Új Dunántúli Napló, 1994. május (5. évfolyam, 120-148. szám)
1994-05-18 / 136. szám
10 uj Dunantüii napló Választási fórum 1994. május 18., szerda Ez a kérdés, amit a választások első fordulója után feltesznek maguknak a kormányzásra és ellenzéki szerepkörre készülő pártok, a talpon maradt jelöltek, de alaposan meg kell, hogy fontolják a választók is! Az első fordulóban döntöttek a kormány leváltásáról, meghatározták a parlamenti pártokat és azok főbb arányait. Az egyéni képviselőjelöltek második fordulóbeli megválasztásával e struktúra kisebb módosítására van már csak esély, de ennek különös jelentőséget ad az első forduló eredménye. Egy három pólusú polgári demokráciában jó-e az, ha az egyik oldal - nevezetesen a szocialisták - ilyen mértékű dominanciája érvényesül? He- lyes-e, ha a választásra jogosultak egy ötödének, a ténylegesen választók harmadának akarata, akár abszolút többséget eredményez a Parlamentben? Ilyen körülmények között az „egy- párti-akarat érvényesülésének Szabad Demokraták Szövetsége Hogyan tovább? szükség estén - ki szabhat gátat? A szocialista jelöltek „válogatás nélkül” parlamentbejuttatása mennyiben jelenti a négy éve leváltott politikai elit újbóli hatalomba emelését? A második fordulóban az élen induló minden MSZP jelölt személyében is garanciát jelent-e a demokratizálódás folytatására? Sajnos, az MDF újabb taktikai hibát követett el, amikor (legalább helyben) nem egyezett meg a Szabad Demokratákkal a kölcsönös visszalépésekről és megint csak politikai rö- vidlátóságra vall az SZDSZ elleni kampánya. Ezzel újra a szocialistáknál is többet tesz az MSZP túlsúlyának növelése érdekében és saját választóikat kellemetlen erkölcsi dilemma elé állítja. Ha a konzervatív szavazók a harmadik helyen végzett, de gyakorlatilag esélytelen MDF-es jelöltre szavaznak, akkor biztosan az MSZP jelöltjei kerülnek a parlamentbe. Ha el szeretnék kerülni az MSZP abszolút többségét, akkor az ellenségnek kikiáltott liberális jelöltre kellene szavazniuk. Remélem, hogy a konzervatív szavazók többségének nagyobb a realitásérzéke, mint nem egy MDF-es politikusnak és nem fogadják el „a mennél rosz- szabb, annál jobb” álláspontot. A választások első fordulójában a pártok programjai csatá- roztak és a jelöltekre leadott voksok is a párt-preferenciák alapján dőltek el. Az egyéni jelöltek személyiségére, képességeire, szakmai életútjára nem voltak tekintettel. A második fordulóban ezeket is figyelembe véve kellene eldönteni, hogy melyik jelöltek kínálnak nagyobb garanciát a kívánatos parlamenti működéshez. Ezúton is köszönöm az 1. választókerületben az SZDSZ-re és a személyemre leadott szavazatokat és bízom, hogy Önök megerősítik választásukat a második fordulóban is. Remélem, hogy a FIDESZ, és az igen jól szereplő Páva Zsolt barátom szavazótáborából sokan most engem támogatnak. A Köztársaság Párt programja a versenyben maradtak közül az SZDSZ programjához áll legközelebb, így szavazói saját programjuk teljesítését is leginkább az SZDSZ képviselőjétől várhatják. A konzervatív szavazókat arra kérem, • alaposan mérlegeljék, hogy az erejük demonstrálását vagy az MSZP abszolút többségének a megakadályozását tartják itt és most fontosabbnak. Dr. Faragó László A választási magatartásban regionális folyamatosság figyelhető meg Szakmai körökben heves viták folynak arról, hogy tulajdonképpen milyen okok miatt szavaznak bizonyos régiók lakói a jobboldali pártokra, mások pedig a liberális vagy baloldali erőkre? Milyen folyamatok alakítják a politikai erőteret, a pártok gyúrják-e át saját elképzelésük szerint a társadalmat vagy a politikai kultúra rejtett dimenziói, történeti meghatározottságai érvényesítik hatásukat? Elemzésünkben az 1994-es parlamenti választások első fordulóját követően kialakult regionális politikai törésvonalakat igyekszünk felrajzolni. Regionális sajátosságok A pártlisták eredményei alapján választók politikai preferenciája meglepően homogén képet mutat. A területi listákon az összes első helyet a Szocialista Párt szerezte meg, a második helyen pedig mindenhol az SZDSZ található. Az MDF 13 megyében ért el harmadik helyezést, az FKGP 6, a KDNP pedig 1 bronzérmet szerzett A homogenitás mögött azonban regionális sajátosságok figyelhetők meg. A szocialista nehézipar és nagyvállalati struktúra összeomlása miatt súlyos társadalmi problémákkal küzdő két megyében: Borsodban és Nógrád- ban a választók nagyon hasonlóan reagáltak a koalíciós kormány elmúlt négy évi teljesítményére. Az állampolgárok nem egyszerűen leszavazták a kormányt, hanem az ellenzéki pártok közül az SZDSZ-t is büntették: mind a két megyében 3 százalékkal kevesebben szavaztak rá. Az FKGP programja sem keltette fel az északi megyék lakosainak érdeklődését, hiszen a kisgazdák mindkét megyében 2 százalékkal az átlaguk alatt szerepeltek. A Szocialista Párt Borsodban több mint 7 százalékkal kapott nagyobb támogatást az országosan elért szintjénél. Nógrád megyében a Munkáspárt, igen látványos módon, több mint háromszorosára növelte a szavazóinak a számát. E két megyéhez kapcsolódik az a sajátosság is, hogy a baloldali pártok mellett a KDNP is az átlagosnál 2-3 százalékkal jobban szerepelt. A választók pártpreferenciáiból arra következtethetünk, hogy ennek a régiónak a bajba került lakói egyértelműen a baloldali szellemiségű pártoktól vátják sorsuk jobbra fordulását, a gazdasági és szociális biztonság garantálását. MSZP-SZDSZ Számos tanulsággal szolgál a legsikeresebb két párt regionális támogatottságának összehasonlítása. Borsod mellett Somogy megye az, ahol a Szocialista Pártnak tradicionálisan nagy Pártok az ország térképén bázisa van. A választások első fordulójában a szocialisták ebben a megyében is 7 százalékkal szereztek több szavazatot, mint az országos átlag. Mindkét megyében a Szocialista Párt egyéni jelöltjei is igen jelentős, behozhatatlannak tűnő előnnyel vezetnek a vetélytársak előtt (az egyetlen kivételt Hörcsik Ri- chárd, MDF-es képviselő jelenti a sátoraljaújhelyi választókerületben). Azokban a megyékben, ahol az MSZP az átlagosnál lényegesen jobban szerepelt, ott az SZDSZ - Komárom megye kivételével - mindenhol 3-4 százalékkal kevesebb szavazatot szerzett. A két párt támogatottságának ellentétes irányú mozgását erősíti meg az a tény is, hogy a nyugati megyékben (Vas és Győr-Moson-Sopron), ahol az SZDSZ 6, illetve 2 százalékkal az átlag felett szerepelt, az MSZP jelentősen kisebb (7, illetve 6 százalék) támogatottságot élvez. Az adatok tükrében Vas megye az SZDSZ fellegvárának számít, hiszen egyéni jelöltjei az 5 választókerületből háromban az első helyen állnak és a másik kettőben is szoros versenyre van kilátás. További érdekes regionális összefüggés, hogy a két dél-alföldi megyében (Bács és Csongrád) a szocialisták az átlagnál 6 százalékkal kevesebb szavazatot tudtak begyűjteni. MDF esélyek Az MDF-ről mint a harmadik legnagyobb pártról azt mondhatjuk el, hogy regionális támogatottságában nincsenek olyan erőteljes hullámzások, mint amilyeneket az MSZP és az SZDSZ esetében megfigyelhettünk. A szavazók Budapesten az átlagosnál 3 százalékkal nagyobb támogatásban részesítették az MDF-eseket, akik ugyanilyen arányban szerepeltek rosszabbul Somogy megyében. A vezető kormánypárt második helyen álló egyéni jelöltjei közül is leginkább a Budapesten indulók esélyesek arra, hogy parlamenti mandátumhoz jussanak. Kisgazda bázis Az alföldi megyék konzervatív szavazóiért vívott versenyt az FKGP nyerte az MDF-el szemben, mivel Békésben, Csongrádban, Jász-Nagy- kun-Szolnok megyékben megelőzték nagy vetélytársukat. Két másik megyében (Bács-Kiskun, Hajdú-Bihar) pedig csak alig maradtak le a népszerűtlen kormánypárt mögött. Erős kisgazda bázisra utal a párt Zala megyében megszerzett harmadik helye, valamint az, hogy az átlagosnál 5 százalékkal nagyobb szavazataránynyal az FKGP itt érte el az országban a legjobb eredményt. Mindennek ellenére az igazi kisgazda megyének mégiscsak Békés megyét kell tartani, hiszen a két kisgazda párt itt együttesen 6 százalékkal szerepelt jobban az átlagnál. Az FKGP Budapesten szerepelt a legrosszabbul (4 százalékkal alacsonyabban az átlagosnál), ami egy magát a vidéki Magyarország pártjának tartó szervezetnél nem hat a meglepetés erejével. A FIDESZ úgy lett a választások másik nagy vesztese az MDF mellett, hogy egyetlen kivételtől eltekintve a rá leadott szavazatok alig mutatnak regionális különbségeket. A kivétel Fejér megye, ahol a Fiatal Demokraták 3 százalékkal jobb eredményt értek el az országos átlaguknál. Figyelembe véve azt, hogy Orbán Viktor, a párt elnöke Székesfehérváron indult, nem tekinthetjük az általános trendet alapvetően módosító fejleménynek a megnövekedett szavazati arányt. Az ország legtöbb egyedi vonást mutató megyéjében: Nóg- rádban, a KDNP csupán 150 szavazattal előzte meg a harmadik helyért folytatott versengésben a Munkáspártot. Nógrádon kívül még Zala és Vas megyékben kapott a KDNP 3 százalékkal nagyobb támogatást az országosan elért eredménynél. Érdekes, hogy az egyetlen első helyet elért képviselőjük nem az átlagnál jobb megyékből, hanem Csongrád megyéből kerül ki. Békés megyében, ahol a párt 3 százalékkal az átlag alatt szerepelt, a KDNP egyéni jelöltjei is kevés szavazatot tudtak ösz- szegyűjteni. A Munkáspárt Nógrád megyében érte el a legnagyobb sikert, 10,6 százalékos eredményével megelőzte a FIDESZ-t, és az FKgP-t is. A Munkáspártnak még egy megyében, Békésben sikerült átlépnie az 5 százalékos országos küszöbértéket, de nem sok választotta el Borsodban sem ettől. Egyéni jelöltjei ezekben a megyékben szerepeltek a legjobban, dobogós helyezéseket is szerezve pártjuknak. Csurka-T orgyán A Köztársaság Párt Budapesten volt a legsikeresebb, ahol majdnem elérte az 5 százalékos határt. Átlagon felüli teljesítményt nyújtott még Baranya és Pest megyében is, gyengén szerepelt viszont Somogy és Vas megyében. Az Agrárszövetséget sokan tartották parlamenti befutónak, de csupán a Tolna megyében kapott 4 százalék fölötti támogatást. A MIÉP a 85 ezer szavazatnak majdnem a felét a fővárosban gyűjtötte, ami azt mutatja, hogy a vidéki Magyarország Csurka István intellektuális po- pulizmusa helyett inkább Tor- gyán József népi populizmusát támogatta. A jelenlegi eredményeket összevetve az 1990-es választás adataival a választói magatartásban megnyilvánuló regionális kontinuitás jól nyomon követhető. A Szocialista Párt négy évvel ezelőtt is az átlagosnál lényegesen jobban szerepelt Somogy és Borsod megyében. Az SZDSZ legsikeresebb megyéje az első szabad választások alkalmával is Vas megye volt. Általában elmondható, hogy a liberális pártok a nyugati megyékben voltak leginkább sikeresek. A Munkáspárthoz hasonlóan az MSZMP is képes volt négy évvel ezelőtt Nógrád megyében megháromszorozni a szavazatait. A KDNP az elmúlt választásokon biztosan számíthatott az átlagost kétszeresen meghaladó támogatásra Nógrád és Heves megyéből. Stumpf István Eredményt 97-re várnak a szocialisták Az adó a legkeményebb dió „Szükségünk van az évi, másfél milliárd dollárnyi működő tőkére” - mondja Fehér Árpád, a választások első fordulójában győztes szocialista párt gazdasági szakértője. Ekkora összegre a Boross kormány is „vevő” lett volna - ha marad. Mi hát a különbség? Hogyan akarják a szocialisták becsalogatni a „kapitalistákat” az országba? Mit akarnak tenni a nyugdíjak értékállóságának megőrzéséért, és az infláció visszaszorításáért? Meddig késhet még az államháztartás reformja? Az Atlantic Sajtószolgálat munkatársa jelen volt azon a beszélgetésen, amelyet Békési László folytatott a gazdasági élet prominens vezetőivel, majd találkozott az MSZP egyik gazdasági szakértőjével. Az államháztartás reformja Békési László egy gazdasági csúcsminisztérium létrehozásának szükségességéről beszélt, valamint arról, hogy 1995-ben meg kell kezdeni az államháztartás reformját. A következő lépés a bankreform és az idegenforgalom fellendítése. 1996 előtt - mondja Békési - a lakosság nem fog érezni semmit a változásokból, hiszen egyes befejezetlen korábbi folyamatok, mint például a kárpótlás, inflációnövelő hatásúak. Az elmaradt nyugati koncessziók miatt „icipici” Expót kell csinálni, aztán jöhet a fellendülés . .. Fehér Árpád, az MSZP egyik vezető gazdasági szakértője úgy véli: az egyik baj az, hogy a régi külkereskedelmi képviseletek megszűnésével a külföldi befektetőnek nincsenek megfelelő információi a lehetőségekről. így a szocialisták egyebek között a dolog marketing részét kívánják erősíteni. Folyamatosan tájékoztatni szeretnék a nyugati cégeket arról, hogy hol és milyen kedvezményekben részesülhetnek, és milyen opciókat kell fizetniük, ha nálunk akarnak vállalkozni. A válsághelyzetben lévő övezetekben komolyabb kedvezményeket kívánnak felkínálni a befektetőknek. Ha nem így lesz, akkor megnő a veszélye annak, hogy a már fennálló különbség a dunántúli és a keleti megyék között csak növekedni fog. „Nem gondoljuk, hogy feltaláltuk a ,bölcsek kövét - mondja Fehér Árpád -, hiszen amíg nincs ukrán piac, addig a tőke nem megy el Szabolcsba pusztán a befektetési kedvezményért. De talán nem nő tovább a szakadék.” A kisgazdákkal ellentétben a szocialisták szívesen vennék a mezőgazdaságban a nyugati tőkét. Csak hozzák a modem technológiát. Azt azonban el akarják kerülni, hogy monopóliumok jöjjenek létre, fél - vagy egész megyék kerüljenek külföldi tulajdonba. Az államháztartás reformját Mire szavazunk? A választások első fordulójának eredményei láttán többször elhangzott, hogy egy-egy választókerületben bárki is lett volna a jelölt, a többség akkor is a Szocialista Pártra szavazott volna. Az emberek ugyanis - mondogatták többen - az MSZP-re szavaztak, függetlenül attól, ki képviselte a pártot. Igaz volna ez az állítás? A tapasztalatok szerint a szavazópolgár tudatában bizonyos sorrend alakul ki, s annak alapján dönt a fülkében. Először is az adott párt ismertsége játszik szerepet, beleértve - s ez nem apróság -, hogy ismeri-e a párt nevének rövidítését, valamint a párt jelképét is. Ezt követően a jelölt ismertsége jelent meghatározó tényezőt, s ezzel együtt természetesen az, mennyire rokonszenves az illető. Ezután következik a párt programjának, illetve egyik-másik részének ismerete, annak helyeslése vagy elvetése, vagyis a tulajdonképpeni politikai döntés. Feltehetően tehát egy-egy szavazat mindezen megfontolások eredőjeként kerül az urnába. Milyen szerepet játszottak a kampányok az elmúlt hetekben? Nem nehéz felismerni, hogy a pozitív tartalmú és ízlésesen folytatott akciók sokakat befolyásoltak. A választások eredménye azonban azt is megmutatta, milyen kárt tudott okozni egy-két pártnak az úgynevezett negatív kampány, vagyis a politikai ellenfelek rágalmazására, lejáratására irányuló törekvés. A minapi közvéleménykutatás amely azt vizsgálta, hogy ki, miért szavazott az MSZP-re, azzal a feltűnő eredménnyel zárult, hogy a szavazók 50 százalékát a szocialisták elleni negatív kampány indította az MSZP támogatására. Miért érdemes elgondolkodni ezen a tényen? Mert még több, mint egy hét hátra van a választás második fordulójáig. S - mint látható - nem mindegy, ki hogyan szólítja meg a választókat. csak az ún. nagy rendszerek reformjával együtt tartják megvalósíthatónak. Ilyen az egészségügy, a társadalombiztosítás, a nyugdíjrendszer. A nyugdíjak értékállóságának megőrzésére Csehák Judit dolgozott ki egy három lépcsős megoldást. Lenne egy alapnyugdíj, melyet mindenki megkapna, aki magyar földön él, függetlenül attól, hogy dolgozott-e életében, vagy munkanélküliként tengette napjait. Ez az összeg megegyezne a létminimummal. A második fokozat a kötelező kiegészítő nyugdíj, ami dolgozóknak járna. A tőlük elvont (de a mostanihoz képest csökkentett) társadalombiztosítási járulék lenne a nyugdíjak gazdasági bázisa, persze az állami költségvetés hozzájárulása mellett. A harmadik fokozat egy önkéntes biztosítási rendszer lenne, olyan mint nyugaton. Ezt eleinte csak a jómódúak tudnák megfizetni. Ahhoz azonban, hogy az önkéntesség általánossá váljon, drasztikusan vissza kell fogni a „tébé” elvonást. Az MSZP-nek még a szindi- kalista csoportjai is azon a véleményen vannak, hogy lassú a reform, ha nincs bérreform, hiszen akkor nincs fizetőképes kereslet, nincs, vagy szűkül a belső piac. A legkeményebb dió: az adó. Csökkenteni szeretnék az SZJA-t (nagyobb mértékben) és a vállalkozási nyereségadót (kisebb mértékben). Lehetőség szerint növelni az ÁFÁ-t és a „luxusadókat”. Cél, hogy a nagyobb elvonások ne korlátozzák a befektetéseket, de a végfogyasztást igen. A házépítés szerintük nem „végfogyasztás”, az építőipar húzóágazat, nem terveznek növelést. Kívánatosnak tartanák, ha a kereslet fellendülésével lényegesen több lakás épülne évente Magyarországon. Támogatják a helyi adók kivetésének a gondolatát, de ezt addig nem lehet megtenni, míg az önkormányzatok a központi elosztásból a jelenlegi igen magas összeget megkapják. (Most a GDP 62% folyik el különböző központi elosztásokra.) Az egész rendszer egy saját farkába harapó kutyára emlékeztet. Parlamenti kontroll Az államháztartási reform gondolatával az SZDSZ is egyetért. A szocialisták egyfelől sürgetni fogják a nemzeti közintézményeknek köztársasági elnöki hatáskör alá rendelését, másfelől a parlamenti kontroll megteremétését a privatizáció ügyében. Egy 1991-es törvény ugyanis kimondja, hogy az AVÜ-nek csak alkalmankénti beszámolási kötelezettsége van. „így a parlamentnek - s nekünk - fogalmunk sincs róla, hová tűnt a privatizált vagyon 20 %-a!” - mondja Fehér Árpád. A hadsereg költségvetésének szinten tartása szintén nagy gond a szocialista párti gazdaságtervezők számára. A „körkörös védelmi koncepció” például teljesíthetetlen luxus a mai időkben. A szocialisták szerint reformjaikból 1997-re lehet majd konkrét eredményeket érzékelni, bár a gazdaságkutató intézetek szerint sok a bizonytalansági tényező. Mégis esélyt látnak a kibontakozásra, ha a világgazdaságban csökken, vagy megszűnik a recesszió, és ha rendeződnek a kapcsolatok a szomszéd államokkal. Nélkülük, az ő piacaik meghódítása nélkül ugyanis nagyon nehéz tovább menni nyugat felé az „új idők új dalaival.” Gáspár F.
