Új Dunántúli Napló, 1994. május (5. évfolyam, 120-148. szám)
1994-05-21 / 139. szám
10 aj Dunantüii napló Irodalom - Művészet 1994. május 21., szombat A Jelenkor májusi számából A Pécsett szerkesztett Jelenkor májusi száma Parti Nagy Lajos prózai írásával kezdődik, s rögtön utána Dérczy Péter két kötetről szóló ismertetője, mely a könyvek budapesti premierjén hangzott el: Parti Nagy Se dobok, se trombiták című tárcagyűjteményéről és Körösi Zoltán mai fiatal írókkal készített interjúkötetéről, a Felrombolásról. A szépirodalmi rovatban ezúttal Kovács András Ferenc, Té- rey János, Takács Zsuzsa, Villányi László és Bodor Béla versei foglalnak helyet, valamint Erdős Virág Parti Nagy Lajos stílusát imitáló verse. Itt olvashatók Solymosi Bálint és Papp András prózai, továbbá a világhírű lengyel író, Czeslaw Milosz A szülőföld című esszéje is. Figyelemre méltó Rugási Gyula tanulmánya a 73. zsoltárról, amelyet a szerző saját fordításában közöl írása végén . A folyóirat e száma külön képzőművészeti blokkot foglal magába: Gyökér Kinga, Mújdricza Péter és Vörösváry Ákos az Első Magyar Látványtárról szóló beszélgetésének írott változata mellett Aknai Tamás Miért szög? című Csontváry-írása, valamint Barbara Smitmans-Vajda tanulmánya a Nietzsche-rajongó festőnőről, Paula Modersohn Beckerről, kapott itt helyet. (A szövegeket fekete-fehér képek és egy színes műmelléklet illusztrálja.) A kritikai rovat élén Reményi József Tamás Parti Nagy Lajos Se dobok, se trombiták című kötetéről írott méltatása áll. A továbbiakban Pálfalvi Lajos a Szülőhazám, Európa című Czeslaw Miloszé-kötetről, Budai Katalin az Egy ember kibújik a bőréből című, színházi írásokat tartalmazó Pályi András-könyvről közül bírálatot. A számot Csuhái István recenziója zárja Komiss Péter és Erdős Virág budapesti udvarokat bemutató, fotókból és szövegekből álló kötetéről. Takács Zsuzsa: Két álom • • Összejövetel Olyannak láttam az arcodat, amilyen Meggyötört, földagadt, ráncoktól szabdalt volt; elsírtad magadat. Úgy volt, hogy elmegyek a többiekkel a halhatatlanságot biztosító összejövetelre. Petri egy egész verset mondott a telefonba, hogy meggyőzze a szervezőt: „Ha látnád, hogyan álldogálok itt!” Kivel beszél, tűnődtem, de tudtam, a halott lánnyal. Csak nem hiszed, hogy itt hagylak - de nem mondtam ki -: meghalni egyedül. A többiek elmentek, a sírást abbahagytad. Bizonyság Valami visszavonhatatlan készülődik, éreztem, hajnal volt, az ablakhoz odaléptem. Egy öltönyös férfi állt a diófa alatt. Váratlanul fölszökött egy ágra, majd följebb, mint aki üldözőbe vesz egy madarat, de fűrészt húzott a zsebéből elő, széthajtogatta, hozzápróbálta a legvastagabb ághoz, és belemélyedtek a fogak a fába, mint a vajba. Óvatosan kell fogalmaznom, gondoltam: „Ki akaija vágni a fát?” - elcsuklott a hangom. Zsíros kalapja alól, vizenyős szemekkel halálfej meredt rám. Arcok a múltból Fülöp Kálmán, a főkönyvelő nótaszerző „Olyan szép úgy tavasz táján” csendült fel Fülöp Kálmán legszebb nótáinak egyike 1940. május 16-án délben, a Rádió Pécsi Nap-ja alkalmából, a Pécsi Nemzeti Színház rögtönzött stúdióvá átalakított színpadán. „Kedves gondolat volt pécsi szerzők műdalait összefonni. Sok kedves arc és név tekintett ránk a dallamok mögül... Kijön V. Bo- ross Margit és énekel. Villog a mikrofon ezüst gömbje, a művésznő hol eltávolodik tőle, hol közeledik...” - olvasom a korabeli újságcikkben. És emlékezem. Hiszen az egyik páholy homály- bavesző mélyéről magam is izgatottan figyeltem a rádióközvetítést, hallgattam Boross Margitot, aki a neves pécsi énektanár, Szte- rényi József növendéke volt. Az 1932-ben rendezett bécsi nemzetközi énekversenyen bekerült a döntőbe és okleveles elismerést nyert. Erre utalt a rádióközvetítésről szóló beszámoló is: „.. .eddig mint klasszikus szerzemények művészi tolmácsolóját ismertük, de a magyar dalnak tett szolgálatával még inkább megszerettük. Szívvel énekelte minden számát, mintahogy Fülöp Kálmán szerzeményeit nem is lehet másként, hogy ha azt akaijuk, hogy szépségük és mély zenei értelmük érvényesüljön.” Fülöp Kálmánról, aki azidőtájt a pécsi városházán számvevőségi tisztviselőként dolgozott, ismerősei és barátai eleinte csak azt tudták, hogy nagyon szerény ember. De azt már kevesen, hogy dalszerzéssel is foglalkozik. 1903. szeptember 7-én született Pécsett és tízéves korától részesült zeneoktatásban. Zongorázni a két neves pécsi tanártól: Hanák Árpádtól majd Bán Jánostól, később összhangzattant és zeneszerzést Bátor Jánostól valamint Kutor Ferenctől tanult. Bár tanítóképzőt végzett, a számok embere lett. Átképzéssel számviteli és közigazgatási pályán helyezkedett el. Vállalati főkönyvelő, majd a Megyei Tanács Kereskedelmi osztályán vezető közgazdász lett. Innen ment nyugdíjba 1963-ban. Mindemellett egy pillanatra Stefán Gyula szerkesztett. Az I. évfolyam 2. számában (1938. március-április hó) jelent meg az „Olyan szép úgy tavasz táján” kottája, melynek szövegét Molnár Sándor írta. De komponált zenét Balogh Gyula parasztköltő, dr. FÜLÖP KÁLMÁN NÓTÁSKŐNYVE A MAGYAR MUZSIKASZÓ KIADÁSA BUDAPEST, VII, DORÁNY4J. M. sem lett hűden a zenéhez, a nótakomponáláshoz, ami sikereket hozott neki. Első dala 1928-ban jelent meg nyomtatásban, 1933-ban a Fráter Lóránt Társaság magyamóta-olimpiászán a mintegy ezer pályázó közül az „Azt mondják, hogy ...” kezdetű nótájája díszoklevelet kapott. A fővárosi zenei pályázaton „Elhervadt már...” című dalát ezüst oklevéllel díjazták. A Magyar Muzsikaszó pályázatán pedig „nagy bronzéremmel” jutalmazott tangója, valamint a 259. sz. Szent Borbála cserkészcsapatnak ajánlott indulója is azt fémjelezte, hogy figyelemreméltó tehetség. 1934-ben jelent meg első önálló Nótáskönyve, 15 dallal, a Magyar Muzsikaszó kiadásában, mely ezután is rendszeresen közölte nótáit. Akárcsak 1938-ban a „Dalol a Nemzet” című zenei folyóirat, melyet Kutor Ferenc és Kém István, Kelemen László szövegeire, majd a 60-as évektől a nemrég elhunyt Pécsi Illés Gyula verseit zenésítette meg. Közös szerzeményük a „Mecseki emlék”, mely a pécsi rádió egykori Szívküldi műsorainak talán leggyakrabban kért dala volt. Wágner József, a Pécsi Nemzed Színház művésze énekelte a pécsi stúdióban hangszalagra. Nótáit mindenkor a legkiválóbb énekesek adták elő, számtalan rendezvényen ő maga játszotta zongorán nótáit és szinte nem volt nótaest az ő szerzeményei nélkül. Fülöp Kálmán életének legboldogabb napja lehetett 1936. október 3-a. A Pécsi Nemzeti Színházban tartott nóta- és dalszerzői estjén Szántó Gyula, a Rádió akkoriban népszerű énekese és Boross Margit lépett fel, aki sok tapsot kapott gyönyörű szopránjáért, elragadó előadóképességéért.” Hajnal Ernő szavalata, ifj. Holub József konferansza valamint Horváth Ádi és cigányzenekarának muzsikája is hozzájárult az est sikeréhez. Másnap az újságokban elismerő tudósítások jelentek meg. A Pécsi Napló kritikusa azt hangsúlyozta, hogy a színház zsúfolásig megtelt, mintegy beszédes bizonyítékául annak, hogy ebben a dzsesszes világban is, gondoltnál jóval több és őszintén lelkes hive van a magyar muzsikának.” A Dunántúlban pedig ez volt olvasható: „Nótáinak dallamgazdagsága és eredetisége oly rendkívüli és meglepő, hogy a nóták és dalok hosszú sorában mindig újat és mindig rendkívül szépet nyújtott. Most éreztük mindnyájan, akik ezen a feledhetetlen esten voltunk, hogy a magyar nóta szépsége utolérhetetlen. Fülöp Kálmán bebizonyította ország-világ előtt, hogy szívének kincsestárában még sok-sok csengő melódia él és hogy a magyar nótának biztos kezű mestere.” Fülöp Kálmán 70-80 szerzeménye közül mintegy 25 jelent meg nyomtatásban. Ezek többsége magyamóta, de van köztük tangó, angolkeringő, műdal, sőt mint említettem, cserkészinduló is. Az első Mecsek Kupa nemzetközi kerékpárversenyt erre az alkalomra komponált torony- zene-szignáljára indították évekig. Néha még napjainkban is fel-felcsendül valamelyik dala a rádió magyamóta-műsoraiban. Legutóbb Pere János nagylemezén jelent meg „Rigófüttyre ébredtem” című andalgója. De ezt Fülöp Kálmán már nem érhette meg. A Dunántúli Napló közleménye szerint 1989. március 6-án temették el a 85 éves korában elhunyt dal- és nótaszerzőt. Dr. Nádor Tamás V adgesztenyerügyek - hogy úgy mondjam - ünnepélyes fakadtával közel egy időben felmelegszenek lassan, kérem, a betonpadok is .. .- Na, menjen már ...- Előbb csak a levegő, amint a fénysziporkák szinte céltudatosan nyüzsögnek ott, a tér fölött, s a világoszöld bojtjaikat lengető kis fenyőfák, tehát, uraim, tulipánok illegnek-bil- legnek, teszik a dolgukat, színesítik a látványt, miegymás .. .- Mondhatom .. .-Nos, elárulhatom, nem véletlenül beszélek ily szeretetteljes részletezéssel én a Majolika térről, ahol vadgesztenyék meg fenyőfák virítanak együtt, mert tudni való, hogy ez a (Kurdics- ról itt elmondható) történetem éppen itt kezdődött. Azért, mert a Kurdics, kérem, abban az időKonczek József A nyerőjátszma ben ott lakott. Hiába húzza el ön a szájaszélét, kedves uram, abban az időben ott lakott, bár az igaz, hogy nem mindig tudta időre kifizetni, ugye, hát a lakbért. Mondom, Kurdics egyik reggel, melyet imént részleteztem, átvágott a téren, azazhogy átvágott volna ...-.. .ha az éj nem közeledne.- Na most, kérem, ezt a kört én fizetem, meg vagyok értve? Majd ha önre kerül a sor, ön is elmondhatja a maga Kurdicsát, bár azt azért hangsúlyoznám, hogy Kurdicsot én ismertem a legjobban, s már az biztos, hogy lénye leglényegének is azt kelEurópai régiók - régiók Európája? Protestáns Magyar Szabadegyetem Leadván Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem 1969-ben jött létre, de jogilag csak 1972-ben alakult meg Svájcban. Célja többek közt: A különböző országokban élő magyar, illetve magyar származású értelmiségiek közti baráti és szellemi kapcsolat létesítése, ápolása, a szabad véleménycsere elősegítése, a magyar kultúra ápolása. E cél megvalósítása érdekében évente váltakozó helyen egyhetes találkozót szerveznek. Az előre meghirdetett témát tudományos előadások, viták és ke- rekasztal-beszélgetések során dolgozzák fel. Eddig 22 alkalommal rendeztek konferenciát Európa különböző országaiban. Az idei tanácskozás színhelyéül a szlovéniai Lendvát választották. A hatnapos konferencia témáját az Európai régiók - régiók Európája? címben fogalmazták meg. A kérdésre az Erdélyből, Magyarországról, Szlovákiából, Szlovéniából, Nyugat-Európa különböző országaiból és az Egyesült Államokból meghívott előadók és hallgatók közösen kerestek választ. A világ különböző tájairól érkező tudósok, történészek, politikusok, irodalmárok és tanárok a regiona- lizmus kérdését is más-más oldalról közelítették meg. Az EPMSz maga is transzregionális szervezet, hiszen tagjai különböző országokban és régiókban élnek. Olyan szellemi vitafórum, szellemi műhely, mely józanságra, nyitottságra, mások meghallgatására tanít. Izgalmas előadások hangzottak el a regi- onalizmus hagyományairól, mai típusairól, a nemzeti és regionális identitásról, a regionális együttműködés esélyeiről. Felmerült a nemzetfogalom újraértelmezésének szükségessége, az európaiság kérdése. A találkozó főbb gondolatait és eredményeit lapunknak dr. Szöllősy Pál jogász, az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem elnöke összegezte.-Úgy érezzük, hogy ez a téma most különösen aktuális, hiszen a régiók Európája megoldás lehet a kelet-európai és a többi országban is a ma még meglévő nemzeti ellentétek feloldására. A transzregionalizmus ügyében új megoldásokat nemigen tudtunk az asztalra tenni, de tisztáztuk a fogalmakat, kicseréltük nézeteinket, és igyekeztünk a nagyszámú hallgatóságban felkelteni az érdeklődést, a rokonszenvet és a megértést a regionalizmus iránt. Példát nyújtottunk arra, hogyan lehet nyugodtan, békésen különböző véleményeket meghallgatni, tanulni egymástól. A 220 résztvevő, az évről évre emelkedő létszám azt mutatja, hogy igény van a munkánkra, növekszik az akadémia iránti érdeklődés.- Konferenciáinkat mindig más országban tartottuk, és mindig ügyeltünk arra, hogy az előadók is különböző tájakról, különböző régiókból jöjjenek. Ez a felépítés a jövőben is megmarad, csak kitolódik kelet felé. A súlypont mindinkább Magyarországra helyeződik át, noha még mindig nyugat-európai szervezet vagyunk. Könyvkiadásunkat egy ideig szüneteltettük, de úgy látjuk, szükség van kiadók tevékenységünkre, hiszen a szabadegyetem pártokon felüli és bizonyos szellemi rangja közismert. Sallai Éva lene elfogadnunk, miként mondom, hogy Kurdics ily adott helyzetben is képes volt derűvel tekinteni a nap elé, számtalan lehetőség van, megszerezni estig azt a lakbért. Kitekintőleg felhívnám mélyen tisztelt figyelmüket, uraim, a törhetetlen optimizmus vitamindús hasznára, csak úgy, mellékesen. Mert úrrá lehet lenni a helyzeteken, ám ha valaki elkezdi, hogy lenni vagy nem lenni...? Jól van, jól van. Maga is el szók kalandozni. Elég az hozzá, hogy Kurdicsot egy öregember szólította meg. Á betonpadon ült. Nem breton, beton. Mi az, hogy szók? Mert maga el szók kalandozni. Én viszont el szoktam kalandozni. Micsoda különbség! Mit tudja azt maga, hogy milyen volt a Kurdics? Na, mondom ... Játszani hívta az öregember Kurdicsot. Kurdics elsőre kihúzta a piros ászt, ezt a makk felső követte, azután a zöld király. Az öregnek valami alsóból, tán zöld hetesből meg piros tízesből tizenkilence volt. Összecsapták a lapokat, és akkor az öreg azt ajánlotta, hogy játszanak csak pénzben. Helyesebben szólva, hát rovásra. Mert ott a Majolika téren, kérem, ez volt a szokás. Azt hiszik a nagybankok, hogy ők találták föl a piros spanyolviaszt, amikor a Majolika téren már időtlen idők óta rovásban ment az elszámolás. De naponta illett rendezni az egyenleget. Még az ott ácsorgó közeg jelenlétében is ki lehetett egyenlíteni az esetleges délelőtti tartozást, mert ki tilthatja azt meg, hogy az ember így szóljon a cimborájához, úgy este felé, mikor pénz nélkül forog a kártya: „Te, öregem, kis Palikám, itt a két kiló, amit még reggel adtál kölcsön, mikor leküldött az asszony, emlékszel, az ezresemet nem tudta a kislány felváltani a pénztárban.” Kis Palikám emlékezett, a rendőr meg mit tehetett. Vállat vont, bár tudta, miről van szó. Legalább addig sem ütik egymást, amíg játszanak. Mi az, hogy elkalandozok? Én, uram, elkalandozom, érti? Mert ez egy ikes ige. És igen is, hogy nem szólt közbe a rendőr. Én csak tudom, én ismertem Kurdicsot meg a Majolika térieket, úgy van. És a rovás alapján estére mindig elszámoltak. Igen. És ez nem elkalandozás, mert enélkül az egész történetnek nem volna értelme, és megmondtam már, hogy amíg a kört fizetem, nálam van a szó, tehát én mondom az igazi Kurdicsot, mert itt annyi mindent összehordanak, kérem, a Kur- dicsról, no jó, én nem akarom vitatni, hogy lehetett, hogy volt olyan is, de már az, hogy igazából milyen volt a Kurdics, tőlem tudhatnák meg a tisztelt urak, ha maga mindig nem beszélne közbe. Szóval a Kurdics elnyerte az öreg teljes nyugdíját. Ez csak akkor derült ki, amikor elővette a zsebéből az öreg a pénzt, és ott volt a postai csekk meg a nyugdíjas szelvény is a százasok fölött. Kurdics pedig nem fogadta el a pénzt. Igen, uraim, ilyen volt a Kurdics. Azt mondják, akkor az öreg könyörgőre fogta, hogy legalább billentse fenéken, ahogy már ez néha, bizonyos esetekben szokás volt, ám én úgy tudom, hogy Kurdics megveregette az öreg vállát, s elindult a húscsamok felé. Úgy tizenegyre járt... D ehát, uraim, egészen más ám ez így elmondva, ha mindig közbeszól valaki, s nem hagyják az embert, hogy rendesen, jól elmagyarázza ...
