Új Dunántúli Napló, 1994. június (5. évfolyam, 149-178. szám)
1994-06-08 / 156. szám
10 aj Dunántúli napló Politikai vitafórum 1994. június 8., szerda Hogyan lesz az országnak új kormánya és parlamentje? Mit mutat a 72 százalék? Arról a pontosan 72,28 százalékról van szó, amilyen arányú parlamenti többséghez juttatták a szavazók a Magyar Szocialista Pártot és a Szabad Demokraták Szövetségét. Szabad-e így, „egy kalap alá venni” őket, hiszen a két párt mandátumainak száma jelentősen különbözik egymástól? Az MSZP a parlamenti helyek 54,15, míg az SZDSZ 18,13 százalékát szerezte meg. Az arányok jelentős különbsége ellenére nyilvánvaló, hogy a két párt választóinak táborát néhány döntő kérdésben azonos szándékok vezérelték. Elsősorban is az, hogy le akarták váltani a kormányt,ki akarták billenteni hatalmi pozíciójából a Magyar Demokrata Fórumot és a koalíció többi pártját. Ebből természetesen következik, hogy alapvetően más politikát igényelnek elvekben és gyakorlatban egyaránt. Ezt a szavazótábort nem fűtik konzervatív nézetek és rossz emlékű nosztalgiák, s a liberális gazdaságpolitikától várja az ország sorsának jobbra fordítását. Ezek a választók hatékonyabb parlamentet, eredményesebb kormányzást, olcsóbb államot akarnak. Elvárják, hogy a kormány nagyobb érzékenységet tanúsítson a szociális gondok iránt és az adott lehetőségek között intézkedjék azok enyhítésére. Ez a többség az ország érdekeit jobban szolgáló, megalapozottabb szakszerűbb magyar diplomáciát szeretne. Mire kötelezi a választók érdekeinek és szándékainak találkozása a két pártot? Mindenekelőtt ezen találkozópontok felismerésére és szem előtt tartására akkor, amikor mérlegelik a választóik által rájuk ruházott politikai felelősséget. Mert ez a nemzet jövőjéért viselt felelősség már a vállaikon nyugszik, s most már csak azt fontolgathatják, hogy koalícióban tesznek-e eleget az ebből adódó követelményeknek, vagy sem? Ha igen, akkor a 72 százalékot alkotó parlamenti többség logikája szerint cselekednek, ha nem, akkor oda kell állniuk saját szavazótáboruk elé és nyíltan válaszolni a kérdésre: a nemzet vagy a párt érdekei vezérelték-e őket döntésükben? P.T. Koalíció Az MSZP és az SZDSZ június 24-éig kívánja tető alá hozni a közös kormányzás alapját képező koalíciós megállapodást. Ezzel a céllal 10 szakbizottság létrehozásáról döntöttek a két párt vezetői. Köztudott, hogy a választások második fordulója után harminc nappal a köztársasági elnök összehívja az Országgyűlést...- Nem egészen így van! - pontosít Papp István, az Országgyűlés főtitkárhelyettese. - Az Alkotmány 22. paragrafusa szerint a köztársasági elnöknek a választások után 30 napon belül kell az Országgyűlést összehívnia.- És addig mi történik?-Május 30-án a következő parlamenti ciklus egyik legfontosabb munkaszakasza kezdődött: a parlamenti pártok egy - egy képviselője (feltehetően jövendő frakcióvezetője) hozzálátott az alakuló ülés előkészítéséhez. Az itt születő megállapodások kihatnak majd az egész választási ciklus munkájára. Megállapodnak abban, melyik frakció adja a házelnököt, hány alelnököt, hány jegyzőt válasz- szanak az első ülésen. De arról is határoznak, milyen bizottságok működjenek a következő négy évben, hány tagjuk legyen, és milyen arányban osztozzanak a helyeken az egyes frakciók. A rendező elvek két módszert ismernek: a paritásost, amikor egyenlő arányban delegálnak tagokat a frakciók, vagy amikor a képviselőcsoportok számarányuknak megfelelően kapnak helyet a bizottságokban. Ha ebben megállapodás születik, akkor összeállítják valamennyi bizottság névsorát, majd a vezetőség összetételét. Ekkor határoznak a Házbizottság jog- és munkarendjéről, annak tagjairól. Más fontos technikai kérdések is napirenden szerepelnek. Meghatározzák az Országgyűlés üléseinek rendjét is.- Feltehetően megtartják a régi rendet: hétfőn, kedden ülésszak, szerdán, csütörtökön bizottsági ülések, pénteken a választási kerületekben folyik a munka?- Lehetséges, de erről is határozniuk kell. Ugyanezeken a megbeszéléseken kell megállapodni, hogy a frakciók miként foglalnak helyet az ülésteremben és munkájuk végzéséhez hol és mekkora helyet kapnak az irodaházban?- Úgy tűnik, hosszan tartó tárgyalási sorozatra kerül sor az alakuló ülésig. Nyilván annak is megvan a maga lebonyolítási rendje.-Természetesen. Az alakuló ülést a korelnök és két körjegyző vezeti. Elsőként Dr. Németh János, az Országos Választási Bizottság elnöke számol be a képviselőválasztásról. Ezt követően a belügyminiszter szól a választások megszervezésével és lebonyolításával kapcsolatos állami feladatok végrehajtásáról. Ezt követi a képviselők mandátumigazolása.- Ez ugyanúgy zajlik, mint ahogyan ciklus közben, az új képviselők mandátum-igazolásánál már láthattuk?-Ez esetben minden képviselő külön-külön benyújtja a mandátum-levelét a köztársasági elnöknek, aki azokat még az alakuló ülés előtt továbbítja a korelnöknek és körjegyzőnek, hogy megvizsgálhassák az iratok pecsétjét és hitelességét. A korelnök és a körjegyzők mandátumát az országgyűlési képviselők alfabetikus névsorának első öt helyén szereplő képviselők vizsgálják meg. Ezt követi az országgyűlési képviselők eskütétele. Ugyancsak az alakuló ülésen választják meg a Parlament tisztségviselőit, az alelnö- köket és a jegyzőket. Feltehetően egy szavazással valameny- nyit, hiszen előzetes megállapodás alapján jelölik valameny- nyiüket e funkciókra. Ugyanígy kerülnek megválasztásra a bizottságok vezetői és tagjai is.- Az országgyűlés elnökét kihagyta a sorból. Miért?- Szándékosan, mert az előkészítő tárgyalásokon csak abban állapodnak meg a pártok, hogy melyik frakció töltse be ezt a helyet. A jelölt nevét az alakuló ülésen jelentik be és arról a képviselők titkos szavazással döntenek.- Közéletünket ismerve ez csak formai szavazás lehet, biztosak lehetünk abban, hogy a jelölt nevét már előbb tudja mindenki.- Ha a nagyközönség nem is, de az Országgyűlés hivatali szervei biztosan, hiszen a jelöltnek időben meg kell ismernie a sokszor bonyolult és sokrétű feladatait, hogy már a megválasztása után, az első ülésen átvehesse az elnöklést.- A tisztségviselők megválasztása után következik az ülés másik lényeges feladata: a köz- társasági elnök felkéri jelöltjét a kormány megalakítására. Amíg a kormányalakítási tárgyalások folynak, ülésezik a parlament?- Természetesen. Működik az ügyvezető kormány és van országgyűlésünk. Csak az ügyvezető kormánynak igen szűk a mozgástere. Nem kezdeményezhet új törvényeket, s határozatokat is csak bizonyos körben hozhat.- Amikor a koalíciós tárgyalások befejeződnek,s a pártok megállapodnak az érintettek a kormány összetételéről, hogyan mutatkozik be az új a kormány?- A miniszterjelölteket a parlamenti bizottságok meghallgatják, de őket a köztársasági elnök nevezi ki. A kormányfő a Ház előtt megtartja programbeszédét, és a képviselők döntenek mind a program elfogadásáról, mind a személyéről. Ezután a jegyző felolvassa a köztársasági elnök átiratát, amelyben közli, kiket nevezett ki a kormány tagjaivá. Ettől kezdve mind a kormány, mind a parlament hozzáfoghat feladatainak megoldásához. Koós Tamás „Nőiesedik” a parlament A Tisztelt Ház lakói Két honatya, 63 év korkülönbség Csendes a Ház .. .Népieknek a folyosók, elhagyatott az ülésterem. A régi képviselők már nem, az újak még nem vi- táznak-tárgyalnak, nem intéznek ügyeket. A választások miatti holtidő azonban nemsokára véget ér; a köztársasági elnök várhatóan június 27-re összehívja a Parlament alakuló ülését. Lényegében teljes az új mandátumok birtokosainak névsora.Hivatalosnak azonban még nem tekinthető, mert visz- szalépések elképzelhetők, s a pártok döntésétől függ, hogy az így megüresedő helyekre listájukról kit delegálnak. A megválasztott 386 képviselő tablója arról árulkodik, hogy bár a honatyák még mindig döntő többségben vannak a honanyákkal szemben, az előző ciklushoz képest tetemesen megnő a női képviselők száma: míg 1990ben 28, most 45 hölgy jutott be a törvényhozásba. Érdekesen alakul a Ház tagjainak korösszetétele. A testület egészének átlag életkora 47-48 év között mozog, vagyis az "átlag-képviselő" kellő élettapasztalattal rendelkezik, s alkotó ereje teljében van. Az egyes frakciók között elég nagy a korbeli szóródás. A legifjabbak - nevükhöz méltóan - a fiatal demokraták 35 éves korátlaggal. A további sorrend: SZDSZ - 45.4, MSZP - 45.5, MDF - 49.7, KDNP - 55.6 és független kisgazdák 56.3 év. Az új parlament Benjáminja azonban nem a FIDESZ, hanem az MSZP képviselői közül kerül ki: Botka László, a csongrádi 3as választókerület képviselője 1973. február 21-én született (Egyetemi hallgató, ifi-válogatott vizilabdás, a Magyar Köztársaság Jó Tanulója, Jó Sportolója.) „Ellenpárja” a KDNP-s dr. Varga László ügyvéd, író aki 1910. decemberében született, s a hagyományoknak megfelelően parlamenti korelnökként vezeti majd az alakuló ülést A legfiatalabb és a legidősebb honatya között tehát a mostani ciklusban csaknem 63 év a korkülönbség. Az iskolai végzettséget tekintve a 386 törvényhozó közül mintegy 300-an felsőfokú diplomával rendelkeznek, és értelmiségi pályáról érkeznek a T. Házba. Mérnök, pedagógus, jogász, közgazda, orvos - ez a foglalkozási "top-listán" a sorrend. Már készülnek ugyan a névjegykártyák, amelyek a padsorokban levő lehajtható kis asztalkákon jelzik, hogy kinek hol a helye, de a tényleges ülésrend még nem alakult ki. A szokásjog szerint a legnagyobb kormányzó párt - jelesül a szocialisták - képviselőinek az elnöki emelvénytől jobbra eső padsorokban kellene ülniük. Lehet azonban, hogy szakítanak a hagyománnyal és maradnak a baloldalon, ezzel is jelezve a politikai palettán elfoglalt helyüket. Erről és a költözéssel, a frakciók elhelyezésével, a törvényhozói munka infrastruktúrájával kapcsolatos számos technikai és egyéb kérdésről a közeljövőben hatpárti egyeztető megbeszélésen születik majd döntés.- bajnok Emlékeztető Európai választások -1994 1994 június 9-12. között választásokat tartanak az Európai Unió 12 országában. A hírrel már többször találkozhattunk, de még a politikai kérdések iránt érdeklődők körében is értetlenséget okoz az a tény, hogy két nagyon hasonló nevű integrációs szervezet működik: az Európai Parlament és az Európai Tanács, illetve az Európa Parlament és az Európa Tanács. Azt hiszem, hogy az Európai Parlament képviselőinek választása figyelmünket az integrációs intézmények felé fordítja és jó apropót biztosít történetének megismerésére. Az Európai Parlament (European Parliament) a ma még 12 tagállamot tömörítő Európai Unió legitim, demokratikusan választott szervezete, melynek legfontosabb feladata az Unió költségvetésének elfogadása. Elődje az Európai Szén- és Acélközösség Közgyűlése 1952. szeptember 10-én tartotta első ülését. Ennek keretében a 6 tagállam (Franciaország, NSZK, Olaszország, és a BÉNELUX államok) nemzeti parlamentjeinek küldöttei láttak el ellenőrző funkciót. A fejlődés következő szakaszára a Római Szerződés 1957-ben történt aláírása után nyílt lehetőség, amely a további gazdasági integráció érdekében létrehozta az Európai Gazdasági Közösséget az Euroatomot. 1958 márciusától e 3 együttműködést erősítő szervezet közös Parlamenti Gyűlésein már 142 képviselő vett részt. 1962-ben döntöttek a név megváltoztatásáról és választották az Európai Parlament elnevezést. 1973 januárjától a képviselők száma tovább bővült Anglia, Írország és Dánia csatlakozása következtében. 1974-től kezdődött a közvetlen választásokra való áttérés vitája, mely rendszert végül 1976-ban fogadták el. Az első közvetlen szavazásra 1979 június 7-10 között került sor, amikor az 5 éves ciklusra 410 képviselő kapott mandátumot a tagállamok saját választási rendszere alapján. A 80-as évtizedben Görögország, majd Spanyolország és Portugália belépésével 518 tagja lett a Parlamentnek, és megkezdődött az egységes választási elvek kidolgozása. A hétvégén esedékes fordulón az országok többségében a választópolgárok pártok, politikai csoportok listáira szavaznak és azok a listán szereplő képviselőjelöltek juthatnak mandátumhoz, akiknek listája megkapja a választók 5%-ának támogatását. Nagy-Britániában és Írországban egyéni körzetekben egyéni jelöltekre lehet szavazni. 1992-ben döntés született az Európai Parlament képviselői létszámának további bővítéséről, hiszen a német egység megvalósítása után a kelet-német területek is képviselethez juthatnak. Ma az egyes országok mandátumainak száma a következő: NSZK: 99, Francia- ország, Olaszország, Anglia: 87, Spanyolország: 64, Hollandia: 31, Belgium, Görögország, Portugália: 25, Dánia: 16, Írország: 15 és Luxemburg: 6. A szervezet mennyiségi és minőségi átalakítása is napirenden van. Egyrészt 1995 januárjától feltételezhetően csatlakozó további 4 állam képviselői is helyet kapnak a Strasbourgban, illetve Brüsszelben ülésező Parlament munkájában. Másrészt, az Unió vezetői szerint szükséges az eddig ellenőrző funkciók kibővítése és a törvényhozói jogosítványok biztosítása. A Parlament valódi integrációs szervezetként működik, hiszen a képviselők nem országonként, hanem pártpolitikai csoportként alkotnak frakciókat. Jelenleg 9 csoport tevékenykedik: Európai Szocialista Pártok Csoportja: 198 fő, Európai Néppártok Csoportja: 162 fő, Liberális Demokratikus és Reformista Csoport: 46 fő, Zöld Csoport: 28 fő, Európai Demokratikus Szövetség Csoportja: 20 fő, Szivárvány Csoport: 16 fő, Európai Jobboldal Technikai Csoport: 14 fő, Baloldali Egység: 13 fő és Csoporthoz nem tartozók: 21 fő. A nagy kérdés, amelyről hétvégén döntenek az Európai Unió állampolgárai, hogy ezek a pártcsoport-arányok a következő 5 évben hogyan alakulnak. Laczkóné dr. Tuka Ágnes Ismerjük? Múlt, jelen, jövő Az elmúlt hetek történései egyik pap barátom történetét juttatták az eszembe. Egy kórházban lelki vigaszt nyújtott a rászorulóknak. Egy olyan kórteremben, ahol a betegség már csak pár órát, pár napot enged meg az élőknek, egy különös emberrel találkozott. Furcsa volt, hogy derűs, szinte vidám arccal várta sorsának beteljesülését. Megszólította, elbeszélgetett vele. Akkor vette észre, hogy az idős ember nemcsak beteg, hanem vak is. Amikor megtudta, hogy pap látogatta meg, szinte felvilla- nyozódott és pár percnyi beszélgetés után barátjának tekintette az atyát. Mosolyogva mondta: „Az orvosok azt állítják, hogy százszázalékos vak vagyok. Pedig ez nem igaz. Látásom csak egyharmad részben vesztettem el, mivel látom a múltat és látom a jövőt, csak a jelent nem látom. Elmondhatjuk-e mi, akik birtokában vagyunk a látásunknak, hogy ugyanazt látjuk? Látjuk mi a múltat? Ismerjük a múltunkat? Becsületesen be kell vallanunk, hogy nem. Hol nem volt idő rá, hol meg nem hagyták, hogy foglalkozzunk vele. „A múlt már elmúlt!” - vélik sokan. Pedig ez nem igaz. A múlt nem tűnt el! A múlt szerves része jelenünknek és napjaink életének. Meghatározója napjaink erkölcsének és gazdaságának. Része minden ember személyiségének. Iskolája, tanítója a jelennek, ezért nem szabad elfelejteni, elfelejtetni! De nézzük, hogy állunk a jelennel! Látjuk? - Inkább érezzük, mivel feladatként éljük meg, amit meg kell oldani. Mindennapi életünk állandóan döntésekre kényszerít és ezek a döntések nyitják meg az utat előttünk. De hová? - Nehéz felismerni! Ezért mondom, nem biztos, hogy látjuk a jelenünket, mivel egy homályos múlt napjaink döntéseit befolyásolja. Pedig fontos, hogy lássuk és értsük a jelent, mivel a jövőnk függ tőle. S g jövő? Azt látjuk-e? Nehéz kérdés. Dehát az ember tudatos lény, tudja, hogy mit akar. Ezért a válaszom: kell, hogy lássuk! Tudnunk kell. hogy hova akarunk eljutni! És ahogy egy ember, egy család tudja, úgy a nemzet, a társadalom is tudhatja, hogy hova akar eljutni. Mi kereszténydemokraták tudjuk, hogy az életünkből nem hiányozhat a szeretet, s azt, mit ölel fel ez a szó. Szelídséget, mondhatnánk úgy is tolarenciát, győzelmet a gyűlölet felett! De ehhez az kell, hogy ismerjük a múltat, a jelent és lássuk a jövőt. Hogy elmondhassuk még a betegágyon is: „Nem szerencsétlen vagyok, hanem vándor az utón, telve reménnyel. Látom a megtett utat és látom az irányt!” Perényi József
