Új Dunántúli Napló, 1994. június (5. évfolyam, 149-178. szám)
1994-06-30 / 178. szám
1994. június 30., csütörtök Városaink aj Dunántúli napló 7 Caesar neje félárnyékban A trójai faló homéroszi esete óta az ajándékra a gyanú árnyéka borul. Nem volt igaza Jeromos egyházatyának, aki ezt a szentenciát kitalálta: „Ajándék lónak ne nézd a fogát!. Ezredévek tapasztalata, hogy az ajándékok és szívességek kényelmetlenekké válhatnak, s általában igen is van áruk. A ugyanúgy működnek, mint a többi ügylet. Ahogy már Paulus, római jogtudós megfogalmazta: „Adok, hogy adjál". Mondhatnánk maffiásán is, ahogy Don Carleone, a „keresztapa”, Puzzo regényében: „Majd egy napon, bár lehet ez a nap soha nem jön el, viszonzásképpen én is kérek szívességet tőled. De addig tekintsd ezt az igazságot ajándéknak. ” Az igazság a legnagyobb ajándék, de még azt is érdemes megfelelő látszatba csomagolni. Hát még akkor, ha sántít, vagy foghíjas az efféle „ajándék ló”. A közgyűlés legutóbbi ülése óta kapjuk az ellenőrizhetetlen telefonhívásokat - sőt leveleket is - a vízmű tervezett privatizációjával kapcsolatban. Remélem, hogy a közgyűlési frakciók figyelmét is felhívták már a Wall Street Journal Europe június 7-ei számának egyik cikkére, amely a nyugat-európai korrupcióról szól. Sajátos benne a Le Monde idézett interpretációja: nevesítve két közmű-témákban érdekelt céghez köti a politikai korrupció 80 százalékát. S ezek egyike pályázik most a vízmüvünkre. Vannak, akik összefüggést vélnek felfedezni ezzel és bizonyos külföldi tanulmányutakkal. Pedig nézhetnénk ezt gondosságnak, illetve jelzésként, hogy a lyoni cég komolyan ráhajtott az üzletre és reklámként áldozott is érte. (Ám hogyan értelmezzük dicsekvését, hogy a nemzetközi pénzügyi intézmények vezetőivel kiváltságos kapcsolata van?) Azzal nem is foglalkozom, hogy szükségszerű-e, rozzant gebe-e ez a privatizáció, ám nem tudok eltekinteni a most és így kérdésétől. A költségvetés készítésekor a hitelfelvétel elleni indok volt, nehogy kellemetlen kész tények elé állítsák a majdani új testületet. Most miért hiszik, hogy az örömmel veszi majd a privatizációkat? Nagyobb ámyékfolt, hogy a francia cég egyedüli jelentkező egy ki sem írt pályázatra, noha a hírek szerint kezdetben volt több érdeklődő is. Titoktartást fogadva - gáláns pécsi gesztus - még az ajánlattétele előtt betekinthetett a vízmű minden adatába. Vajon megadatott-e viszonzásképpen hasonló lehetőség a befektetőnél? Kétlem. Mint ahogy azt is, hogy a pályázatok újabban nem csak ebben az ügyben tapasztalt elhagyása jót tenne a testület hitelének. Én erre a helyzetre is igaznak érzem, amit Julius Caesar mondott amikor második neje botrányba keveredett: „Caesar feleségéhez a gyanú látszata sem férhet!” Ez persze kétféleképpen is értelmezhető, de Caesar egyértelművé tette: a válással. Pedig maga is propagálta, hogy a nagy szél fújta be az ablakon a „huszárkardot”. Dunai Imre Műemléki épületek városi tulajdonban Évente 100 millió forint a 40 évig elmaradt állagmegóvásra? Mintegy ötven műemlék, műemlék jellegű, valamint városképi védettségű lakóház-ingatlan, illetve intézmény elhelyezésére szolgáló épület ön- kormányzati tulajdonba adásának igényléséről döntött legutóbbi ülésén Pécs Közgyűlése. Ez a téma, illetve az erről való döntés azért húzódott el szinte az önkormányzati ciklus utolsó utolsó hónapjaira, mert az ilyen jellegű vagyon átadásához szükséges, hogy a műemlékvédelmi szakhatóság megszabja az épületekre vonatkozó konkrét feltételeket, illetőleg, hogy ezek vállalásáról a tulajdon várományosaként szereplő önkormányzat a vagyonátadó bizottság előtt nyilatkozzon. A város mintegy 100 műemlék lakóház tulajdonosi várományosa, s ehhez képest kapta meg 47 tételre a szakhatósági feltételeket. Ezekből csak azt állapíthatta meg az önkormányzat, hogy az elmúlt 30-40 évben sem a kormányzatnak, sem a tanácsank nem volt elég pénze a műemléki épületek felújítására - illetve csak kevesekre jutott -, most viszont az OMVH a mindeddig elmaradt állagmegóvási munkák maradéktalan elvégzé- zét szabta meg a tulajdonba adás feltételéül. A méltatlan eljárás miatti tiltakozására válasz sem érkezett, így a közgyűlésnek választania kellett: vagy lemond a nagyobb felújítási költséggel járó épületekről, vagy vállalja az egészet, de akkor évente mintegy 100 millió forintot kell szánnia költségvetésében a műemlék épületek felújítására, állaguk megóvására. (Még há a kisebb munkákat át is hárítja a bérlőkre.) A testület egyenként szavazott a költségesebb tételekről, de valamennyinél elfogadta az OMVH feltételeit, csak hogy a város tulajdonába kerüljenek ezek az épületek is. így például - hogy csak a legköltségesebbet, legsürgetőbbet említsük - a Király utca 1., vagyis a Nick udvar is, amelynek felújítását egy éven belül kell megkezdeni, az üvegtetejét pedig azonnal, s az egész legalább 50 millió forintba kerül. A Baranya Megyei Vagyonátadó Bizottság nemrégiben Pécs kérelmének megfelelően döntött a műemléki épületek tulajdonba adásáról. D. I. A Nick udvar felújítását egy éven belül meg kell kezdeni, üvegtetejét pedig azonnal cserélni kellene Fotó: Läufer László Utcától utcára Ma közgyűlés Vandálokról egy elpusztított temetőben Dominikánum és európaiságunk. „Megvalósulnak-e a dominikánumi álmok?” - tettük fel a kérdést éppen egy hónapja, gyanút keltő illusztráció kíséretében. Ez pedig arról szólt, hogy a nagy reményekre jogosító, ám újból a föld (homok) alá rejtett romok fölött nagyon sok gépkocsi parkol. Beszélgetünk a kérdésre adható válaszról, s oda lyukadunk ki, hogy a betemetés - sajnos - akár végérvényesnek is tekinthető. Legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy senki nem tiltakozott az elfeled- tetés gondolata ellen. Aztán a dominikánumról a manapság annyit emlegetett európaiságunk jut az eszünkbe. Gondoljon csak bele a Tisztelt Olvasó: Becket Szent Tamás volt angol kancellárt, Canterbury érsekét, aki a hit védelme miatt szembekerült az uralkodójával, 1170-ben II. Henrik parancsára az oltár előtt gyilkolták meg, a híre az idő tájt szokatlan gyorsasággal eljut Magyarországra, és 1238-ban már írásos nyoma található annak, hogy e szent vértanúról elnevezve Pécsett dominikánus templom és kolostor létezik. S lám: Pécs európaiságának e talán első bizonyítékát föld alá dugták. Kinek az érdeke? Visszasettenkedők. A „háromoldalú ló” szükségességéről meditáltam április elején a kipucolt Belváros ürügyén, hiányolván az arany középutat, amely helyet ad és hagy az utcai árusok közül azoknak, akik a haszonszerzés mellett áldozni is hajlandók a városkép oltárán. Egy magát mediterrán hangulatúnak hirdető városban bizony hiányoznak ezek, hiszen a me- diterránságnak ez az egyik, aligha elhanyagolható eleme. A sétálóutcákban, így a Király utcában is népszerűek a hangulatos kerthelyiségek Hát igen, a háromoldalú ló és az arany középút meglelése nem akármilyen feladat lehetne, de ezt csak úgy mellékesen mondtam. Igazából arról lenne szó, hogy ha az ember végigmegy Pécs kétnevű - Ferencesek-Ki- rály utca - főutcáján, kiülőteraszok közt botladozhat, s feledheti ama időket, amikor nem, hogy Isten szabad ege alatt, de jószerivel még fedél alatt sem fogyaszthatott el egy pohár sör mellett némi ételneműt. Szükség van-e ennyi kiülőre? - nem tudom; mindenesetre annyian nem ülnek le, mint amennyi ülőhely van. De az is tény, hogy akik jártukban-kel- tükben el-elböngészgetnének könyvek között, megnézegetnének szép népművészeti vagy háziipari termékeket, vásárolnának egy zacskó gyümölcsöt, ebbéli örömüktől megfosztat- tak. (Csak így, zárójelben és szigorúan egymás közt és súgva mondom: örülök, hogy itt-ott látni visszasettenkedni kapualjakba és üzletajtók elé utcai árusítást). Kidöntött sírköveknél. A vandál, ha pusztítani akar, nem válogat; átkos tevékenysége nyomaival úton, útfélen találkozhatunk. Jómagam - szerencsémre? - eddig csak a következménnyel találkozhattam: szétvert játszótéri játékokkal, ülhetetlenné tett padokkal, pusztulásba sodort fákkal, most pedig - egy temetővel. Meg kellett nézni eredetiben is a látványt, ami először az újságban megjelent fotó által borzasztóit el. A középkori eredetű málomi templom körül régi a temető, bár a mostani sírok az elmúlt száz éven belüliek, s az utolsó sírfeliratok a 60-as évekből kel- tezettek. Pár éve még városszéli Fotó: Läufer L. volt a templom is, a temető is, nem is voltak senkinek az útjában. Mostanra már körbeépülte a város, 50 méteren belül eleven élet övezi az örökkévalóságot, s az ember ebből akár azt is hi- hetné; védelem is övezi a sírkertet. De nem így van. Ismeretlen erős emberek szétdúlták a temetőt, évtizedekig békében állt sírkövek hevernek a földön, némelyik még megmenthetően, de a legtöbbje már végérvényesen elpusztítva. Jó buli volt? Csak azt nem értem: senki nem hallotta a közelben a robajt, amivel a sírkövek ledöntö- getése járt? Vagy hallották, csak éppen nem mertek - nem akartak? - közbeavatkozni? Valamikor arról volt szó, hogy itt a lakóterület közepén kegyeleti parkká formálják a régi temetőt. Lesz-e ebből még valami? Hársfai István Városvédő őrjárat Városunk közkedvelt sétautcája a Ferencesek utcája, de így volt ez már „Sallai utca” korában is. Az 1913 és 1960 közötti időszakban a Szécehe- nyi tértől a Hadapród Iskoláig erre ment a villamos. Most már legfeljebb egy-egy illegálisan behajtó autó képviseli itt a járműforgalmat. Ugyanakkor sokan közlekednek erre gyalogosan. A belváros szívéhez ezen az utcán lehet eljutni, s persze az üzletek sora is erre csábítja a pécsi polgárokat és a turistákat. Két fotónkkal olyan pillanatot kaptunk lencsevégre ebben a fokozott védelemre érdemes utcában, amikor még kevesen járnak errefelé, de már a parkoló autók megjelentek. Farkas Mária, Vajgert György, Várhidy György, dr. Vargha Dezső Pécs Megyei Jogú Város Közgyűlése ma 9 órai kezdettel tartja soron következő ülését a Városháza nagytermében. Az ülés előzetes napirendjén szerepel a Pécsi Vízmű Kft. és a Közterületfenntartó és Kertészeti Kft. privatizációja, a költségvetési rendelet, valamint a város távhőellátásának egyes kérdéseiről, a távhőszolgáltató rendszerhez való csatlakozáskor fizetendő közműfejlesztési hozzájárulásról, a közterület használatról, a piacok és vásárok rendjéről szóló rendeletek módosítása, továbbá a nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérletéről, elidegenítéséről, a helyi építészeti értékek védelméről, illetve az ivóvíz és a szennyvíz elvezetés díjairól szóló rendelet-tervezetek. A közgyűlés ülése - amely szükség esetén július 1-jén 9 órától folytatódik - nyilvános, azok bármely állampolgárjelen lehet. Út- és járdajavítások Elkészült az Illyés Gyula úti lépcsők és ugyanezen út keleti oldali járdáinak, valamint a Karikás F., az Esgtergár L., a Liliom, a Hajnóczy, a Tátra, a Taksony és Gyula utca járdájának, valamint a Bornemissza utcai útburkolatnak javítása. A befejeződött Keszűi úti taxi utasperon felújítása, a Tildy Z. utcában a járdasüllyedés helyreállítása, a Buzsáki utcai árokrendszer tisztítása, az Edison utcában padka, a Hársfa utcában az árok és a padka rendezése. Elkezdődött és a rövid, 3 napos határidő miatt már be is fejeződött a Janus Pannonius és a Vörösmarty utca sarkán az útburkolat leszakadásának helyreállítása, valamint a Káptalan, a Janus Pannonius, az Esze Tamás utcákban és a Szent István tér területén az útburkolat és a járdák javítása. Ugyancsak elkezdődött a Bajcsy-Zsilinszky utca nyugati sávjának netlon hálós, valamint ugyanezen utca Rákóczi úti csomópontjának felújítása. A járműforgalomra tekintettel ez utóbbi munka éjszakai műszakban folyik. Szúnyogirtás a nyílt vízfolyások mentén A Városgondnok megbízásából fenntartási munkák folynak a magyarürögi, a patacsi, a málomi, a nagyárpádi és a nagypostavölgyi vízfolyásnál, illetve a Pécsi-víznél. Ehhez kapcsolódó hír, hogy a Városgondnokság szúnyogirtást végeztet a város nyílt vízfolyásai mentén június 30-kán és július 1-jén. Visszafordított szobor A Városgondnokság megbízásából Törteli László vállalkozó visszarakta a magasház melletti támfalról ismeretlenek által lelökött négy darab kőtálat és helyreállította a Sétatéren elfordított „Régész” szobrot.
