Új Dunántúli Napló, 1994. június (5. évfolyam, 149-178. szám)

1994-06-28 / 176. szám

12 üj Dunántúli napló Hazai körkép 1994. június 28., kedd Segíteni nem lehet, csak kivárni Hernyóinvázió a baranyai erdőkben Mintha a bibliai átok telje­sedne be Baranyában és az or­szág más részén. Bár nem sás­kák, hanem a hernyók zabálják hersegve az erdők zöld leveleit. Folyamatosan esznek és üríte­nek. A megtámadott területek környéken járó ember első pil­lanatban mintha eső suhogását hallaná. Előbb a tölgy és a cser leve­leit falják fel a gyapjaslepke hernyói, és kopaszítják le telje­sen az ágakat. De a kőris, a vadkörte, a fagyai és az orgona kivételével minden fafaj levelét és több fenyőfaj tűjét is képesek elfogyasztani. (A cikkíró csa­lánt és kökényt falatozó, és raj­tuk már bebábozódott hernyó­kat is látott!) A személyi erdő­ben napról-napra növekszik a fák károsodása. Kovács Pál polgármester aggódva mutatja a falu határában húzódó, her­nyóktól hemzsegő erdőt. A he­lyi környezetvédelmi megbízott észlelte három hete a hemyóin- váziót. Utána rögtön szaladtak Pécsre segítséget kéri. Még semmi nem történt. Azaz, a megtámadott ötven hektárnyi erdő lombjainak a hetven száza­lékát már letarolták a szünet nélkül rágó, öt centi hosszú, szőrös állatkák. Félő, hogy előbb elfogy a táplálékuk, mint bebábozódnak és a falu vete­ményesei, kultúrnövényei ellen fordulnak.- Tudom, hogy a permetezés megoldást jelentene - magya­rázza a személyi polgármester - pénz és tulajdonos híján tehetet­lenek vagyunk. Az erdő koráb­ban az újpetrei tsz-é volt, most kijelölték részarány tulajdonba. Viszont nincs nevesítve - kitől kérjem a pénzt? Az önkormány­zat erre nem áldozhat. A falu­ban sokan háziveteménnyel egészítik ki a keresetüket, ők joggal tartanak a hernyó táma­dástól. Aztán ha bebábozódtak, majd a lepkék petéket raknak - jövőre ennek többszöröse kel ki újra hernyó formájában. A töttösi polgármester, We­ber József a régi, gyönyörű er­dőt kívánná vissza. Az óriási egybefüggő területről rég levág­ták az egészséges fákat. A hely­béliek bánkódnak, hogy volt er­dejük, most meg nincs! Átlát­nak Villányig a kopasz területe­ken. A megmaradt erdőt most rágja alulról a szarvas és a vad­disznó, felülről meg a hernyó. — Félnek a falubeliek - kese­reg a töttösi polgármester -, hogy nem lesz mit enni, ha meg­jelenik a gyümölcsösökben, ve­teményesekben a hernyó. Két­száz méterre vagyunk az erdő­től. Az éhes pondró elmászik annyit! Schneider Ákos, a töttösi ke­rületvezető erdész észlelte már tavaly is a gyapjaspille megje­lenését. Akkor még nem volt nagy a károsodás. Mivel a fer­tőzött területeket nem permetez­ték, ideális körülmények között megjelentek, és most tarra fal­ják az erdőket a hernyók.- Fájó pont ez nekem — mondja szomorúan. - Tizenhá­rom éve vagyok ezen a terüle­ten, látszik a kezem munkája. Most nem ismerni az erdőre! A Bóly-Borjád-Töttös tömbben óriási a kár. Az erdőgazdasági rész - 293 hektár - nyolcvan százaléka. De ott vannak mellet­tük a tsz-ek és a kárpótlásra ki­jelölt erdőrészek is. Ez ezer ka- teszteri hold egybefüggő terüle­tet jelent. Légi vegyszerezéssel védekezni lehetne ellene. Lehetne? Kiss Károly a Mecseki Erdé­szeti Rt. értékesítési és vállal­kozási igazgatója arról szólt, hogy a védelemnek ára van. A saját területeik megóvására ki­bérelték a „légi flottát” és per­meteztek.. Azokon a részeken, ahol privatizálják az erdőket, már nem vegyszereztek. Ott az új tulajdonosnak kell e célra pénzt fordítania. Hardi László, a Pécsi Erdőfe­lügyelet igazgatója arról tájé­koztatott, hogy az észlelt káro­kozások és bejelentések alapján a Megyei Növényvédő Állomás elrendelte a védekezést. Ez ren­getegbe kerül. A pénz egy ré­szét fizeti az Országos Erdészeti Alap, de a másik részét a tulaj­donosnak kell. Most ki a tulaj­donos ott, ahol az erdő rész­aránytulajdonba kerül vagy kárpótlásra kijelölték? Az új tu­lajdonosnak kell zsebbe nyúl­nia. Az erdő szerinte kiheveri ezt a kárt, újra lombosodik. Se­gíteni már nem lehet a hernyó- vészen, csak kivárni, míg bebá­bozódnak. Aztán jövőre perme­tezni. Ádám Erika Francia, kanadai, ausztrál pénzek ... Hogyan juthatnak külföldi kölcsönhöz a vállalkozók? PAL-rendszerben a TV2 Amennyiben a hírközlési tárca áldását adja, a jóváhagyást követő egy hónapon belül a je­lenlegi SECAM rendszer he­lyett a jóval korszerűbb PÁL rendszerben sugározza majd a Magyar Televízió 2-es csatorná­jának műsorait. A fejlesztés második lépéseként pedig a vi­lágkiállítás idejére az 1-es csa­torna műsorsugárzása is a jobb kép- és hangminőséget biztosító PÁL rendszerben történthet - mondta el Altmann Istvánná, a Magyar Televízió műszaki igazgatója hétfőn az MTI kér­désére. Áz igazi megoldás egy új, a modem technika követel­ményeinek is megfelelő stúdi­ókkal berendezett székház lenne, aminek megépítésére már pályázatot írtak ki. Lelki vihart kelt minden va­káció, de legjobban a nyári szünidő készteti töprengésre a családokat. ' A szülők azt hiszik, hogy az ő gondjuk az igazi, hiszen az anyák dolgoznak, mi legyen a gyerekekkel?! Pedig a gyermek, aki epedve várta a vakációt, rendszerint mégis megszenvedi a vágyak teljesülésének első napjait. Nem leli helyét, hiány­zik az élet megszokott rendje, a társak, a környezet, ez a hiá­nyérzet azonban hamar eltűnik, amint belezökkent a vakáció másféle létezésébe. Sokan kifogásolják ezt a több mint két hónapos nyári szabad­ságot, mondván, Európa más országaiban arányosabban vál­takoznak a tanulás és a pihenés szakaszai, többször kap szabad­ságot a diák, de rövidebbet, mint nálunk. Mégis kár lenne változtatni ezen a beosztáson, nemcsak azért, mert nemzedé­kek hosszú sorában rögzült, hogy a nyár a „miénk” és „sza­bad”, hanem mert az „egybe­szabott” hosszabb időszakaszt könnyebb változatosan és hasz­nosan beosztani. Hogy aztán ki hogyan osztja be, az a körülmények egész so­rától függ, de leginkább attól, mekkora a gyermek, ilyenek a családi körülmények és az anyagi helyzet. Kicsiket nem lehet egyedül hagyni, ám az óvodában is van szünet (takarí­tás, renoválás), ilyenkor, ha nincsenek unokapásztorolásra kész nagyszülők, akkor a szü­lőknek kell helytállniuk úgy, hogy felváltva mennek szabad­ságra. Ha mindkét fél üdülő-be­Széles körben nem ismert, pedig tény: a vállalkozók - a hazai forrásokból származó hi­teleken kívül - külföldi kor­mányok, bankok által rendelke­zésre bocsátott kölcsönt is igénybe vehetnek. Erre egyebek között a francia, kanadai és ausztrál részről biztosított kere­tek adják a fedezetet. De szinte mindegyikhez csak akkor lehet hozzájutni, ha a hi­telből a magyar vállalkozó az adott országból vásárol alap­anyagot, vagy gépet, illetve ha vegyesvállalatot alapít a másik ország üzletemberével. Más utalót is tud szerezni (és annak jelentős drágulását is képeseik viselni), akkor már egy hónap nyaralás biztosított. Ha ne;m, akkor az uszoda meg a kirándu­lások sora is megédesíti a nyári napokat. Elképzelhető, hogy a részfoglalkozású szülő a téli hónapokban „ledolgozza” a nyarat; de sajnos, napjainkban gyakoribb a munkanélküli, aki ráér ugyan gyermekével vaká­ciózni, de se pénze, se hangu­lata nincs hozzá. Pe,dig, ha az előbbit nem is, az utóbbit kellő önfegyelemmel elő lehet terem­teni, a természetjárás nem kerül pénzbe, viszont örökre megma­radó szép emléket hagy, az is­meretekben való gyarapodásról nem is szólva. A legnagyobb élmény és év­tizedek múlva is szívmelengető emlék a vidéki nagyszülőknél töltött nyár - bár jutna belőle minél több gyermeknek! Ha a nagyszülők hiányát érzelmi té­ren nem is pótolja, de a falusi világ megismerését segíti a ma kibontakozó falusi turizmus is, hiszen a városi gyermek ides­tova csak fényképen lát tehenet, és azt hiszi, a „nylon-csirkét” üzemben gyártják. A. tíz év feletti korosztálynál jól bevált nyári program a „cse­regyerekek” útnak eresztése. Már a hajdanvolt Monarchiában Iglóra meg Sopronba küldték német szóra a süvölvény palán­tát, hogy aztán az Álföldön vendégelvén a hegyvidéki part­nert, magyar beszédre tanítsák. Idilli állapot lenne, ha ez a mai csereügylet nemcsak az egykori NDK-ban szerzett barátokkal virágozna (ott a valaha volt cse­szóval: a kölcsönt nyújtók két legyet ütnek egy csapásra. Úgy enyhítik gazdaságunk tőkehiá­nyát, hogy egyúttal saját gazda­ságuk vérkeringését is frissítik. A hitelkérelmeket valame­lyik magyar kereskedelmi bankhoz kell benyújtani. Föl kell tüntetni a vállalkozás főbb adatait, a vásárolni kívánt ter­mék értékét, a hitel felhasználá­sának módját, valamint a meg­térüléssel és a hiteltörlesztéssel kapcsolatos számításokat. A vállalkozók a kölcsönzött összeget nem kapják kézhez; azt a hitelnyújtó közvetlenül a repartnereknek lassan már az unokái cserélődnek), hanem a szomszédos országokkal is. Mivel napjainkban az angol nyelv tölti be a latin hajdani szerepét, természetesen min­denki azt tanulja, de a tengeren- vagy akárcsak a Csatornán túl­ról nehezebb cserepartnert ta­lálni, ezért jó lenne, ha a Ma­gyarok Világszövetsége karolná fel az ügyet, hogy a szülők nyu­godtan engedhessék megbíz­ható családokhoz gyermekeiket. Itthon szép számmal akadnak nyári táborok - ha nem is a ko­rábbi évek mértékében -, még­pedig anyagilag elérhetők is. (A drága lovas- és egyéb sport-tá­borokat kevés család képes megfizetni.) De szerveznek tá­borozást az iskolák, a művelő­dési házak, az egyházak, a cser­készek, a különféle egyesületek - ezeknél az önköltség szerény, és az sem baj, ha a körülmények is szerények, a természetközeli élet vadromantikájához nem kell összkomfort. (De a lehetsé­ges és szükséges védőoltások igen!) Nem tudom, a meglévő mun­kanélküliség okozza-e, vagy gyermekeink elkényeztetése, de a nyári munka mindinkább ki­menni látszik a divatból. Pedig a mai szülőkorban lévőket sem kenyérkereset végett küldték dolgozni, hanem elsősorban ne­velési okokból. Belekóstoltak a munka, a felnőtt élet világába, öntudatosabbak lettek, s ha vi­déken munkálkodtak, meg is erősödtek. A vakáció legalább kis részének munkával töltése ma is ajánlatos lenne, s ha a szü­lők munkahelyén nincs rá lehe­szállítónak fizeti ki az áru ellen­értékeként. A magyar importőr ezután a hitelfeltételeknek meg­felelően fizeti a részleteket. A külföldi hitelek közös jel­lemzője az is, hogy a bankok a fejlesztéshez, beruházáshoz szükséges összegeknek nem a teljes értékét, hanem csak 85 százalékát bocsátják rendelke­zésre. Teszik ezt abból a meg­fontolásból, hogy nagyobb a visszatérítés garanciája, ha a vállalkozók maguk is hozzájá­rulnak a megvalósításhoz szük­séges összeg előteremtéséhez. Bánhegyi Zsuzsa tőség, az alkalmi tevékenység is megteszi, a takarítástól a kutya­sétáltatásig, és néha a „boy-szolgálatig”. Ha csak annyit tanul meg a diák, hogy a munka nem szégyen, már nem telt el hiába a nyár. Végül, akinek nincs más le­hetősége, „kulcsos” gyerek ma­rad. Tizenkét-tizennégy éven alul semmiképp sem ajánlott. Unalom, magány, rossz társa­ság, gázolás, sok minden fenye­geti a sorsára hagyott kisdiákot. „Társadalmi önszerveződés” révén kellene arra törekedni, hogy a közelben lakó, egymás­sal legalább gyerekeik révén megismerkedő családok össze­fogjanak. Ha példaképpen csak három családot veszünk alapul, akkor hat felnőtt 18 hét szabad­sága adott, esetleg egy-két nagyszülőre is lehet számítani, és ilymódon 10-12 gyermek felügyelete - ha némi áldozat árán is, de - biztosítva lenne. A tizennégy év feletti nagy­diákoknál azonban már nem ká­ros a vakáció egy részének kul­csos eltöltése - ha diákunk tudja, hol a könyvtár és szeret olvasni; ha derék és értelmes baráti köre van; ha az előbbiek­kel együtt szívesen sportol, és lehetősége is adódik a sportra; ha az elmélyült tevékenységet kedveli, és szívesen tölti idejét magában, mert tudja, mit csele­kedjék; vagyis ha korábbi ne­veltetése folytán nem ismeri az unalmat, és nem is kell félteni sem zülléstől, sem balesettől. Ezesetben kipihenten, szel­lemiekben gazdagodva kezdi az új tanévet. De ehhez az kell, hogy kiskorában nagy gonddal, figyelemmel, szeretettel, áldo­zatoktól sem visszariadva nya­raltassák a felnőtt családtagok. Bozóky Éva A nyár gonddal jár A magyar paraszt hagyományosan Péter-Pál napján kezdett aratni. Mostanában sokhelyütt felelevenítik a hagyományt, és rövid ünnepségen veszi kezébe a kaszát egy-egy olyan gazda, aki még emlékszik a régi szokásokra. Békésinek vagy Raskónak van igaza? Milyen állapotban van a mezőgazdaság? Békési László szocialista­párti politikus szerint a mező- gazdaságot az utóbbi években szétverték, ezzel szemben Raskó György, a földművelé­sügyi tárca közigazgatási állam­titkára azt állítja, hogy egy szét­zilált mezőgazdaságban nem arathatnánk ilyen bőséges ter­mést, mint amilyennel az idei év kecsegtet E két vélemény látszólag szemben áll egymás­sal. Kioltja egyik a másikat avagy igaz mind a kettő? - kér­deztük Lakos László országgyű­lési képviselőtől, az MSZP-SZDSZ koalíciós tár­gyalások agrár munkacsoport­jának szocialistapárti résztvevő-, jétől. Az idén kegyes az időjárás- Az attól függ, hogy milyen adatokat veszünk figyelembe. Ha az idei várható termést néz­zük, amely még ugyan nincs magtárban, és azt a tavalyihoz, a tavaly előttihez hasonlítjuk, akkor nyilvánvaló a növekedés. De ha a három-négy évvel ez­előtti adatokat az 1986-tól 1990-ig terjedő időszak termés­hozamaival vetjük össze, akkor viszont jogosnak látszik Békési László megjegyzése. A kedve­zőbbnek ígérkező termés sem­miképpen sem az elmúlt négy év agrárpolitikájának eredmé­nye, sokkal inkább annak, hogy a korábbi évekhez, de a sokéves átlaghoz viszonyítva is az idén kegyesebb az időjárás a mező- gazdasághoz. Nyilvánvalóan közrejátszott a tavalyinál jobb termésered­mény elérésében az is, hogy a kormányzat, látván az agrár- termelés nagymérvű csökkené­sét, a tulajdonviszonyok rende­zetlensége nyomán kialakult bi­zonytalanságot, a termelők pénztelenségét, tavaly ősszel megváltoztatta a támogatási po­litikáját. Nem szabad arról a tényről sem megfeledkezni, hogy az embereknek elfogyott a tartalékuk, sokan elveszítették a munkahelyüket, számosán kényszerűségből adták gazdál­kodásra a fejüket. A stabilizá­ció, a fellendülés kezdetének „kikiáltott” helyzet nem érinti az agrárágazat egészét, ott je­lenleg is tetten érhetők a rende­zetlen körülmények, a piaci ká­osz. A kormányzat a mai napig sem nem állt elő olyan javaslat­tal, amely a termés értékesíté­sével kapcsolatos gondokat megoldaná. Továbbra is bizony­talanságban vannak a gazdálko­dók, hogy vajon kapnak-e, s ha igen milyen mértékű segítséget az őszi munkákhoz. Megteremteni a pénzügyi feltételeket- A koalíciós tárgyalások so­rán érintették ezt a súlyos gon­dot?- A sürgősen megoldandó feladatok között tartjuk számon. Nagyon fontos ugyanis, hogy a termés értékesítéséhez és az őszi munkák elvégzéséhez a pénzügyi feltételeket megte­remtsük. Döntés természetesen még nem született és addig nem is várható, amíg az új kormány nem csinál „kasszát”, nevezete­sen, amíg nem tekinti át, hogy a mezőgazdasági intervenciós támogatási keretekből milyen címen, mennyit költött el a le­köszönő kormányzat. Konkrét intézkedésekre csak azt köve­tően kerülhet sor, miután tisztá­ban vagyunk azzal, hogy mek­kora összeg áll az agrárágazat rendelkezésére. Számszerű ada­tokat ma még nem ismerünk.- Miként kívánják rendbe tenni a mezőgazdaság „széná­ját"? Azonnali intézkedések kellenek- Az azonnali intézkedést igénylő feladatok között tartjuk számon a többi között a búza túltermelési válság megoldását, a termés, a felvásárlás, az őszi munkák finanszírozását, a kár­pótlás felgyorsítását, a földmű- velésügyyi hivatalok megerősí­tését. Szóba került továbbá a korábban elfogadott szövetke­zeti törvény, a kamarai és az ag­rárrendtartásról szóló jogszabá­lyok, valamint az Alkotmánybí­róság döntésének megfelelően a termőföldről szóló törvények módosítása. Konkrét koalíciós megállapodás azonban még nem született. Újvári Gizella

Next

/
Oldalképek
Tartalom