Új Dunántúli Napló, 1994. június (5. évfolyam, 149-178. szám)
1994-06-09 / 157. szám
1994. június 9., csütörtök Honismeret üj Dunántúli napló 11 Új pécsi utcák Esztergályos János utca Pécs városának gazdag szociáldemokrata hagyományai vannak, kiemelkedő egyéniségei sorában találjuk Esztergályos Jánost. Szegénysorsu család gyermekeként látta meg a napvilágot Dunaföldváron 1873-ban. Édesapja asztalos volt. Ő maga a vasesztergályos mesterséget tanulta ki. Négy évi tanulmány után - már segédként - külföldre ment, ahol tökéletesítette tudását Ausztria, Németország, Belgium, Olaszország nagy gyáraiban. Hazatérése után, 1898-ban nősült meg. A sztrájkok föllendülésekor, 1904-ben, az általános vasmunkás-sztrájk idején idehaza nem engedték munkát vállalni, ezért ismételten külföldre kényszerült. 1905-ben a hazai malommunkás szövetség titkára lett, a hatóságok azonban ide is „utánanyúltak”: mivel munkát nem kapott, Észak-Amerikába vándorolt ki, miközben családja a legnagyobb nyomorban tengődött. Hazatérvén ismét eljárás alá vonták s bebörtönözték több alkalommal is hosszabb-rövidebb időre. Segítséget pártjától kapott, amely átsegítette mindig a nehézségeken. 1919 őszétől az MSZDP titkáraként működött, ilyen minőségében került azután Pécsre, ahol nemsokára köz- kedelt személyisége lett a városnak, a munkásembereknek. Az 1922-es ország- gyűlési képviselő választáson városunkban indult az MSZDP „színeiben”, s a konzervatív városban megtörtént a „csoda”: a II. kerület képviselőjének megválasztották! A városnak 17 éven át, több ciklusban képviselője volt, s amikor az 1939-es választásokon alulmaradt, a polgári beállítottságú Pécsi Napló így méltatta az érdemeit: „...Pécsett pártállásra való tekintet nélkül minden választónak és nem választónak a lehető legjobb embere igyekezett lenni. Egyéniségét jellemző egyszerű közvetlensége és egyenes jelleme, párosulva megértő emberi jóságával, az ország- gyűlési képviselő urat... e város minden lakója számára azzá a János bácsivá tette, akihez kicsi és nagy dolgokban egyforma bizalommal fordultak a szegénység soraiból csakúgy, mint az úri társadalom rendjéből..” 1941-ben hunyt el. Dr. Vargha Dezső „Tettel és igaz lelkesedéssel” Pápai Páriz Ferenc Egészségügyünk, egészségünk rossz helyzetét gyakran emlegetjük. Amilyen nagy feladat az infrastruktúra, az anyagi, műszeri, ágylétszám korszerűsítése, éppúgy döntő fontosságú az egészségügy szellemi „infrastruktúrájának”, az egészségkultúrának javítása. Az alapokat nem kell idegenben keresnünk. Az egészségkultúra, egészséges életmódra nevelés első hazai művelője, Pápai-Páriz Ferenc 1649-től 1716-ig tartó élete főműve az orvostudomány alapjainak tudományos összegezése, a gyakorlatban történő felhasználása és ezáltal a gyógyítás eredményeinek fokozása volt. Pápai-Páriz munkássága akkor „korszerű” volt. Tanulmányait református pap fiaként Marosvásárhelyen és Nagyenyeden kezdte, majd Lipcsében orvostudományt, He- idelbergben bölcsészetet tanult. Természettudományos alapo„. . . most egyszerre kell megrontanunk úgy azt a darab Törökországot. . . Baranya pusztulása 1664-ben A pécsi 8/III. zászlóalj német önkéntesei Ez év januárjában múlt 330 éve, hogy két rettenetesen hideg hét leforgása alatt füstbe-lángba borult megyénk nagy része. A Mohács óta eltelt 120 év alatt sokszor járt erre pusztító sereg, de a török kor háborúi közül egyik sem járt nagyobb pusztítással, mint gróf Zrínyi Miklós hideg racionalitással megkomponált kegyetlen támadása. Nehezíti a higgadt emlékezést, hogy ekkor nem valamely kegyetlen szultán, hanem Európa egyik legműveltebb embere parancsára és személyes részvétele mellett alkalmazták hazai tájon a felperzselt föld taktikáját. Minden falut felégetének Kanizsa visszavételéhez akart időt nyerni Zrínyi, ezért írja 1663. december 30-án Esz- terházy Pálnak: „... most egyszerre kell megrontanunk úgy azt a darab Törökországot, hogy sok esztendeig azután had reánk ne jöhessen”. Nem gondolt azzal, hogy Törökországnak ez a darabja Somogybán és Baranyában van; annak pusztulása árán következhet csak a látványos gesztus, az eszéki híd felégetése. Azzal sem törődött, hogy nyomorúságos magyar településeken kell keresztül gázolni, amelyekben rosszul táplált, beteg és babonás emberek élnek. Ahol az újszülöttek harminc százaléka nem éri meg az első, egyes évjáratok fele a huszadik évét... 1664. január 25-én, Belső Somogy felprédálása után érkezett a Julius Hohenlohe birodalmi csapataival kiegészített pusztító sereg Babócsára, s még aznap továbbjöttek, hogy tábort verhessenek Szigetvár alatt. Joggal írta Németh Béla, Baranya historikusa, hogy „1664 szomorú év volt Baranyára nézve, mert Zrínyiék úgy tekintették a megyét, mint török tartományt és úgy is bántak vele”. Zrínyi Sziget alól indította el Kiss Farkast 2000 huszárral a tatárok kiirtására, aki visszafelé jövet elfoglalta a gyönyörű tur- béki kastélyt. A Szulejmán sírja körül szolgálatot teljesítő török papokat és tanítványaikat kardélre hányatta, az élelmiszerkészleteket elrabolta. Ki akarta ásatni Szulejmán sírját is, hogy elrabolhassa vélt aranykoporsóját, de vezére Nagy Sándor szavait idézve tilalmazta az exhumálást: „Nem halottak, hanem élők ellen jöttünk”. Ezután Ba- bócsa kastélyának kirablása, majd felgyújtása következett. „Innen komandirozá az úr - írja egy résztvevő - az égető seregeket, akik minden falut feljá- rának és ... felégetének”. A felgyújtás előtt azonban összeszedték az ökröket, rablott szekerekre rakták az ingóságokat, s csak ezután égették porrá a településeket. Zrínyi elméleti munkáiban a hazai harctereken történő rekvirálásról szólva a széna, szalma és a tüzelő elvitelét szükségszerűnek mondotta, de nyomatékkai hangsúlyozta, hogy „a szegénység kenyerét is elvegyék, az istentelenség”. Itt pedig az oltalmazó hajléktól, a mindennapi kenyértől, sőt a termelés nélkülözhetetlen feltéA felperzselt falvak népének véleménye azonban a siklósi törökökéhez állt közelebb, amelyet a hadjáraton résztvevő protestáns politikus, Vitnyédi István (1612-1670) jegyzett fel. ők is elsiratták veszteségeiket, de végül csak ennyit mondtak: „... ez a föld élhetetlenné és semmivé lett”. Ugyanezt írta a győztes vezér a császárnak 1664. február 19-én küldött jelentésében: „A falvakat mind „Zrínyi Miklós, a hadvezér” telét jelentő vonós marháktól is megfosztotta a falvak népét. A lakosság ezután tért rá a kenyérpótló növények, valamint a vadállatok húsának rendszeres fogyasztására. így'jutottak Pécs alá, amelynek várát bevenni nem tudták, de a várost egy héten át fosztogatták. A német segédcsapatokat hátrahagyva, magyar-horvát katonáival indult tovább a vezér a „királyi tett”, a 8300 lépés hosszú, 12 lépés széles eszéki híd felgyújtására, amelynek értékét a török két tonna aranyra becsülte. A híd felégetéséhez egy nap és két éjjel hordták a hajléknélkülivé tett jobbágyok a nádat, azután „az Isten szelet támasztván, neki gyújták, és mind porrá égé nagy sebességgel”. megsemmisítettük tűzzel, egy szóval tönkre tettük az egész tartományt”. Nem enyhíti Zrínyiék felelősségét, hogy a hadjáratban résztvevő birodalmi katonák a pusztításban messze felülmúlták a jobban fegyelmezett magyarokat és horvátokat. írásom baranyai olvasói Haas Mihály véleményét tekintsék mérvadónak Zrínyi vállalkozásáról, amely: „Nagy haszonnal volt következményeiben az egész honra nézve, de Baranyának véres könnyekbe került”. Kiss Z; Géza kandidátus Miután Németország fegyveres alakulatai 1944. március 19-én Magyarországot megszállták, a hazai németségre az addiginál is nehezebb megpróbáltatás várt. A németség egymásközti és a magyarsággal szembeni megosztottsága tovább mélyült, és senki sem tudta, mit hoz a közeljövő. Kormányközi megállapodás alapján a 17. évüket betöltött németek német fegyveres alakulatban voltak kötelesek - most már nem önkéntesen, hanem az általános hadkötelezettség alapján - szolgálni. A megállapodás nem volt tekintettel arra, hogy mindehhez mit szólnak maguk a magyarországi németek. A magyar kormány valamennyiüket átengedte Németországnak. A gyakorlatban azonban ezeket az elképzeléseket nem sikerült „tisztán” megvalósítani. Működött ugyanis a társadalom és az egyén ellenállása, a németek egy része megtalálta az utat, hogy ne szolgáljon idegen hadseregben. A szerencsések közé számítottak azok, akiket magyar alakulataik nem adtak ki a németeknek, illetve azok a baranyai németek, akik a pécsi 8/III. pótzászlóaljhoz kerülhettek mint önkéntesek. Többségük a mohácsi és a villányi járásban, Babarcon, Borjádon, Bolyban, Liptódon, Máj son, Kis- és Nagybudmérban, Nagynyárá- don, Szajkón, Szederkényben (Nyomjával), Töttösön és Virágoson (ma Villányhoz tartozik) élt. Ismereteink 211 főről vannak, de feltételezésünk szerint többen is lehettek. Önkéntes bevonulásukra az adott módot, hogy a kormányközi megállapodást (1944 május) követően az idevonatkozó jogi szabályozás, nevezetesen a honvédelmi miniszter rendelete, amely számukra is elzárta ezt az utat, csak augusztusban történt meg. A nyitva álló időben a németekre is az önkéntesség általános szabályai vonatkoztak, amit igyekeztek ők maguk is, a katonai és a polgári hatóságok is kihasználni. A Pécsre, a Lakits-lakta- nyába bevonult önkéntesek nagyrésze Pécsett is maradt, illetőleg a bombatámadások elől Nagyárpádra helyezték ki őket. Kisebb részük más egységekhez, a legtöbben a szigetvári rohamtüzérekhez kérte át magát és így a Budapest-kömyéki harcok résztvevői lettek. A többség a megyében maradva a kiskő- szegi partvédelemben vette ki részét, majd a szovjet áttörést követően, egységeik rendelkezése alapján, sokan hazatértek. Jelentős hányaduk Nyugat-Ma- gyarországra, majd Ausztriába került. Számosán az utóbbiak közül megismerték a hadifogság keserveit is. Hazatérve ugyanúgy nem találtak megértést, mint ahogy a németség egésze sem. Önkéntességükről csakhamar beszélni sem mertek, jobban vélték azt elfelejteni. Most - ötven év után - emlékezni kívánnak. Bolyban július 2-án találkozót rendeznek, ahol felelevenítik élményeiket, megemlékeznek az elsesettekről, az időközben elhunytakról és nyilvánosságot adnak egykori cse- • lekedetüknek, felkínálva a megfelelő következtetések levonását a történelemből. Nem lehet egy nép, vagy népcsoport felett somássan ítélkezni. Az eseményeket ezekben az egyes emberek és embercsoportok konkrét szerepét és helyzetét kell megismernie annak, aki véleményt akar ilyen rendkívül kényes kérdésben nyilvánítani. Kerülni kell az előítéletes érzelmekre való hagyatkozást. A találkozó szervezői. Zoltai János Boly és Milter Márton Babarc. Füzes Miklós A hónap madara: Az örvös légykapó Vére könnyekbe került Zrínyi serege február 3-án más úton indult vissza, hogy továbbra is találjon pusztítani valót. Elhamvasztotta a megyénknek nevet adó Baranyavárt, Siklóst és környékét, felgyújtotta a meggyalázott Pécset, majd Sás- don és Segesden át ívelő roppant kerülővel tért vissza a Muraközbe. Az elrablott vágómarhák, ökrök, lovak száma több tízezer darabot tett ki; a prédával rakott szekerek száma, a résztvevők szerint, meghaladta a 80 ezret. Európa harsány elismeréssel jutalmazta a győztes hadvezért. Veréb nagyságú, fekete-fe- hér-szürkés színezetű énekesmadár. Gyakori fészkelő a domb- és hegyvidéki tölgyesekben és bükkösökben. A síkvidéki erdőkben csak szórványosan fészkel. Vonuló madár. Az állomány zöme április közepétől kezdve érkezik vissza költőhelyére. Általában csak egyszer költ évente. Odúlakó faj, a kihelyzett mesterséges fészekodúkat is szívesen elfoglalja. Fészekalja 4-8 tojásból áll. A kotlási idő 12-14 nap. A fiókák 14-18 nap alatt válnak repülőssé. Az öreg madarak elsősorban repülő rovarokat zsákmányolnak, de a fiókákat főleg pókokkal, hernyókkal, poloskákkal etetik. Védett madár. Eszmei értéke 10 ezer forint. Bank László Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Pápai-Páriz Ferenc és az egészségnevelés kon széleskörű lexikális tudással, magas etikai szinten írt dolgozatai európai szintet jelentettek közel három évszázad előtt. Nyomdokán halad a nevét viselő Országos Egyesület és találja meg az egészségnevelés gyakorlatának alapjait. Az Egészségügyi Reformiroda Propaganda Központja az 1925. évi megindítása óta eltelt 70 év alatt háromszori társadalmi rendszerváltást élt át különböző formákban. Időszakos megszűnése után többször átszervezték. Túlnőtt a „csak propaganda”, „felvilágosító” feladaton és mindig igyekezett az ismeretterjesztésen túl nevelő tartalmat is adni munkájának. Szervezésileg megtalálta helyét az Állami Népegészségügy és Tisztiorvosi Szolgálat Intézetének struktúrájában. A hivatásos egészségnevelők működése széleskörű társadalmi alapokat igényel. Tevékenységének ki kell terjednie az intézményrendszerekből kimaradt fiatalok körére, az erkölcsi és jogi szabályozás alá nem eső dohányzás és a harmonikus párkapcsolatok területére, hogy csak a három mostohán kezelt területet emlitsük. A Pápai-Páriz nevét viselő egyesület ezek és más „fehér foltok” lefedésére vállalkozik. Segít átformálni az egészségügy „defenzív” voltát a gyógyító, védekező szemlélettel és gyakorlattal szemben. A megelőző tevékenységet teszi súlyponttá többek között kiemelve a legfontosabbakat, az AIDS elleni védekezést, a drogok elleni harcot. A szervezet munkáját az alapellátással, a családorvosok, nevelők, védőnők szakmai anyaggal való támogatásával kezdi. Az Egyesület kimondja, hogy az egészségi állapotot meghatározó feltételeinek megteremtéséért az egész politikai-társadalmi rendszer felelős. Lukáts Anna főtitkár fő feladatnak tartja ennek a felelősségérzetnek tudatosítását az Or- szágyűlés bizottságainál. Csak így tud egészségügyünk eleget tenni kijelölt céljainak: az egészség értékekjellegének elfogadására, az élettartam növelésére, a jó és rossz szociális körülmények közt élők élettartama különbségének közelítésére, a halálozások számának csökkentésére, az élveszületések számának növelésére. E munka követelményeinek megfelelő egészségnevelő tevékenység lefolytatására szükséges a szakma speciális felkészítése és a társadalmi alap ki- szélesítése. A „Pápai Páriz” Egészségnevelési Országos Egyesület Elnöksége május 10-ét - névadója születése napját - Egészségnevelési Napnak kívánja nyilvánítani. Konkoly-Thege Aladár Megújul az óbudai Zsigmond tér. A HICARE Kft bejáratát Varga Imre szobrászművész kompozíciója díszíti, amely kitűnően illik az óbudai városképbe. Óbudán
