Új Dunántúli Napló, 1994. június (5. évfolyam, 149-178. szám)

1994-06-14 / 162. szám

1994. június 14., kedd Közélet uj Dunantüii napló 9 A szívünkre vagy az eszünkre hallgassunk? Az érdekegyeztetés négy fejezete A legtöbb munkavállalót magába tömörítő szakszervezeti szövetségnek, az MSZOSZ-nek jelentős része volt abban, hogy a most lezajlott országgyűlési képviselő-választáson az MSZP elsöprő sikert aratott. Hogyan értékeli ezt, s a belőle következő tennivalókat az MSZOSZ? Van-e reális alapja a választási sikert megelőző ígéreteknek és teljesítésükhöz megnyerhetők-e az MSZP-n - netán a kor­mánykoalíción - kívüli erők? Változik-e érdemben az érdek- egyeztetés mechanizmusa? És egyáltalán: miként tud együtt­működni az MSZOSZ a többi, vele nem mindenben azonos né­zeteket valló és célokat kitűző szakszervezeti szövetséggel? Csak a munkavállalók jogos igényeiről, az elszegényedés mai tempójának megállításá­ról és visszafordításáról, regi­onális válságkezelésről, a gazdaságban például a túlzot­tan energia- és anyagigényes iparágak visszaszorításáról beszéltünk. És szociális érzé­kenységről, mert ennek hiá­nyát milliók sínylik meg. A munkavállalók érdekképviselete akkor lehet hatékony, ha a munkahelyteremtést a gazdaság fejlődése megalapozza Löffler Gábor felvétele Ezekről a kérdésekről be­szélgettünk dr. Vörös Péter­rel, a MSZOSZ tárgyaló cso­portjának vezetőjével, akit elöljáróban arra kértünk: tájé­koztasson arról, hogy mi is ez a tárgyaló csoport.-Valójában egy osztály munkáját végzi. Elsősorban gazdasági, makroökonómiai kérdésekkel foglalkozik, s ezek alapján dolgoz ki ajánlá­sokat tárgyalásokhoz, prog­ramokhoz az MSZOSZ vezető szervei számára. És olykor egyéb kérdésekben is, mosta­nában főként a privatizáció­val, kollektív szerződésekkel kapcsolatos témákban.- Hogyan értékeli a válasz­tások eredményét Az MSZOSZ sem egyszínű- Úgy gondolom, olyan fo­lyamat zajlott le, amit a társa­dalom nagy többsége kívánt. Mi a részvétel mellett agitál­tunk. Jórészt abban a körben, amelynek tagjai az elmúlt négy évből jobbára csak a ter­hek növekedését érezték. Kö­zülük kerültek ki a munkanél­küliek, a kényszernyugdíja­zottak, itt tapasztalták a priva­tizációval járó negatív jelen­ségeket is leginkább saját bő­rükön az emberek: a munka­hely felaprítását, a dolgozók szélnek eresztését és kisem- mizését. Persze, a privatizá­ciót mi is szükségesnek tart­juk, a számos fájó hatását el­kerülhetetlennek, de a meg­előző időszakot lehetett volna másképp is kezelni. Azt mondtuk a választóknak: gon­dolják át az eddig történteket, s aszerint szavazzanak, ami­lyen következményeket levon­tak belőlük. Baloldali elköte­lezettségünket egy percig sem akartuk titkolni, de most is szeretnének tudatosítani, hogy az MSZOSZ éppoly sokszínű, mint a magyar társadalom. Tagságunkban jelentős a libe­rális, sőt a keresztény szelle­miségű csoportok ereje is. Je­löltjeink hitele pedig abból fakadt, hogy a rájuk szavazók tisztában voltak azzal: sok éven át hogyan dolgoztak, ho­gyan segítették a munkaválla­lókat korábbi szakszervezeti pozíciójukban, - nem ismeret­lenként került a szavazóla­pokra a nevük.- Az elmúlt négy évben már csaknem leírt szakszervezeti mozgalom most új erőre kap. Mit tart legfőbb feladatnak?- Mivel hosszú távon a gazdaság határozza meg azt, hogyan élünk ebben az or­szágban, a gazdaság fellendí­tését kell minden rendelkezé­sünkre álló eszközzel segíteni. Hiszen a munkavállalók ér­dekképviselete is akkor lehet hatékony, ha a munkahelyte­remtést a gazdaság fejlődése megalapozza. Azonnal át kell tekinteni a gazdaság jövede­lemtermelő képességét, hogy reális követelményeket tá­maszthassunk. Más, fontos céljaink eléréséhez is ez lehet az alap.-A Nagy Sándor nevével fémjelzett MSZOSZ gazdasági elképzelések ellenzői azt mondják: a benne rejlő oszto­gatást szándéknak nincs reális alapja. Meg azt is: az MSZP gazdaságpolitikai elképzelése­ivel nemigen vág egybe.- Hol van a mi progra­munkban szó osztogatásról? Nem a kemény lépések maradtak el- Egyik sem új téma. A ko­rábbi kormányok is ezek megol­dását tűzték zászlójukra, de a kemény lépéseket mindig elodáz­ták.- Nem odázták el! Talán nem volt elég kemény lépés az ártá­mogatások leépítése, vagy a gyógyszereké? A lakásépítésé, az energiáé, a közlekedésé? A kultúra, az egészségügy és az ok­tatás terén bevezetett piaci szem­lélet? Csak a gazdasági struktúra hozzájuk igazítása késik, - ezt kell felgyorsítani.- És közben úgy folytatni az érdekvédelmet, hogy egyben to­vábbi áldozatokat kell kérni a la­kosságtól, annak is elsősorban tovább "fejhető" rétegétől, a munkavállalóktól.- Valóban: a dilemma az, hogy a szívünkre, vagy az eszünkre hallgassunk. Ám csak az egyiket választani nagy hiba lenne. A gazdasági racionalitás érvei nem gyengébbek a szociá­lis igazságokénál. Az előbbit a kormányzatnak érvényesítenie kell, az utóbbira pedig nekünk kell folyton figyelmeztetnünk.- Ezt most már a parlament­ben is remélhetőleg jó hatásfok­kal tehetik, hiszen az MSZOSZ- nek, s a többi szakszervezeti kon­föderációnak is néhány vezetője képviselő az új ciklusban. Egy irányba fognak húzni?- Nagyon bízom abban, hogy igen. Mi mindig azt mondjuk: a szakszervezeteknek együtt kell fellépniük, s ez nagyjából így is volt, csak néhány politikai és va­gyoni kérdés keltett köztünk szembenállást. De ezek a viták elcsitultak, szakmai kérdésekben pedig mindig megvolt a közös nevező. Erre joggal lehet ezután is számítani.- Hogyan próbálják érvénye­síteni közös akaratukat? Szociális megállapodás a kormánnyal- A szakszervezetek szociális megállapodást kívánnak kötni a kormánnyal. Méghozzá a lehető legsürgősebben, ezért közösen már ki is dolgoztuk e megálla­podás négy nagy fejezetét.- Melyek azok?- Az elsőben a legfontosabb gazdasági kérdések, a pénz­ügyi hidak, a privatizáció, a foglalkoztatás gondjai szere­pelnek. A második a jövedelmi viszonyokról szóló tárgyalást készíti elő: munkajövedelem, szociális ellátás, árak, infláció, adóterhek, munkanélküliek el­látása és hasonló témakörök­ben. A harmadik a folyamatos érdekegyeztetés rendszeréről, a munkavállalók és a szakszer­vezetek jogairól tartalmaz gondolatokat. Végül a negye­dik mindezek érvényesítésének a garanciáit foglalja össze. A politikától az elkövetkező négy évben azt várjuk, hogy teremt­sen biztonságosabb környeze­tet az állampolgároknak, a ki­fejezés minden értelmében, a kormányzat pedig legyen egy­ségesen felelős, s ne a tárcák­nak „ossza le” egy-egy súlyos probléma kezelését.- A szakszervezetek munkáját azonban mindig is a kétirányú- ság jellemezte. Tagságuktól mit várnak el?-A realitások megértését és a helyi kezdeményezések élén­külését. Mert meggyőződésem: számos súlyos probléma meg­oldatlanságának nem egyedül a pénzhiány az oka! A válságtér­ségekben is előre vinnének a régió lakosainak ötletei, kez­deményezései, hiszen egy régió arculata gyorsan csak az ott élők hitére, erejére, ötleteire építve változhat előnyösen. Egy képletes példával szólva: egy hiányzó autópálya-szakaszt, akár keleten, akár nyugaton - nemcsak Budapest felől lehet építeni! Schöffer Jenő Csempészáruk alkonya Zárjegyet vagy bankjegyeket! Júniustól már csak zárjegy­gyei ellátott jövedéki terméke­ket (dohányárut, alkoholt és kávét) árusíthatnak a kiskeres­kedők. Május utolsó napján lel­tárba kellett venni a zárjegy nélküli árut, amit csak azután kezdhetnek el forgalmazni újra, ha ráragasztották az úgy­nevezett készletzárjegyet. Jú­lius végétől már a raktárban sem lehet zárjegy nélküli jöve­déki termék. A parlament által múlt év­ben meghozott jövedéki tör­vény, majd a zárjegyekről szóló pénzügyminiszteri rende­let részletesen meghatározza a gyártók és forgalmazók kötele­zettségeit. Az alkoholos palac­kokra, a dohánycsomagokra, valamint a kávét tartalmazó dobozokra és üvegekre azért kell felragasztani a zárjegye­ket, mert ezek bizonyítják, hogy a termék után kifizették az adót. Jövedéki terméket csak az gyárthat, importálhat, illetve forgalmazhat, aki erre engedélyt kapott. Az engedély tartalmazza például kiskeres­kedők esetén a jogosult nevén túl az árusítható jövedéki ter­mékek listáját is. Kockáztatni kár, hiszen akár egy doboz ci­garettáért - ha nem szerepel a dohányáru az engedélyben - súlyos árat kell fizetni. Az el­lenőrző pénzügyőr ugyanis túl azon, hogy lefoglalja, majd el­kobozza az árut, bírságot is ki­szab. Ez dohánynál az adott termék kiskereskedelmi árának 140 százaléka (szeszes italnál 160 százalék, sörnél 110 száza­lék, kávénál 60 százalék a bír­ság nagysága). Nem árt azon­ban tudni, hogy a bírság 20 ezer forintnál kevesebb nem lehet. Nagykereskedők, importő­rök, illetve gyártók jövedéki engedélyt a cégük székhelye szerinti megyei vám- és pénz­ügyőrségtől kaphatnak. Ez a hatóság azonban nem csak az adott megyére, hanem a cég más megyékben lévő telephe­lyeire (raktáraira) is kiadja az engedélyt. Ha valaki később bővíteni kívánja az engedély körét, akkor nem új okmányt kap, hanem a régit egészíti ki a hatóság. Más a helyzet a kiske­reskedőknél. Ők az árusítás he­lye szerinti önkormányzat jegyzőjétől kapják az engedé­lyüket. Ha másik településen is árusítani kívánnak, akkor ott újra meg kell kérni az ehhez szükséges jövedéki engedélyt. A jövedéki engedélyek kia­dása során sok gondot okoz az, hogy a cégek a szükséges ok­mányokat másolatban adják be a hatósághoz. Csak az eredeti kiállító, vagy pedig a köz­jegyző által hitelesített másolat fogadható el, de az erkölcsi bi­zonyítványnak mindig eredeti­nek kell lennie, és 30 napnál régebbi nem lehet. Visszatérve az aktuális prob­lémához: a Vám- és Pénz­ügyőrség Országos Parancs­nokságától kapott információ szerint a készletzárjegyeket az igényléstől számított 10 napon belül kapják meg az érintettek. Eddig több mint 13 millió ilyen zárjegy került ki a területi pa­rancsnokságokhoz, és a há­romnegyed részük már elkelt. (Érdekességként említjük, hogy idáig csaknem 600 millió darab "normál" cigaretta zárje­gyet és csaknem 50 millió kávé zárjegyet adtak ki.) Változatlan az a szabály, hogy zárjegyet csak a VPOP-tól lehet igé­nyelni. A megrendelés postán is feladható, viszont a zárje­gyek csak személyesen - vagy meghatalmazott útján - vehe­tők át a pénzjegynyomdában. N. G. Bevásárlóközpont Pesten Bevásárló- és szabadidő központot épít Váci úti telkén a Tranelektro csoport. A ter­vek szerint alig másfél év alatt elkészülő Duna Plaza bevá­sárló- és szabadidő központ alapkövét a hónap elején he­lyezték el. Székely Péter, az Transe- lektro vezérigazgatója el­mondta: a bevásárlóközpontot az izraeli Control Centers Ltd-vel közösen építik, a be­ruházás lebonyolítására ve­gyes vállalatot hoztak létre 50-50 százalék izraeli-magyar tulajdonnal, Transelektro Plaza Kft. néven. A létesítmény összesen 63 600 négyzetméternyi területű épületet foglal el, a Transe­lektro Kazán- és Darugyár te­rületén. Az üzleteken, irodákon kí­vül parkolóház, éttermek, mo­zik, szerviz áll még a látoga­tók rendelkezésére. A Duna Plaza a kerület, illetve a térség több mint 430 ezres lélek­számú vonzáskörzetére szá­mít. A beruházás értéke mintegy 50 millió dollár, amelyet a két tulajdonos 8 millió dolláros önrészén kívül hitelből finan­szíroz. A Transelektro csoport az utóbbi években több gyártó céget és egy németországi ke­reskedelmi vállalatot vásárolt meg, éves forgalma eléri a 15 milliárd forintot. Egyetlen esztendőre több százmilliós költség? Irányváltás a cigányszövetségnél Szűkös a baranyaiak költségvetése Marad a kártya? Az Alkotmánybíróság egyik legutóbbi határozatában al­kotmányellenesnek minősítette, hogy a társadalombiztosítási kártyákon két személyazonosító szám is szerepel. Ezért úgy döntött, hogy 1994. december 31-ig az illetékeseknek meg kell szüntetniük a jogellenes állapotot. Lényegesen kevesebb pénz­ből gazdálkodhat az idén a Ba­ranyai megyei Cigányok Ér­dekvédelmi Szövetsége. A ki­lenc szervezetet tömörítő társu­lás közelmúltban megújított tár­sadalmi vezetősége a tavalyi há­rom és félmillióval szemben ebben az évben mindössze négyszázötvenezer forintot tud­hat biztosan a kasszában. Fölös­leges az okokat sorolni, lehet bármit mondani, a tény attól még tény marad: a központi tá­mogatás drasztikus csökkentése idézte elő a mostani pénzügyi helyzetet. Kardos József a nemrégiben megválasztott elnök tisztában van a nehézségekkel, egyik ol­dalról keserűen, a másikról bi­zakodva néz a következő idő­szak elé. A keserűség legfőbb oka természetesen a pénzszűke. Csak a bérek után százhatvane­zer forint terheli tavalyról a szövetség számláját. Nincs ál­landó helyük - most éppen a Társadalmi Egyesülések Szö­vetsége pécsi székházának ta­nácstermében ülhetnek le he­tente pár órára -, értelemsze­rűen nem futja alkalmazottakra sem. Az elnök szerint pedig le­galább három főállású szakem­ber kellene az érdekvédelmi szervezet eredményesebb mű­ködéséhez. Gond pedig annyi van, mint a tenger. Elég, ha csupán azt vesszük, hogy a húsz-egynéhány ezres baranyai cigányságon belül a munkaké­pes korúak körében nyolcvan százalékos a munkanélküliség. Vagy egy másik jellemző adat: a Pécsett élő nyolcezer cigányra három házigondozó jut. Pedig tucatnyinak is akadna munkája bőven ... Ami az új elnök bizakodását illeti, az nem is elsősorban az ígéretekben, hanem saját ma­gukban gyökeredzik. Véget kí­vánnak vetni a különböző szer­vezetek közötti eddigi széthú­zásnak,mostanáig úgy tűnik, hogy sikerrel. Bakócán bukott gyerekeknek szerveznek a nyá­ron korrepetáló tábort, a külö­nösen rossz körülmények között élő gyerekek közül félszázat va­lamilyen úton-módon üdülni visznek. Albérleteket közvetí­tenek, az intézetből frissen ki­került fiatalkorúnknak olcsó szállást intéznek. És ami a reményeket illeti: egyszer talán megszületik a rendelet a közhasznú munkáról, és abban a cigányság is szerep­hez juthat. Egyszer talán hozzá­férhetnek megint a szakképzet- len kubikos brigádok a csator­naépítéshez, a kábelfektetéshez, lehet, hogy néhányan még a Gandhi Gimnázium - a pécsi cigány középiskola - építésénél is kaphatnak munkát. Talán . . . Április közepén volt egy or­szágos konferencia, amely kizá­rólag a cigány munkanélküliség kezelésével foglalkozott. Szó­val, konferencia már volt... B. Z.- Mi lesz a kártyák sorsa? - kérdeztük dr. Sándor Lászlót, az Országos Egészségbiztosítási Önkormányzat elnökét.-Az Alkotmánybíróság úgy látja, hogy a személyi szám használata ezeken az igazolvá­nyokon felesleges, elegendő a társadalombiztosítási azonosító feltüntetése. A döntés jogossá­gát magunk is belátjuk, ám a decemberi határidő technikai szempontból is túlságosan szűknek látszik. Világbanki hi­telből most folyik a társadalom- biztosítás teljes ügyviteli rend­szerének gyökeres átalakítása, amelyhez szervesen illeszteni kell - várhatóan 1995 végétől, 1996 elejétől - az új szempon­tok szerint kialakított biztosítási nyilvántartást is. Erre az időre tervezzük az új kártyák kibocsá­tását is. Válaszút elé kerültünk: el kell dönteni, hogy egyetlen át­meneti esztendőre több száz milliós költségbe verjük-e az amúgy is szegény társadalom- biztosítást, vagy találunk olyan átmeneti megoldást, ami meg­szünteti a törvényellenes állapo­tot, de nem jelent felesleges ki­adást sem.- Van ilyen megoldás?- A következő napokban sze­retnénk ezt a kérdést megtár­gyalni az alkotipánybírákkal is. Arra gondoltunk, hogy ha nem lehet kitolni a végrehajtás határ­idejét, akkor talán elfogadják megoldásként, ha a jelenleg forgalmazott kártyákról egysze­rűen töröljük a személyi szá­mokat. Ezt vagy a kártya kiállí­tója, vagy az orvos tehetné meg. így csak egy közjogi értelem­ben vett javítás történne hivata­los iraton.- Áthúznák, leragasztanák, kitörölnék? Nem sérül ezáltal a kártyák dokumentum jellege?- Természetesen ez is egy olyan nyitott kérdés, amire a jogászoknak kell választ ad­niuk. Minden esetre olcsóbb és egyszerűbb megoldásnak lát­szik, mint az országos kártya­csere.- Mi lesz azokkal a kártyák­kal, amelyeket ezután bocsáta­nak ki?- Az újonnan kibocsátott kár­tyákon természetesen már nem lehet rajta a személyi szám. Hogy mi lesz a régebbi kár­tyákkal? Legkésőbb június 27- én dönteni fogunk és akkor nyilvánosságra hozzuk az át­meneti időszakra vonatkozó ál­láspontunkat is. (somfai)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom