Új Dunántúli Napló, 1994. június (5. évfolyam, 149-178. szám)

1994-06-11 / 159. szám

10 aj Dunámon napló 1994. június 11., szombat Irodalom - Művészet A Jelenkor júniusi számából A Pécsett szerkesztett Jelenkor júniusi számának versrova­tában Bállá Zsófia, Oravecz Imre, Háy János és Zele Miklós műveivel találkozhat az olvasó, a prózarovat Kanetti Norbert és Podmaniczky Szilárd, illetve Zalán Tibor munkáiból áll össze. A folyóirat különös esszét, - a szerző műfaji megnevezése szerint - apológiát közöl a román Danb Oprescutól, amely A macskáknak a kutyákkal szembeni ontológiai felsőbbrendű­ségéről címet viseli. Talán a kisesszé műfajához áll legköze­lebb Parti Nagy Lajos Makay Ida költészetét méltató szövege, a Kovácsolt lepkék ellenfényben, mely a baranyai költőnő leg­újabb, Kövület című verseskötetének budapesti bemutatóján hangzott el. Ez a szám gazdag elméleti anyagának egyik csomópontja Esterházy Péter munkássága. Erről szól Szigeti Csaba tanul­mánya, Gál Jenő a magyar írót a cseh olvasónak bemutató is­mertetője, s részben a holland Ineke Molenkamp-Wiltink elemzése, amelynek cime: A női perspektíva szerepe Weöres Sándor és Esterházy Péter műveiben. A továbbiakban két olyan tanulmány olvasható a lapban, amely a Tanulmány Kiadó által márciusban Pécsett rendezett - kelet-európai kortárs írókról, gondolkodókról szóló - konfe­rencián hangzót el előadás formában: Szőke Katalin Andrej Szinyavszkij orosz ellenzéki, emigráns íróról, Gállos Orsolya Edvard Kocbekről, a huszadik századi szlovén társadalmi és szellemi élet meghatározó alakjáról rajzolt portréját. A júniusi szám elméleti anyagát gazdagítja továbbá P. Müller Péternek a hatvanas-hetvenes évekbeli magyarországi drámai nyilvános­ság helyzetét elemző tanulmányának első része. A lap kritikarovata is teijedelmesebb a megszokottnál. Ka- rátson Endre a hetvenéves Rába György Kopogtatás a szemha­táron című verseskötetét, Bazsányi Sándor Ferencz Győző Két ív című, a költő újabb fordításait és sajtá verseit tartalmazó kö­tetét méltatja. Rónay Lászlónak a magyar irodalom történetét összefoglaló művéről, az Erkölcs és irodalomról közöl bírála­tot Papp Ágnes Klára, Juhász Emese Mórocz Mária Survive című kötetéről. A számot Wehner Tibor az Első Magyar Lát­ványtár pécsi kiállításmegnyítóján mondott beszédének írásos változata zátja. Podmaniczky Szilárd Dupla hajtás Amíg nem kezdődik el a zene, leülök ide a székre, de ha megszólal, felállók és ak­kor ropom, otthagyom a szé­ket, ami eddig elég jól szupe­rált, támla, lábak, jól elláttak rajta, szék, azt biztos, ha nem szék lenne, már rég hanyatt vágódtam volna, eltörve mindkét lábamat, és a szék lábait is, a bordáimat meg a támlát, amit utóbb tartanék a kezemben, mint egy nagy da­rab pánsípot, amivel a zene­kar kezdeni akart, hogy rop­jam, egyre csak, amíg ki-vagy meg nem fulladok, és a men­tők, azok a tökös legények el nem kapják a rúd végét, ami­vel betolnak, és az orvos, aki­nek egy foga egy élete, infú­ziót rendel, mert szerinte ki­csit kapatos vagyok, holott nem, egyáltalán nem vagyok jól, bár jobban is meglehet­nék, meglennék, mint bárki, aki jól van hozzám képest, mint aki zenével kel, zenével fekszik, olyan jól lennék, mint aki fekszik, mint aki kell, és közben szól a zene, ez az egydallamos, nem az a má­sik, ami szól, hanem egy olyan szép kis temetési zene, ami kezd kimenni a divatból, a fülemből, csak nem süket eminenciája, hanem hallja, hogy kimegy, legalább ez a zene kimegy a divatból, egy másik meg majd bejön, el­kapja a dolog fényét és bejön, bejön a divatba, nekem aztán mindegy, látok-hallok, egy pontig mindent látok, amíg el nem homályosul azzal együtt a látásom is, meg a zongora­szék, amire leülök, ha a zene­kar nyakát, ennek a zenekar­nak, amit hamarosan pasz- szolni fogok, emit ezek egyre csak játszanak, szünet nélkül üti a dobos a zenét, ütöm én is, mit üthetnék mást, egy da­rabig még lovagolok ezen, az­tán a pánsípra hagyok min­dent, legyen boldog vele, ve­gyen egy új pánsípot, jobbat, mint hinné, csak fújjon vele valamit, amit eddig nem ját­szott, hanem majd fog, egy jókora ütemzavart, de ne gya­koroljon a hagyaték pénzéből, félreérthetően játsszon, elő­ször balra a száját gyorsan, aztán vissza, és megintbalra a kicsi száját, de lehet, hogya bendzs'ósra íratok mindent, az mégis húros hangszer, nem lehet eltéveszteni, csakhogy a bendzsós lóarcú, döntse el­végre, ha a hagyaték felől ér­deklődik, hogy ló vagy em­ber, mert ha ló, akkor minek bendzsózik, viszont ha em­ber, ne számítson sok jóra ez­zel az ábrázattal, de ha mégis jóra számít, alakítson új ze­nekart, menjen turnézni, és ne téljen vissza, mint egy álom­kép, hanem játsszon külföl­dön, játsszon pénzért csak le­gyen abban a zenében valami pezsgés vagy szünet, mind­kettő netán, különben meg mit foglalkozok a bendzsós- sal, inkább a két vonósra fi­gyelnék, ahogy ott állnak és nem tudnak hol belépni, min­den szünet az övék, amiről csak lemaradhatnak, lema­radnak, sajnáljam-e meg őket, vagy élvezzem, ahogy nem játszanak, hagyjam-e két süketre mindenemet, akik bírják a kritikát majd helyet­tem is, akik süketen látnak mindent, inkább valmai vakra, aki hall, és ennek va­lami értlemét is látja, de sü­ketre ne, a zongorista lega­lább mindig előkészíti a tere­pet, hagy egy kis szünetet a belépésre, de ezek nem lép­nek be vezényelni kéne, egyre világosabban, a szék támlájá­ról fölvenni a kezem, hado­nászni a két süketnek, szóló­hoz juttatni őket, parttalan, meg táncolnom is kellene most már, egyre gyorsabban, a székkel egyre gyorsabban, ahogy mozog, nem mozog és nincs, csak az a tánc lenne, zenekar se, hanem a szék rámmelegedve, mint egy gyújtós, hőkelepce, mint egy tanácsadóterem izgalma, ahol mindig megtudom, zenélni nekem nem alkalmas, fogjak inkább másba. Élethű és vízhatlan arcképek Vezetőségválasztás a Mecseki Fotóklubban „Alólírt bécsi fényfestész ajánlja a t. ez. közönség figyel­mébe fényfestészeti műtermét, hol naponta élethű s vízhatlan arcképek készíttetnek - Szabott ár: a nagysághoz képest 2 Ft-tól 6 Ft-ig, színezve 1-2 Ft-tal drá­gább ...” - olvasható a Pécsi Lapok egyik 1860-ban megje­lent számában Szentkuthy István festő és fényképész ajánlása. A dolog akkoriban igen nagy fel­tűnést kelthetett a városban, hi­szen az első fotóműterem meg­nyitásáról volt szó. Ma már fényképészek tucat­jai élnek és tevékenykednek itt, s csak a Mecseki Fotóklubban, ahol a legjobb fényképészek ta­lálhatók, közel hetven, fotózás­sal foglalatoskodó fiatal és idő­sebb megszállott gyűlt össze. A Mecseki Fotóklub 1957-ben alakult meg Pécsett, mint a Mecseki Turista Egyesü­let Amatőr Fotóművész Klubja. Tagjai ma már ugyan keveseb­bet turistáskodnak, de jelenleg is amatőrök és fotóművészek, lelkes természet- vagy szociofo- tósok, esküvői képeket gyártók, professzionális reklámfényké­pészek, a hagyományokat tisz­telők és a kísérletező kedvűek járnak a klubestekre. A Mecseki Fotóklub önfenn­tartó egyesület, s mivel bevéte­lei nincsenek, léte mindig a ta­nácstól, illetve az önkormány­zattól függött. Megalakulásától kezdve probléma a klubhelyiség, amely hol volt, hol nem volt. Jelenleg a Nevelők Háza Szent István Tízéves kutató-cédulázó munka utolsó fejezeteként a na­pokban jelent meg a Csorba Győzőről szóló bibliográfia Berták László - ezúttal a szak­avatott könyvtáros - szerkeszté­sében, egy sorozat ötödik darab­jaként. így most széles körben rendelkezésre áll ez a forrás­anyag, főleg azok számára, akik a pécsi kultúra, irodalom olyan reprezentánsaival óhajtanak be­hatóan foglalkozni, mint Vár- konyi Nándor, Pákolitz István, Bárdosi Németh János, Szeder­kényi Ervin vagy épp Csorba.- 1982-ben mondtam le a Városi Könyvtár igazgatói posztjáról - mondja Bertók László. - Azonban a város és a könyvtár következő vezetésé­nek köszönhetően olyan tudo­mányos kutatói státuszt kaptam, melynek keretében immár egy évtizede foglalkozhatom Pécs kultúrtörténetével, személyi bibliográfiák készítésével. Ez a munka rengeteg anyaggyűjtés­sel, cédulázással, rendszerezés­sel járt, hiszen a felhalmozódott adatokat a bibiliográfia szabá­lyai és némiképp a saját elkép­zelésem szerint kellett aztán összeállítani.- Miért épp ebben a sorrend­ben jelentek meg a bibliográ­fiák?- Az első a Várkonyi Nándor bibliográfia volt 1984-ben. Ő 1896-ban született, és 1924-ben jött Pécsre, tehát személye, munkássága majd’ az egész századot átöleli. Főleg igaz ez a pécsi kultúrára, mely valójában az 1923-as „egyetemalapítás­sal” lendült fel (Pozsonyból ke­rült idei az Erzsébet Tudomá­nyegyetem), és Várkonyi olyan szellemi partnerekre lelhetett, mint Fülep Lajos, Tienemann Tivadar vagy a még diák Weö­res Sándor, Kolozsvári Grand- pierre Emil, Takáts Gyula, Csorba Győző. Várkonyi a Ja­nus Pannonius Társaság egyik alapítójaként, a Sorsunk főszer­kesztőjeként mindenképp Pécs irodalmának az egyik első pil­lére volt.- Mivel eredeti elképzelésem az volt, hogy a sorban felváltva Dékány Zsolt téri épülete udvari szárnyában utalt ki a klub számára helyisé­geket az önkormányzat, de azok gyakorlatilag használhatatla­nok. Ezért a heti foglalkozáso­kat a ház főépületében, mint vendég, tarthatják meg, nem éppen ideális körülmények kö­zött. Ennek ellenére az elmúlt években gazdag programot bo­nyolított le a klubvezetés, szá­mos hazai és nemzetközi kiállí­táson vettek részt a klubtagok, egy elhunyt és egy élő író bibli­ográfiáját készítem el, második könyvként 1986-ban Pákolitz István műveit és életét feldol­gozó bibliográfiát készítettem el. Várkonyi Nándort mellett szintén meghatározó személyi­ség a 40-es évekbeli városi ve­zetés és az itténi írók által Szombathelyről Pécsre csábított Bárdosi Németh János. A róla szóló kötet 1989-ben látott nap­világot; harmadikként. De aztán közben meghalt Szederkényi Ervin, akinek pécsi szerepe va­lamelyest Várkonyi főszerkesz­tői tevékenységének folytatása, ő a Jelenkort mindig is a Sor­sunk utódaként képzelte el. Azonban mivel Szederkényinek kevés önálló műve volt, a kötet kiegészült a Jelenkor bibliográ­fiájával, Jelenkor-estekről szóló tudósításokkal, a lapról írt köz­leményekkel. Ez a kötet 1992-ben jelent meg, már a Vá­rosi Könyvtár és a Jelenkor Ki­adó közös gondozásában.- Utoljára készítettem el a Csorba Győző bibliográfiát, mely a legnagyobb anyag. Nem csak azért, mert az ő munkás­sága átfogja az elmúlt több mint A nyák napjára versszőttest terített az ünnepeltek lába elé a Kincskereső: egy ünnepi műsor forgatókönyvét. A szer­zők nem kisebb nevek, mint Ady Endre, Ratkó József, Szi­lágyi Domokos, Beney Zsuzsa, Ágh István, Zelk Zoltán. De ma élő kisebb szerzők műveivel is talákozhatunk, ugyanis gye­rek-költők megkapó anya-ver­sei szerepelnek a „nagyok” szomszédságában. Aztán a kép tovább tágul. Viktor Hugo gondolata kapcsán („A család a társadalom kristá­lya”.) elmerenghetünk: milyen­nek látjuk és milyennek szeret­nénk látni ezt a kristályt 1994-ben, a család évében. A folyóirat „családi líra” pályá­zata pedig alkalmat is kínál ér­zéseink, vágyaink leírására. Egy korábbi pályázatra, a Neveljük a felnőtteket! címűre érkeztek az alábbi megszívle­szakmai előadásokat, pályáza­tokat tartottak, külföldi fotó­sokkal találkoztak idehaza és külföldön. A Mecseki Fotóklubban az elmúlt napokban tisztújító ren­des közgyűlésre került sor, amelynek során a tagok megvá­lasztották a tíztagú vezetőséget, amely aztán megválasztotta a tisztségviselőket. A klub elnöke ismét Tám László lett, ügyvezető elnök 50 évet, hanem mert sok ver­seskönyvet publikált, fordított. De újításképp itt külön fejezet­ben szerepelnek például az aján­lott, „hommage”-versek, hiszen ez alapján fény derülhet Csorba Győző vonzódásaira. Mint a többi kötetben, itt is külön rész­ben található egy ikonográfiái összefoglaló is, mely az összes Csorbáról megjelent fotót, raj­zot, festményt is felsorolja.- Kik fogják majd vajon használni ezt az öt bibliográ­fiát?-Mindazok, akik egy kicsit mélyebben érdeklődnek, hogy miképp alakult a pécsi irodalom az elmúlt évtizedekben. Szerin­tem a XX. századi magyar iro­dalomtörténetben van olyan je­lentős, hogy eligazítással szol­gáljunk róla. Nagyobb össze­függések is érzékelhetőek ál­tala. Trianon után, Pozsony, Kassa, Kolozsvár, Nagyvárad leválásával megnőtt a kisebb kör, az egyéb vidéki városok szerepe, így Pécsé is. És ezek az emberek, akikről szó volt, mind tettek azért, hogy Pécs kultúr- centrum, kulturális decentrum legyen! M. K. A Kincskeresőből lendő gondolatok Szabó Helgá­tól (a 2. helyezettől): „Kedves Felnőttek! Lazítsatok egy ki­csit! Kihalóban lévő humorér­zéketeket keressétek elő! Le­gyetek vidámabbak! Nevesse­tek többet! S most az általatok használt intelmeket felétek for­dítom: ne dohányozzatok! Be­széljetek egymással kulturáltan! Viselkedjetek udvariasan! Ke­rüljétek a szemetelést! És legye­tek minél többet velünk ...! A májusi szám különleges ér­téke Tamási Áron novellája (Az ő neve Bátor). A félelmetes medvekaland az erdélyi hava­sok világába visz bennünket. A mű hőse ugyan Jankó, az igazi­hős mégis a nevének megfele­lően Bátor, a gazdáját védel­mező juhászkutya. Tamási erőssége a természet­Gondok között Dékány Zsolt, titkár Mánfai György, művészeti vezető pedig Körtvélyesi László. Az új veze­tőség még a nyár elején összeül, hogy megvitassa a működés to­vábbi lehetőségeit és kidol­gozza az őszi-téli, lehetőleg gazdag programot, hogy minél több élethű és vízhatlan fotográ­fia jöhessen létre a tagok és a közönség örömére, színezve csak egy-két forinttal drágáb­ban. Cseri László Makay Ida Börtön Hogy rámzárult az éjszaka, A sötét négy ében fala megépült bonthatatlan, a fénylő csillagrácsokat nézem csak egyre. Álmomat magamra húzom. - Lassan kialszik, kihúny a való, a csönd perceg csak itt bent. Az égi kémlelőlyukon fegyőröm les: az Isten. Sárándi József Üdvtörténet Lelki szegénynek lenni előrehozott „menny”, túlvilág, s miközben régtől temet - odafigyel rád a világ. Félig itten, félig amott, számára már egyértelmű, határeset vagy öregem, pontosabban: félkegyelmű. Ne legyél magadra büszke, hamar érted jön az ördög, vagy Isten vakar el magán, kellemetlen, rút szemölcsöt. leírás, nála szebben, líraibban csak a Madarak és Fák Napja '94 összeállítás költői (Koszto­lányi, Nemes Nagy Ágnes, Ju­hász Gyula, Kiss Benedek) szólnak az eleven világról. Devecseri humoros Állatkerti útmutatója mellé kitűnő illuszt­rációkat rajzolt Gaál Éva, s Gárdonyi kevésbé ismert kis remekét, A komédiás disznót szintén az ő rajzai jelenítik meg. Az „Egy komisz kölök titkai” című Komáromi-írásból többek közt azt is megtudhatjuk, hogy Karinthy Frigyes a saját gyer­mekkori csínyjeit is „belefordí­totta” Hacker Bandi Csibészfi­gurájába (tán ezért is szeretjük ennyire a kis betyárt. ..). Jót mulathatunk a Nevető irodalo­móra lexikoncikkein meg A te­lefonkönyv nyomában című pa­ródián. Á Kincses teátrum ezút­tal a szabadtéri játékok történe­tébe avatja be az olvasót. Jövendő kutatók szolgálatában Pécsi irodalmi bibliográfiák Bertók László szerkesztésében A

Next

/
Oldalképek
Tartalom