Új Dunántúli Napló, 1994. május (5. évfolyam, 120-148. szám)
1994-05-28 / 145. szám
6 üj Dunántúli napló Riport 1994. május 28., szombat Mekkora az egyetem kapuja? Mekkora az egyetem kapuja? Sokan azt hiszik, hogy hatalmas, és ha sarkig kitárják, akkor minden jelentkező fiatal válogatás nélkül áthaladhat rajta, és egyetemi polgár lehet. A „nyitott egyetem” igénye több politikai párt oktatási programjában szerepel, és a választási propagandakampány keretében sok szó esett a felsőoktatásba való bejutást akadályozó-szabályozó korlátok fölszámolásának szükségességéről, sőt a megoldás vélt módozatairól is. Ilyen egyszerű volna az egész? Csupán politikai döntést kell hozni a kapuk kinyitásáról? - kérdezik mások. A „nyitott egyetem” létrehozásának realitásáról az érintett fél képviseletében dr. Sipos Lajost szólaltattuk meg, az ELTE Bölcsészettudományi Karának dékánhelyettesét. Csak azt, aki alkalmas-A „nyitott egyetem" szorgalmazói egy statisztikai adatra hivatkoznak, mely szerint Európában az utolsók között vagyunk a felsőfokú végzettséggel rendelkezők számarányát tekintve.-Nem ilyen egyszerű ez a kérdés. A statisztikai helyezésekből ugyanis nem derül ki, hogy egy-egy országban kiket számítanak az egyetemet-főis- kolát végzettek közé, ezért rendszerint félrevezet a lista. Amíg Magyarországon csak a három-négy éves főiskolát, illetve a négy-öt éves egyetemet elvégzetteket sorolják a diplomások közé, addig a nyugati világban az egy-két féléves felsőfokú kurzust, például a testnevelési egyetem mindössze két féléves rekreációs szakát végighallgató fiatal is egyetemet végzettnek számít.- Vagyis a mi fogalmaink szerint a nyugati modellt tükröző statisztika nem mérvadó?- Nem. Amerikában például jóformán minden valamire való városnak van „egyeteme”, de igazi egyetemnek csupán négy-öt intézmény számít, amelyek egyébként távolról sem „nyitottak”, mert mindenekelőtt iszonyúan drágák, és itt a továbbtanulás óriási teher az érintett családok számára. Ezt érzékelteti az Amerika-szerte ismert szólás: A lányom és a pénzem a Columbia egyetemen van.-Idehaza az eltérő nyugati modellek ellenére mégiscsak szélesebbre lehetne tárni a felsőoktatási intézmények kapuit!- Főleg akkor, ha csupán elhatározás kérdése volna a felsőfokú képzés kiterjesztése. De hát nem az. Ugyanis más tényezőket is figyelembe kell venni. Először is azt, hogy a műszer- igényes egyetemek (ilyen az orvosi, a műszaki egyetem stb.) nem tudnák befogadni a mostani létszám többszörösét...- De az önöké, a bölcsészkar?-Valaki egyszer azt nyilatkozta, hogy nálunk pusztán statikai kérdés a hallgatói létszám- emelés. Vagyis annyi fiatalt lehet felvenni, ahányat elbír az épület, elvégre itt nincsen szükség padokra sem, hiszen a hallgatók ülhetnek akár a padlón is. Persze ez képtelenség. A „nyitott egyetemek” elterjedésének vannak ennél komolyabb akadályai is, nemcsak gazdaságitechnikai nehézségek. Nem szokás beszélni a genetikai tényezőkről, nevezetesen: nem mindenki alkalmas felsőfokú tanulmányok folytatására, hiszen ehhez megfelelő szintű logikai készség, memória, koncentráló képesség szükséges. Továbbá az sem érthető, hogy miért kellene minden fiatal egyetlen képesség és képzési irány felé terelni. Ellene szól az is, hogy a rengeteg friss diplomás nem jutna iskolázottságának megfelelő munkához.- Elhangzik, hogy a piac majd megoldja az elhelyezkedésüket.- Kizárt dolog. Olaszországban például túlképzés van orvosokból, akik közül rengetegen 35-38 éves korukig nem jutnak orvosi álláshoz.-A „nyitott egyetemeket” sürgető pártok vajon konzultálnak-e egyetemi szakemberekkel, mielőtt elképzeléseikkel kilépnének a porondra?-Jómagam az egyetem képviseletében kétszer is részt vettem a Fidesz oktatási konferenciáján, ahol jelen voltak más felsőoktatási intézmények meghívott oktatói is. Amikor ez a kérdés került terítékre, kifejtettük ellenvetéseinket. Azt tapasztaltam, hogy a fideszesek őszintén kíváncsiak a szakemberek véleményére, kritikájára. Nő a fölvettek száma- Erősödik egy felfogás, amely szerint 4-5 év alatt elérhető, hogy ötven százalékkal nőjön a felsőoktatásban részesülők száma.- Ennek van realitása, hiszen az utóbbi három esztendőben évente tíz százalékkal emelkedett a felsőoktatásba résztvevők száma, a mi egyetemünkön is. E folyamat eredményeként egy-egy korosztály mind nagyobb arányban jut be a felső- oktatási intézményekbe.- Ötvenszázalékos növekedés esetén sok új oktató felvétele válik szükségessé, és a nagy létszámemelkedés mindkét oldalon óhatatlanul színvonaleséshez vezet.- Nem biztos. Előbb-utóbb idehaza is elterjednek a két-há- rom féléves kurzusok a felsőoktatásban. Ezeknek a hallgatói eleve kevesebb időt töltenek el az intézményekben, ennélfogva az oktatói gárdát nem kell majd „létszámarányosan” növelni. P. Kovács Imre Támadás a Jupiter ellen Július 16-án hegységnyi méretű üstökös csapódik a Jupiter bolygóba - állítja két amerikai csillagász. A kozmikus támadást újabbak követik, s a következmények nem kiszámíthatók. A San Diego környéki Palomar csillagvizsgáló tudósai szerint minden esetre ez lesz a legnagyobb kozmikus ütközés, melynek ember valaha tanúja lehetett. A legnagyobb becsapódás számításaik szerint egy 20 millió megatonnás hidrogénbomba robbanásával lesz azonos erejű. Hogy ez mekkora? Az összehasonlításban segíthet, ha tudjuk, hogy a legnagyobb Földön felrobbantott kísérleti hidrogénbomba 58 megatonnás volt... Az első Jupiter-robbanást hat napon át újabbak követik majd, melyek során valószínűleg több kilométer átmérőjű testek ütköznek a Jupiterrel, a naprendszer legnagyobb bolygójával. Ezt a bolygót azonban jelenlegi ismereteink szerint nem kemény kéreg fedi, hanem sűrített gázok alkotják felületét. Többek között ez az oka annak, hogy az ütközés következményeit nem lehet lehet kiszámítani. A két amerikai tudós, akik több mint egy éve fedezték fel, s azóta is követik a Jupiter felé száguldó üstökös-rajt, minden estre arra számít, hogy a becsapódó meteorok háromszáz kilométer mélyen felsértik a Jupiter gázburkát, s a keletkező gombafelhő magassága eléri a 2 500 kilométert. A régi idők hangulatát már csak a Duna-holtág őrizte meg, amelyet a település legidősebb lakója Szabó Józsi bácsi a halőr mutat be Erdőfű arcai Frigyes főhercegnek két lánya volt: Izabella, és a szenvedélyes vadász Gabriella. Történt még valamikor a századelőn, hogy megfigyeltek egy kapitális „húszas” szarvasbikát, amelyik átúszta a holt-Dunát és bevette magát a névtelen pusztával szemközti szigetre. Gabriella napokig cserkészte, végül elejtette a nemes vadat. Főhercegi rendeletre el is nevezték a földdarabot Gábriel-szigetnek. Csakhogy ott volt a másik büszke lány, neki is juttatni kellett az apai kegyből. így lett a puszta neve Izabella. Viselte is majd ötven évig, míg homlokára nem csapott az új hatalom mohácsi képviselőinek egyike: főhercegi név árnyékában nem élhet a pusztai nép! így váltották a puszta nevét Erdőfűre - legalábbis így őrzi a helyi emlékezet . .. A térkép szerint Mohácstól tizennégy kilométer még az út. Kölkedig jó tempóban szalad a kocsi, onnan viszont ajánlatos néha lépésben haladni a toldo- zott-foldozott, egyetlen nyomra szűkült úttesten. így is robbanásszerűen fogad be a béda-ka- rapancsai tájvédelmi körzet őserdeje, végtelen utazásra csábítanak a föléd boruló évszázados fák, mígnem eléd tárják takargatott titkukat, Erdőfűt. Elég körülnézned: valahol itt kezdődhet a világ vége ... Táblától-tábláig vagy kétszáz méter a pusztahossz a fősoron, itt van az egykori iskola, óvoda és kiskastély -, s nem nagyobb a távolság az első és az utolsó épület között a holtvízre merőlegesen futó régi cselédsoron sem. A távolban föl- sejlik a régi magtár, ám bokrok bújtatják a katonáknak valamikor helyet adó Kisőrsöt. A táj nem oldja az ellentéteket: a fehérre meszelt lakóházak előtt kaszált az árokpart, de a túloldalon már áthatolhatatlan a dzsumbuj. A buszfordulónál tengelyt akaszt a sár, de portától portáig murvás út vezet. A valamikori óvoda tetőzete szinte új, de kitört ablakai méteres gaztengert látnak. Bármerre nézel, más és más arcát mutatja Erdőfű, tizennyolc-húsz család szűkre szabott élettere. Valamikor messze földön híres mintagazdaság volt itt. Abban az időben csaknem félezren lakták a pusztát. Frigyes-, majd a fia Albrecht főherceg megteremtetett mindent, ami az élethez kellett. A cselédlakásolcban - tizenkét sorban - hat-hat család élt: cselédek, summásck és kisbéresek. A cselédeknek kommenció járt: tizennégy mázsa búza, egy hold föld, száz négyszögöl kert és negyedévente huszonöt pengő. A kisbéresek havi fizetségért dolgoztak télen-nyáron, a summásokai áprilistól októberig fogadta be a puszta. Főzetett, mosatott, taka- ríttatott rájuk az uradalom. A hatosztályos iskola épülete fölszentelt templom volt egyben, s akkoriban még harangszó is szállt a tájon. A gyerekek játszani csak a kerékgyöpre mehettek, mindenüvé járda vezetett, a házak előtt virág díszlett. Volt sajtüzem, kovács- és bognárműhely, s a magtárból sem fogyott ki soha a termény. Mára csak a víz a régi. Bár ez sem teljesen igaz, mert a Ki sorson túli halászháznál az utóbbi tizenkét évben kétszer állt olyan magasan a holtág vize, ahogy azt a természet megkövetelné magának. Morgolódik is a halőr, Szabó Józsi bácsi, miközben hellyel kínál ä parti házikóban. Nincs itt gazdája már semminek, mondja, valamikor zsilippel szabályozták,hogy mennyi víz jusson a holtágba, az újabb korban meg nem jut pénz a szivattyú beindítására a „gazdaság” emberei szerint. __ „Gazdaságon” a Ge- menci Állami Erdő-és Vadgazdaságot érti, az az úr a szántókig húzódó vadkerítésig. Azon túl a bólyi mezőgazdák parancsolnak, de itt - beleértve Erdőfűt is - a gemenciek szavai és tettei a meghatározóak. Józsi bácsi a maga nyolcvanegy évével a puszta legöregebb és egyben legrégebbi lakója. Tizenkét éves korától eszi itt a kenyerét, így hiteles szájból hallhatom Erdőfű pusztulásának és megmaradásának történetét. Kezdődött minden az uradalom fölosztásával, folytatódott a földhöz jutott gazdáknak a „kollektívbe” kényszerítésével. Aki nem bírta, ment, sokszor toborzó szóra is. A hetvenes évek elején volt az utolsó nagy toborzás, akkor tizenöt család került el Siklósra. Azidő- tájt vette át Bolytól az erdőgazdaság a pusztát, s akkor kezdődött el a szomorú pusztítás. Lebontottak nyolc cselédházat, eltüntették a régi műhelyeket, raktár lett a magtárból, néhány évvel később megszűnt az óvoda és az iskola, a harangot is elvitték Kölkedre, s az ittreked- teknek egyedül a bolt maradt, meg a kilátástalanság. Hogy megakadályozza a további rombolást, az öregember minden lehetséges fórumon fölemelte szavát. Lett is eredménye, leállították a további bontásokat, a megmaradt, de üres házakat pécsi, mohácsi, pesti bérlőknek adta ki a gazdaság. De ez is csak amolyan félmegoldás, hiszen van olyan, aki jó ha évente egyszer kilátogat a tanyájára. Az itteniek pedig ... No,azok nem törődnek semmivel, mondja a sokat látott halőr. Mivel is törődnének? A legtöbbjük leszázalékolt, nyugdíjas, munkanélküli, segélyből és ilyentájt „csigázásból” él. A pusztáról már csak három gyerek jár be a kölkedi iskolába. Ezt már az egykori iskolaépület hátsó traktusában lakó Sztár- csevics Józseftől tudom meg. A busz is hozzájuk igazodik: ha három nap szünet van az iskolában, három napig nincs buszjárat. A nyugdíjas boltos valamikor könyvelő volt. Ezért, meg mert az ő lakásában van egyedül telefon a pusztán, „tanácselnök, orvos és pedagógus” is , ha kell. Igaz, közvetlenül csak három falut tud hívni tanácsért, mással a mohácsi központon keresztül beszél. Most éppen kárpótlási ügyeket intéz a hivataloknál. Nem állja meg, hogy el ne mondja, hogy az élelmiszer mellett a legjobban az ital fogy, bár a bolton kívül három helyen is mérnek még bort a pusztán ... Erdőfűnek van azért más arca is. A valamikori kisvasút helyén földút visz egy eldugott házhoz. A tájvédelmi őr ugyan éppen járja a területet, de mosolygós felesége így is bizalommal fogad. Deméné Elekes Agnesék három éve költöztek a pusztára, sziszifuszi munkával irtotta a dzsungelt az elhagyott ház körül a szegedi egyetemen végzett matematika-földrajz szakos tanárnő és a férje. A tornác előtti fán itt is az elmaradhatatlan halászháló szárad, de nemcsak ez utal a természettel együtt- élni-akarásra. A gyepen fölsza- badultan viháncol két aprócska lányuk, arrébb cövekhez kötött kecske legel. Most készül éppen a fák közé ékelt kerti asztal, amott nagy veteményes vár gondozó kézre. A kerítés szögletében hatalmas, lebetonozott gödör tátong, amolyan mesterséges tavat terveztek ide Ágne- sék. Megszoktak és megszerettek itt, befogadta őket a táj és ők is befogadták, vagy inkább elfogadták a pusztát. Múltjával és jelenével, meg talán jövőjével egyetemben. Szabó Józsi bácsi szavai kísérnek: „Sokszor föl akartam már adni. Van még két-három évem - hát addig is kell tenni valamit... Balogh Zoltán A fiatal Deme család három éve költözött ide az eldugott házba Läufer László felvételei Az egykori iskolaépületben most Sztárcsevics József lakik
