizetnünk, ezért viszont jó minőségű utat és megbízható útjelzéseket kapunk. Előzés után még az itthon izmosabb­nak számító autóval is igyekez­zünk vissza a külső sávba, az olaszok ugyanis szeretnek gyorsan hajtani és ehhez igen jó autóik is vannak. Errefelé nem számít ritkaságnak egy Porsche vagy Ferrari, de olyan „lóerő­gyárak” is feltűnhetnek a visz- szapillantótükörben mint mondjuk egy 630 LE-s Bugatti vagy Lamborghini. * Az autótervezők örök dilem­mája, hogy gyors és kényelmet­len, vagy lágyan hintázó, de ke­vésbé jó úttartású kocsit építse­nek. Egy igazi sportkocsi a megpördülés pillanatáig úgy megy, akár a vonat a sínen, ám a szinte rugózás nélküli, kemény futómű minden egyes apró úthi­A pécsi Origó Kft. Renault ,Safrane-ja a francia Azúr-parton A monacói jachtkikötő Az út a Lidón, a Velencéig tartó tengerparti szakaszon nem sok látnivalót kínál, a sima és széles pályán csak a motor ereje szab határt a száguldásnak. Mi is csak a benzinkútnál vettük észre, hogy a végsebességhez közeli tempó bizony nem ked­vez a fogyasztásnak, és az it­teni, majd két márkás benzinár mellett ez igencsak szempont. Milánó után már a Földközi tenger, az olasz riviéra és a francia Azur part a cél. A he­gyek lába egészen a tengerpar­tig nyúlik. Ha valahol, itt igazán érde­mes áldozni az autópályára, az egymást követő kilométeres alagutak és viaduktok pazar lát­ványt és tempós haladást kínál­nak. Aki a francia határig uta­zik, hetven márkának megfelelő lírát tegyen külön a költőpénz­ből, ennyit fognak kérni a pálya végén. Tizenkét óra alatt ezerkétszáz kilométert tettünk meg, és a ka­szinó előtt úgy szálltunk ki a Safrane-ból, mintha csak a szomszéd szállodából ugrottunk volna át egy kis rulettre. A töké­letesformájú, mindenfelé - még keménységre nézve is - állítható ülések, a kormány mellől vezé­relhető rádió, mind azt szolgál­ják, hogy az úticélt csak fantá­ziánk és pénztárcánk végessége határozza meg. Szundi György Elfogták a láthatatlan gyilkost (6.) / Es mitől „bolondulnak” meg a műszerek? légzési nehézségek a hajó uta­Az előzőekben szó esett az Izland közelében kitört Surt- sey nevű tenger alatti tűzhá­nyóról, amelynek működését légköri elektromos jelenségek kísérték. A tudósítások szerint az óceánból felszálló gőzoszlo­pon át narancsszínű villámok cikáztak. Köztudomású, hogy Európa félelmetes tűzhányó­jának, a Vezuvnak kitörési gázfelhőjében is elektromos jelenségek játszódnak le, amelyből a gázfelhő elektrosz­tatikus töltöttségére következ­tetünk. Figyelemre méltó, hogy a Bermuda-háromszög kataszt­rófáival gyanúsítható Antilla vulkáni szigetív leghatalma­sabb felszíni tűzhányójánál, a Mont Pelée-nél, a katasztrofá­lis kitörés alkalmával is elekt­romos légköri jelenséget fi­gyeltek meg, amely a kitörés után hosszú ideig fennmaradt. Mindezek a tények arra utalnak, hogy a tűzhányók ál­tal kilövellt gázfelhőknek gyakran elektrosztatikus tölté­sük van. Feltételezhető tehát, hogy ugyancsak elektrosztati­kus töltésük lehet a mélyten­geri tűzhányók gázainak is. Az elektromos jelenségek vizsgálatakor nem szabad megfeledkezni egy másik fi­zikai hatásról sem. A tenger­vízben felfelé haladó gázbu­borékok és a víz között súrló­dás lép fel, amely a gázato­mok külső elektronpályán ke­ringő elektronjai közül elekt­ront szakíthat le. így a gázrészecskék elekt­ronjaiktól megfosztva pozitív elektromos töltéssel léphetnek ki a légtérbe. Az elmondottak alapján feltételezhető az is, hogy a tengerből távozó vul­káni gázoknak ugyancsak elektrosztatikus töltésük van. Ennek tükrében vizsgáljuk meg Don Henry kapitány to­vábbi megfigyeléseit, misze­rint a hajóhídon lévő iránytű az óramutató járásával egyező irányban sebesen körbe forgott. Ez elektromosan töltött gá­zok vízből való kiáramlásának feltételezésével magyaráz­ható. ”... Mindent kiszedett ge­nerátorainkból: az áramszol­gáltatás megszűnt, műszereink nem működtek, a segédgene­rátor is felmondta a szolgála­tot... ” Az elektromosan töltött gá­zok áramlása folytán létesült erős mágneses tér várhatóan elsősorban a villamos beren­dezésekben okozhat zavaro­kat, zárlati jelenségeket. Az energiaszolgáltatás megszű­nése a mérőműszerek műkö­dését bénította meg. Elképzelhető, hogy a léte­sült mágneses tér is árnyé­kolta a fedélzetet az elektrosz­tatikus töltésű gázrészecskék elől, s ezért nem léptek fel sainál. A térségben lezajlott ka­tasztrófák - amikor túlélő nem maradt - a most leírtakhoz ha­sonlóan következhettek be annyi különbséggel, hogy he­vesebb gázömlés folytán a víz sűrűsége oly mértékben le­csökkent, hogy a hajó, utasai­val együtt, viszonylag gyorsan víz alá merült és elsüllyedt. A Közép-Amerika-környéki bonyolult terület ábrái

Next

/
Oldalképek
Tartalom