Új Dunántúli Napló, 1994. június (5. évfolyam, 149-178. szám)

1994-06-16 / 164. szám

10 aj DunímtüU napló Vállalkozások - Üzlet 1994. június 16., csütörtök Baranya megye a kisvállalkozások tükrében A KSH felmérése szerint ma már jellemző a hozam egy részének visszaforgatása Forint alapú VISA-bankkártya Forint alapú VISA-bankkár- tyával bővíti szolgáltatásainak körét a Magyar Külkereske­delmi Bank Rt.. Bel- és külföl­diek egyaránt használhatják majd, de kizárólag Magyaror­szág területén. A most beveze­tett forint alapú VISA-kártyával az ügyfelek mintegy 3500 ke­reskedelmi szolgáltatóhelyen fizethetnek majd készpénz fel- használása nélkül. Ezenkívül a kártyát készpénzfelvételre is fel lehet használni. Az MKB meg­kezdte egy olyan bankjegykiadó automata hálózat kiépítését, amely képes lesz a VISA-kár- tyákat elfogadni. Polifoam-sikerek Az idén 14 százalékos forga­lomnövekedést, 10 százalékos árbevétel arányos nyereséget tervez a Polifoam, japán-ma­gyar vegyes vállalat. A többségi tulajdonos, a Pannonplast Mű- anyagipari Rt. 54,37 százalék­kal, míg kisebbségi tulajdono­sok a Budapest Bank (21,94 százalék), a Furukawa Electric Corp. (9,52 százalék), a Magyar Külkereskedelmi Bank Rt.( 5,32 százalék), az Itochu Cor­poration (3,8 százalék) és ma­gánbefektetők (5,8 százalék). A társaság az induló félév kivéte­lével eddig minden esztendőben nyereséges volt, és évente 8-12 százalékos osztalékot fizetett. Tavalyi árbevétele elérte a 350 milió forintot, amelynek 53 százaléka exportból származott. Az idén 420 millió forintos for­galmat terveznek. T érinformatikai projekt A közép- és kelet-európai or­szágok infrastrukturális, álla­migazgatási, környezetvédelmi döntésekben résztvevő szakem­berei részére Gis Development Workshop címmel konferenciát rendezett Budapesten az Orszá­gos Műszaki Fejlesztési Bizott­ság. A .tanácskozás végeztével tartott sajtótájékoztatón a szer­vezők elmondták: az OMFB 1992 végén indított térinforma­tikai nemzeti projektjével a di­gitális térképészet mellett az önkormányzatoknak nyújthat segítséget a településirányítási információs rendszerek kialakí­tásában. A tervek szerint a 28 projektre 611 millió forint OMFB-támogatás jut, s 1994 és 1996 között a kiépülő Gis-rend- szerek a lakosság egyhetedét érintik majd. Áfeosz-tanácsülés Mintegy 10 ezer áfész-üzlet 120 milliárd forintos forgalmat bonyolított le az elmúlt évben, miközben csőd- és felszámolási eljárás 30 áfész ellen folyt, il­letve tart még. A lezárult eljárá­sok által érintett szövetkezetek jórészt megszűntek - hangzott el az Általános Fogyasztási és Értékesítési _ Szövetkezetek Szövetsége (Áfeosz) országos tanácsán. Az áfész-boltokat a bérleti, illetve szerződéses jog­viszonyból vissza kellene venni szoros elszámolási rendszerbe. A megoldás - elsősorban a köz­ponti árubeszerzés érdekében - a szövetkezeti áruházlánc kiépí­tése lenne. Ám azt a szövetke­zeti vezetők is látják, hogy az áruházlánc létesítésének nin­csenek meg a szükséges forrá­sai. Az áfészek összvagyona je­lenleg 30 milliárd forint körül mozog. Villanyszerelési anyagok kereskedelmi képviselete Viszonteladóknak csövek, csatornák, lámpatestek. vezetékek, műanyag parkettléc. padlófűtés Hideg-melegvíz csövek beszerzése Megrendelhető: 72/332-015 A Központi Statisztikai Hi­vatal Baranya Megyei Igazga­tósága felmérést készített a megye kisvállalkozóinak helyzetéről. Az intézmény át­fogó elemzése érdekes képet rajzol a baranyai kisvállalko­zók kialakulásának, megerő­södésének körülményeiről, pénzügyi, életviteli környeze­tükről, motiváló tényezőikről. A vállalkozás pénzügyi feltételei A vállalkozások közül a kis­ipari tevékenységek beindítása tűnik a legtőkeigényesebbnek. A kisiparosok 73, a kiskereske­dők 68, a szellemi önállók 50 %-nál volt szükség induló tőke előteremtésére. Ezt a kisiparo­sok 40, a kiskereskedők 34, a szellemi önállók 14 %-a család­tagoktól, ismerősöktől, barátok­tól kért kölcsönből teremtette elő. A saját megtakarítás, vagy ingatlan, ingóság eladása a kis­iparosok 36, a kiskereskedők 34, a szellemi önállók esetében 54 %-ot tett ki. Figyelemre méltó, hogy bankkölcsön, vagy ún. kedvezményes hitel a kis­iparos vállalkozások mindössze 17, a kiskereskedők 25, a szel­lemi önállók 7 %-nál biztosí­totta az indulás feltételeit. A vá­laszok fennmaradó hányadában (a szellemi önállóknál a negye­dében) egyéb forrást említettek, mint pl. végkielégítést, öröksé­get, ingatlan bevonását, stb.) A vállalkozás folyamatos működését a vállalkozók nem egészen ötödének kellett az el­múlt két évben hitelfelvétellel biztosítania. Közülük leginkább a kiskereskedők (27 %-uk), azt követően a kisiparosok (21 %-uk) szorultak idegen forrás- bevonásra a működésképesség­hez. A szellemi önállók mind­össze 8 %-nál játszott szerepet ez a tényező. A hiteligénybevé­tel formája az első két vállalko­záscsoportban legjellemzőbben a bankhitel, illetve kedvezmé­nyes hitel volt (a kisiparosok 59, a kiskereskedők 48 %-a e formákat részesítette előnyben), ezt követően a baráti, banki kölcsönök igénybevételét 18, il­letve 24 %-uk említette az első helyen. A szellemi önállók fő­ként ez utóbbi lehetőséggel él­tek (67 %-uk), valamint koráb­ban megszerzett értékeik eladá­sából fedezték a működést. A vállalkozások életképessé­gére következtethetünk a kép­ződő nyereség felhasználásából. A vállalkozók 40 %-nak (ezen belül a kisiparosok 28, a kiske­reskedők 47 %-nak) nem volt ugyan az utóbbi két évben olyan készpénztartaléka, amelyet va­lamilyen módon be tudott volna fektetni, de kedvező jel, hogy a kisiparosok 39, a kiskereskedők 34 %-a tartalékait elsődlegesen a vállalkozásba fektette, és nem a háztartás folyó kiadásai emésztették fel a pénzt. Náluk a háztartások beruházásaira fordí­tott összeget is figyelembe véve, a kettő együtt kisebb há­nyadot képvisel, mint a pénz „visszaforgatása”. A szellemi önállók esetében (feltehetően a kisebb finanszírozási igény mi­att) a vállalkozásba vissza­áramló hányad csak 21, míg a háztarásba jutó rész 33 %-ot tett ki. A vállalkozók egyéb célú tartalékfelhasználása - másik vállalkozásba fektetés, bankban való lekötés, részvény-, érték­papír-vásárlás, alapítványtámo­gatás - elszórtan, kis számban fordul elő. Tanulságosnak tartjuk azt a válaszcsokrot, amelyet a vállal­kozók arra a kérdésre adtak, hogy milyen tényezők erősíté­sében látják a vállalkozás jobb működésének biztosítékát. Mindhárom vállalkozáscsoport tagjainak több, mint fele elsőd­legesen a szélesebb kapcsolatok kiépítésében gondol nagy tarta­lékokat. A szakmai felkészült­ség javításában főként a kiske­reskedők és szellemi önállók látnak lehetőséget. Az életké­pesség reményt keltő jele abban a képben mutatkozik, amit a kisiparosok és kiskereskedők létszámnövelést és kapacitás- bővítést óhajtó válaszai vetíte­nek elénk. Figyelemre méltó még, hogy a reklám fontosságát a szellemi önállók mellett a kis­iparosok is viszonylag jelentős számban említették. A vállalkozás jó működését akadályozó gyakran előforduló problémaként a konkurrencia megerősödését, a tőkehiányt és a megterhelő adminisztrációt említették legnagyobb részben a megkérdezettek. Ez utóbbi gond a vállalkozók mindhárom csoportját közel azonos arány­ban (20-30 %) sújtja. A köte­lező nyilvántartások, bevallá­sok, adatszolgáltatások megter­helő voltát nem lehet csodálni, hiszen az egyéi vállalkozók mindössze 28 %-a engedheti meg magának, hogy könyvelőt foglalkoztasson. A tőkehiány és a konkurrencia megerősödésé­nek problémája az átlagosnál nagyobb hányadban a kisiparo­soknál és kiskereskedőknél je­lentkezik. E gondok külső meg­ítélésekor a vállalkozók szem­pontjaitól eltérően minősítünk, így a konkurrencia megerősö­dését a vállalkozói réteg terebé- lyesedésének természetes vele­járójának tekintjük és a fogyasz­tók érdekeit tekintve pozitív je­lenségnek tartjuk. A tőkehiányt viszot valóban a vállalkozások működését akadályozó súlyos gondnak kell tekintenünk, amelynek intézményi enyhítése megoldásra vár. Hosszú távú negatív hatásai vannak a kisipa­rosok rossz, elavult felszerelést hangsúlyozó gondjainak, vala­mint a bizonytalan partnerkap­csolataiknak. (Mindkét gond eredője - következtetésünk sze­rint - a tőkehiányos működés). A pécsi vállalkozók személyi adottságai A vállalkozók kor szerinti összetételére a fiatalabb, illetve középkorú csoportok túlsúlya jellemző. A vállalkozók zöme (80 %) ötven éves, vagy annál fiatalabb, ezen belül közel fele 40 év alatti volt az összeírás szerint. E kormegoszlás magá­ban rejti azt a lehetőséget, hogy ha ez a vállalkozói réteg megtalálja a számításait, azzal megalapozza a következő gene­rációk kedvezőbb indulási esé­lyeit a vállalkozásban. Főként a kiskereskedők körében látszik első megközelítésben erre esély, akiknek közel kéthar­mada 40 éves, vagy annál fiata­labb. A sikeres vállalkozás mintaö­rökítő voltának reményét arra alapozzuk, hogy a vállalkozás életformát is jelent, amelyben a nagyobb fokú önállóság, fele­lősségérzet az egész családra kivetítődik. Ez a feltételezés vi­szot nem tükröződik abban az értelemben, hogy a házas vál­lalkozók házastársa nagy mér­tékben osztozna részvételével a vállalkozásban. Természetesen itt figyelemé kell vennünk azt is, hogy a házastársnak esetleg másik vállalkozása van. E két lehetőséget együtt tekintve a kiskereskedők házastársainak 30 %-a „aktivizálta” magát eb­ben az életformában. A kisipa­rosoknál 23, a szellemi önál­lóknál csak 13 %-a ez az arány. (További elemzést igényelne a házastársak csekély részvételi okának megismerése. Élképzel­hető oka lehet az elzárkózásnak pl. az is, hogy a biztos megélhe­tést a házastárs munkahelye biz­tosítja, amelynek feladása a csa­lád egzisztenciáját negatívan érintené.) A kisiparosok rokon­sága a házastárshoz közeli arányban (22,5 %) dolgozott al­kalmilag, vagy rendszeresen a vállalkozásban. Éz a fajta köz­reműködés a kereskedőknél és a szellemi önllóknál elenyésző volt. A családi állapot szerinti ösz- szetétel részben összefügg a vállalkozók kormegoszlásával, ugyanis háromnegyed részük házas, 12 %-uk nőtlen, illetve hajadon. Az elváltak, vagy öz­vegyek közé mindössze 8, il­letve 6 %-uk tartozik. Úgy tűnik tehát, hogy ha a házastárs aktív részvétele nem is oly gyakori, mint feltételeztük volna, a há­zasság, mint támogató háttér kedvező tényező a vállalkozás folytatásában. Áz iskolázottságot tekintve elmondható, hogy a pécsi vál­lalkozók 63 %-a középfokú végzettségű. Több mint negye­dük valamilyen felsőfokú isko­lát végzett, közel 10 %-a nyolc osztályt, vagy polgárit kijártak aránya és mintegy 2 %-uk, akiknek nyolc osztálynál keve­sebb az iskolázottsága. Termé­szetesen a vállalkozás fajtája szerint az egyes iskolatípusok gyakorisága eltér. A szellemi önállók között a legnagyobb a felsőfokú végzettségűek, míg a kisiparosoknál a szakmunkás- képzőt végzettek aránya. Az iskolázottság pécsi aktív keresőkre számított átlagától a vállalkozói kör jellemzői jelen­tősen eltérnek. A kisiparosok felülreprezentáltak a nyolc osz­tálynál alacsonyabb végzettsé­gűek, a szakmunkásképzőt és középiskolát végzettek körében, ugyanakkor az alapfokú, vala­mint a felsőfokú képzésben ré­szesültek aránya jóval kisebb a városban átlagosnál. A kiske­reskedőknél a középfokú, a szellemi önállóknál a felsőfokú végzettség gyakorisága na­gyobb, mint a pécsi aktív kere­sők teljes körében. A vállalko­zók szakképzettségét is tekintve kitűnik, hogy a kiskereskedők között van a legtöbb érettségi­zett, szakképettség nélküli, a kisiparosok 19 %-a viszont há­rom, vagy annál több szakkép­zettséggel is rendelkezik. Ösz- szességében a megkérdezettek fele egy, közel egynegyede pe­dig két szakképzettséget is szer­zett. A vállalkozóvá válást motiváló tényezők A megkérdezés arra vonatko­zóan is igyekezett választ ta­lálni, hogy a vállalkozóvá vá­lásban volt e szerepe a korábbi pályaútnak. Nevezetesen a szakmai, vagy vezetői tapaszta­latszerzésben, a szükséges jó kapcsolatok kiépítésében, il­letve a induló tőke megszerzé­sében az előző foglalkozások­nak volt-e kitüntetett szerepe. Mint az várható volt, az utolsó (a vállalkozóvá válást meg­előző) foglalkozásnak a domi­nanciája erősebb ebben a kap­csolatrendszerben, bár vállalko­záscsoportonként eltérő mér­tékben. A legerősebb hatása az utolsó foglalkozásból merített szakmai tapasztalatszerzésnek a kisiparosok és a szellemi önál­lók körében mutatható ki. Előbbi csoportban a válaszadók 61, az utóbbiban 40 %-a tartotta ezt indító erejű szempontnak. A jó kapcsolatok kiépítése mind­három csoportban kiemelkedő tényező (a kiskereskedőknél ez a leghangsúlyosabb), majd az induló tőke megszerzése és a vezetői tapasztalatgyűjtés a fon­tossági sorrend. (A szellemi önállóknál a vezetői tapasztalat- szerzés szerepe megelőzi a tő­kegyűjtését.) A megfigyelt vállalkozói csoportoknál a korábbi foglal­kozások mellett végzett VGMK-tagságnak, másodállás­nak, bedolgozói munkavégzés­nek, vagy más szolgáltató tevé­kenységnek elenyésző szerepe volt a vállalkozóvá válásban. A várakozásokkal ellentétben úgy tűnik, hogy a vállalkozók több­ségének nincs is ilyen, „máso­dik gazdaság”-beli múltja. A vállalkozásba lépésnek közvetlen okaként a kisiparosok 30 %-a a munkahellyel kapcso­latos változásokat (munka­helymegszűnés, az állás bizony­talanná válása, privatizáció, stb.), 26 %-uk egy piaci lehető­ség megragadását jelölte meg elsődlegesen. A kiskereskedők 40 %ra az üzletbe lépés valaki által felajánlott lehetőségével élt. (Feltételezhetően e körbe tartoznak az ügynöki hálózaton keresztül értékesítő multinacio­nális cégekhez egyre nagyobb számban kapcsolódó vállalko­zók.) A szellemi önállók 35 %-nál indító lökést egy váratlan jó piaci lehetőség kihasználása adott, míg 32 %-uk válasza utal a kényszerhelyzetre: nem tudott volna másképp megélni. A vállalkozóvá válás latens mozgatórugói között igyekez­tünk fellelni a korábbi nemze­dékek által örökített tapaszta­latgyűjtést, vagy egyéb inspirá­ciót. A vállalkozói életút nem­zedékeket összekötő lánca az elmúlt évtizedekben megsza­kadt. Ezt a történelmi ténysze­rűséget igazolja e megfigyelés­ben az az adatsor, hogy míg a pécsi vállalkozók átlagosan (a csoportok közötti kis szórással) 42 %-nál a nagyszülő valaha önálló volt, a szülőknél (a na­gyobb előfordulási számot je­lentő apákat tekintve) már csak 27 % volt ez az arány. A szülők múltját tekintve a vállalkozói csoportok között már nagyobb különbség fegyelhető meg. A kisiparosok 38 %-nál az apa is önálló volt (pontosabban fo­galmazva életútján volt ilyen szakasz, ideértve a második gazdaságbeli tevékenységeket is), a kiskereskedők 19, a szel­lemi önállók 27 %-nál mond­ható el ugyanez. így tehát a kis­iparosoknál figyelhető meg leg­inkább a vállalkozási hajlam generációk közötti folytonos­sága, azaz az elmúlt negyven év romboló hatásának ez a réteg tudott leginkább ellenállni. Az életminőség Az életminőséget nagy mér­tékben meghatározza az embe­rek munka- és pihenési idejé­nek megfelelő arányba állítása, amelyet természetesen több­nyire nem szabad döntés, ha­nem különféle kényszerítő ha­tások motiválnak. A vállalko­zók munkával töltött ideje az önkizsákmányolásról ad jele­ket. Kétharmaduk ugyanis 9 óránál, azon belül egyharma- duk 11 óránál is többet dolgo­zik naponta. Átlagosan minden második vállalkozó gyakran dolgozik a normális esetben pihenésre szolgáló napszakok­ban: hajnalban, késő este, éj­szaka, illetve hétvégén. A má­sik két vállalkozócsoporthoz képest viszonylag még a szel­lemi önállók munkabeosztása a legkíméletesebb. Az előbbiekkel szorosan ösz- szefügg, hogy az egészséges életmód magkívánta sportolásra szánt idő a vállalkozók többsé­génél minimális. A válaszokból az derül ki, hogy mintegy 70 %-uk soha nem végez testedzést és csak 12 %-uk sportol rend­szeresen. A csoportok között e téren nem jelentős a különbség, de valamelyest a szellemi önál­lók javára billen a mérleg. A szabadásgeltöltés gyakor­latára adott válaszokból változa­tos kép tárul elénk. Sajnos je­lentős azon vállalkozók aránya, akik az utóbbi három évben nem voltak szabadságon: a kis­iparosok és kiskereskedők 23-23 %-a, a szellemi önállók 11 %-a tartozik ebbe a körbe. A külföldön nyaralók hányada a szellemi önállók és a kiskeres­kedők csoportjában meghaladta a 30 %-ot, míg a kisiparosok a belföldi üdülési lehetőségeket használták ki nagyobb arányban (30 %) az átlagosnál. Természetesen az életkörül­mények megítélésénél talán a legfontosabb mérce, hogy ma­guk az érintettek miként érzik magukat saját helyzetükben. Az elégedettségi osztályzatokból globálisan az a kép rajzolható meg, hogy a munkával, lakás- körülményekkel való viszony­lag nagyobb fokú elégedettség mellett az életszínvonal, a jöve­delmi helyzet és a jövőre vonat­kozó kilátások közepes, vagy annál rosszabb minősítést kap­tak a többségnél. Horváth Csabáné KSH Baranya Megyei Igazgatósága A Pécsi Kisvállalkozás-fejlesztési Központ programokkal segíti a vállalkozókat A kiskereskedők többsége nem tudta saját erőből megvalósí­tani vállalkozását Fotók: Löffler Gábor iv 4 V A 1 i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom