Új Dunántúli Napló, 1994. június (5. évfolyam, 149-178. szám)

1994-06-03 / 151. szám

8 üj Dunantüii napló Magazin 1994. június 3., péntek Belgyógyász vándorgyűlés Könyvünnep, hatvanötödször A Dunántúli Belgyógyász Társaság idén Veszprémben tar­totta szokásos évi vándorgyűlé­sét. Június 2-án a megnyitó ün­nepségen adták át a három éve alapított „Vándorgyűlési Em­lékérem” kitüntetéseket. Az or­vosi hivatást jelképező bronz-érem Soltra Elemér pécsi művész alkotása. Ez évben Csermely Ferenc nagykanizsai, Rumi György kaposvári és Tar­ján Jenő szombathelyi főorvo­sok részesültek az elismerés­ben. Érdekesség, hogy mind- hlrman Pécsett kezdték pálya­futásukat a POTE I., illetve II. Belklinikán. Aminosav a világűrben Első ízben találtak aminosa- vat a galaktikus felhőkben, ami azt bizonyítja, hogy az élet ke­letkezése szempontjából oly fontos molekulák a világűr „mély” rétegeiben is létezhet­nek. Janti Miao és Ji-Jeng Knan - az Urbanában lévő Illinois Egyetem kutatói - az Amerikai Csillagászati Társaság ülésén számoltak be, hogy glicin nyo­mára bukkantak rádiótávcsővel végzett vizsgálataik során egy csillagközi felhőben, a Tejút­rendszer központjának közelé­ben. A szenzációs felfedezésről az AP hírügynökség számolt be. A glicin az egyik legfontosabb aminosav, amely a legtöbb fe­hérjében előfordul. Mindez alá­támasztja azt az elképzelést, hogy máshol is keletkezhetett élet a világűrben, de nem jelent perdöntő bizonyítékot erre nézve. Kínai acél Az első negyedévi adatok alapján immár - a mennyiséget tekintve - Kína a világ legjelen­tősebb acéltermelője: az ázsiai állam áprilisig 22,94 millió tonna acélt állított elő, míg az ez idő szerint második helyen álló Japán 22,48 millió tonnát. Ta­valy az évi termelési mutatók szerint Japán vezette az acél­gyártók világranglistáját, meg­előzve Kínát és az Egyesült Ál­lamokat. Kína az idén 93 millió tonna acél gyártását tervezi. Ez a könyvhét már nem fővárosközpontú A könyvheti zsűri 122 magyarországi könyvet és a határon túli magyar irodalmi műhelyek számos kötetét ajánlotta ünnepi ki­adványként. A választékot azonban ennél sokkal több, közel félezer új könyv alkotja a június 2-án kezdődő és 5-ig tartó, immár 65. Ünnepi Könyvhéten. Mindezen túl azt kell kiemelni, hogy a szép szó utcára vonulásának több, mint fél évszázados történéseiben új fejezet kezdődik: a mostani az első, amikor az ünnep nem Budapest központú! Ebből az alkalomból beszél­gettünk Zentai Péterrel, a Ma­gyar Könyvkiadók és Könyvter­jesztők Egyesülésének igazga­tójával.- A hagyomány kötelez, vagy a könyvek mai sorsa kívánja, hogy ne szakadjon meg a könyv ünnepének folyama?-Supka Géza 1927-ben egy „vidéki helyszínen”, Budapes­ten vetette fel, hogy az igényes, kortárs magyar irodalom meg­mentéséért és megismertetésé­ért könyvnapokat kellene tar­tani. Ő nyilván a könyvek védel­mére is gondolt, mert látta, hogy igénytelen írások soka­sága, a ponyvairodalom árasztja el az utcát. Voltaképpen ez az eszme tartotta életben hat és fél évtizeden a könyv ünnepnap­jait. De igazán most valósítjuk meg az eredeti szándékot: a könyvhét nem főváros-centri­kus! Az idén történik először, hogy a túlzóan kulturális és szellemi központtá váló Buda­pest mellett országszerte meg­rendezik a könyv ünnepét.-Mi kellett ahhoz, hogy ez így történjen?-Az, hogy akarjunk változ­tatni és ehhez partnereket is ta­láljunk. Nos, az egyközpontú- ságot oldandó, az írószövetség­gel együtt azzal a kéréssel for­dultunk 62 város polgármeste­réhez, hogy az Ünnepi Könyv­hét négy napjára adjanak kie­melt helyet a könyveknek. Te­gyék lehetővé, hogy a budapesti rendezvénnyel egyidőben váro­suk legforgalmasabb, legigé­nyesebb helyszínén építhesse­nek pavilonokat, sátrakat; en­gedjék az utcára a könyveket. Tekintsenek el a területfoglalási díjtól és segítsék a helyi sajtó, televízió eseménykövető mun­káját. Szívesen mondom, hogy 28 település polgármestere igennel válaszolt. S ezt úgy is értelme­zem, hogy a megkeresettek majdnem fele a helyi közösség szempontjából is fontosnak ítélte az eseményt.- Részletezné az igen és nem válaszokat?- Nem szívesen tenném. Senkit sincs jogom elmarasz­talni. Tény azonban, hogy né­hány tekintélyes megyeszék­hely nem vállalta, ugyanakkor a kisebb városok szívesen tettek eleget a kérésnek.- A könyvek és kiadóik jelen­létén kívül ott lesznek a sátrak­nál az írók is? Egyáltalán, ki szervezi ezt a részét az ünnep­nek?- Az írószövetség mindig is fontos feladatának tartotta, hogy az írók személyesen is el­jussanak az olvasókhoz. Az idén, ha lehet, még szervezet­tebb formában teljesíti ezt a kö­telességét. Az írók érdekvé­delmi szervezete pénzt gyűjtött, hogy a könyvhét meghívottjai eljuthassanak meghívóikhoz. A szervezés nem kis gondja pél­dául, hogy a budapesti Vörös­marty téren délelőtt dedikáló író aznap délután egy más város könyvsátrainál találkozzék ol­vasóival. Hozzá kell tennem, hogy az írók örömmel teljesítik ezt a kellemes, ám fárasztó kö­telességet.- A könyv ünnepe, mint emlí­tette, a jó könyv védelméből szü­letett. Ezen a mostani, országos ünnepen sajnos nem feledheti az ember, hogy a ponyva nemcsak. Supka Géza idejében áradt...- Sajnos. És éppen a vidék szempontjából figyelmeztetően időszerű a könyvek védelme. Ismeretes, hogy az 1990-es előprivatizálási törvény értel­mében az akkori, több mint fél­ezer könyvesbolt kétharmada elveszett a könyvek számára! Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy bár minden megyeszékhe­lyen maradtak ugyan boltok, az ünnepi könyvhetet rendező ki­sebb települések némelyikében a minimálisra zsugorodott, vagy ki is veszett a könyves szakma, így aztán az ünnep négy napja misszió is.- Hogyan érvényesülnek a vidéken működő könyvkiadók?- Az érvényesülést leginkább az befolyásolja, hogy nem tud­ják országosan terjeszteni a könyveiket.- Technikai problémák, szer­vezetlenség, vagy pénzhiány akadályozza őket?- Igazából mindhárom. Meg­rokkant a könyvterjesztés háló­zata, s ugyanakkor a működő, vagy a frissen alakult cégek az adósság terhe alatt nyögnek, tő­kehiánnyal küszködnek. Ezt a szakmát az elmúlt három évben a körbetartozások határozták meg. Nincsenek stabil, erős nagykereskedők, kiskereskedői láncok működnek helyettük, a magányos vidéki boltokban na­gyon nehéz egy-egy könyv útját menedzselni. Abban a különös helyzetben vagyunk, hogy a könyvkereskedelem alacsony hatékonysággal működik, mi­közben egy sor új kiadói mű­hely jött létre és a már ismertek mellett kínálja gazdag anyagát. Mint erről mindenki meggyő­ződhet most, az Ünnepi Könyv­hét sátrainál. K. E. Könyvsátrak Pécsett, a Színház téren Fotó: Szundi Megtalálták Bethlen István sírját Moszkvában a magyar nagy- követség és a moszkvai MTI-iroda erőfeszítései nyo­mán sikerült megtalálni a szov­jet fogságban 1946-ban elhunyt Bethlen István volt magyar mi­niszterelnök sírját. Szerdán dél­után küldöttség élén az orosz fővárosba érkezett Katona Ta­más, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára, aki az MTI-nek adott nyilatkozatában elmondta: a küldöttség egyik célja Bethlen István miniszter- elnök földi maradványainak ha­zaszállítása. Bethlen István hamvait a későbbiekben a kere­pesi temetőben helyezik méltó körülmények között örök nyu­galomra. Az ősi erdélyi családból származó Bethlen István mint­egy tíz évig, 1921 és 1931 kö­zött volt Magyarország minisz­terelnöke. A politikust 1945. március 26-án tartóztatta le a 3. ukrán front katonai elhárítása. Bethlen István, akit hadifogoly­ként kezeltek, 1946. október 5-én a moszkvai Butirka börtön kórházában halt meg szívelégte­lenség következtében, s ham­vait az egyik moszkvai kolostor mellett temették el. Az irodalom „gályarabja” 195 éve született Balzac „Este hat vagy hét órakor fekszem mint a tyúkok, éjjel egy órakor felkeltetem magam, és nyolcig dolgozom; ekkor megint alszom másfél órát, eszem egy keveset..., aztán megint nekiülök a munkámnak négy óráig. Ekkor megfürdöm, látogatókat fogadok, vagy el­megyek hazulról, s vacsora után lefekszem.” Ilyen napi ritmus­ban élt évtizedeken át „az iroda­lom gályarabja”, Honoré de Balzac, aki 195 évvel ezelőtt, 1799. május 20-án született. Életműve egyetemes méretű színjáték - írta valaki, s való­ban, Balzac elképesztő mennyi­ségű könyvet írt, s ráadásul hat­vanöt regényében jórészt ál­landó, korábbi műveiben már bemutatott alakokat szerepelte­tett. Az Elveszett illúziókban például 116, a Kurtizánok tün­döklésében pedig 135 korábbi hőse tért vissza. „Felfoghatat­lan, hogy egy ember ennyi élet­fonalat tudott követni, s nem té­vesztette össze őket” - csodál­kozott Anatole France. És Bal­zac teljesítményének értékelé­sekor azt is figyelembe kell venni, hogy könyveit 28 év alatt alkotta meg, s még így is többet írt, mint az őt megelőző korok legtermékenyebb írózsenije, Voltaire hatvanöt év alatt. S az éjt nappallá tévő munka egyetlen célt szolgált, Balzac saját nagyságának elismerteté­sét. Hajszolta ugyanis a boldog­ságot, imádta a pompát és a fényűzést. Azt vallotta, hogy egyetlen materiális dolog van, amelynek értéke eléggé biztos ahhoz, hogy érdemes legyen tö­rődni vele; az arany. Rögesz- mésen vágyott rá, hogy kitűn­jön, a nemesi származásra utaló „de” szócskát is önmaga bigy- gyesztette a nevébe. Pazarlóan élt, főúri szerető­ket tartott. Talán azért is akarta habzsolni az életet, mert pályája nagyon nehezen indult. Hitele­zői elől bujkálva, álnéven élt, amikor elhatározta, hogy írással fogja megkeresni a kenyerét. S ekkor leült kicsinyke szobájá­ban, az íróasztalára egy kis Na­póleon szobrot állított, amelyre a következő szöveget ragasz­totta: „Amit ő karddal kezdett, én tollal fejezem be”. Ezután hozzáfogott az íráshoz, s amint valaki írta: „soha még hódítóbb akarat nem rohamozta az iro­dalmat”. Pedig igazából nem irodalmi, hanem magánéleti sikerekre vá­gyott. Regényeit - amelyekből évente hatot, nyolcat írt - csak eszköznek tekintette gazdago- dási és szerelmi álmai megvaló­sításában. „A dicsőséget ke­reste, nem a szépet” - írta róla Flaubert, de nem volt teljesen igaza. Hisz Balzac, ha már kénytelen volt írni, megpróbálta tisztességgel csinálni. S az eredmény nem is lesújtó, hisz például a Goriot apó, az Elve­szett illúziók, a Kurtizánok tün­döklése és bukása vagy a Sza­márbőr mégiscsak remekmű, az Emberi színjáték pedig mérték­adó vélemények szerint az egyik legnagyobb tárháza a do- kumentumoloiak, amelyeket az emberi természetről valaha is készítettek. Balzac 1850-ben halt meg, pár hónappal azután, hogy 50 évesen egy ukrajnai faluban végre feleségül vehette azt a nőt, akit másfél évtizede szere­tett. Koporsóját Dumas és Vic­tor Hugo vitte. Utóbbi később így emlékezett a temetésre; „olyan nap volt ez, amikor az ég is ejt néhány könnyet”. Kovács Tamás Nyomozás a négyszeres gyilkosok után A forgópisztoly volt azonos A tények: 1991. június 12, reggel 8 óra. A Győr és Kör­nyéke Vízmű és Fürdő Vállalata győri székházában ismeretlen férfi pisztollyal megtámad négy gyanútlan pénzszállítót. Köve­teli a pénzt. Késlekednek, ezért már lő is. Súlyosan megsebesíti a vállalati portást, ősz Zsig- mond rendőr főtörzsőrmestert, aki civil ruhában kíséri a pénzt, brutálisan megtámadja, majd belé is golyót ereszt. (A rendőr június 27-én sérüléseibe bele­hal.) Egy gellert kapott lövedék­től a telefonkezelő is könnyű sé­rülést szenved. A rabló egy 1500-as Ladával két pénzszál­lító táskában 870 ezer forintot visz el. A kocsi lopott, a fővá­rosi Boldizsár utcai Magyar Au­tóklub területéről vitték el. A Ladát a rendőrök megtalálják. Az a rendszám van rajta, amit korábban Kecskeméten szerel­tek le egy parkoló gépkocsiról. A tettes ismeretlen, a nyomo­zást hivatalosan lezárják. 1992. május 11-én reggel 7 óra körül Budapesten, a Vak Bottyán utca 4. sz. ház előtt két férfi megtámadja a Skála Trade embereit. Az egyik egy Ladával elállja annak a taxinak az útját, amelyben a pénzszállítók ülnek. A másik fél felrántja a taxi hátsó ajtaját és szinte kivég- zésszerűen főbelövi Sádt Győző 21 éves egyetemistát, alkalmi pénzkísérőt. A sofőr és a ren­dész kiugrik a kocsiból. Utóbbi derékon kapja a támadót, aki a zsákmányt elejti. A taxis visz- szaül, a kocsival menekülni próbálnak a támadók elől. Azok tüzelnek rájuk, életveszélyesen megsebesíti őket. Sádt Győző már a helyszínen azonnal meg­hal. A gyilkosok elmenekülnek. A fantom-képet közük a lapok, de eredmény nincs. Annyi kide­rül: a kocsit 1992. április 26. és május 1 között lopták el az an­gyalföldi Gogol u. 32. szám alatti parkolóból. A tettesek személye ismeretlen. 1992. november 8-án 16 óra körül Székesfehérvár és Csór között az Alba Regia Vadász- társaság tagjai vadásznak. Lö­véseket hallva orvvadászok je­lenlétét gyanítják. Ifj. Tóth Ta­más és a vadászokat kísérő Izsó László egy terepjáróval a lövé­sek irányába mennek. A hátra­maradottak tűzpárbaj hangjait hallják. Mire társaikat utolérik, azok halottak. Két különböző fegyverrel, több lövéssel ölték meg őket. Az egyik áldozat TT-pisztolyával próbált véde­kezni, de sikertelenül. A kiter­jesztett helyszíni szemle során a közeli dombocska - talán in­kább töltés - túlsó oldalán egy szabályos céllövő-gyakorlat nyomait, szétlőtt mosogatótálat és egy Lada szélvédőt, s sok ki­lőtt hüvelyt találnak. Nyilván­való, hogy a gyilkosok habozás nélkül embert öltek csak azért, hogy céllövészetük és szemé­lyük titokban maradjon. A rendőrök előtt azonnal vilá­gossá válik: itt egy életveszé­lyes fegyveres banda tartotta gyakorlatát. A kettős gyilkosság tettesei­nek felderítésében a szokásos intézkedések nem vezettek eredményre. A fegyverszakértői vizsgálat annál inkább. Dr. Ko­vács Lajos rendőr alezredes, az ORFK életvédelmi alosztályá­nak vezetője az érintett rendőri szerveket azonnal értesítve, összehívta munkatársait. A BM Bűnügyi Szakértői és Kutató In­tézetéből érkezett fegyversza­kértői vélemény szerint a Győr­ben és a Csór mellett kilőtt ki­lenc milliméteres Luger-Para- bellum lövedékek egyazon fegyverből származnak. Ugyanezt a forgópisztolyt hasz­nálták Csórón is, amely a Skála pénzszállítmányának megtáma­dásakor is szerepet kapott, 38 Speciál lövedékeivel. A döntő fordulót hozó hír a csapat tagjainak akkor, 1992 végén karácsonyi ajándék volt. De komor gondolatok is felvil­lantak az ORFK életes nyomo­zóiban. Miféle ismeretlen gyil­kos csapattal állhatunk szem­ben, akik vidéken éppúgy mint Budapesten kíméletlenül lövik agyon az embereket? A gyakorló rendőröknek ilyenkor csak egyetlen lehető­ségük, pontosabban kötelessé­gük van: az ügyek egyesítése. A fegyverek azonossága alapján ugyanis a tettesek is feltehetően azonosak. És három helyszín nyomai, tanúvallomásai többet jelenthetnek, mint háromszor egy helyszín jegyzőkönyvei. A Győr-Sopron és Fejér me­gyei rendőr-főkapitányságok­nak, valamint a BRFK életes nyomozóinak munkáját az ORFK hangolta össze. Az együttműködésben igazi csa­patmunka alakult ki. (Ez valódi eredmény. Régebbi, de még ma is fel-feltörő beidegződéseket kell ilyenkor legyőzni. Az én megyémben az én váram szem­lélettel csak a közös munkában lehet leszámolni. A gyakorlat­ban kell elfogadni, hogy más­nak is lehet igaza, és a jobb szakmai erőnek kell győzni, nem a presztízsnek.) Hétezer embert kellett ellenő­rizni, hogy a tetteseket ki tudják szűrni, választ kapjanak sok kérdésre. Miért éppen a győri székházban támadt a rabló? Kik ismerhették a Skála Trade pénz- szállítóinak szokásait? Miért éppen a Csór melletti volt orosz lőteret használták a céllövés gyakorlására? A vizsgálatokhoz a legkorszerűbb technikákat vették igénybe. A számtalan összevethető adatot számítógé­pen rögzítettek, de a munka dandáija a megyei és a buda­pesti rendőrökre várt. Az ered­ményt az adatok elemzése, szo­ros ellenőrzése hozta. (Csak közbevetőleg: mikor már közel­jutottak a tettesekhez, akkor ütött be a Magda Marinko ügy, amely az érintett megyéken túl is hatalmas munkát zúdított az ORFK-ra, de az ország bűnügyi állományára is.) Hétezres merí­tésből egyetlen bűnöző társaság akadt fenn a rostán: közöttük volt Donászi Aladár és Bene László. Szegeden ültek együtt - Donászi, aki korábban hivatá­sos katonatiszt volt - például fegyveres rablásért. Ott tervez­ték meg a jövőt. Pénzt akartak, hogy legyen fegyverük, amivel rabolnak. Szükségük volt valódi és hamis okmányokra, hogy il­legalitásba tudjanak vonulni, az úgynevezett nagy balhék után. A rendőrök már hosszabb ideje rajtuk voltak, gyűjtötték a bizonyítékokat. Szakmai vita folyt arról, mikor csapjanak le rájuk. Ugyanebben az időben - biztonságban érezve magukat - Donásziék is tanácskoztak: rab­lások tervét dolgozták ki. A kommandósok május 4-én Pesten és Fejér megyében egy­szerre fogták el a négyszeres gyilkosokat és 40 perc alatt őri­zetbe vették segítőiket is. Doná- * szí és társa már beismerő val­lomást is tett. A tárgyi bizonyí­tékokat, köztük a fegyvereket is lefoglalták. A bandatagok szá­mos más bűncselekményt, így egy 14 milliós rablást is beis­mertek. Némethy Gyula k. A *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom