Új Dunántúli Napló, 1994. június (5. évfolyam, 149-178. szám)

1994-06-19 / 167. szám

Magyar magyarnak nem ellensége (Folytatás az 1. oldalról) összegezve az államfő el­mondta: tapasztalatai szerint most minden politikai tömörü­lés némi identitászavarral, az önmeghatározás _ gondjával küszködik. Göncz Árpád meg­látása szerint a jobbközép párt­jai - az MDF, a KDNP és a ta­lán ide sorolható Fidesz is - he­lyüket keresik a választások után, és tapogatóznak, miként lehetne együtt vagy külön-kü- lön létrehozni egy európai érte­lemben vett konzervatív pártot. A legkisebb identitászavart mintha a Kisgazdapárt mutatná. Szemmel láthatóan vállalja ple­bejus jobboldali szerepét. Az SZDSZ-nek „második győztes­ként” el kell döntenie, csatlako­zik-e a koalícióhoz vagy sem, vállalja-e a kormányzati fel­elősséget vagy nem. A legna­gyobb győztesnek, a szocialista pártnak tisztáznia kell, mennyit mer vállalni múltjából, és mennyit tud abból elutasítani, illetve milyen mértékben képes egy ciklus alatt modem szociál­demokrata párttá válni. A pártvezetőkkel folytatott eszmecseréi nyomán azt azon­ban hangsúlyozta: minden ol­dalról a konszenzusépítés igé­nyét tapasztalta. Az igazi cél - tette hozzá - a nemzeti megbé­kélés. A kiegyezés nem adekvát fogalom, mivel „magyar ma­gyarnak nem ellensége”. Meg­egyezés kell, kölcsönös enged­ményekkel, hiszen közös érdek az ország felépítése mindenki javára. Ennek a nemzeti megbéké­lésnek a példájaként említette az államfő, hogy Hóm Gyula szocialista pártelnök és Nagy Erzsébet közösen koszorúzta meg június 16-án a mártír mi­niszterelnök, Nagy Imre sírját. A koszorú szavak nélküli kife­jeződése volt annak, hogy az MSZP vállalja azt a hagyo­mányt, amelyet Nagy Imre, a szocialista hős személye testesít meg. Az államfő véleménye sze­rint az újonnan létrejövő kor­mány legsürgetőbb tennivalói közé tartozik majd a különféle funkciók, szerepek összeférhe­tetlenségének jogszabályba fog­lalása, a korrupció megféke­zése, a mezőgazdaság helyzeté­nek rendezése, az ezzel kapcso­latos „törvény-dzsungel” kiir­tása. Összességében a kor­mánynak egyszerre kellene küzdenie az infláció, a munka- nélküliség, a költségvetési defi­cit, az eladósodás ellen, ami nyilvánvalóan'azt igényli, hogy a gazdaságirányítás a helyzet­nek megfelelő rugalmassággal, kompromisszumkészséggel vé­gezze feladatát. További fontos tennivalója lesz a kormánynak egy szociális paktum létrehozása. Ennek nyomán, ha minden jól megy, Finnország és Ausztria után Magyarország is megindulhat azon az úton, amely az úgyne­vezett szociális partnerségre épül. Egy-két évig a társada­lomnak még el kell viselnie a nehézségeket, viszont a kor­mány feladata, hogy tájékoz­tassa a polgárokat, miért kéri áldozatvállalásukat. Ezzel ösz- szefüggésben egy fél mondat erejéig Göncz Árpád kitért a tá­jékoztatás szerepére is. Sok­színű, kiegyensúlyozott tájékoz­tatás mellett tette le voksát, és óvott bármiféle kormányzatot is attól, hogy megpróbálkozzék a média kisajátításával. A belpolitikánál maradva a köztársasági elnök úgy tartotta, hogy a társadalom hangulatát általában óvatos optimizmus jellemzi a jövőt illetően. A híres angol lóversenypályán, Ascotban nemcsak a pacikra kell figyelni. A hölgy fejdísze eredeti, ám kellemesebb látványt nyújt hosszú combján a harisnyatartó fogságában „szenvedő” telefon, mert menedzsere bármikor hívhatja. ENSZ-akció Ruandában? Franciaország felkérte az ENSZ Biztonsági Tanácsát: mi­nél előbb engedélyezze azt, hogy francia vezetéssel katonai intervencióra kerülhessen sor Ruandában az ottani törzsi vé­rontás leállítására. A Reuter je­lentése szerint Párizs azt sze­retné, ha a világszervezet már a jövő héten döntene, s ennek ér­dekében a francia ENSZ-nagy- követ kiosztotta a határozati ja­vaslat szövegét a BT-tagálla- mok nagyköveteinek. A francia javaslat az ENSZ Alapokmá­nyának 7. pontjára hivatkozik, amely lehetővé teszi a katonai erő használatát a rend helyreál­lítása érdekében. Ruandában a tűzszüneti meg­állapodás ellenére továbbra is dörögnek a nehézfegyverek. A ruandai felkelők szombat hajnalban azt állították, hogy tévedésből ölték meg azt a uru­guayi békefenntartót, aki gép­kocsijával előzetes bejelentés nélkül akart áthaladni Kigalitól északra lévő állásaik között. A Ruandai Hazafias Front szóvi­vője szóvivő azt is elmondta, hogy az uruguayi tisztet kísérő bangladeshi ENSZ-tiszt súlyos sérüléseket szenvedett, de tú­lélte a támadást. Az ENSZ je­lentése ellentmond a felkelők állításainak. A halott elszállítá­sára a helyszínre érkezett béke- fenntartók szerint a felkelők egyik katonája — mielőtt társai kilőttek volna egy kézi indítású rakéták a gépkocsira - elkiál­totta magát: „azért jöttetek, hogy meghaljatok”. A dél-koreai elnök találkozna Kim ír Szénnél Jimmy Carter volt amerikai elnök szombaton visszautazott Dél-Koreába, hogy tájékoztassa Kim Jung Szám dél-koreai ál­lamfőt phenjani tárgyalásairól. Carter három napot töltött az észak-koreai fővárosban, ahol találkozott Kim ír Szénnél, az első számú vezetővel. Carter küldetésének köszön­hetően bekövetkezhet a fordu­lat, Kim ír Szén ugyanis szemé­lyes garanciát adott a volt el­nöknek, hogy hajlandó az atomvitával kapcsolatos összes kérdés rendezésére. Kim kö­zölte, hogy nem utasítják ki az országból a Nemzetközi Atom­energia Ügynökség két ellen­őrét, akik még mindig a jongb­joni erőműben tartózkodnak. Kim állítólag jelezte arra való hajlandóságát is, hogy új vízhű­téses atomreaktorokra cseréljék le az üzemben lévő típusokat. Ezzel részben eleget tennének a nemzetközi követeléseknek. Vízhűtéses reaktorokból ugyanis nehezebben lehet ki­vonni az atombomba alapanya­gául szolgáló plutóniumot. Kim Jung Szám dél-koreai elnök egyelőre elfogadta Kim ír Szénnek, észak-koreai ellenpár­jának azon javaslatát, hogy az északi és a déli állam vezetői tartsanak csúcstalálkozót. A KNDK-államfő javaslatát Car­ter továbbította Kim Jung Számnak. A végzős halggatók egy csoportja az ünnepségen Fotó: Läufer L. Oklevélátadás a POTE Egészségügyi Főiskolán Szombat délelőtt a Pécsi Or­vostudományi Egyetem aulájá­ban 127 frissen végzett dieteti­kus, védőnő, gyógytornász és szociális munkás (ők első íz­ben) kapta meg oklevelét, akik négy éven át a POTE Egészség- ügyi Főiskoláján tanultak. Dr. Buda József megbízott fő­igazgató elmondta, hogy jelen­leg négy tagozatot működtet­nek, Kaposvárott a védőnők egy része, Pécsett a dietetikusok, Szombathelyen védőnők és szociális munkások, Zalaeger­szegen pedig gyógytornászok tanulnak. A végzős hallgatók­nak elhelyezkedési gondja nem volt, sőt a védőnők kivételével 3-4 állás között válogathattak. Az Egészségügyi Főiskola pro­filja egyre bővül, hiszen a dip­lomás ápolóképzés már beindult (két év múlva avatják az első évfolyamot), és több szak - pl. társadalombiztosítási, orvosi laboratóriumi analitikus - elő­készítés alatt áll, a jövő azonban az állam teherbíróképességétől függ, milyen mértékben tudja mindezt finanszírozni. Üdvös lenne az is, ha a két éve húzódó, a Népjólétiből a Művelődési és Közoktatási Minisztériumba át­vándorolt karosítási ügy megol­dódna, s a továbbiakban a POTE-n belül az Általános Or­vosi Kar mellett Egészségtu­dományi Karként működhetné­nek. M. K. A nagy fogásokon kívül a kedvező időjárás is hozzájárult a ver­seny közönségsikeréhez Fotó: Puskás Gábor Akik a kicsit is megbecsülik . . . Horgász világbajnokság a Velence-tavon Mi volt itt ideiglenesen? 1994. június 19-én lesz há­rom éve, hogy Silov tábornok, a szovjet csapatkivonást irányító parancsnok Záhonynál átlépte a határt, s ezzel az utolsó szovjet katona is elhagyta Magyaror­szágot. A második világháború befe­jezését követően aláírt párizsi békeszerződés, felhatalmazta a Szovjetuniót, hogy katonai erőt állomásoztasson hazánkban, az ausztriai megszállási övezettel való összeköttetés biztosításá­hoz. Az 1955-ös osztrák állam- szerződést követően már nem volt jogi alapja a szovjet csapa­tok magyarországi tartózkodá­sának, de maradtak. Az 1957. május 27-én aláírt Egyezmény, majd a létesítmé­nyek igénybevételét, a szolgál­tatások rendjét tartalmazó 1958. április 1-jei megállapodás és egy további jogsegély egyez­mény rendezte, legalábbis for­málisan, a kialakult helyzetet. A későbbiekben ezek a megálla­podások szolgáltak alapul az itt tartózkodás gyakorlati kérdése­inek megoldásához. A kivonás előtt hazánkban jelentős csa­pásmérő erők álltak a Déli Had­seregcsoport vezetése alatt: egy harckocsi- és két gépesített lö­vészhadosztály, két rakétadan­dár, két vadászbombázó és egy felderítő repülőezred, két heli­kopterezred, s az ezeket kiszol­gáló, ellátó különböző katonai szervezetek. Az 1989-1990. évi részleges csapatcsökkentés keretében egy harckocsihadosztályuk és egy kiképző harckocsiezredük, ösz- szesen mintegy tízezer fő távo­zott hazánkból. És végül a teljes kivonás során hagyta el orszá­gunkat a még ezután is mintegy százezer fős szovjet csoportosí­tás, közel 45 ezer katona és 55 ezer polgári alkalmazott, csa­ládtag. A csapatkivonás keretében elszállítottak az országból 25 ezer fegyverzeti és technikai eszközt, benne 194 repülőt, 138 helikoptert, közel húszezer ke­rekes járművet, több mint ezer lánctalpas járművel, s 860 harc­kocsit. Kivontak mintegy 1400 páncélozott szállító hacij ármű­vet, több mint 600 tüzérségi, 350 légvédelmi eszközt és 196 rakétaindító állványt. Az elszál­lított anyagok összsúlya több mint 300 ezer tonnát tett ki. 1990. március 12-től a csapat- kivonás befejezéséig 1500 vas­úti szerelvény, közel 35 ezer vasúti kocsi szállította el ha­zánkból a katonákat, a harci technikát, az egyéb anyagokat, s közel 50 gépjárműoszlop „lá­bon” menetelt vissza a Szovjet­unióba. A vagyonjogi gazdasági és pénzügyi kérdések rendezése, a környezeti és természeti károk felmérése, a hátrahagyott ingat­lanok hasznosításának megkez­dése több mint egy évig tartott. A legjelentősebb megállapo­dásnak a követelésekről való kölcsönös lemondást tartalmazó Egyezmény, népszerű nevén a „nulla megoldás” tekinthető, melyet a magyar miniszterelnök és az orosz elnök írt alá Buda­pesten 1992. november 11-én. Japán tudna, de nem akar Hata Cutomu kormányfő szerint Japán képes atomfegy­ver előállítására, mert rendel­kezik az ehhez szükséges technikai ismeretekkel. Ez volt az első alkalom, hogy a tokiói kormány nyilvánosan is meg­említette ezt a különben nem­zetközileg elismert tényt. A kabinet főtitkára szerint azon­ban Japán nem rendelkezik a békés atomprogram katonai célú átállításához szükséges technikával. A szigetország évtizedek óta követi az atomfegyvereket el­utasító „három elvet”; nem gyárt, nem hoz be és nem is tá­rol az ország területén atom­fegyvert. Japánban mindig is tabuként kezelték az atom­technika fejlettségének témáját - tekintettel a Hirosima és Na- gaszaki áldozatainak emlékét ápoló lakosság érzelmeire és némely szomszédos országok, elsősorban Észak-Korea reak­ciójára. A Nemzetközi Horgász Szö­vetség (CIPS) megbízásából a Magyar Horgász Szövetség jú­nius 17. és 19. között rendezi a Klubcsapatok XIV. Édesvízi Horgász Világbajnokságát a Velence-tavi evezőspályán. Tegnapi látogatásunk meg­győzött bennünket is arról, hogy egy jól szervezett, nagy érdeklődést kiváltó versenyre került sor. Mindenekelőtt a részvételről: 25 ország 4 fős csapatai foglalták el kisorsolt helyüket a több száz méteres partszakaszon, hogy az első fordulóban 10-től 13 óráig megmérkőzzenek egymással. Nem kívánom mind a 25 nem­zetet felsorolni, de érdekes volt felfedezni közöttük oly távoli oszágból érkezőket, mint pld. a Dél-afrikai Köztársaság-belie­ket, vagy közeli szomszédain­kat, a szlovákokat, a szlovéno­kat, az osztrákokat, a horváto- kat, a románokat. A másik siker a nagyszámú néző volt, akik mindvégig ki­tartva biztatták az első forduló­ban a versenyzőket. Közben megfigyelhették a verseny el­maradhatatlan kellékeit: a könnyű kis horgászbotoktól a 14 méteresig használtakat, a többféle színű kukacokat, etető­anyagokat, melyek mind-mind egy-egy versenyző titkos „fegyverei” voltak. Az is kide­rült, hogy néhány külföldi résztvevő felszerelése megkö­zelítette a félmilló forintos érté­ket is. Akik maguk is hódolnak a horgászat örömeinek, most ki­egészíthették felszereléseiket a különböző horgászcikkeket és felszereléseket árusító cégek kínálataiból. De ez sem volt ol­csó mulatság; láttam olyan 14 méteres versenybotot, mely most „kedvezményesen” 150 ezer forintba került. A legnagyobb izgalom két­ségtelenül a verseny lefújását követő mérlegeléskor volt, amikor a versenyzők és a szur­kolók egyaránt kíváncsian vár­ták az eredményt. Kiderült: azoknak volt sikerük akik a kis­halakat is megbecsülték, mert közülük többszáz darabot ki­fogva szép súlyt és jó ered­ményt értek el. A verseny második forduló­jára és az eredményhirdetésre ma kerül sor. M. E. 2 Új VDN 1994. JÚNIUS 19., VASÁRNAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom