Új Dunántúli Napló, 1994. május (5. évfolyam, 120-148. szám)

1994-05-09 / 127. szám

1994. május 9., hétfő Külföld új Dunántúli napló 11 A Nagy Éhínség háza Írországban Az 1845^-9-es írországi Nagy Éhínség emlékére házmú­zeumot rendeztek be a szigetor­szág egyik farmján. A 18. szá­zadi épületben levő kiállítás azokat az időket idézi, amikor több mint egymillióan haltak éhen, s további milliók kény­szerültek az Újvilágban új hazát keresni. A Reuter tudósítása szerint nem egyszerű múzeumról van szó: berendezői szorosan kap­csolták az akkor történteket a mához, hiszen - mint állítják - a világ e tekintetben nem sokat fej­lődött: az akkori éhínséget elői­déző gazdasági és politikai té­nyezők a világ más részein ma is hasonló katasztrófákat okoznak. A kiállítás összeállítói arra tö­rekedtek, hogy a dokumentumo­kat az éhínség elszenvedőinek szemével, s ne a hivatalos poli­tika szemszögéből mutassák be. Ezért sok a hiányos, töredékes anyag a felvonultatott dokumen­tumok között. Oppenheimer nem volt kém Az orosz titkosszolgálat cá­folta, hogy Robert Oppenhei­mer fizikus, az első amerikai atombomba megépítésének irá­nyítója a Szovjetuniónak is se­gített volna létrehozni atom­bombáját. - Saját forrásaink in­formációi alapján határozottan leszögezhetjük, hogy Robert Oppenheimer nem működött együtt a KGB-vel a szovjet nuk­leáris programban - jelentette ki Tatjana Szamolisz, a KGB utó­dába lépett Szövetségi Kémel­hárító Szolgálat szóvivője. Az orosz kémelhárítás egy másik vezetője ugyanakkor elismerte, hogy a KGB megpróbálta be­szervezni Oppenheimert, ez a terve azonban, mint mondta, kudarcot vallott. Ellopott hajók A brit rendőrség nyomoz a román kereskedelmi flotta hét legjobban fölszerelt hajója után, amelyeket egy - enyhén szólva - léket kapott privati­zációs ügyletben - bármily furcsán hamngzik - minden jel szerint elloptak. A Scotland Yard Országos Bűnügyi Hírszerző Szolgálata az Interpol megbízásából és a brit külügyminisztérium fel­ügyelete alatt vizsgálja az ügyet, amelynek szálai való­színűleg elvezetnek Calin Marinascu volt román hajó­zási miniszterhez. Marinascut 25 év börtönnel fenyegetett árulásért körözik Romániá­ban, de a volt miniszter állító­lag szökésben van - írta a The Guardian című brit lap. A vizsgálatba azért kapcsolódott be a Scotland Yard, mert any- nyi bizonyos, hogy az állító­lagos privatizálást és a tulaj­donátírást Londonban intéz­ték. Hogyan robbant fel a husza­dik század legnagyobb biro­dalma? Kik helyezték alá a di- namitot? Mi járt a fejükben, és vajon tudták-e, hogy mit indíta­nak el? Már sokan feltették eze­ket a kérdéseket. Az egyik ille­tékes, Leonyid Kravcsuk ukrán elnök most először tárta fel, ho­gyan élte meg ő az azóta törté­nelminek keresztelt heteket-hó- napokat. Önvallomása a Ki- jevszkije Vedomosztyi című kijevi újságban az elmúlt na­pokban közölt interjúsorozat­ban volt olvasható. A Szovjetunióra nem 1991 decemberében, a hírhedt minszki kormányrezidencián vetettek keresztet, a pálcát jóval előbb, az augusztusi puccsot megelőzően törték el fölötte. Kravcsuk szerint a döntő moz­zanat az volt, amikor augusztus elején Mihail Gorbacsov érté­sére adták: nem írják alá a Szö­vetségi Szerződést. Ukrajna bi­zonyosan nem, s ezt kerek-pe­rec megmondta neki egy várat­Jellegzetes amerikai karrier A Pax Americana atyja Nelson Mandela, Frederik de Klerk és a zulu király Goodwill Zwelithini. Fekete-fehér kormány Dél-Afrikában Két Nobel-díjas ügyvéd Az első valódi dél-afrikai vá­lasztások az előrejelezhető pa­pírforma szerint végződtek. Legfeljebb a kétpártiság lett erősebb a vártnál: a négy és félmilliós zulu közösség voksait leszámítva, az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC), illetve a Nemzeti Párt szerezte meg a szavazatok több, mint négyötö­dét. Jóllehet matematikailag az ANC egyedül is kormányoz­hatna, mégis vállalja a koalíciót, hiszen csak a fekete-fehér együttműködéssel lehet áz or­szág többségét - a politikai jo­gok elnyerése után - gazdasági felemelkedéshez segíteni. S a kibontakozás kulcsszemélyisé­geit két Nobel-Békedíjas ügy­véd testesíti meg. NELSON MANDELA, ami­kor Umtatában, a tembu törzs főnökének fiaként meglátta a napvilágot, az anyakönyvbe jegyzett keresztnév mellett egy másikat is kapott. A Rolihlahla annyit jelent a törzs nyelvén, hogy „az, aki mindent moz­gásba hoz”. S a ma hetvenhat esztendős politikus, aki Dél-Af- rika első fekete elnöke lesz, va­lóban mozgásba hozta az orszá­got. A missziós iskola elvégzése után a Fort Hare egyetemen szerzett jogi diplomát s Johan­nesburgban megnyitotta az első olyan ügyvédi irodát, amely fe­kete sorstársainak nyújtott tá­Negyven évvel ezelőtt, 1954. május 7-én tették le a fegyvert 56 napon át tartó hősies ellenállás után Christian de Castries francia tábornok csapatai a Vo Nguyen Giap tábornok vezette mintegy 40 000 Vietminh harcos előtt az észak-vietnami völgykatlanban, Dien Bien Phuban. Mintegy tízezer francia katona és idegenlégiós került fogságba. A dzsungelerőd eleste megpecsé­telte a franciák sorsát a hét éven át folyt gyarmati háborúban, s az 1954. július 21-én Genfben aláírt fevgyverszüneti egyezmény vé­get vetett a francia uralomnak In­dokínában. lan krími vodkázás után, egy héttel a puccs előtt. Kravcsuk persze tisztában volt azzal, hogy a tűzzel játszik, hiszen a birodalom fejeként Gorbacsov- nak - akkor még - teljhatalma volt minden és mindenki felett. Nehéz lenne pontosan eldön­teni, hogy ki volt az értelmi szerzője a Független Államok Közössége névre keresztelt posztszovjet formációnak. Kravcsuk beszámolója szerint Ukrajnának - és persze személy szerint neki - oroszlánrésze volt ebben. Azzal a makacs kitartá­sával mindenképpen, amit mindvégig képviselt Gorba- csovval illetve az általa megtes­tesített „Központtal” szemben. Ebben persze segítségére volt az a körülmény is, hogy az 1991 tavaszán lezajlott országos (te­mogatást. 1944-ben lép az ANC soraiba, többször citálják bíró­ság elé, de csak harmadszorra, 1963-ban tudják elítélni - élet- fogytiglanra. Akkor mondja hí­res beszédét az utolsó szó jo­gán, elítélve az apartheidet, a faji megkülönböztetést: „Dél-Afrika mindnyájunké, a feketéké és a fehéreké.” - mon­dotta. Nem töri meg a 27 évi bör­tön, az elszigeteltség. Közben utcát neveznek el róla London­ban, popslágert ihlett Ameriká­ban, számos kitüntetésben és díjban részesítik. A kormány már 1985-től tárgyalni akar vele, de ő ragaszkodik ahhoz, hogy előbb visszanyerje a sza­badságát. 1990-ben kiengedik a börtönből, majd a következő évben az ANC elnökévé vá­lasztják. Páratlan a munkabí­rása, hajnalban kocogással kezdi a napot s reggel hétkor dolgozószobájában hat titkár­nője várja a feladatokat. Ke­mény vitapartner, de mindig tü­relmesen meghallgatja a mási­kat és elfogadja az ésszerű ér­veket. Kész az elnökség vállalá­sára, de csak egy periódusra. 1999-től kizárólag unokáival, főként kedvencével, Bambatá- val szeretne foglalkozni. . . FREDERIK WILLEM DE KLERK a fehér politikusok szinte tipikus életpályáját járta be. A jogi egyetemen a Nemzeti Az 1946. deember 19-én kirob­bant első indokínai háborúban több mint 50 000 francia katona vesztette életét, a vietnami polgári lakosság halálos áldozatainak számát két millióra becsülik. A háború előzményéhez tarto­zott, hogy az egymást követő francia kormányoknak eszük ágában sem volt feladni a XIX. században szerzett délkelet-ázsiai gyarmataikat a második világhá­borúban rövid időre bekövetke­zett japán megszállás megszűnté­vel. A japán kapitulációt köve­hát még szovjet) népszavazáson az ukránok az ukrán független­ség mellett is letették a garast. A föderáció helyett csakis a kon- föderatív, laza szövetség volt elfogadható, amelyben immár nem szövetséges köztársaságok, hanem független államok tár­gyalnak egymással. A decemberi ukrán elnökvá­lasztást és népszavazást köve­tően megizmosodott Kravcsuk (nagy fölénnyel lett elnök és a lakosság túlnyomó többsége az elszakadásra szavazott) mégis izgatottan készült Gorbacsov trónfosztására. Eltökélte ugyan, hogy nem lép vissza, de a félsz még mindig benne volt. A minszki triumvirátus (Krav­csuk, Jelcin és Suskevics belo­rusz parlamenti elnök) találko­zóját ő maga javasolta. Párt ifjúsági titkára, harminchat évesen képviselő, ügyvéd Transvaal-ban, majd 1978-tól megszakítás nélkül a kormány tagja, különböző tárcák vise­lője. A fehér politikában a „ke­ményvonalasok” között tartják számon, de nem a legelvakul- tabb, s amikor 1989 januárjá­ban, az akkori elnököt Bothát szélütés éri, az éppen oktatás­ügyi miniszterként tevékeny­kedő de Klerk, a párton belüli kompromisszum embereként elfoglalja az államfői széket. Hobbija a golf, szívesen hallgat zenét, de nincs sok ideje, elra­gadta a politika sodra. Egy évet sem töltött az elnöki tisztségben, amikor arra a kö­vetkeztetésre jutott, hogy Dél-Afrika jövőjének, s ezen belül a fehérek túlélésének kul­csa az apartheid-rendszer meg­szüntetése. Ettől nem tántorít­hatták el sem a saját pártján be­lül fellépő szélsőségesek, sem az erőszakcselekmények (egy év alatt 4300 áldozata volt a po­litikai merényleteknek.) Az elő­zetes tervek szerint, ügyvezető alelnök lehet a fekete elnök mellett, de a jelenleg 58 éves politikus arról sem mondott le, hogy a következő választásokat megnyerje. Egyelőre azonban Mandelá­val kell együttműködnie. Ekko­rát változott a világ Dél-Afriká­ban. Réti Ervin tőén Hanoiban Ho Si Minh - Bao Dai császár lemondása után - 1945. szeptember 2-án kikiáltotta a független Vietnami Demokrati­kus Köztársaságot. Rá egy évre államfőnek kijáró tiszteletadással fogadták ugyan Párizsban, de a francia-vietnami tárgyalások eredménytelenek maradtak. A tárgyalásos megoldás kilátá­sai végleg szertefoszlottak, ami­kor 1946 novemberben - miután Saigonban Ledere francia tábor­nok rendezkedett be csapataival - egy francia cirkáló lőtte Haiphong A forma kedvéért azonban így egyeztek meg: előtte orosz-belorusz gazdasági szer­ződést írnak alá, hogy ezzel úgymond biztosítsák Jelcin je­lenlétét és Gorbacsov távolma­radását, mondván ez itt és most nem szovjet ügy, hanem két tagköztársaságé. Mellesleg a sors iróniája, hogy Gorbacsov külön felkérte Jelcint: ha már ott vannak együtt, igyekezzen rávenni Kravcsukot a Szövet­ségi Szerződés aláírására. Mint emlékszik, szokásától eltérően nem gépeltette le a minszki dácsán felolvasandó szövegét, bármilyen kis hiba hangsúlyeltolódás végzetes le­hetett volna. Az első nap este érkezett a dácsára, csak éjjel négykor aludt el, még kétszer is belejavított szövegébe. Nyolc­-„Nem voltam nagy elnök, de mondhatom, jó érzés volt, hogy megpróbálhattam azzá válni” - vallotta be Truman el­nök, miután végleg elhagyta a Fehér Házat, és igazat kell ad­nunk neki, hisz talán ő legjobb példa arra az amerikai mon­dásra, hogy „Amerikában min­denkiből lehet elnök”. Harry Truman 110 évvel ez­előtt, 1884. május 8-án született egy missouri öszvérkeres- kedő-farmer gyermekeként. Va­lahogy elvégezte a középisko­lát, bár sem a tanulás, sem a könyvek nem érdekelték soha. Részt vett viszont az első világ­háborúban. A harcot nagyon él­vezte, s mivel remekül bírta az italt és kiválóan pókerezett, őr­nagyi rangig vitte. Leszerelése után megnősült, és a felesége pénzéből vett egy férfiruha-üz- letet, amelyet három év alatt csődbe vitt, s tizenöt évig tör­lesztette utána az adósságot. Mivel az életben nem sokra vitte, úgy gondolta, talán politi­kusnak még jó lesz, ezért csat­lakozott a Demokrata Párthoz, s hogy-hogy nem, a bizalmába férkőzött a párt missouri min­denható főnökének, Tom Pen- dergastnak, aki politikust csi­nált belőle. Pártfogója jóvoltából lett szenátor is, és került 1935-ben Washingtonba, s bár már 51. életévét taposta, halvány sej­telme sem volt a politikáról. Szenátortársai egymás között csak „pendergasti szená- tor”-ként emlegették. 1940-ben, újjáválasztásakor komoly bajba került, mert Pendergast - akit „minden idők legkorruptabb po­litikusának” tartanak - éppen börtönben volt, így Truman csak annak köszönhette szená- tori székét, hogy szabadkőmű­ves társai végül mellé álltak. Bár Truman alig-alig szólalt fel a szenátusban, 1941-ben nagyhatású beszédet mondott hazája háborús erőfeszítéseiről, és javaslatot tett hadfelszerelési bizottság létrehozására. A bi­zottság meg is alakult, s annak elnökévé - a bevett szokás sze­rint - a beterjesztőt, Trumant választották. Ebbéli tevékeny­sége során szoros kapcsolatba kikötőjét. A franciák Dien Bien Phunál elszenvedett vereségének hatására Párizsban megbukott Jo­seph Laniel miniszterelnök kon­zervatív kormánya és a radi- kál-szocialista Pierre Men- des-France alakította meg az új kabinettet, amely azután a fegy­verszüneti tárgyalásokat Genfben lefolytatta. A genfi megállapodás két részre osztotta Vietamot, s az or­szág újraegyesítése csak - az 1964-es amerikai beavatkozás kudarcát, és az 1973 évi fegyver- szünetet követően - a saigoni re­zsim összeomlása után, 1975-ben következett be. kor azonban ütött az óra: Jelcin felolvasta Gorbacsov levelét, amiben egyezkedésre szólítja fel Ukrajnát. Jelcin már majd­nem teret engedett volna az al­kudozásnak, amikor Kravcsuk közbevágott: „Bocsánat, nálunk már más a helyzet, érvényes a népszavazás, legyenek olyan kedvesek és nézzék meg az eredményt”. Jelcin elképedve hallgatta ezeket a szavakat és főleg azt, hogy az ukránok el­söprő többsége szavazott a füg­getlenség mellett. A pillanatot megragadva Kravcsuk előadta tervét: az Európai Közösséghez hasonló alakulat kell, a régi fe­lett eljárt az idő. Burbulisz reagált: ő is be­nyúlt a zsebébe és egy hasonló tartalmú szöveget mondott el. Jelcin tehát könnyedén elfeledte Gorbacsov megbízatását, sőt alaposan felkészült a minszki találkozóra. Csak egyre nem számított: Kravcsuk volt a kez­deményező. Mester Nándor került a hadiipar óriásaival, aminek köszönhetően a neve­nincs vidéki szenátorból az egyik legbefolyásosabb wa­shingtoni politikus lett. Pártja vezetőinek nyomására a negyedik elnökségére készülő Roosevelt Trumant választotta alelnökévé, de beiktatása után 82 nappal meghalt, s ezzel Truman 1945 tavaszán az Egye­sült Államok elnöke lett. Még nem volt egy hónapja a Fehér Házban, amikor - éppen a szü­letésnapján - Németország ka­pitulált, így az elnök háborús győzőként vehetett részt a pots­dami konferencián. Ezután le­dobatta Japánra az atombombát, amelynek létezéséről pár hó­napja még fogalma sem volt. A világ legbefolyásosabb és leg­rettegettebb embere lett anélkül, hogy bármi köze is lett volna az események ilyeténképpen való alakulásához. Truman két perióduson át volt az Egyesült Államok elnöke - éppen az ő elnökségének végén hozták azt a törvényt, hogy senki nem lehet harmadszor is elnök -, s korlátozott képességei ellenére számos nagy dolgot vitt végbe. Ő hirdette meg például a kom­munizmus feltartóztatását célzó Truman-doktrinát. Az ő nevéhez fűződik a hidrogénbomba-prog- ram elindítása, a NATO létreho­zása és a koreai háború. Joggal mondhatta egy beszédében, hogy „az Egyesült Államok ma erős nemzet. Nincs a világon erősebb hatalom nála. Ez nem kérdés, ez tény. Ez az erő arra kötelez bennünket, hogy ma­gunkra vállaljuk a világ irányítá­sát.” Ez volt a híres „Pax Ameri­cana”, amelyet Truman teremtett meg igen erőszakos politikájá­val. Egyébként is erőszakos, hir­telen haragú ember volt, életraj­zírói szerint „csökönyös, mint egy öszvér és durva”. Egy ízben például egy zenekritikus elma­rasztaló kritikát merészelt írni kezdő operaénekes lányáról, Margaretről. Az elnök szemé­lyesen hívta fel a Fehér Házból, s közölte vele: „ Úgy szétverem a pofáját, hogy egész Washing­tonban nem győzik befoltozni”. Kovács Tamás Szoprán nagykövet Büszkén mutatja kék útleve­lét Montserrat Caballé, a vi­lágszerte ismert énekesnő: a jövőben az UNESCO passzu­sával járhatja a világot. Aho­gyan haláláig Danny Kaye vagy Audrey Hepburn, jelen­leg pedig Sophia Loren az UNICEF, a gyermekszervezet tiszteletbeli nagykövete, az operaszínpadok és a hangver­seny dobogók híres szopránja az UNESCO diplomatája lett. Az énekesnő a barcelonai Conservatorio di Liceo elvég­zése után, 1956-ban szinte be­robbant a nemzetközi zenei vi­lágba, amikor a bázeli Opera­házban Mimi szerepét éne­kelte Puccini Bohéméletében, de Mozart, Bellini, Verdi és Strauss műveinek tolmácsolá­sában is nagy sikereket ért el. Művészi tevékenysége mel­lett mindig élénk érdeklődést tanúsított az időszerű társa­dalmi problémák iránt. Egyik kezdeményezője volt annak a gálakoncertnek, ame­lyet a csernobili áldozatok megsegítése érdekében adtak, több jótékonysági fellépést vállalt a boszniai gyermekek és a Szomáliái éhezők érdeké­ben. Legutóbb, alig néhány hete, hatvanadik születésnapját az­zal ünnepelte, hogy a párizsi Garnier-palotában annak az alapítványnak javára hangver­senyezett, amelyet Luc Mon- tagnier professzor és Federico Mayor, az UNESCO főtitkára hozott létre az AIDS-ellenes kutatások támogatására. Dien Bien Phu A FÁK bölcsőjénél (1.) A három pártütő k i k 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom