Új Dunántúli Napló, 1994. május (5. évfolyam, 120-148. szám)
1994-05-15 / 133. szám
Önkormányzati csillagvizsgáló Baján Májusban érkezik az új távcső Amerikából Amikor az asztalra tették a bajai halászléhez elengedhetetlen frissen kifőtt, házilag gyúrt tésztát, a messzi japánból érkezett asztrológusok azt hitték, ez az előétel, s csak úgy csupaszon kezdtek el belőle falatozni. ízlett nekik így is, ezért csodálkoztak, amikor vendéglátóik szóltak, várják meg a bográcsban rotyogó halászlét, ahhoz kell enni. Mindez Baján, április végén történt, a Petőfi szigeten. A japán csillagász tudósok az itt megrendezett nemzetközi csillagászati konferenciára érkeztek. A konferencia témái keltették fel az érdeklődésüket, s az sem zavarta őket különösebben, hogy időközben megtudták, ennek a kis obszervatóriumnak jelenleg nincs távcsöve, s mindössze egy munkatársa van. így még- inkább értékelték a rendezést, a konferencia magas tudományos színvonalát, a várostól és a Sugovicától pedig egyenesen el voltak ragadtatva. Nem kevés bátorság kellett ahhoz, hogy ezt a konferenciát Baján megrendezzék, de aki végighallgatja Hegedűs Tibort, a bajai obszervatórium jelenlegi vezetőjét, (és egyúttal egyetlen tudományos munkatársát) már semmin sem csodálkozik. A szegedi fiatalember, amikor a bajai csillagvizsgálóba került munkatársnak, az még az MTA Szabadság-hegyi obszervatóriumához tartozott. A gazdasági helyzet romlása miatt az addigi gazda nem tartott rájuk igényt, pénzt sem kaptak, s tavaly a távcsövet is leszerelték. Ebben a helyzetben az emberek elmentek, a volt vezető is, Hegedűs Tibor maradt egyedül a „fedélzeten”. Nem nyugodott bele, elszánta magát, hogy mindenképp megmenti az intézményt a tudomány számára, hiszen annak idején az itt folyó magas színvonalú tudományos munka miatt jött ide. Támogatókkal és ekkor már munkanélküli létére némi saját pénzzel alapítványt hozott létre, egy évig kilincselt, pályázatokat adott be. A bajai polgármester segítségének köszönhetően szereztek az OMFB-től annyi pénzt szerezni, amiből távcsövet tudtak vásárolni. A bajai önkormányzat dicséretére válik, hogy szűkös anyagi helyzete ellenére megszavazta, hogy amíg a helyzetük nem normalizálódik, átmenetileg finanszírozzák az üzemeltetését. A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat pedig vállalta, hogy saját intézményének tekinti s fennmaradását támogatja. A bajai obszervatórium így megmenekült az elmúlástól, s mint az ország egyetlen „önkormányzati csillagvizsgálójába” május végén érkezik Amerikából az új távcső, ami ugyan nem a legnagyobb, de a legkorszerűbb lesz az országban. S. Zs. Három év alatt szakápolói képesítés négy szakmára Új típusú szakképzés Szakmai gyakorlatra a legjobbak külföldre mehetnek Nagy szükség van az egészségügyben szakképzett ápolókra. Felvételünk a Pécsi Honvéd Kórház égési osztályán készült Fotó: Löffler Gábor „Radnótis” sikerek Nem kevés sikert könyvelhet el ebben a tanévben a pécsi Radnóti Miklós Közgazdasági Szakközépiskola. Az Országos Szakmai Tanulmányi Versenyen könyvvitelből Kulcsár Krisztina az 5., Fenyves Angelika a 15. és Néma Katalin a 16. helyen végzett (felkészítő tanár: dr. Cservék Emilné). Országos harmadik lett gépírásból Várko- nyi Petra, aki gyorsírásból már a második helyezést érte el. Papdi Tünde a 4. és Barics Krisztina a 12. helyezéssel végzett (felkészítő tanár: Marosy Lászlóné). Az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen matematikából 19. lett a harmadéves Hirdi László, akit dr. Kol- tainé Fábián Ilona készített fel a versenyre. Tábori püspök felszentelése Ünnepi istentiszteleten tábori püspökké szentelték és a római katolikus egyház liturgiája szerint beiktatták tisztségébe La- docsi Gáspárt szombaton a Szent István Bazilikában. Csontváry-művek a Nemzeti Galériában A hetvenöt esztendővel ezelőtt elhunyt Csont- váry-Kosztka Tivadar szinte teljes életművét felvonultató tárlat pünkösd hétfőig tart nyitva • a. Magyar Nemzeti Galériában. Az alkotó hatvan festménye és húsz grafikai lapja első alkalommal tekinthető meg együttesen. A két hónapja nyílt kiállítás százezredik látogatója várhatóan a hét végén keresi fel a Galériát. A budapesti tárlatot követően a Csontváry művek külföldre utaznak: Stockholmban, Rotterdamban, majd Münchenben mutatják be őket. Az egészségügyi szakképzésben is jelentős változások mennek végbe. Szekszárdon az egészségügyi szakemberek képzésével foglalkozó két intézmény is igyekszik megfelelni a korszerűbb követelményeknek. A Szent-Györgyi Albert Szakközépiskola csatlakozott a világbanki programhoz, míg az Egészségügyi Szakiskolában kísérleti jelleggel gimnáziumi érettségivel rendelkezők szerezhetnek szakápolói képesítést. A szakközépiskola még ebben az évben indított hagyományos osztályokat, de a világbanki programhoz kapcsolódva szeptembertől bevezették a négy plusz két éves képzést is. Az ebben részt vevők nem kerülnek ki tizenévesen kórházi gyakorlatra, az érettségi után nem kell munka mellett szakképesítést szerezniük, mert erre lehetőségük van nappali tagozaton. Nyelvet tanulnak, és nyelvvizsgát tehetnek. Az első két évben közismereti tárgyakat tanulnak, és a személyiségfejlesztés folyik. Másodév végén alapvizsgát tesznek, ha sikeresen teljesítik, továbbléphetnek, vagy egy tanfolyam elvégzésével ápolási asszisztensek lesznek. Harmadikban, negyedikben a közismereti tárgyák mellett megkezdődik a szociális és egészségügyi szakmai alapképzés. Ez a szakasz érettségivel zárul. Az utolsó két évben nappali tagozaton egészségügyi, vagy szociális szakképesítést szerezhetnek azok, akik nem tanulnak tovább. Ezen kívül a náluk érettségizett, de továbbtanulni nem szándékozók részére egyéves gyermekápolónői szakképzést indítanak. Az ország többi részéből is, jelentkezhetnek azok, akik szakirányú szakközépiskolában végeznek, vagy régebben érettségiztek. Az Egészségügyi Szakiskola is nagyot lépett. A 16. évüket betöltött fiatalok másfél éves, ápolási asszisztensi képzésben vehetnek részt ősztől. Az elmúlt évben kísérleti jelleggel érettségizettek részére indítottak osztályt. A huszonhét hallgató felsőfokú szakirányú végzettséget szerez, de diplomát nem kap. Azonban lehetőségük van arra, hogy másod-, vagy harmadévben a tanulmányaikat az Egészségügyi Főiskolán folytathassák diplomás ápolóképző szakon. A három év alatt felnőtt szakápolók, házi betegápolók, pszichiátriai gondozók és mentős ápolók lesznek, mind a négy területre szakképesítést szereznek. Az eredmény jó, ezért szeptemberben országosan indul a képzés. A terveik között szerepel, hogy másodév után a jók, szakmai gyakorlaton vehetnek részt német kórházakban. A testvérmegyei kapcsolaton keresztül nyílik erre lehetőség, és elképzelhető, hogy már idén a legjobbak közül néhányan kimehetnek. Szeptemberben 35 fővel indul a következő osztály. Július végéig lehet jelentkezni, a korhatár 26 év. A felvételin elsősorban a pályára való alkalmasságot vizsgálják. A gimnáziumban érettségizettek tandíj-mentesen tanulhatnak, de szeretnék, ha a szakközépiskolában végzetteknek is lehetőségük lenne erre, mert az átképzésnek ez a formája sokkal olcsóbb, mint a Munkaügyi Központok által szervezetté. Sz. K. A családnak „gyógyulnia” kell Mit mond a pszichológusnő? Valerija Sípos a családterápia szakembere Fotó: Läufer László A pszichés eredetű betegségek száma szaporodóban. S ott a kérdés: vajon csak a beteget kell-e gyógyítani? Valerija Sipos pszichológusnő bácskai születésű, a németországi Roseneck Klinik családterápiás szakembere. Akcentussal beszéli a magyar nyelvet: most egy dél-dunántúli szeminárium egyik előadója Pécsett. Szerinte:-Nehéz csak az alkoholista apára vagy az iskolakerülő gyerekre hatni, a család közreműködése nélkül. A gond gyökere szinte mindig az otthontól ered, ahol valami hiányzik. Talán a szeretet, talán a másiknak emberszámba vétele, talán a bizalom, talán mindaz a sok apróság, amitől támaszt kaphat.- Mi tehát a teendő?-Ma egyre elteijedőben a családterápia, melynek világszerte új módszerei és technikái keletkeznek. Persze nem köny- nyű rávenni a feleséget arra, hogy játjon ő is „kezelésre”, hogy úrrá legyünk a félj alkoholizmusán. Nehezen fogadják el, mindenkire szükség van ahhoz, hogy eredményt érjen el a tere- peuta. Együtt legyen a család a foglalkozások és beszélgetések során, s tagjai úgymond kiadják magukból, ami a lelkűk mélyén. Sokszor maguk is elcsodálkoznak: jé, a másik ezt így gondolja és nem úgy, ahogyan azt én véltem eddig.-Akadhat bizonnyal sikerélménye, hiszen Ön e szakmát tíz év óta műveli.- Siker az, amikor másként szólnak már egymáshoz a családtagok, új mederben az életvitelük. Kozma F. A hamisítás üzlet A Rembrandt képek egyharmada másolat Szász Endre festményeit hamisították. A hamisító lebukott, a képeket elkobozták tőle, majd az ítéletet követően azokat visz- szaadta a bíróság neki. Ez ellen a művész tiltakozott, és polgári peres úton kérte a képek zár alá helyezését, megsemmisítését.-Minden jelentős közgyűjteményben vannak olyan képek, amelyek nem eredetiek - mondja Várkonyi György művészettörténész. - Főleg a régi műtárgyak esetében fordul ez elő, ahol nem tudni, hogy ki az alkotó. A művészettörténészek erről évszázadokon át vitatkoznak. Előfordulhat, hogy korabeli, vagy későbbi másolat, műhelymunka, esetleg egy tanítvány készítette. A közelmúltban egy holland művészettörténész csoport Rembrandt életművét elemezte, és kiderült, hogy a képek egyharmada hamisítvány, többek között a híres Aranysisakos férfi is. A XIX-XX. században egyértelműen kereskedelmi értékké vált a kép, és a műtárgy. A műtárgykereskedelem fontos üzletté vált. Maguk a kereskedők készíttettek hamisítványokat, amelyeket jó pénzért eladtak. Odáig eljutottak már a műkincskereskedők, hogy egy olyan festőnek, akinek csak a neve szerepelt a lexikonban, életművet kreáltak.- Sokkal veszélyesebb, ha a művészettörténetet hamisítják meg, és erre egyre több a példa. Egyes műgyűjtőknek és kereskedőknek érdekük fűződik ahhoz, hogy favorizáljanak művészeket. A világ tele van hamisítványokkal, mert a műkereskedelem nagyon nagy üzlet lett. Azonban morálisan minden esetben egy-egy hamisítvány kárt okoz a művészeknek. Egy tisztességes, ellenőrzött műkereskedelem javára válna az országnak. Sz. K. Rádió mellett... Ez meg az én ajánlatom a Tisztelt Olvasónak: ha reggel leszalad az újságért - és jó szokás révén - kiteríti az asztalra, hogy evés közben is belelapozzon, kérem, ne tegye. Csak reggeli után, amikor már Idában kerülgeti a rosszullét, ahogy elolvassa kis dolgozatomat. Szerda délelőtt fölöttébb étvágygeijesztő előadást hallottam arról, hogy a világ különböző népei milyen eledeleket raknak a tányérjaikra, hogy aztán jó étvággyal el is fogyasztják. A komolyhangú hölgy - valószínűleg táplálkozástudománnyal foglalkozik - elmondotta, hogy Mexikóban több mint háromszáz féle bogarat, hernyót, hangyát esznek - persze nem mindenki -, csak azok, akik szeretik a speciális étkeket, vagy éppen mert eme nép táplálkozási szokásaik „nincs más” alapon erre ösztönzi őket. Olyant már én is láttam tévében, amint a sivár tundrán bóklászó ausztráliai őslakos - ágyékkötőbe öltözve - hosszú bottak kurgálja a talajt, eztán egy lyukból jókora gyíkfélét húz elő és parázson megsütve hozzákezd az ebédjéhez. Ezért jó a tévé. Néhány éve egy északamerikai riportot láttam, ahol - azt hiszem Idaho államban - egy kirándulóhelyen népes társaság gyűlt össze a sátortető alatt és a megterített asztalnál várakozva figyelték a fehérsapkás főszakács produkcióját. Három konyhalány is segédkezett, a hosszú asztalon tálak, fűszerek, rézből készült sütőtányérok között a szakács szakavatott mozdulatokkal készítette el a menüt. A tévé nagyon csinos kis riporterlánya pedig ot állt mellette és mikrofonnal a kezében „közvetített”. Azt láttuk, hogy a palackos gázzal működő tűzhelyen a forró olajba több lapát százlábút döntött a „séf’, sózta, bor- sozta a bogarakat, egy másik serpenyőbe pedig több marókra való élő hangyát dobott, rázta az edényt, nehogy leégjen az ünnepi kaja, majd a lelkes tévés lánynak nyújtott egy kanálnyit a sült akármiből. A lány először tiltakozott, de a vendégsereg nagy bíztatására - (ha már olyan nagyszájúan közvetített), bekapta a bogarakat. Ezután már az történt, hogy a vendégek nagy derültségére a lány eldobta a mikrofont, kezét szájához kapta és eliramodott a közeli erdőszélen, a bokrok közé. A rádióban előadást tartó hölgy azt mondja, hogy az európaiknak idegen a tücsök-bogár evés, rossz előítélet következményeként. Itt még nem eszünk tücsköt-bogarat. Hát, nem mondanám, hogy így van, mert tavaly ősszel - ezt valamelyik német műholdas tévében láttam -, hogy Németországban egy vendéglő étlapján csakis ilyen ételek szerepelnek. Csicsásán kiöltözött nők és férfiak ülnek a terített asztaloknál, egyik társaság pedig éppen akkor rendelt, például burgonyapürét, sült szöcskékkel, sáskákkal. Meg is ették. (Én a látvány hatására azonnal meghúztam a konyakos üveget és röhögtem.) Nos a rádióból még azt is hallottam, hogy valahol a távol keleten - azt hiszem Japánban - először savanyítják valamilyen páclében (sajnos a receptet nem ismertették) a skorpiót és napok múltán, savanyított hagyma-körítéssel föltálalják a drága vendéglőben. Mondjuk mint otthon, a jó kis ruszlit. A konyhafőnök ajánlata: rántott drip... drip... Hát... Meg azt is mondja az előadó hölgy, hogy a kínaiak megtiltották egyes vidékeken a permetezést, amitől korábban a tücskök meghaltak. Ugyanis élve összegyűjtik és szép pénzért exportálják, na kiknek? -, hát a japánoknak. A rántott - vagy párizsiasan elkészített - tücsök felkerül ilyenformán a méregdrága étlapra. Ezzel nem mondott újat, én már üzemi konyhán halásztam ki a levesemből csótányt, pedig nem is vagyok japán. (Igaz, meg sem ettem. A levest sem.) Pedig... nem kell annyira igényesnek lennünk. Mert - ez is kiderült - táplálkozáskutató orvosok állítják, hogy egyes bogarak, hernyók, százlábúak fehérjetartalma három-négyszerese a marha, vagy sertéshúsokénak. A lótetű élettani hatásáról viszont eleddig nem hallottam semmit. 4 Új VDN 1994. MÁJUS 15., VASÁRNAP
