Új Dunántúli Napló, 1994. május (5. évfolyam, 120-148. szám)

1994-05-05 / 123. szám

1994. május 5., csütörtök Városaink üj Dunántúli napló 7 Pécsi Körkép Aholország Ott a hazánk, ahol jól megy a sorunk - írta Cicero, s ebből született a reneszánsz humanis­táinak „ott vagyok otthon, ahol jól érzem magam" életfilozófi­ája. Bizonyára vannak, akik szerint ez hazafiatlan kozmopo­lita felfogás és szöges ellentét­ben áll Szózatunk parancsával. Ám még ha így is lenne, akkor is érdemes a védőbeszédre. Egyrészt ez az életfilozófia segített szétosztani az egyete­mes európai kultúra kincseit. Másrészt Cicero korában egy római polgárnak a haza kizáró­lag Róma városát jelentette. Ci­cero többször is megkóstolhatta a hatalomból (és Rómából) való száműzetés kenyerét, s elég hiú volt be nem vallani, hogy az mégiscsak keserű. Különben is: szónokként, íróként, ügyvéd­ként volt kiváló, politikusként viszont csak olyan dilettáns, akinek a személyes érvényesü­lés volt a vezérelve. Az ilyen adottságokkal bírók pedig haj­lamosak a rációt, a logikát is feláldozni egy „jó” szlogenért. No de hagyjuk a választási kampány jelenségeit, hiszen nemrég éppen erre buzdítottam Pécs Közgyűlését is. Aki pedig vizet prédikál, az igyék vizet még a borospincében is! Azon persze nem lehet cso­dálkozni, hogy akik jelöltként is érdekeltek a választásokon, sok mindenben taktikusan igazod­nak is hozzá. Ennek tudom be, hogy a jól szervezett presszió hatására éppen most született ,kompromisszum” a Mecsek Áruház előtti fagylaltozó ügyé­ben. Nem helyteleníthetem én ezt, csakhogy az időzítésnél na­gyon kilóg a lóláb. Az esetből - cserbenhagyott- ként - az önkormányzat ható­sága került ki vesztesen. Úgy kell neki! Majd máskor óvato­sabb lesz. A naptárt is megnézi, s ha ez sem segít, egy akáclevé­len kiszámolja: vajon most ép­pen érvényt kell-e szereznie a testület és szakbizottságai dön­téseinek, vagy sem. Mindjárt itt van próbaként az allergiát okozó parlagfű irtásá­ról hozott tavalyi rendelet, amely egyébként egy komplex program része. (Létezik még?). Bírság fenyegeti azokat ingat­lantulajdonosokat (kezelőket), akik nem gondoskodnak időben a parlagfű lekaszálásáról. Nos, az e növénnyel fertőzött terüle­tek nagyobb hányada az ön- kormányzat tulajdonában van. A közgyűlés legutóbbi ülésén pedig kiderült, hogy parlagfű ir­tására egyelőre nem futja a vá­ros jelenlegi költségvetéséből. Mint ahogy a szúnyogirtásra, meg az állattetemek eltakarítá­sára sem. Néhány milliós kiadás összesen, csak nem számoltak velük a költségvetés hitelmen­tesre nyesegetésekor. Vajon ezek után az önkormányzat ha­tósága megbünteti-e majd az önkormányzatot mint tulajdo­nost? Kétlem. És másokat? Mondhatnánk minderről, hogy bagatell dolgok: „prüszkö- lés”, viszkető szúnyogcsípések, bűzlő állattetemek, elbizonyta­lanított hatóság, következetlen­ség. Csakhogy a nagy szavak helyett többnyire sok ilyen kis apróságokon áll vagy bukik az, hogy otthon is lehessünk ott, ahol vagyunk. Ahol élnünk, s halnunk kell. Dunai Imre Épül a Püspöki Enekiskola Hunyadi út 9.:az ablakon át az utcáról is látszik a belül megbontott vakolat, a volt vegyipari szakközépiskolai kol­légium bejáratát az ajtó mögött törmelékhalom torlaszolja el. Az udvaron a fal mellett szurtos parketta-halom, ócska szekré­nyek, csövek, építési kacat. Né­zelődnék még, de megfutamo- dásra késztet az emeletről a konténerbe zúduló porfelhő. A Hunyadi út 9.-ben gőzerő­vel folyik az átalakítás, kicseré­lik a fűtésrendszert, a teljes víz-és villanyhálózatot, kí- vül-belül felújítják a vakola­tot,egyszóval „ lakhatóvá” te­szik az épületet. Ide, eredeti he­lyére költözik ugyanis vissza ősztől a Püspöki Enekiskola. Az épület belső elrendezése még változhat, mert csak júliusban derül ki pontosan, hogy hány nebulónak kell szállást adni. Egy biztos: szeptember elsején száztíz diák már az új helyen tanulhatja a közismereti tárgya­kat, a németet,angolt és latint, ismerkedhet a számítástechni­kával és vesz részt a délutáni fakultációkon. Hunyadi út 72.: a kőkerítés mögött gondozott park, a fák között labdát kerget egy kisebb gyerekcsapat.- Nem sajnálják itthagyni ezt a parkot? - kérdezem, már az emelet egyik szűk szobájában Garadnay Balázst. A Püspöki Énekiskola igazgatója moso­lyogva bólint. Dehogynem,feleli, hiszen áldás volt a gyerekeknek az ud­var, az iskola mögött a Francia Emlékműig felhúzódó Me- csek-oldal, a tiszta levegő. Megkockáztatom, számomra szimpatikusabb ez az öreg épü­let, mint bármilyen más új. Ba­lázs atyával ebben is egyezik a véleményünk. Ám egy volt ko­lostor épülete funkciójában nem képes megfelelni egy korszerű iskola támasztotta követelmé­nyeknek. Négy éve is csak szükségből indult itt az oktatás, öt osztályban harmincöt gye­rekkel. Ma nyolc osztályban nyolcvankilencen tanulnak, sok a vidéki, nekik szállás is kell. A helyszűke viszont nem befolyá­solja az oktatás színvonalát, rendre jól szerepelnek a gyere­kek a tanulmányi versenyeken, sorra gyűjtik a különböző sport­ágakban az arany-és ezüstérme­ket. Mégis, nagyobb tér kell di­áknak és tanárnak egyaránt. Garadnay Balázs első hal­lásra meglepő kijelentést tesz: az idéntől azokat is fölveszik, akik nem tudnak énekelni. Mert olyan világban élünk-mondja-, amelyben az anyag az ember fölé kerekedett, a környezet színeivel és mozgásával rabjává teszi már a gyereket is. A Püs­pöki Énekiskola a maga módján ez ellen veszi föl a harcot. Balogh Z. Jó ütemben halad az átalakítás Fotó: Löffler Gábor Utcáról utcára Egy félbevágott új ház •VÁLTOZÓ UTCAKÉPEK. Az „egykori” városépítési szisz­témából adódóan voltak külön lakóépületek csak lakásokkal, és voltak üzletházak csak üzlettel, üzletekkel. így, sterilen elkülö­nülve. Szakítva a százados ha­gyománnyal, hogy a bérház föld­szintjén üzletek vannak. Tegyem hozzá: ez a régi szisztéma egész jól funkcionált az újnak a kitalá­lása után is. Az újból pedig az következett, hogy egy-egy új la­kóterületen, „lakótelepen” éppen annyi üzlet épült, amennyit a számított lakosság szerinti norma megengedett. Egy szállal sem több! És most azt látjuk, hogy újjáéledőben van - némi módosulással - a régi szisztéma: egyre több földszinti lakás, la­kásrész alakul át üzletté. Arra nem érdemes szót vesztegetni (de mennyire érdemes lenne!), hogy ezek az új üzletek mint la­kások előbb-utóbb hiányozni fognak; annak is, aki 2-3 szobás lakásának egyikét lényegítette át. Sokkal inkább arról, hogy az új üzleteket lakásnak tervezték, épí­tették, tehát nem is igazán al­kalmasak üzletnek. Áz pedig csak nagy-nagy jóindulattal mondható, hogy az utcaképeket javító színfoltokként jelennének meg. De nem is tehetik ezt, hi­szen kényszermegoldásként vannak jelen. Átmenetileg? Ki tudja?... DOKTOR DOKTOR ÚR. Idén volt a 130. születésnapja .. .Szóltak: ha már annyi mindent szóváőteszek e rovatban, azt mi­ért nem írom már meg, hogy a nagy szobortalanítási lázban ho­gyan felejtődhetett ott a volt Doktor Sándor utcában, a mos­tani Hungária úton a Városi Könyvtár mellett az egykori Érdekes megjelenésű ház a Hungária és a Petőfi utca sarkán mozgalmár dr. Doktor Sándor szobra. Eszem ágában sincs most szobordöntögetőként fellépni, csupán el-eltűnődöm azon, hogy valóban miként felejthették el azt, ami a rendszerváltás után köztudott lett, de amit sokan csendben tudtak addig is, már- minthogy Doktor Sándor annak­idején Pécs szerb megszállásá­nak a végefelé szívesebben látta volna e város Jugoszláviában, mint visszatérve Magyarország kebelébe. Doktor Sándor minősí­téséről ennyi is elég. A szobráról pedig? Aligha ez a legsikerül­tebb alkotása Vilt Tibornak. ■jk VÉGáLLOMÁSOK. Jóné- hány autóbuszváró épült mosta­nában városszerte, főleg a na­gyobb forgalmú autóbuszmegál­lókban. Nem mintha igazi meg­oldást jelentenének, a várakozók többsége csúcsidőben továbbra is ázik az esőben, sül a napon. Mégis valami van. Nem így a végállomásokon. Ahol és amikor sűrűn indulnak a buszok, nincs gond, pár percet várakozni nem ügy. De amikor 15-20 netán 30 perc is van két indulás között, s még az sem adatik meg pl. rossz időben, hogy a busz már jó előre beállna, fedél alá juttatva az uta­sokat, minthogy az az általános gyakorlat, hogy a menetrend sze­rinti indulás előtti percben áll be a kocsi és épp hogy fel lehet szállni rá, máris tüzel el, s így bi­zony nem lelkesítő dolog várni. Vajon elképzelhető-e valamikor valamiféle megoldás, legalább a véglegesnek szánt végállomáso­kon? EGY FÉL HÁZ. Épült egy érdekes megjelenésű ház a Hungária út és a Petőfi utca sarkán, formái sokfelé köszön­Fotó: Löffler Gábor nek ránk városszerte. De nem is ez az érdekes. Nézem a Pe­tőfi utcai homlokzatot és hirte­len meghökkent a ház „befeje- zetlensége”: a homlokzati ele­mek mind-mind félbevágottan a befejezés után kiáltanak. Csakhogy.. . A ház mellett ott van egy másik, egy egy­emeletes, négy lakásos kisebb ház, tetőgerinc-rnagassága jó­val a két szomszédé, de főleg az újé alatt van. Ha most azt mondom: ez a ház nem lesz hosszú életű, aligha tévedek nagyot, hisz az új házat előbb-utóbb be kell fejezni, ez utcaképi, hovatovább város­képi érdekként is felfogható, tehát a fél formákat egésszé kell tenni. Azon tűnődöm: va­jon a kis ház négy lakója mi­lyen érzelmekkel tekint a hódí­tani kész új szomszédra... Hársfai István Városunkba érkező idegen számára meghatározó az első benyomás: minden további élmény, látvány mögül áttűnik, ha valaki bármiféle járművel a Budai vámhoz érkezik, a jelzőlámpánál óhatatlanul meg kell állnia. Ekkor, ha jobbra néz, az a kép tárul elébe, amelyet most közlünk. Aligha kell hozzá kommentár. Legfeljebb csak annnyi: hiába a sok reklám, az invitáló plakát, egy pillanat alatt semmivé foszlik az ilyen látványtól. Farkas Mária, Vajgert György, Várhidy György, dr. Vargha Dezső Rákóczi út Évszázadokkal ezelőtt is közlekedtek itt - fölötte hú­zódott a városfal -, s amikor kezdett kialakulni a mai vá­rosszerkezet, szintén fontos szerep jutott az útnak, ame­lyet akkor Országúinak hív­tak: Budára illetve Szentlő- rincre, Szigetvárra vezetett. Bár néha ekkor is összetor­lódtak a lovaskocsik, amikor az itt lévő borkereskedés „üzemelt”, szelíd állapotok voltak azok a maihoz képest. Sokan emlékeznek még arra is, amikor - a két világháború között is még - itt volt az ún. „Kiskorzó”, a bakák, cseléd­lányok sétálóhelye... Mára mindez a múlté. Éj­jel-nappal kocsik dübörögtek itt, s bár a legnagyobbakat ki­tiltották, s a 6-os út lekanya­rodik a Felsőmalom utcánál, a forgalom fő sodra ettől kezdve az Alsómalom és a Nagy Lajos Király úton át vezet, az egész út akkor is „veszélyeztetett”. Érzi ezt az is, aki erre jár, de az éj­jel-nappali dübörgés az itt la­kóknak jutott „osztályré­széül”. Amikor nem lehet ab­lakot nyitni, mert így is vas­tag por lepi azokat, s a levegő sem tiszta sohasem, akkor el­gondolkodtató: vajon ezt akartuk, amikor technikai fej­lődésről álmodtunk? . . . Dr. Vargha Dezső A Városgondnokság hírei Bár a határidő lejárt, posta­kábel fektetés után nem állí­totta helyre az út-és járdabur­kolatot a Távközlési Kft. a Komjáth A., a Bocskai, a Kő­rös, a Cseke I.,a Dobó I.,az Apaffy, a Gábor, a Szabó I.,a Kedves, a Borbála, a Katona J.,a Margit, az Eszperantó, a Bródy S.,a Krúdy Gy.,a Tol­nai J.,a Bánomi, a Balassi B., és a Nemzetőr utcában. * A Kócsag úton a Generál Építő Kft. adós az út helyreál­lításával. * Az Ürögi fasorban a DÉ- DÁSZ nem fejezte be határ­időre a kábelépítést, az Al­kotmány utca 11. és a Tiborc utca 62/1. előtt a DDGÁZ ké­sik a gázbekötéssel. * Közműépítés után nehezen járható a Jakabhegyi út keleti része, a Mária-,a Pelikán-és a Daru dűlő. * A múlt hónap közepétől május 20-ig diákok is segíte­nek a közterületi parkok taka­rításában. Eddig huszonegy iskola tanulói 380 hektáron szedték össze a szemetet.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom