Új Dunántúli Napló, 1994. június (5. évfolyam, 149-178. szám)

1994-06-17 / 165. szám

1994. június 17., péntek Háttér üj Dunántúli napló 11 Politikai merénylő, vagy megalomániás őrült? A terror íze Nem szoríthatja háttérbe a gazdasági problémákat Európa - Hegyeshalomnál? Ausztriában népszavazás volt az ország EU tagságá­ról, az EU 12 tagországában pedig a közös európai par­lamentet választották újjá. Európa még európaibbá vált - ujjongott a szavazás ered­ménye láttán az Európai Unió egyik bizottsági tagja. Pedig másutt - azokban az országokban, amelyek már tagjai az EU-nak - sajnos háttérbe szorultak az integ­rációval összefüggő ügyek, és a szavazók zömmel helyi, belpolitikai problémák „ki­vetítéseként” voksoltak a pillanatnyilag még 12 orszá­got tömörítő strasbourgi Eu­rópai Parlament tagjaira. Miként ellenőrzi az Eu­rópa Parlament az EU leg­fontosabb döntéshozó szer­veit, köztük a kormányfők tanácsát? Hatnak-e tágabb körben is azok a folyamatok, mondjuk az itáliai jobbrato- lódás, melyeknek eddig az EU szintjén kevésbé volt nyoma? Látható, rengeteg nyitott kérdés kísérte a két- menetes voksolást, s az em­berek bizonytalanságát mi sem mutatta jobban, mint a viszonylag alacsony részvé­teli arány. Ahol viszont át- érezték a tét nagyságát, for­dított volt a kép: Ausztriá­ban, ahol az EU-csatlakozás forgott kockán, a vártnál jó­val nagyobb volt az érdeklő­dés, s a vártnál elsöprőbb lett a jóváhagyás aránya. Érint-e mindez bennün­ket? Hazánk egyelőre nem volt részese a vokso- lás-dömpingnek, ám az in­tegráció vonzása ránk is hat. Mi több, az osztrák döntés után az Európai Unió szá­munkra gyakorlatilag He­gyeshalomnál kezdő­dik. Sz.G. Orosz felderítés Az orosz felderítő szolgálat minden átszervezési és finanszí­rozási nehézsége ellenére is a vi­lág négy legerősebb titkosszol­gálata között foglal helyett - je­lentette ki kedden Vjacseszlav Trubnyikov vezérőrnagy, a Kül­földi Felderítő Szolgálat (SZVR) igazgatóhelyettese az ITAR-TASZSZ tudósítójával folytatott beszélgetése során. Trubnyikov úgy véli, hogy az orosz titkosszolgálat mindig is a nagyok - az amerikai (CIA), az izraeli (Moszad) és a brit felderí­tés - ligájába tartozott, s remé­nyei szerint ott is marad. A KGB felbomlása után létrehozott Kül­földi Felderítő Szolgálatnak az a feladata, hogy figyelemmel kí- séije az Oroszország érdekeit fe­nyegető veszélyforrásokat. „Profi terrorista műve lehet a parlamenti robbantás” - állítja a legnagyobb példányszámú or­szágos napilap a rendőrségre hivatkozva. „Határainkon túl úgy vélik, ez a merénylet egy elmebetege műve” - idézi a homlokegyenest ellenkező vé­leményt a Vasárnapi Hírek. Magyarországon megjelent a politikai terrorizmus, s ez min­denképpen rossz hír - véleked­nek a kevésbé jólértesült, de aggódó hírmagyarázók. Kombinációk Mindenki azt mond, amit akar. Ezeket a kombinációkat még nincs mivel alátámasztani. Sportszatyros holland fiatalem­bereket keresett és talált meg a rendőrség, majd elengedte őket. Elméletileg ők is elkövethették a bűncselekményt, hisz náluk van bizonyos hagyománya a parlamenti terrorizmusnak: Ma- rinus van der Lubbe, egy hol­land terrorista gyújtotta fel 1933-ban a német parlament épületét, a Reichstagot, s tetté­vel, melyről máig nem tudják, hogy magányos terrorcselek­mény, vagy jólszervezett pro­vokáció volt-e, ürügyet adott a náciknak a baloldal elleni meg­semmisítő hadjárat elindításá­hoz. De a párhuzamok is legfel­jebb csak tetszetősek lehetnek, nem pedig alaposak. A rendőr­ség hivatalosan három változa­tot vizsgál. Az egyik szerint a bűncselekményt magányos őrült követte el, a másik szerint politikai zavarkeltés volt a me­rénylők célja, a harmadik sze­rint pedig az egy kiló TNT-vel, azaz trinitrotoluollal egyenér­tékű robbanószerrel elkövetett merénylet összefügg egy ha­sonló szabadkai illetve szegedi merénylettel, melyek segítsé­gével egy másik hírlapi kom­bináció szerint „titkosszolgá­lati körök” akarták a magyar hatóságok tudomására hozni: nem repesnek az örömtől an­nak láttán, hogy a szegedi gyilkost, Magda Marinkot ki­hallgatásra át akarják adni a szerb hatóságoknak. E kombinációk terjedését a nyomozás vezetőinek szemmel láthatóan eszükbe sem jut aka­dályozni. Újabbakat kreálni sem nehéz. Elméletileg ilyes­fajta terrorcselekményt minden olyan szélsőségesekre hajlamos hazai csoport elkövethet, mely­nek érdeke gyorsan lehűteni a szocialistákhoz, mint a minimá­lis létbiztonság garanciáinak vélt vagy valós hordozóihoz fű­zött reményeket. Elkövethet to­vábbá ilyen cselekményt min­den olyan bűnöző szindikátus, köztük a Magyarországot tran­zitországgá kiépíteni igyekvő kábítószer-maffia, mely jelezni kívánja a magyar bűnüldöző szerveknek, hogy nem ismer le­hetetlent. Más külföldi érdek- csoportokról is elképzelhető, hogy éppen Magyarországon tartják fontosnak fitogtatni ere­jüket. Politikai erők? A gyakorlatban egyelőre ki­zárható, elméletben mégsem hagyható említés nélkül az ön­merénylet lehetősége. Kónya Imre belügyminiszter a Hom-baleset kapcsán arról be­szélt, hogy maguknak a szocia­listáknak is érdeke lehetett egy olyan esemény kitervelése a vá­lasztások előtt, melynek végső következménye a szocialista szavazatok mennyiségének to­vábbi növekedése lehet. Ezt a labdát - hiszen csak ötletekkel való dobálózásról van szó - most bárki visszadobhatja a Belügyminisztériumnak (ezt te­szi a Blikk már említett verziója is a titkosszolgálatok morcossá­gáról) azzal, hogy lám, a mi­niszter ennek a kétségkívül sú­lyos és veszélyés bűncselek­ménynek az alkalmából köve­teli a parlament biztonsági be­rendezéseinek megújítását. Mint nyilvánosságra került, a Kormányőrség többször kérte már a parlament és a kormány védelméhez szükséges anyagi feltételek megteremtését, eddig hasztalanul. Innen is felállítható egy tetszetős kombináció, me­lyet pillanatnyilag szikrányi tény sem támaszt alá. Az európai, főként az olasz- országi és észak-írországi ta­pasztalatok szerint az efféle ter­rorakciók mögött rendszerint politikai erők állnak. Az erőtel­jesebben individualista ameri­kai társadalomban sokkal na­gyobb a valószínűsége annak, hogy feltűnésre, vagy hiúságá­ban való kielégülésre vágyó mániákus egyén követ el politi­kai színezetű bűncselekményt. Példája lehet ennek a Ken- nedy-gyilkosság, melynek igazi mozgatórugóira talán soha nem derül fény. Az viszont már be­bizonyosodott: egy John Hinck­ley nevű eszelős 1981-ben azért lőtt rá Ronald Reagan amerikai elnökre, hogy egy ifjú szí­nésznő, Jody Foster előtt férfi­asságát igazolja. E sorok papírra vetésének pil­lanatában talán senki nem tudja, hogy ki és miért robbantotta fel a parlament Duna felőli oldalon lévő XIX-es számú kapuját, mely az épülettömb legritkáb­ban használt, s így legrosszab­bul felügyelt bejáratai közé tar­tozik, így nemcsak profi, hanem amatőr merénylő számára is könnyű célpont. A terror íze egy-egy pillanatra édesnek tűn­het annak számára, aki nem fél a megtorlástól. És mert az elmé­letileg gyanúsíthatok köre túl­ságosan széles, s a nyomozás rendkívül nehéz, az elkövető ideiglenesen azt hiheti, hogy ,jól van”. Mégis béke van Mindez nem ok a vészha- rang-kongatásra. Magyarorszá­gon béke van, ha nem is zavar­talan, de stabil. A politikai ter­rorizmusnak kevés hagyomá­nya van. Bármilyen veszélyes dolog, hogy valaki odaférkőz­hetett az ország első házának kapujához, s berobbanthatta azt, a belbiztonsági kérdések nem szoríthatják háttérbe azokat a problémákat, amelyek megol­dásától hosszabb távon az or­szág talpraállása függ. Ezek pe­dig ma már nem is annyira poli­tikai problémák, mint inkább gazdaságiak. Ha mégis profi terroristák ólálkodtak éjszaka a parlament körül, azok remélhetőleg előbb-utóbb kézre kerülnek. A szervezett terrorizmusnak ugyanis mindig és mindenütt társadalmi gyökerei vannak. Ilyenek híján viszont a „profi” terroristát és a közveszélyes pszichopatát egyaránt magány, vagy lebukás várja. Szerencsés esetben mindkettő. Bokor Pál Krausz Tamás Megélt rendszerváltás A rendszerváltásról megje­lenő művek többsége, ezt az egész Európában, sőt nyugodtan mondhatjuk: talán az egész vi­lágon példa nélkül álló békés, civilizált folyamatot - politikai érdekek mentén közelítette meg, vagy legfeljebb a „40 év dikta­túra” felváltásaként értékelte. Kevés kísérlet született a folya­mat mélyebb gyökereinek feltá­rására, a rendszerváltás egészé­nek a XX. századi történelem szerves részeként történő megje­lenítésére. Ez utóbbira vállalkozott fris­sen megjelent, az elmúlt 5 év publicisztikáit kötetbe szer­kesztő történész-közíró, Krausz Tamás. Publikációi két témakör köré csoportosulnak: az egyiken a „tanult szakmája szerint” ideo­lógiatörténész szerző, az orosz fejlődés nagy átalakulási folya­matait veszi górcső alá, a posztsztálinizmustól a jelciniz­musig. Már a tanulmányok címei is sokatmondóak: Sztálinizmus Sztálin nélkül, Gorbacsov az orosz Don Quijote, Paradigma- váltás az orosz forradalom meg­közelítésében, a Zsirinovszkij je­lenség stb. írásainak különleges erénye, hogy össze tudja egyez­tetni a szaktudományos néző­pontot a folyóiratok olvasható­ságának követelményével. Kra­usz az oroszországi rendszervál­tás lényegét abban látja, hogy az állami bürokratikus elit osztozik a vagyonon a korábbi gazdasági elittel, és az etatista adminisztra­tív hatalomhoz ezután a tulajdon, a vagyon hatalma is társul. Ez sokkalta inkább egy konzervatív tekintélyuralmi, sajátosan orosz „elnöki rendszer” kialakulása felé mutat, („demokatikus dikta­túra”) semmint a szavakban hangoztatott modem európai parlamentarizmus felé. Krausz szerint .Jelcin megvalósította álmát, és a „nemzet” tehát a kü­lönböző politikai elitek csoport­osulásainak a centrumába került, de ... rá kellett döbbennie, hogy „a centrum mögött semmilyen valóságos társadalmi bázis nincs”. „A centrum valójában üres”. („A Zsirinovszkij jelen­ség”). A kritikus-polemikus hang­nem jellemzi a magyarországi rendszerváltozásról szóló, cso­korba gyűjtött publikációkat is. Itt már valamivel „újságírósabb” a hangvétel, ám a szerző követ­kezetesen tartózkodik az ér­zelmi-indulati alapú publiciszti­kától éppúgy, mint a direkt poli­tikai állásfoglalástól. Krausz mindig az érvek, a ráció erejében bízva fejti ki álláspontját a leg­kényesebb kérdésekről is. Éppen ez teszi írásai többségét igazi szellemi csemegévé. Ezek közül is kiemelhető az „egy baloldali jobboldali, avagy búcsú a roman­tikus jobboldaltól” című írása, amely T. G. M: „Búcsú a balol­daltól” c. írásának reflexiójaként született. Említést érdemel még sokunk közös mesterének Nie- derhauser Emilnek 70. születés­napjára írott színvonalas Ke- let-Éurópa tanulmánya. Krausz több írásában is kifej­tett meggyőződése, hogy a szo­cialistának nevezett, csak névleg létező struktúrák alól, a rend­szerváltás során szinte érintetle­nül bukkannak elő a korábbi me­chanizmusok. A rendszerváltás döntő momentumának azt tartja, amikor az állami vagyon lebon­tásra kerül, és az elitek kicseré­lődnek. A sztálinista kollektív tu­lajdonos állam helyébe a privati­záció során megszerzett állami vagyonnal rendelkező, a gazda­sági hatalmat megszerző „régi-új” elit lép. Az új elit for­rásvidékét pedig a korábbi szak- értelmiség harmadik-negyedik vonalában kell keresnünk, akik előtt a pártállam szétesésével, és a nyugdíjazásokkal megnyílt az út, ám természetszerűleg ideoló­giailag más mezben jelentkeztek. Krausz Tamás széleskörű ér­deklődése az antiszemitizmustól Jugoszlávia felbomlásán keresz­tül a futballig teljed. Bármely te­rületet érinti is azonban, mindig bátran kavarja fel az állóvizet. (Tőke és foci). Jól megszerkesz­tett cikkgyűjteményét a napjaink társadalmi és politikai folyama­tai iránt nyitottan gondolkodó, polemikus szellemi csemegére kiéhezett olvasóközönségnek ér­demes ajánlani, és mindenkinek, aki az utóbbi években megszo­kott stílustól és hangvételtől el­térő módon kíván olvasni napja­inkról, és politikai környeze­tünkről. A kötet a Cégér Kiadó gondo­zásában 1994. májusában jelent meg, a Lukács Alapítvány támo­gatásával. Bebesi György Romániai atomreaktor Románia első atomreaktorát jövő februárban indítják be, márciustól pedig rákapcsolják az ország energiaellátó hálóza­tára jelentette a NucNet, atom­iparral foglalkozó hírügynök­ség. A kanadai és olasz segít­séggel épült cemavodai erőmű első reaktora már 92 százalékig kész van, és a szükséges tesztek 80 százalékát elvégezték rajta. A kilenc hónap múlva beindí­tandó reaktor kanadai terve­zésű, 635 megawattos. - A né­met Siemens cég nyerte el a jo­got arra, hogy biztonságosabbá tegye a két legrégebben mű­ködő szlovák atomreaktort. „Világos, hogy meg akarnak buktatni” Valódi püspök-e Tőkés? „Tőkés László nem valódi püspök” - állította a Tinerama című hetilap május 13-án meg­jelent száma, s noha ez a vád nem először hangzik el, a ro­mániai magyar közvéleményt az ügy egyre inkább foglalkoz­tatja, mert nyilvánvaló, hogy Tőkés egy olyan politikai harc középpontjába került, mely többről szól, mint az ő püspök­sége. Az újabb támadás mögött mindenesetre „lugosi reformá­tus papok egy csoportja” van, akik levélben fordultak Victor Opaschi elnöki tanácsadóhoz, melyben kérik, küldje el annak a levélnek a másolatát, amely­ben Iliescu Tőkést a temesvári református egyházközségbe ki­nevezte. A kérelmet hárman - Higyed István lelkész, Kiss Bá­lint főgondnok és Császár Ist­ván gondnok írták alá „a refor­mátus egyház kebelén belül tá­madt nézeteltérésre” hivat­kozva, mely akörül keletkezett, vajon milyen minőségben ne­vezte ki 1989-ben a román el­nök Tőkést, s megfelelt-e ez az eljárás a református egyházi szabályoknak. A legnagyobb példányszámú erdélyi magyar újság, az Erdélyi Napló című hetilap június 1-én megszólal­tatta az érdekelteket, Higyed István lugosi református lel­készt és Tőkés Lászlót, a Ki- rályhágó-melléki Református Egyházkerület püspökét. „Én Tőkés püspök úrnak a védelmében írtam ezt a levelet” - állítja ebben az interjúban Hi­gyed István, arra hivatkozva, hogy amennyiben a templomá­ból annak idején eltávolított Tőkést Iliescu elnök rendes lel­késznek nevezte ki, nem pedig segéd- vagy helyettes lelkész­nek, ami 1989 előtt volt, „akkor nincs semmi baj”. Ellenkező esetben azonban „püspökké vá­lasztása erősen megkérdőjelez­hető”, mivel a református egy­házi törvények értelmében se­gédlelkészt nem lehet püspökké választani. Miközben Higyed szerint „senki nem vonja kétségbe Tő­kés László püspöki minőségét, a lugosi lelkész arra is utal, hogy lényegében az erdélyi il­letve a királyhágó-melléki püs­pök került ellentétbe egymással, s Kertész László egyházkerületi főgondnok először a március 10-én magtartott zsinathoz inté­zett levelében adott hangot a Tőkéssel kapcsolatos kételyek­nek. Ezek azonban nemcsak püspöki kinevezésének körül­ményeire vonatkoztak, hanem olyan vádakat is tartalmaztak, hogy Tőkés egyházellenes és magyarellenes tevékenységet folytatott, s Ceausescu politiká­jának propagátora volt Nyuga­ton. Maga Higyed - saját szavai szerint - a zsinaton megvédte püspökét e vádakkal szemben, közben azonban saját maga is kifogásokat emelt az egyházke­rület vezetése ellen, amennyi­ben sokallja a nagyváradi püs­pökség munkatársi gárdáját, s tiltakozik új esperesek kineve­zése ellen, akik szerinte kizáró­lag arra jók, hogy Tőkés újravá­lasztását támogassák. Az Erdélyi Napló munkatár­sának arra a megjegyzésére, hogy sokan nyíltan vagy sut­togva Tőkés fejét követelik, Hi­gyed meglehetősen ködös ma­gyarázattal szolgált arról, hogy Tőkés püspöksége alatt „jó dol­gok is történtek”, ám ezek da­cára „egyre többen kérdezik tő­lem, miként látom a jövőt, ha esetleg nem Tőkés László lenne a püspök”. „Ez egy jól megszervezett akció, melyben résztvesz mind Higyed István, mind pedig a Securitate. De részt vesznek benne a sajtó kollaboráns kép­viselői is” - sommázta vélemé­nyét az ügyről Tőkés László, akinek véleménye az Erdélyi Napló ugyanazon számában ol­vasható. Szerinte három dolgot kérdőjeleznek meg tevékenysé­gével kapcsolatban: az Iliescu­tól érkezett kinevezés jogossá­gát, főpapi működését és azt az állítólagos törekvését, hogy összevonja a két erdélyi refor­mátus egyházkerületet. A spekulációk, melyek hol a Securitate, hol a CIA, hol a ma­gyar kormány ügynökének tün­tetik fel őt, már régen megkez­dődtek - emlékeztet Tőkés, s azt állítja, hogy „a belső diver- ziók” egyik mozgatója maga Higyed István. „Világos, hogy meg akarnak buktatni” - s el­lenfelei között több más sze­mélyt is megnevez, köztük dr. Csiha Kálmán püspök nevét, aki „minden ellenem irányuló akcióban részt vett”. Tőkés László úgy véli, hogy a volt egyházi titkosszolgálat kollaboránsai, akik most az egyházi reakciót képviselik, az ő személyén keresztül indítanak támadást a közösségi érdekek ellen. Lényegében a református egyházon belül senki nem hatá­rolta el magát a 89 előtti múltjá­tól. Kinevezésének körülményei­ről a püspök ezt mondja: „En­gem nem Iliescu nevezett ki, hanem egy közösség választott meg”. Másfelől: „Nekem min­dig az volt a sorsom, hogy a gyülekezet akarata sohasem ér­vényesülhetett”. Tőkés hosszan fejtegeti korábbi konfliktusok történetét, s Higyed Istvánról egyebek között azt állítja, hogy annak idején lelkesen képviselte az ellene folytatott propagandát, s hogy „három hónapos külföldi útjáról küldött jelentései szekus jelentések voltak”. Az Erdélyi Napló végig kommentár nélkül idézi a szembenálló feleket, s kérdése­ivel azt igyekszik tisztázni, mi­lyen hatással lesz ez a belvil- longás az ottani magyarság helyzetére. A válaszok azonban távolról sem egyértelműek. A lapnak arra a kérdésére, folyik-e visszarendeződés az egyházon belül, Higyed István kitérő vá­laszt ad, Tőkés szerint viszont „egy esetleges egyházszakadás szándékosan felnagyított kér-, dés. Itt a legrosszabb esetben is a két egyházkerület viszonyá­nak elhidegüléséről lehet szó”. Az erdélyi kerületben a püspök szerint továbbra is egy „kemény mag” tartja kezében a hatalmat, soraikban olyan egyházi szemé­lyekkel, akik korábban nyilván­valóan kapcsolatban álltak a Securi tatéval. í rí

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom