Új Dunántúli Napló, 1994. június (5. évfolyam, 149-178. szám)
1994-06-19 / 167. szám
Labdarúgó NB I. Róth hat év után nyaralni megy LELÁTÓ Kupadöntő bosszúságokkal Lejátszották szerdán a labdarúgó Magyar Kupa döntőjét és sajnos senki sem beszél a mérkőzésről, csak arról, ami azután történt. Most jó lenne, ha azt mondhatnám, hogy a kupa átadásának pillanatai voltak olyannyira felemelőek, njelyről napokig lehet beszélni. Ez sem téma, talán senki sem emlékszik azokra a percekre, mert mindenki mással volt elfoglalva, azzal, hogy miként alakul a pályát elözönlő szurkolók és rendőrök párviadala. Az egyes mérkőzéseket követő botrányok sajnálatosan manapság egyre gyakoribbak. Nem feladatom eldönteni, hogy szerdán este kinek volt igaza Kispesten, nem is akarom. Azt viszont kimondom, az MLSZ vezérkarának komolyan kellene foglalkozni azzal, hogy méltóbb körülmények között kerüljön sor a Magyar Kupa döntőjére. Hajlamosak vagyunk külföldi példákra hivatkozni. Most például ismét átvettük a három pontos megoldást, vagyis a győztes mérkőzésért ősztől három pont jár. Számoljanak utána, nincs jelentős különbség a sorrendben, ha a jelenleg érvényben lévő szabállyal vetem össze az újat. Ezt a formát szerintem felesleges volt átvenni az angoloktól, a kupa döntőjük hagyományát viszont nem ártana nálunk is meghonosítani. Ott évtizedek óta azonos a színhely, beszaladhatnak a nézők a pályára a lefújás után, de mindenki tudja, hogy a győztes csapat játékosai nem lehetnek tiszteletlenek a kupát átadó személlyel. A játékosok felvonulnak sorban a tribünre, átveszik a díjakat, majd visszamennek ünnepelni a pályára szurkolóikkal. Nem mondom azt, hogy mindenkor a Népstadion legyen a helyszín, mert ha olyan csapatok jutnak a fináléba, melyeknek nincs szurkolóbázisuk a fővárosban, kongó lelátó előtt vívnák a döntőt. Érthetetlen számomra, miért kellett elfelejteni azt a hagyományt, amit elkezdett az MLSZ a nyolcvanas évek elején. Olyan helyszínt kerestek, mely mindkét döntős székhelyéhez közel esett. Talán még emlékeznek rá, milyen remek döntő volt 1984-ben Székesfehérváron a Rába és a Siófok részvételével. Hasonlóan nagy érdeklődés volt három évvel később ugyancsak Székesfehérváron az Újpest - PMSC összecsapáson. De sorolhatnám tovább a példákat más helyszínekkel. Ezzel eljutottam odáig, hogy szerintem a döntőben elég lenne egy összecsapás semleges helyszínnel. Ez volt az MLSZ vezérkarának véleménye is a kilencvenes évek elejéig, de egy-két melléfogás változtatásra kényszerített. Az 1992-es döntőnek Békéscsabán volt a helyszíne és oda kellett utazni a Vácnak meg az Újpestnek. A csapatoknak ez nem jelentett különösebb gondot, a szurkolóknak viszont igen. Mennyivel más lett volna az a döntő, ha például Tatabányán játsszák, ahova egy óra alatt odaértek volna mindkét csapat szurkolói. Ézért a tévedésért kár volt oda-visszavágós rendszerűvé módosítani a döntőt. Akkor arra hivatkoztak a szövetségben, hogy a televíziós közvetítés miatt időben kell közölni a helyszínt. Egyszerűbb lenne az elődöntőket korábban rendezni és akkor jut idő a megfelelő stadion kiválasztására. Tudom, a visszatérés a legjobbnak tűnő megoldáshoz még nem jelenti azt, hogy nem fordulnak elő hasonló jelenetek mint az elmúlt szerdán. Abban viszont biztos vagyok, ha a Ferencváros - Kispest döntőt a Népstadionban rendezik, nincs ez a botrány. S kivédhető a hasonló jelenet akkor is, ha a díjátadásra megfelelőbb módot találna ki a szövetség. Igaz, az 1994/95-ös Magyar Kupa kiírása már napvilágot látott, de talán a befejezésen közös megegyezéssel még lehetne változtatni. Ismét vb-pontokért Cserénfán Három napig gyalogoltak Negyvennyolcadik alkalommal rendezték meg a franciák a szupermaratoni távú gyalogló versenyt nemzetközi mezőny részvételével. A Párizs-Colmar közötti 520 kilométeres utat kellett leküzdeniük a férfiaknak, míg a rendkívüli kitartást igénylő viadal női indulóira 335,5 km megtétele várt egy másik útvonalon. A három napig tartó gyaloglást a lengyel Gregorz Adam Urbanowsky bírta a legjobban, aki 61 óra 48 perc alatt ért célba az orosz Alekszej Rogyionóv előtt, aki egyórányi hátránnyal követte. Ezúttal csak a harmadik hely jutott egy másik lengyelnek, Zbigniew Chlapának, aki pedig korábban háromszor is - 1990-ben, 1991-ben és 1993-ban - győzött. A nőknél első francia Joel Lefielle-nek 48 óra 41 percre volt szüksége a szuperhosszú táv teljesítéséhez. Gerasch: marad a két év A Nemzetközi Úszó Szövetség (FINA) irodája két évre felfüggesztette a német Sylvia Gerasch versenyzési jogát. Az 1986-ban világbajnoki címet szerzett úszónőt doppingolás miatt tiltották el a versenyzéstől. Gerasch az ítélet ellen fellebbezett, azonban kérelmét a FINA elutasította, az eredeti ítéletet hagyta jóvá. Hatvan fizet A Magyar Labdarúgó Szövetség fegyelmi bizottsága ülésén a békéscsabai Árgyelán Jánost három bajnoki, illetve kupamérkőzésről eltiltotta. A büntetési tétel, mivelhogy az 1993/94-es pontvadászat befejeződött, értelemszerűen az új idényben érvényesíthető! A testület több pontban is elmarasztalta az NB II. Keleti csoportjának ezüstérmesét, az élvonalbeli tagságért még mérkőző FC Hatvant, amely a nagy port felvert bíróverés és rendezési hiányosságok miatt nem játszhatja odahaza NB I-es osz- tályozóját a Sopronnal. További büntetésként az FC Hatvan az 1994/95-ös bajnokságban az első otthoni mérkőzését zárt kapuk mögött kell, hogy lejátssza, és mind az osztályozójára, mind az őszi nyitómérkőzésére saját költségére köteles szövetségi ellenőrt biztosítani. A fegyelmi bizottság egyszersmind 50 ezer forintos pénzbüntetéssel is sújtotta a hatvaniakat. Gerd Müller vezet, Kocsis negyedik A vb-történet eddigi legeredményesebb gólgyárosa a nyugatnémet Gerd Müller. Az 1970-es és 1974-es eseményen összesen 14 alkalommal talált az ellenfelek hálójába. Néhai Kocsis Sándor az örökranglista megyedik helyén található, tizenegy góllal írta be a nevét a sportág halhatatlanjai közé. Tette mindezt mindössze egy világbajnokságon, az 1954-esen, amikor Magyarország ezüstéremmel zárt. Az eddigi 14 vb legeredményesebb gólvadászai: 1. Gerd Müller (nyugatnémet), 1970-1974 14, 2. Jus Fontaine (francia) 1958, 13, 3. Pelé (brazil), 1958-1970, 12, 4. Kocsis Sándor (magyar), 1954, 11 góllal. íjász világcsúcs Abszolút, azaz felülmúlhatatlan világcsúcsot ért el egy dél-koreai íjász. A szöuli verseny selejtezőjében a hazaiak kiválósága, Han Szjun Hun a 30 méteres távon százszázalékos teljesítményt produkált, vagyis a lehetséges 360 pontból 360-at szerzett. Egyidejűleg egy másik „leget” is elért: 144 lövéssel 1354 pontot gyűjtött. Végül is bent maradt a PMSC-Fordan, de ez csak az utolsó fordulóban dőlt el, és ehhez a riválisoknak a pécsiek számára kedvező eredményei is kellettek. Akkor, amikor menetközben, Koller Nándor menesztése után Róth Antal ült le a piros-feketék kispadjára, az újdonsült szakvezető fejében az motoszkált, hogy a célkitűzést a csapat teljesíteni tudja, és továbbra is NB I-es legyen. Ez még az ősszel volt, Székesfehérváron, amikor „Rocsó” debütált. Akkor viszont, amikor lefújták a zárófordulóban a Vasas elleni mécsesét, Róth óriási megkönnyebbülést érzett. Nem esett ki az együttes, meg tudta valósítani a tervét. Igaz, hozzáteszi: minden bizonnyal más edzővel is bent tudott volna maradni az együttes. A labdarúgó NB. II. nyugati csoportjának bajnokától, a Nagykanizsai Olajbányász gárdájától és az egyre növekvő szurkoló-seregtől is elpártoltak az égiek az évadzárón. A bajnoki zárás előtt két héttel jégeső, felhőszakadás árnyékolta be az ünnepet. Nos, az évadzáróra bizakodtak a szervezők. Szerződést kötöttek Fortunával, de aztán egyoldalú felbontásra került. Sebaj, gondolták a kanizsaiak, akik végülis eláztak ismét. Az ünnep azért megvolt. Megvolt? Te jó ég? Kanizsa a töürökök kivonulása után nem látott nagyobb „felfordulást”, mint most. No, de az vesse az első követ rájuk, aki nem láthatta azt, hogy miért, mi volt... A délzalai városban pedig hét határra szóló nagyszabású fut- ball-ünnepet készítettek elő. 45 év után a rendhagyót. Az olajos juniálist, a nagy fesztivált nem rontotta el a zord idő. így „csak” közel hétezren jöttek ki a „nagy napra”, ám aki részese volt az évadzárónak, az nagyszerű ajándékot kapott. Meglett a nagy siker, a sorozatban elért tizedik győzelem. A csapat mindenről gondoskodott, amely a zord időben melegséget varázsolt. Méltó búcsú volt a bajnoktól, amely egy osztállyal feljebb lépett. Az élvonalba. Követte az elődöket, a MAORT csapatát, amely Olajmunkás SC néven egy évet töltött el az 1949/50-es NB I-ben. Kanizsa tündökölt. Ragyogott. A kapus Csákitól a balszélső Fuiszig mindenki bőven megtette a magáét. A mohácsi fiúk is ünnepeltek, szemlélői voltak a sziporkázó eseméKözben persze sok minden történt. Ezek közül szívesen elfelejtené a most búcsúzó edző a tavaszi, MTK elleni pécsi 2-3-at és a két idegenbeli 0-3-at, az ÚTÉ és az FTC ellenit. De azt is szeretné kitörölni az emlékezetéből, amit a Csepel elleni új- mecsekaljai találkozó előtt érzett. Ha ugyanis akkor nem nyer a PMSC-Fordan, Róth szerint neki mennie kellett volna. Úgy érzi, minden mérkőzésre felkészült. A baj az volt, hogy a pécsieknek a felállást, a taktikát mindig az ellenfélhez kellett igazítaniuk és nem fordítva. Ha vissza lehetne csinálni, Róth néhány dolgot másként tenne. Nem játszana a Békéscsaba ellen itthon három csatárral, továbbá az MTK ellen söprögető- kéht Bódogot és nem Zárét szerepeltetné. Már a bajnokság vége előtt 3 nyéknek. A kanizsaiak felejthetetlen játékkal köszöntek el az NB 5-től. A boldog város joggal ünnepelt június 12-én. Az időjárás ugyan több előkészített műsort is „eláztatott”, de azért volt ökörsütés (45 ezer forintért zsebből vásárolta Horváth Sándor szakosztályelnök), városi felvonulás. Játszott a nagyhírű Olajbányász fúvószenekar, fogytak a ’’Hőskortól napjainkig” című focitörténeti újságok. Voltak kezdőrúgások. Az egyiket Németh Helga, az olajosok saját nevelésű kézilabdázója, a magyar válogatott és a BEK győztese Hypó (Wien) kitűnősége végezte el. Volt rendhagyó bajnokavatás, volt fogadás. Köszöntötte a bajnokot dr. Kereskai István polgármester, Baranyai István ügyvezető elnök. A régiek, az egykori NB I-esek közül is megjelentek néhányan. A szervezett program a késő esti órákban látványos tűzijátékkal zárult, ám a Coca Cola diszkóban kora hajnalig ünnepelték a piros-kék kedvenceket. A kanizsai olajosok rászolgáltak a nagy elismerére, akik 44 év után második alkalommal rajtolhatnak az NB I-ben. Igen, zöld utat kapott az Olajbányász, hiszen már ülésezett és döntött a Városi Önkormányzat. Tárgyaltak és felelősséggel döntöttek a sportszerető képviselők. Nem voltak könnyű helyzetben, hiszen hallatlanul szűkös a városi költségvetés, sok a megoldásra váró probléma. A csapat, a képviselők az új bajnoki évadra 38 millió forintot megszavaztak, ami a városi költségvetés 8 ezreléke. héttel eldöntötte, hogy nem hosszabbít edzőként szerződést. Több álmatlan éjszaka után döntött így. A kiszolgáltatottság, amit érzett, az is belejátszott ebbe. Mert ahogy mondja, sokszor kompromisszumot kellett kötnie. Meghirdette például felkészülés előtt tavaszra a fiatalítást, ám ezt később felül kellett vizsgálnia, mivel nem csak az edzésmunka számít. Edzőkollégája, Rónai István mondását idézi: „Nem minden az edzés, valahol a a képességek döntik el, hogy ki, milyen futballista. ” Most Róth pihen, szabadságra megy. Hat év után először elutazik a családjával nyaralni. Ajánlata más csapattól nincs, nem is vállalna el más klubot. Különben sem biztos, hogy a jövőjét a futballal köti össze. Horváth László Természetesen a tárgyalások tovább folytadónak s a főszponzor Kanizsa mellett számos támogatóra számítanak. Kell is, mert igen sok pénzre van szükség. Ugyanis roppant sok a tennivaló. Az öröm, a boldogság tehát egy sor új feladattal párosul. Azokat meg kell oldani, mert Kanizsa nem egy évre készül. Erősítik a csapatot, reménykednek, hogy a gólvágó kedvenc, az első idegenlégiós Filipovics továbbra is Kanizsán marad. A bajnokcsapatot együtt tartják, ám néhány poszton kellenek meghatározó új szerzemények. A napokban nagy a sürgés-forgás. A csapatépítés mellett rövidesen elkezdődnek az építések a Zárda úti stadionban, ahol meg kell teremteni az NB I-es feltételeket is. S bárhogy is számítják, bárhogy is becsülik, s bármilyen alacsonnyan van a hazai bajnokság szinonal - ráadásul, annak követelménye - bizony mamár nem olcsó mulatság NB I-es-nek lenni. Meg kell építeni a játékoski- járót, a 2,40 méter magas kerítést a pálya és a nézőtér között. A stadion nyugati oldalán a sajtóközpontot (TV, rádió), eredményjelzőt. Bővíteni kell a nézőteret, vagyis egy olyan új stadiont kell varázsolni egy hónap alatt, ami megfelel az élvonalbeli követelményeknek, különben mit ér az eddigi erőfeszítés? Augusztus elejétől Kanizsa bekerül az országos „gépezetbe”, ahol a kanizsai piros-kékek „olajozott” szereplésre készülnek, bár jól tudják valamennyien, hogy most jön a neheze. Balogh Antal Az elmúlt néhány év alatt a technikai sportok honi rajongói megtanulták Cserénfa nevét, hiszen a Kaposvárhoz közeli községben igazi krossz-centrummá nőtte ki magát. A pálya adottságaiból fakadóan a motokrossz mellett autókrossz, ralikrossz, enduro és salakversenyek is várják az érdeklődőket. A hétvégén újabb rangos erőpróba van a 125 kem-es motokrossz világ- bajnokság egyik fordulóját rendezik meg itt. Nemcsak Európában, hanem a többi földrészeken is megismerték a cserén- fai pályát. Az 1989-es premiertől számítva immár hatodszor bonyolítanak le világversenyt. A korábbi évekhez hasonlóan nagyon komoly anyagi segítséget nyújt a Hungária Biztosító Rt., idén csatlakozott a támogatók közé főszponzorként a Cast- rol Hungária Kft. is. A viadalt ebből következően a Castrol Kupáért írták ki. Kökényesi György versenyigazgató hozzátette, igen nagy az érdeklődés a magyarországi forduló iránt. Tizenkilenc nemzeti szövetség képviseletében 86 versenyző jelezte részvételi szándékát. Ha ennyien nem is jönnek el, akkor is óriási küzdelem lesz már a rajtjog megszerzéséért is. A vasárnapi két futamon csak negyvenen állhatnak starthoz. Hogy kik, az a szombat délutáni úgynevezett kvalifikációs edzéseken dől el. A hazai szövetség eredetileg Kamrás Károly, Horváth Pál, Soóky Zsolt, iff. Kökényesi György, Nagy Ferenc és Tóth Adám indítását tervezte. Nagy és Tóth sérülés miatt nem lesz ott a mezőnyben. Utólag bekerült a csapatba Véró György. Az öt magyar közül ketten mindenképpen felsorakozhatnak a vasárnapi rajthoz. Akkor is, ha az edzéseredmények alapján nem jutnak be az első negyven közé. Szakemberek szerint Kamrás és Horváth esélyei a legjobbak. Nem szabad megfeledkezni a legerősebb motorral rendelkező Soókyról sem. Ő az országos bajnoki futamokon már bizonyított. A külföldiek népes táborából a világbajnoki címvédő holland Pedro Tragterre, a mostani pontversenyben vezető, francia színekben motorozó Robert Moore-ra, valamint az edzéseken rendre leggyorsabb francia Michael Pichonm hívták fel a figyelmet. Új VDN 1 1 1994. JÚNIUS 19., VASÁRNAP Nagykanizsa, az „aranyváros” Felejthetetlen bajnoki évad
